Ajtókoszorú esküvőre

Kezdődik a házasságkötések szezonja - kaptam is egy megbízást esküvői ajtókoszorú készítésére. Az imádott papírvirágjaim most nem jöhettek szóba, mivel egy kültéri ajtódísz esetében fontos az időjárás-állóság, így alapanyagként selyemvirágokat választottam.
A koszorú külsejének kialakításához szabad kezet kaptam, úgyhogy kedvemre tobzódhattam az alkotás során :-) Persze nem mennyiségben értem ezt, hanem minőségben -  ezért nem is nem raktam telis-tele a koszorúalapot virágokkal, hogy érvényesülhessen a szépségük, fő szempont pedig a visszafogottság és az elegancia volt.

Kiindulásként beszereztem egy vessző koszorúalapot, selyemvirágokat és zöldeket, néhány fehér bogyós ágat és egy tekercs csipkeszalagot:

A rózsákat leválasztottam az ágakról, és a virágfejeket ragasztópisztollyal az alapra ragasztottam.

Jöhettek a zöldek, néhány ággal ide és oda:

A csipkeszalagból vágtam egy hosszú darabot, kötöttem a közepére egy masnit, és felragasztottam a koszorú alsó részére.

Végül elhelyeztem a koszorún a minirózsákat, a bogyós ágacskákat, és néhány zöld ággal még kiigazítottam, ahol szükséges volt.
Ezzel el is készült az esküvői koszorú. Szívből remélem, hogy tetszeni fog majd - és ezúton is örökké tartó boldogságot kívánok az ifjú párnak! :-)

Nárciszkoszorú papírból

Végre-végre a napnál is világosabb, hogy a tavasz megérkezett... viszont a hosszú tél miatt történhetett, hogy a tavaszi virágok még nem igazán bújtak elő, pedig a korábbi években ilyenkor már a hóvirág és a krókusz is javában zöldellt. Mit is tehetne az, aki mégis már úúúgy szomjazza a virágok látványát - természetesen papírból készít tavaszi koszorút. :-) És mivel a nárcisznál kevés "tavaszkifejezőbb" virág akad, éppen ezt a szépséges fehér-sárga hírnököt választottam az első tavaszi ajtókoszorú tárgyaként - a következőkben pedig lépésről lépésre a készítés folyamata.


Első lépésként fehér és sárga krepp-papírt vettem elő:

A fehér papírból sziromformákat vágtam ki - nagyjából egy perc alatt lehet egy éles ollóval kiollózni a szirmokat, ha egyben vágjuk át a rétegeket.

Hat szirmot összeragasztottam, virágformában:

A fehér szirmokon középen végighúztam az ujjamat, ettől egy halvány vonal keletkezett a papírdarabok közepén, amitől kicsit nárciszszerűbb lett később az elkészült virág. 
Majd a sárga papírból kivágtam egy csíkot - itt a képen látszik a virághoz viszonyított mérete. A csík egyik hosszanti szélét kissé hullámosra vágtam.

Ezután a sárga csíkot egy vastag filctoll vége köré tekertem, és az alját összecsavartam.

A csavart részre ragasztót tettem, és a fehér virágforma közepére ragasztottam.

Ezután sárga selyempapírból hosszabb darabot vágtam, amit beragasztóztam, és vékony csíkká sodortam (ezt krepp-papírból is el lehet készíteni):

Az összesodort csíkot rövid darabkákra vágtam, és ezekből hármat-hármat a virágok közepébe ragasztottam.

Elkészítettem jó pár ehhez hasonló virágot:

Egy szalma koszorúalapot betekertem fehér krepp-papírral:

És végül ragasztópisztollyal felrögzítettem rá a virágokat.

Ez persze már gyorsan ment, úgyhogy hamarosan el is készült a tavaszköszöntő nárciszkoszorú - tudom, nem egy ötperces ötlet, de őszintén azt érzem, megéri a fáradságot... ötnapos eső ide vagy oda, számomra ezzel végérvényesen megérkezett a tavasz.

Papírdáliák

Amikor megláttam ezen az oldalon a színes, gyönyörűséges papírdáliákat, azonnal megtetszettek - és hogy nekem, az egy dolog, de hogy a Nagyobbiknak mennyire...
Fontos tudni, hogy a kisnagylányom betöltötte 11. évét, és most ott tartunk, hogy valóban, kicsinek már nagy, nagynak még kicsi - ezért le kellett szednünk a szobája falát borító összes "kicsis" faliképet, a helyükre pedig egyrészt Harry Potter-plakátok kerültek, másrészt semmi. Ugyanis a fennmaradó üres helyre valamilyen "lányos" dekorációt tervezett a szobatulajdonos, de túl nagy lelkesedést nem tanúsított a felvetett vagy ötven ötletre. Amikor azonban meglátta a fent említett papírvirágokat, egy szempillantás alatt eldöntötte, hogy neki pontosan ezek kellenek - illetve nagyon-nagyon szépen kérte őket.
Nem szépítem a helyzetet, ezekhez sok-sok idő és sok-sok-sok papír kell, de hát mit nem ér meg az ember egyetlen kislányának a mosolya... szóval, beszereztem a színes papírokat. 

 Virágonként négy, egymással harmonizáló színárnyalatra van szükség. 

Kikészítettem az első virághoz tartozó papírokat, négy színárnyalatban. 15x15 cm-es négyzeteket vágtam belőlük (érdemes kartonpapírból elkészíteni a négyzet sablonját, úgy mindig csak körül kell rajzolni a papírokon), a következőképpen: 12 db-ot a virág külső szirmaihoz szánt papírból, 12 db-ot a második réteghez tervezett papírból, 8 db-ot a harmadik réteghez, a virág közepéhez pedig 3 db-ot.

Ezután kúpot csavartam a kivágott színes négyzetekből, és papírragasztó stifttel rögzítettem az egymásra kerülő két papírréteget.

Egy müzlistálkát körberajzoltam egy vastag kartonpapíron, majd kivágtam a kört – ez lett a virág alapja. Ceruzával pöttyöt tettem a kör közepére, ennek később fontos szerepe lett.

Amikor elkészültem a külső szirmokhoz szükséges 12 db papírkúppal, ragasztópisztollyal a kartonkörre rögzítettem ezeket úgy, hogy a kör közepén hagytam egy 4-5 cm átmérőjű üres részt (a ceruzás jelölés segített ebben).

Újabb 12 kúpot készítettem a második réteghez szánt papírokból, és ezeket is a kartonkörre ragasztottam, de ezeket már középre – így szépen rásimulnak az előző réteg papírkúpjaira.

A harmadik réteghez szánt papírokból 8 db kúpot készítettem. Ezeknek a belső csúcsáról levágtam egy 2-3 cm-es darabot, és így a levágott végüknél a virág közepébe ragasztottam mindet.

A virág közepéhez három db 15x15 cm-es négyzetet vágtam, félbe, majd negyedbe hajtottam ezeket, és a hajtásvonalak mentén szétvágtam a papírokat – így 12 db 7,5x7,5 sm-es négyzetet kaptam.

Ezekből a kis négyzetekből is kúpot készítettem, majd 12 db-ot a virág közepébe ragasztottam.

Végül hurkot kötöttem egy darabka spárgából, és a virág hátuljára ragasztottam, a felakasztáshoz.

Az elkészült virágok tényleg impozáns látványt nyújtanak, meg tudtam érteni a Nagyobbikot, hogy azonnal megszerette őket - a dáliák pedig azóta is a szobája falát díszítik, nagy megbecsültségben...