Fonalbundás nyuszik

A műanyag kindertojásbelső egy igazi húsvéti alapanyag: a formája miatt lehet belőle tojásos dekorációt és nyuszikat is készíteni (és még millió mást is). A kindertojásnyuszik gondolata persze nem új, tudom, hiszen szerepelt már itt hasonló ötlet - viszont most egy újabb oldalról közelítettem meg a műanyag tojáskák nyuszisodási lehetőségeit, és szerintem így szebb a végeredmény.

A műanyag kindertojásbelsőn kívül egy adag vastagabb fehér fonalra lesz szükségünk a nyuszikhoz:

A tojás egyik végébe fúrjunk egy lyukat:

Nyissuk ki a tojást, vezessük át a fonalat a lyukon, kívülről a tojás belseje felé, és a szál végére kössünk kétszer-háromszor csomót.

Ezután húzzuk meg a fonalat (ezzel ellenőrizzük, hogy a csomó nem csúszik-e ki a lyukon), és csukjuk be a tojást.

Ragasztózzuk be a tojás felső részét, a fonalvég körül - ehhez sűrű hobbiragasztót vagy jó minőségű papírragasztó stiftet is lehet használni.

Kezdjük el spirálformában tekerni a fonalat. A tekerés legelejénél nyomjuk le a fonalat a lyuknál, hogy megtapadjon a ragasztón, és később is, ahogy haladunk a spirálozással.

Tegyünk még ragasztót a tojásra, és folytassuk a tekerést.

A végén egyszerűen csak vágjuk le a felesleges fonalat, amikor már nem tudjuk tovább szűkíteni a spirált.

A füleket érdemes filcanyagból vágni, mert ez nagyon jól illik a fonalborításhoz - a fülek közepére lehet egy kis mintás anyagot is ragasztani, így nyusziszerűbb lesz. :-)

A füleket pillanatragasztóval vagy más, gyorsan kötő ragasztóval célszerű a tojáshoz rögzíteni:

A nyuszik további dekorálásánál sokféle megoldást lehet választani: én a szemekhez fekete gyöngytollat használtam, mert ez nemcsak élénk fekete színű marad száradás után is, hanem ki is emelkedik a felületből, és ettől igazibbnak hat.
Az orr helyére pici rózsaszín zseníliagolyót ragasztottam.

Végül már csak egy-egy masnit kaptak még a nyuszik ragasztásos módszerrel, valamint fehér zseníliagolyó lábakat és farkincát - ezzel el is készültek. A lábakat és a farkat érdemes úgy elhelyezni, hogy egyben stabillá is tegyék a nyuszikat álló helyzetben, így biztosan nem fognak felborulni.

A fonal miatt nagyon puhának látszanak, és kézbe fogva is azok - egyáltalán nem érződik rajtuk, hogy egy sárga műanyag tojás van a borítás alatt. :-)

Rénszarvasok ideje

A rénszarvasokról nekem sosem a tél és a karácsony jut eszembe, sokkal inkább a már többször említett Miért éppen Alaszka? című szuperkedvenc sorozat eleje, amikor New York feltörekvő orvostehetsége, Joel egyszer csak a világ végén találja magát, azaz egy apró alaszkai városkában, háziorvosként, kezdetleges körülmények és egy rakás különleges lakos között. Joel megpróbáltatásait az alaszkai viszonylatok között epizódról epizódra mindig végigkíséri a főcímben felbukkanó, a városka főutcáján, a parkoló autók között végigbandukoló jávorszarvas. Igen, igazából nem is rénszarvas, de nekem mégis ez jut eszembe, mivel annak idején, amikor először láttam a sorozatot gyerekként, fogalmam sem volt róla, hogy ez két különböző fajta  :-) A szarvas, név szerint Mort egyébként potom 5000 dollárt bandukolt össze a nyitóképeken, legalábbis ennyit keresett vele, mint a filmtörténet egyetlen addigi dolgozó jávorszarvasa.

Tehát ez a bizonyos Mort jut mindig eszembe, ha meghallom a "rénszarvas" szót, és ez évente egyszer biztosan megtörténik, mert nem sokkal karácsony előtt mindig rámtör a rénszarvaskészíthetnék. Igaz, sokáig mindez csak belső késztetés maradt, de tavaly végre nekikezdtem, és ilyen kis szürke szarvaskákat gyártottam, így idén már egészen bátran álltam neki a dolognak. Most a legendás, piros orrú verzióból készítettem hármat - a következőképpen.

Kikészítettem három préselt papírgolyót (4 cm átmérőjűeket) és három hungarocelltojást (4x5 cm-eseket):

Ezeket mind barnára festettem akrilfestékkel. Hurkapálcára szúrva könnyebb festeni és szárítani is a golyókat:

 


 A golyókat és a tojásokat ragasztópisztollyal egymáshoz ragasztottam:

 Középbarna filcből kivágtam az agancsokat. A füleket krémszínű és sötétbarna filcből készítettem el, majd mindent felragasztottam a papírgolyóra, pillanatragasztó géllel - ezzel vékony dolgok is tökéletesen rögzíthetők. 
Viszont ha lett volna a fejekhez illő méretű hungarocellgolyóm, akkor sokkal inkább azt használtam volna, mert abba elég lett volna csak egy csíkot vágni, és belenyomni a filceket - akkor még ragasztó sem kell. De minden azért nálam sincs, úgyhogy maradt a ragasztás :-)

 A lábak-kezek helyére lyukat szúrtam hurkapálcával, és barna zseníliadrót-darabokat nyomtam a nyílásokba.

 Ezután már csak be kellett fejezni a figurákat: az orrok helyére pici piros zseníliapompont ragasztottam, szemeknek rezgőszemeket, majd mintás szalagból sálat kötöttem-ragasztottam a nyakukba.
Csak győzzön Télapó választani közülük :-)

 

Diómadárkák

Amikor megláttam a Kreatív gyermek című újság címlapján a sapkás madárkákat, azonnal tudtam, hogy nekem is el kell őket készítenem. Ezek olyan belső késztetések, amelyeknek semmi értelme ellenállni, én már csak tudom :-) Így aztán nem is vártam sokat a reprodukcióval, kikészítettem a szükséges alapanyagokat, és hozzákezdtem. 

A főszereplők ezúttal egész diószemek voltak:

A hideg időre való tekintettel sapkákkal és fülvédőkkel kellett ellátni a diókat. A sapkákhoz végre felhasználhattam a több éve, szuper akciósan vásárolt kötött hengereimet - egyszerűen csak méretre vágtam a darabokat, ragasztópisztollyal rögzítettem a diókon, és elkötöttem a végüket egy darabka pékzsineggel. Az egyiknek zseníliapompont is ragasztottam a végére, de ezek magukban is igazán csinosak... persze ilyen kötött henger ritkán van kéznél, de nyugodtan lehet filcanyagból vagy papírból tekert hengerrel is helyettesíteni.
A fülvédőkhöz először a levágott és meghajlított drótdarabok végeit ragasztottam a dió két oldalára, majd a végeket elfedtem egy-egy, szintén ragasztópisztollyal rögzített kis zseníliapomponnal.

A lábakat szintén drótból hajlítottam (laposfogó segítsége jól jön), a kép szerint:

A diók alsó, puha részébe lyukat fúrtam, és ebbe szúrtam a lábakat, amelyeket egy csepp ragasztóval rögzítettem is:

Végül már csak a madárkák pofiját kellett elkészíteni. Irodai lyukasztóval vágott fekete kartonpöttyöket ragasztottam szemként (fehér festékkel egy-egy fénypontot is tettem rá), a csőröket pedig sárga dekorgumiból vágtam ki.
Már csak a sálak és nyakkendők voltak hátra: ezeket mintás szalagokból vágtam és ragasztottam.

 



És ezzel el is készültek a téli diómadárkák. Mint ahogy az elején is írtam, az ötlet nem saját, de olyan szeretetreméltó, hogy egyszerűen muszáj volt megvalósítanom... és ezzel újabb jelentkezőkkel bővült a lehetséges karácsonyfadíszek listája.... :-)

Madárkák a dróton

Végre itt van a tavasz teljes ragyogásában, zöldülő-virágzó bokrokkal, testet-lelket melegítő napfénnyel (idei első lesülés beszerezve), és azzal a csodás változékonysággal, ami az áprilisra annyira jellemző - én még a tavaszi záport is szeretem, és persze a tavaszi szelet, ami köztudottan vizet áraszt. :-) No és természetesen a madarak... reggelenként szabályosan koncertet adnak az ablak előtt, aztán felkeresik a terasztető alatti tavalyi fészkeket - szinte látom, ahogy a tollukkal gondosan kipipálják a leltárlistájukon az összes pici gallyat :-) 

A következő díszek is az ágakon kint hintázó madarak hatására születtek, és azt hiszem, igazán tavaszi hangulatúak lettek - nem is nagyon kellett hozzájuk egyéb, mint drót és néhány zseníliagolyó.

A drótból vágtam 18 cm-es és 13 cm-es darabokat - a hosszabbakat U alakúra hajlítottam, a rövidebbek két végét felkunkorítottam egy kúpos fogóval.

A két drótdarabot egy-egy pötty pillanatragasztóval rögzítettem (erre csak gél állagú pillanatragasztó alkalmas).

A zseníliagolyókból madárkákat készítettem: szemeket ragasztottam rájuk apró fekete gyöngyökből, és csőrt piros kartonpapírból.

A madárkákat a kis drótkalitkák közepére ragasztottam.

Végül mindegyik kalitkára ragasztottam egy pékzsinegdarabkát, amire apró zászlókat rögzítettem mintás papírból.

Ezzel el is készültek a tavaszi díszek - az ihletért köszönet a kertünket látogató madárkáknak :-)