Zoknipingvinek

A békés egymás mellett élés - társadalmi szinten is értve - alapvető feltétele, hogy elfogadom, hogy a másiknak más a véleménye, nem alázom meg ezért és nem teszem nevetség tárgyává. Haladóbb szinten esetleg belátom, hogy a különbözőség érték, és tudom, hogy minden embercsoport még többet ér, ha a tagok tisztelettel és megértéssel viszonyulnak ahhoz, hogy a másik - más, mert a sokszínűség érték, és minden ember több attól, ha képes elfogadni, hogy személy és személy között nem számít a nemi, vallási, bőrszín- és képzettségbeli különbség, és az egyetlen fontos dolog,  hogy az értékrendekben legyenek lényeges egyezések. 
Ezek a gondolatok most azért jutottak eszembe (nem mintha mindennap nem ezt gondolnám...), mert valahol olvastam egy döbbenetes hangnemű kirohanást a Valentin (vagy Bálint)-nap ellen. A helyzet az, hogy én sosem ünnepeltem Valentin-napot, és biztos, hogy nem is fogok, de ez nem azt jelenti, hogy lenézném azokat, akik viszont igen. Tőlem távol áll az ilyen típusú alkalmak megünneplése, de miért ne ünnepelhetné az, aki viszont szereti? Sőt, mindenkit arra bátorítok, hogy ünnepelje mindennap a szeretetet, mert ha ez így lenne, akkor a világ sokkal boldogabb lenne... és ehhez nem kell alkalom sem. 

Úgyhogy éljen a szeretet, és hirtelen felindulásból készítettem is valamit, ami éppen ezt fejezi ki - szeretettel küldöm a valentinozóknak és a nem valentinozóknak is, és mindenkinek, aki szereti :-)

Ha van egy felesleges, kinőtt, kopott stb. fekete zoknipárotok, valamint egy mintás verzió is, akkor meg is van a szükséges alapanyag:

A fekete zokni belsejébe - kb. az egyharmadáig - töltsünk valamilyen szilárdabb tölteléket (rizs stb.). Én sárgaborsót használtam:

Ha ez megvan, kössük el egy befőttesgumival:

Ismét tegyünk a zokniba tölteléket, valamivel kevesebbet, mint az előbb, és ezt is kössük el.

Ezután vágjuk le a zokni felesleges részét:

Fehér filcanyagból vágjunk egy kört és szívformát, és ragasszuk fel a kitömött zoknira:

 Az arcrészre ragasszunk vagy varrjuk két fekete gyöngyöt, és rögzítsünk egy narancssárga filcből kivágott csőrformát az arcra:

A másik, mintás zoknit fordítsuk ki, vágjuk el a sarokrész fölött, és kössük egy gumival:

Fordítsuk vissza az elkötött zokniszárt, és húzzuk a figura fejére. Egy zseníliapompon nagyon jót tesz a sapkának :-)

Készítsük el a másik zoknipingvint is, majd egy szalagot kössünk közös sálként a nyakukba, és végül fekete filcanyagból vágjunk és ragasszunk egy-egy szárnyat a figurák oldalára.

Ezzel készen is van a szerelmes pingvinpár - ünnepre vagy hétköznapra is édes ajándék lehet... :-)

Harisnyakoszorú

Ahol növésben lévő kislány van a családban, ott nem kevés kinőtt-szakadt-kibolyhosodott fehér, rózsaszín és lila harisnya halmozódik fel. Nálunk legalábbis nagyon sok van... Ami még hordható, jó állapotban van, azt továbbadjuk vagy eltesszük, de eddig még nem találtam igazán jó megoldást arra, hogy hogyan lehetne igazán ütősen felhasználni a lyukas vagy elkopott kislányharisnyákat.
Karácsony előtt nem sokkal viszont rátaláltam egy oldalra, ahol egészen nagyszerű módon alkalmaztak harisnyarecyclingot. Azonnal beleszerettem, fogtam a harisnyákat, és belekezdtem. :-)


Kikészítettem az alapanyagot:

Fogtam a harisnyákat, majd levágtam róluk a lábfej- és csípőrészt is:

Elővettem egy hungarocell-koszorúalapot (amit a Nagyobbik már kipingált korábban és amit a Kisebbik már megrágott egyszer :-) ), és egy késsel elvágtam egy ponton:

Aztán pedig óvatosan széthúztam a koszorút elvágott széleit, és elkezdtem ráhúzni a harisnyaszárakat.

... és ezt addig folytattam, míg az egész koszorút be nem borítottam a harisnyaszárakkal.

Egy harisnyaszárat hosszában majdnem teljesen végigvágtam (a végén hagytam kb. egy cm-t), kötöttem belőle egy masnit, majd ezt biztosítótűvel a koszorúra rögzítettem.

Ezzel készen is lett. Próbaképpen kitettem az ajtóra, és ott annyira megtetszett, hogy azóta is kint van :-)
Megvalósítható persze zoknikkal, babanadrágszárakkal, sőt, régi, lehasznált-foltos-összemosott felsőrészek-ingek ruhaujjaival is.

Egy téli zoknilepke

Annyira szeretném tudni, hova tűnnek a zoknifelek! De tényleg. Hogy lehet az, hogy egy zokni a szennyesbe tevéskor még egy pár, eltevéskor pedig már csak fél?? Van valami fekete lyuk zoknifelek számára, ahova beesnek és egyszer s mindenkorra eltűnnek a mosás alatt? Vagy a mosógép eszi meg őket? De tényleg, egy ilyen aránylag nagy kiterjedésű anyaghalmaz, mint egy 28-as méretű csíkos zokni, hova tűnik el nyomtalanul térben és időben?
Néha sajnálom, hogy nem lettem fizikus, mert addig kutatnék, amíg fel nem állítanám a zokniformájú testek abszolút felszívódási törvényét, aztán élnék belőle, mint hal a vízben.
Na mindegy, fizikus már biztos, hogy nem leszek, ezt a fonalat valamikor 14 éves korom körül elvesztettem, úgyhogy kénytelen vagyok együtt élni az időről időre feleződő zoknipárok rejtélyével.

Legutóbb a Kisebbik egyik helyes kék-fehér csíkos zoknijának a fele döntött úgy, hogy eltűnik a mosógép és a szennyestartó közötti Bermuda-háromszögben, én viszont ebben a világban maradtam a megözvegyült bal zoknival, és gondoltam, ebből most már azért mégiscsak készítek valamit, hátha így megtöröm a zoknieltűnési átkot, ami erősen ül rajtam egy ideje.
Úgyhogy elővettem három különböző méretű préselt papírgolyót, és nekiláttam.

A zokni végébe dugtam a legkisebb golyót, és egy befőttesgumival szorosan rákötöttem a zoknit. Utána a közepes méretű golyót tettem a zokniba, ezt is szorosan bekötöttem, majd jöhetett a legnagyobb. A zoknit jó passzentosan rákötöttem az utolsó gumival.

Ezután a zokni szárát visszahajtottam, így olyan lett, mintha egy kis téli sapka lenne a figurán.
Narancssárga fonalból pompont készítettem, rávarrtam a sapka végére. 3 natúr gombot felvarrtam a pocakra, egy kis kéket pedig a fejre, orrocskának.

Fekete fonalból kis csillagszemeket varrtam neki, sálnak és övnek pedig két vastagabb hajgumit húztam rá.

Átlátszó műanyag fóliából (a kicsit vastagabb típusból, amit most bekötésre szoktak használni, illetve régen ilyen volt az írásvetítő fóliája) kivágtam egy szárnyformát, és fehér lakkfilccel megrajzoltam a mintáját.

Végül a szárnyat pillanatragasztóval a figura hátára ragasztottam, és gyurmaragasztóval a szekrény oldalára rögzítettem.
Az az igazság, hogy imádom :-) Persze minden dologhoz szeretet fűz, amit készítek, de ez a zoknilepke a ledvencem. Annyira szeretnivaló, teljesen odavagyok érte... Az első olyan tárgyam volt, amit nem adtam oda a kicsiknek, mert egyszerűen vérezne a szívem, ha mondjuk leszakadna a szárnya. De nagyon-nagyon néha, egyszer-egyszer nem bűn, ha megtartok magamnak valamit, ugye....?