Házi sajttojások húsvétra

Amióta írtam a házi sajtról, megszámolni sem tudom, hányszor készítettem - persze szerencsém van, minden reggel egy házi tejet áruló gazda mellett megyek el, így könnyű megvenni hozzá az alapanyagot. A legutóbbi beszerzésnél gondoltam arra, hogy nemsokára húsvét, és akkor biztosan készítek megint házi sajtot - ekkor villant be az ötlet, amiről azt éreztem (szerényen), hogy zseniális :-) Ugyanis arra gondoltam, a házi sajt húsvétkor akkor lenne a legtökéletesebb, ha tojásformában készülne: ennél idényjellegűbb és ünnepibb finomságot nehezen tudok elképzelni.
Ezért elővettem a szétnyitható tojásokat, amelyeket régebben dekorációnak használtam (nagyobb kreatívhobbi-webáruházakban kaphatók):

A korábban már posztolt (ide kattintva olvasható) recept alapján elkészítettem a sajtmasszát, a tojások két felébe adagoltam, és összecsuktam.
A receptben lévő mennyiség persze ennél jóval nagyobb, lehet esetleg felezni, vagy minden gond nélkül megenni a maradékot :-)

Kihűlés után szétnyitottam a tojásokat, és kivettem a sajtokat - gyönyörű tojásformájúak lettek, többen keménytojásnak gondolták első ránézésre :-) 
El lehet készíteni medvehagymával, diódarabokkal, paprikával, bazsalikommal, tehát gyakorlatilag bármivel - mindenképpen az ünnepi asztal díszei lesznek. :-)

Sós magos ropogós - extra gyors, egészséges és nagyon finom :-)

Mindig is odavoltam a sós rágcsákért, de mostanában a különféle magos finomságok azok, amelyeknek nem tudok ellenállni. Hiszen nincs is jobb annál, amikor egy puha tésztán ropogósra sült magocskák üldögélnek, megpirult tökmag, napraforgómag, dió... ezekből tényleg bármennyit el lehetne eszegetni. Sőt, igazából a magok alatti tésztára nincs igazán nagy szükség, mert a legjobb lenne egy olyan sós rágcsa, ami szinte csak a megpirult magokból áll - gondoltam én nemrég, és végeztem egy kis kutatómunkát, hogy vajon létezik-e a sós rágcsálnivalók királynője, ami megfelel az én ábrándjaimnak, miszerint
1. soksoksoksok mag van benne
2. de liszt nincs
3. egészséges
4. ám gyorsan elkészíthető
5. viszont másnap-harmadnap is finom
6. ééés ropogós, mert az nagyon jó érzés :-)

És egészen hihetetlen módon van ilyen! A mindenment.es oldalon bukkantam rá az álmaimnak tökéletesen megfelelő rágcsára, ami még annál is egyszerűbb, gyorsabb és magosabb volt, mint amit reméltem. Az oldalt egyébként is nagyon érdemes böngészni, az egészséges étkezés kedvelői szuper recepteket találhatnak ott, olyanokat, mint például ez a csodás sós magos ropogós, aminek a közzétételéhez ezúton is köszönöm a blog írójának, Timinek a jóváhagyását.


Magos ropogós

Az ízén túl a második legjobb dolog benne, hogy nem kell hosszasan felsorolni, miből mennyit kell beletenni - recept tulajdonképpen nincs is, csak egyetlen szabály: 
1 db egész tojáshoz 100 g magot kell tennünk (és persze fűszert ízlés szerint).

Őszintén azt gondolom, hogy ennél egyszerűbb nincs is :-)

A gyakorlatban pedig úgy néz ki a dolog, hogy első lépésként be kell melegítenünk a sütőt 180 fokra. 
Ha már meleg, akkor 
- egy tálban egy egész tojást elkeverünk 100 g tetszés szerinti magfélével (én úgy szoktam, hogy legalább ötféle magból állítom össze a 100 g-ot - mindig teszek bele tökmagot, szezámmagot, napraforgómagot, diót, lenmagot, sokszor mandulát, chia magot, puffasztott amarántot, tehát bármit, ami a magfélék közé tartozik),
- és teszünk hozzá ízlés szerint sót és borsot. Így is tökéletes, de akár mehet bele paprika, cayenne bors, fokhagyma, zöldfűszer - semmi sem fogja elrontani, sőt. :-). Volt, hogy én már tettem hozzá reszelt füstölt sajtot is, úgy is extrafinom volt.

Tehát alaposan elkeverjük a masszát, és egy sütőpapíros tepsire kanállal kupacokat adagolunk belőle, amit le is nyomogatunk, hogy helyes kis lepénykéket kapjunk. Mehet is a sütőbe, ahol nálam 15 percet szeret eltölteni, hogy kicsit meg is piruljanak a magocskák - de érdemes az utolsó percekben rákukkantani, hogy éppen olyan legyen, ahogyan szeretitek... 

Én így valahogy. :-)

Ó, igen, még egy lényeges dolog: minimum dupla adaggal érdemes indítani :-)

Fociropi

Gőzerővel zajlik a foci vb, amit nálunk rendkívül nagy érdeklődés kísér: a Kisebbik hatalmas lelkesedéssel követi a meccseket (legalábbis az első negyedórát mindenképpen), a Nagyobbik az ausztráloknak szurkol, én a spanyoloknak (naná, hogy ki is estek), Ő pedig toronymagasan vezeti a baráti kör góltotóját, képes még olyan meccseket is telibe találni, mint egy Svájc-Ecuador, amire nincs is magyarázat. Tehát, a vb nálunk most abszolút elsőbbséget élvez mint program, és igyekszünk ki is hozni belőle a legjobbat, úgyhogy a meccsek mellé természetesen mindenféle focirágcsát készítek, amelyekre aztán  kiválóan lehet fröccsözni és okoskodni - mert ha az játékos nem a bal alsóba rúgta volna, hanem a jobb felsőbe, és ha a kapus nem csak kinyúl, hanem vetődik, és ha azt a tizenegyest megadta volna a bíró - szóval ezt csak ilyen-olyan falatkákkal lehet átvészelni, lássuk be :-)

A legutóbbi focirágcsa olyan nagy sikert aratott, hogy muszáj itt is beszámolnom róla - mi csak ropiként aposztrofáltuk, mivel úgy néz ki, mint a ropi, és legalább olyan finom is, és sajnos éppen annyira eteti is magát... a lényeg, hogy akkor szabad csak megsütni, ha tudjuk magunkról, hogy kellő önuralommal rendelkezünk ahhoz, hogy ne együnk meg egész tepsinyi adagokat - vagy ha legalábbis lesznek annyian körülöttünk, hogy az elfogyasztási felelősség megoszoljon :-)

A recept alapját itt megtalálhatjátok pogácsaként - ami egyébként a világ legeslegjobb pogácsája :-) A ropiságosságért kissé változtattam a hozzávalókon és a leíráson, de az elismerés mindenképpen az eredeti szerzőt illeti meg.


Fociropi


Hozzávalók:

50 dkg fehér liszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
egy csomag szárított élesztő
50 dkg túró
30 dkg puha vaj
2 egész tojás
3 dkg só
késhegynyi őrölt fekete bors (két-három tekerésnyi)

a tetejére + 1 felvert tojás 


Elkészítés:

Az összes hozzávalót egy tálba tesszük, alaposan összedolgozzuk, és egy órára letakarva félretesszük kelni. 

A sütőt 200 fokra melegítjük.

Ezután a tésztát vékonyra (maximum 0,5 cm-re) nyújtjuk, a tetejét felvert tojással átkenjük, és egy pizzavágóval vagy éles késsel keskeny csíkokat vágunk belőle. A csíkokat sütőpapírral fedett tepsire emeljük, és a ropikat megsütjük. Nálam adagonként 12 percre volt ehhez szükség, de a sütők teljesítménye különbözhet, így figyelni kell, nehogy megégjen - ha már szép mély aranybarnák a ropik, ki is lehet venni őket.
Szerintem akkor néznek ki jól igazán, ha extra hosszúak - én a sütő teljes szélességéhez igazítottam a ropik méretét, így nem kell két másodpercenként újakért nyúlni meccs közben :-)

Ezeket kivételesen nem kell dobozba tenni, kimondottan a szabad levegőn tárolhatók, így maradnak ropogósak. Persze ha megpuhulnának, akkor is el fognak fogyni, ezt biztosan megígérhetem... :-)

Pizzapuffancs

Erre a receptre a Szalay-könyvek sorozatban megjelent Kreatív nyár c. könyvben bukkantam (szerző: Könnyü Mária, 2013.), és rögtön megdobogtatta a szívemet. Pizza ÉS puffancs, két egészen csodálatos szó - biztos voltam benne, hogy az elegyük sem lehet rossz. Ráadásul egy igazán egyszerű, gyorsan elkészíthető receptről van szó, tehát még fél kézzel sem tartott vissza attól semmi, hogy kipróbáljam. Rendkívüli megérzéssel egyből dupla adagot csináltam, így nagy nehezen sikerült megmenteni egy pár darabot másnapra is - de az az igazság, a kicsik kezéből úgy kellett kicsavarni a sokadikat... szóval, a pizzapuffancs jött, látott és győzött. 
Próbáljátok ki, mert tényleg gyorsan megvan, sütőben megsüthető, és bulikra is ideális ennivaló - csak egy kis finom paradicsomszósz kell mellé, amibe lehet mártogatni (de magában is tízpontos). És ha idézhetek egy kilencéves kislányt a dologról: "Bárcsak az egész élet abból állna, hogy jókat beszélgetünk, és közben folyamatosan pizzapuffancsot eszünk."
Hát mit mondjak - egyetértek. :-)


Pizzapuffancs

Hozzávalók (kb. 16 db-hoz):

20 dkg liszt
1,6 dl tej
1 tojás
15 dkg mozzarella (nem a zacskós, lében ázós, hanem a rendes sajt - helyettesíthető másféle sajttal is persze)
5 dkg parmezán
10 dkg kolbász (ehhez a puhább típusú jobb)
1 teáskanál sütőpor
1 evőkanál pizzafűszer (ezt persze házilag a legjobb keverni)
só

+ a tálaláshoz befűszerezett paradicsomszósz


Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
A sajtokat reszeljük le, a kolbászt vágjuk vagy tépkedjük kis darabokra, és tegyük egy tálba. A tojást és a tejet habverővel keverjük össze, majd adjuk a sajtos-kolbászos keverékhez. Tegyük hozzá a sütőporral elkevert lisztet, a pizzafűszert és a sót, ízlés szerint. Keverjük össze az egészet alaposan - lehet, hogy kissé hígnak tűnik majd, de így jó. Evőkanál szakítsunk a masszából fánknyi adagokat, egy másik kanál segítségével kicsit formázzuk meg, majd tegyük sütőpapírral borított tepsibe.
Kb. 20 perc alatt süssük meg - akkor jó, ha szép aranybarnák a puffancsok.

A szószt melegítsük meg, és tálaljuk a frissen sült puffancsok mellé.
Csodás :-)

Hot dog muffin

A születésnapi kalózbulira készülve gondolkoztam nagyon gyorsan elkészülő, laktató, gyerekek számára is népszerű falatkákon. Először a virslihajóra gondoltam, de még ennél is kevesebb macerát akartam - akkor jutott eszembe a hot dog, muffinformában, és körbenézve a neten találtam is egy nagyon jó kis receptet, amin csak egy egészen kicsit változtattam, mert éppen így tökéletes, ahogy van. (Kicsit csalódott is voltam, hogy mégsem nekem jutott először eszembe... :-) ) 
Hirtelen vendégségekre is nagyon jó megoldás lehet, mert gyors és laktató is, ugyanakkor kifejezetten helyes látványt nyújtó falatkákról van szó - én minimuffin-tepsiben sütöttem, mert így tényleg egykezesek lesznek. 
Bár ha jobban belegondolok, ez nem feltétlenül igaz, mert a Kisebbik mindkét keze tele volt velük folyamatosan.... :-)


Hot dog muffin
(ez a mennyiség 24 minimuffinhoz elegendő)

Hozzávalók:

25 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor
1 mokkáskanál só
néhány tekerésnyi őrölt fekete bors
1 dl olaj
2 tojás
2 dl folyékony hab- vagy főzőtejszín
6 füstölt virsli
+ a forma kikenéséhez egy kevés olaj.


Elkészítés:

A sütőt 170 fokra előmelegítjük. A tészta hozzávalóit egy keverőtálba tesszük, és egy perc alatt simára kavarjuk. A minimuffintepsi mélyedéseit kenőecsettel vékonyan kiolajozzuk, és elosztjuk bennük a tésztát.
Mindegyik virslit négy darabra vágjuk, és a darabokat egyesével a tésztakupacokba süllyesztjük.
20 perc alatt sül készre, csodás illatok kíséretében. :-)

Frissen tálaljuk. Ennél a muffinnál a mázat egy kanálka mustár és/vagy ketchup helyettesíti, ízlés szerint.

Bazsalikomos-parmezános gofri

Pár napja egy este gofrit sütöttem a kicsiknek. Még mielőtt a cukrot beletettem volna a tésztába, egy hirtelen ötlettől vezérelve két részre osztottam, és csak az egyik feléből lett a szokásos édes verzió. A másik tésztaadaggal viszont teljesen más irányba indultam, és mit ne mondjak, nagyon jól tettem :-)
Került bele sok bazsalikom, egy kis plusz só, több gerezd fokhagyma, frissen őrölt bors és parmezán - a végeredmény pedig egy olyan finom tészta lett, hogy azonnal felvettem a leggyakrabban készített fogások listájára.
Nagyon-nagyon tudom ajánlani egy vendégségre is, egészen biztosan sikeretek lenne vele. Persze, azért az édes gofrit sem szabad mellőle elhagyni, de a végeredmény mindenképpen az lesz, hogy érdemes újítani mindennel, mert sosem tudhatjuk, milyen extra finomság sül majd ki belőle... :-)


Bazsalikomos-parmezános gofri
(ez a mennyiség kb. 8 db-hoz elegendő)


Hozzávalók:

25 dkg liszt
két púpozott kávéskanál sütőpor
3 tojás
12,5 dkg margarin
2,5 dl tej
só ízlés szerint (de legalább3-4 csipet)
egy csokor bazsalikom
3-4 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
5 dkg reszelt parmezán


Elkészítés:

Melegítsük be a gofrisütőt, és közben egyszerűen csak keverjük össze a hozzávalókat egy habverővel, szép simára.
Süssük ki a gofrikat, és adjunk mellé friss zöldsalátát vagy tzatzikit vagy fűszeres mascarponekrémet vagy bármit :-)

Húsvéti ajánlat

Nagyon kedves bloggertársamtól, Katucitól kaptam egy jelképes stafétabotot. A "Húsvéti ajánlat" sorozat lényege és szabályai a következők:

- Írj egy bejegyzést Húsvéti ajánlat címmel.
- A bejegyzésedben ajánlj 5-10 ételt, mely jó választás lehet az ünnepi asztalra. Nem kell, hogy összefüggő menüsor legyen, ahogy kedved tartja, akár süteményválogatás is lehet.
- Ha megkapod a játékot, küldd tovább 10 bloggernek, bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni, hogy ki hívott meg a játékra.
- Ha türelmetlen vagy, nem kell megvárni, hogy hozzád is eljusson a húsvéti játék, szabadon is "elviheted". :)

Katuci, nagyon jólesik a felkérés, hiszen én elsősorban nem gasztroblogger vagyok - bár elég nehezen tudnám meghatározni a Kiflit, hogy pontosan mi is. (Ha valamelyikőtöknek lenne gy találó és frappáns javaslata, azt megköszönném :-) )
Mindenesetre megtisztelő, hogy olyan bloggerek közé kerülök így, akik csodálatos receptekkel látnak el minket - ha ellátogattok például Katuci blogjára, sok más finomság mellett olyan hihetetlenül jól hangzó bonbonrecepteket találtok, mint például a legfrissebb (ebbe első olvasásra beleszerettem): mézzel és rozmaringgal karamellizált pekándiós bonbon vagy a gyömbéres-rózsavizes bonbon... és akkor még a tortáit nem is említettem. :-)


Azt hiszem, húsvétkor mindenhonnan zúdulnak ránk a fantasztikus édesség- és főételreceptek, ezért én most finom sósságokat és egy salátát válogattam be az én teljesen szubjektív húsvéti ajánlatomba.

Elsőként egy egyszerű, de annál nagyszerűbb sós rágcsálnivaló: a diós-kéksajtos keksz. Sajnos, önuralom terén sosem voltam túl izmos, úgyhogy én ebből bármennyit el tudok tüntetni egymagam, akár egy egész tepsit is... ez elég negatívan hangzik rám nézve, viszont annál pozitívabban a kekszre :-)

Egy elegánsnak ható, ugyanakkor mennyei ízeket eredményező recept a sült camembert almával és dióval. Egy kevés metélőhagymával, borssal megszórva igazi reggeli vagy esti finomság.

Egy elronthatatlan szuperklasszikus, ami a sonka mellett is tökéletesen szerepel: sósperec - abszolút előnye, hogy annyi, de annyi sós mázat csurgatunk rá, amennyit csak szeretnénk... :-)

Életem salátája következik: örökké tartó, valódi szerelem... mindenhez illik, mindig jól jön, mindenkinek ízlik, minden előzetes várakozást túlszárnyal, és végtelenül szerényen csak A Tökéletes Salátának nevezném a nyers cukkinisalátát:

A két duci hölgy emlékét idéztem fel annak idején abban a bejegyzésben, amelyet a leírhatatlanul finom parmezános rágcsálnivalónak szenteltem:

Nem kell keleszteni és nagyon gyorsan készen van, tehát ideális finomságos reggeli vagy vacsora lustálkodós hétvégékre vagy váratlan vendégeknek a szalonnás-túrós lepény, amely szerintem szintén abszolút sikerfogás.

... és ez csak valami paranormális jelenség lehet, hogy a sós receptek mellé idefurakodott egy édes is... ki érti ezt...? :-) A szubjektív válogatás utolsó, de vitathatatlan sikerű receptje az abbahagyhatatlanul ropogós diós-kókuszos keksz fehér csokoládéval, de kötelességem közölni, hogy emiatt többen bukták már be a fogyókúrájukat - például én is. :-)

Hát őket választottam be a húsvéti ajánlóba - és most pedig szeretném továbbadni a következő receptválogatás lehetőségét Lélekkonyhának: az ő blogján olyan finom ételek leírását találhatjátok meg, amelyek azonnali éhséget váltanak ki minden olvasóból - és egészen véletlenül biztos forrásból tudom, hogy ezek a fogások a gyakorlatban is éppen olyan finomak, mint amilyennek látszanak... :-)

Közösségi kenyér

Igazából teljesen másról akartam írni, de a tegnap esti vacsora mindent felülírt. Múltkor a Pinteresten találtam egy nagyon dekoratív ételt, amibe azonnal beleszerettem, leginkább az ötletessége, egyszerűsége és látványossága miatt. Az esti időpont miatt nem tudtam róla kulturált fotót készíteni, csak a lenti rémeset, de azért meg kell mutatnom, mert talán így is látszik, milyen finom volt. :-)
Nálunk vendég is volt rá, és szerintem éppen ilyenkor, vendégek érkezésekor tökéletes fogás ez - négy felnőttnek tökéletesen elegendő, ha többen vannak, dupla mennyiséggel és egykiós kenyérrel érdemes tervezni.

Az eredeti recept címe más, de mi csak közösségi kenyérnek hívtuk, mert nagyon csapatépítő jellege van az egy kenyérből történő mazsolázásnak :-) Ráadásul ha csak annyit írok, sajtos-gombás töltött kenyér, azt hinnétek, valami szimpla cuccról van szó, pedig ez nagyon nem az, ó, nagyon-nagyon nem...

Az eredeti recept itt: http://mypinsmypinterest.blogspot.com/2012/03/cheesy-mushroom-pull-apart-bread.html
Én változtattam rajta ezt-azt, és tökéletes lett - biztos, hogy gyakori vendég lesz nálunk, akár más töltelékkel is.


Közösségi kenyér (sajtos-gombás töltött kenyér)


Hozzávalók:

1 db fél kg-os  kenyér
1 kg szeletelt gomba + pár evőkanál vaj, só és bors
egy csokor petrezselyem
egy evőkanál kakukkfű
egy evőkanál fenyőmag, napraforgómag vagy tökmag (nem kötelező)
15 dkg sajt
egy deci olvasztott vaj
egy csokor újhagyma


Elkészítés:
.
A gombát pároljuk-pirítsuk meg a vajon a kakukkfűvel és a petrezselyemmel együtt, sózzuk, borsozzuk, majd hagyjuk kihűlni egy kicsit.

Ezalatt melegítsük elő a sütőt 200 fokra.

A sajtból vágjunk vékony szeleteket. Az újhagymát tisztítsuk meg, és vágjuk szeletkékre.
A kenyérbe vágjuk mélyen 3 csíkot hosszanti irányba, majd keresztbe is annyit, hogy kockák alakuljanak ki. A kenyér alját ne vágjuk át, maradjon egyben.
A kockák közé mindenhova dugdossuk be a pirított gombát, majd szórjuk meg az újhagymával, és tegyünk minden vágásba sajtot is. Egy konyhai ecsettel kenjük be a margarinnal a kenyér teljes felszínét, a maradék margarint pedig csöpögtessük  a kenyérre.
Szórjuk meg a magokkal, majd az egész kenyeret csomagoljuk be alufóliába, és 15 percre tegyük a sütőbe.

15 perc elteltével vegyük ki a kenyeret, csomagoljuk ki a fóliából, és tegyük vissza még tíz percre.

Tálaljuk frissen, mindenki tépjen belőle kedve szerint - egyszerűen mennyei. Azok az olvadt sajtos-pirított gombás álompuha kenyérdarabok... hmmm.

Gyors szalonnás-túrós lepény váratlan vendégeknek

Rendszeresen előfordul, hogy egészen hirtelen és váratlanul beesnek vendégek, akik többnyire szívesen ennének is ezt-azt. Egy hosszú munkanap végén, amikor még én is éppenhogy hazaértem és éppenhogy hazahoztam a kicsiket az oviból, sosincs időm valami jól előkészített vagy dagasztást-kelesztést, esetleg sok munkamenetet igénylő fogásokat készíteni, de mégis szeretek a tragikus hirtelenséggel érkező vendégek elé is valami jót és frisset tenni, ami ráadásul gyorsan meg is van.

Hát ilyenkor szoktam előrántani ezt a számtalanszor bevált receptet. Már nem is emlékszem, honnan van, de egy igencsak maszatos, régi papírcefetre írtam fel annak idején... Az a jó benne, hogy mindenki azt hiszi, kelt tészta és valami hihetetlen sok rákészülést igénylő étel, holott nem. Nagyon-nagyon nem. Egyszerűen csak össze kell dobni a tésztát pár perc alatt, sütőbe tenni, ezt-azt rápakolni, és megsütni.

Sokszorosan kipróbált recept, eddig mindig sikert aratott - a tésztában lévő túrótól puha és ízes lesz a lepény, és az egésznek úgy általában vagy egy kis töki pompos jellege. Ez meg nem hátrány, igaz? :-)


Szalonnás-túrós lepény

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg túró
40 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1 tojás
8 evőkanál tej
8 evőkanál olaj
1 lapos teáskanál só

A tésztára:

kb. 4 dl (egy nagy pohár) tejföl
3 fej lilahagyma
szeletelt szalonna (bacon)
30-40 dkg reszelt sajt

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra melegítjük. A tésztához írt hozzávalókat összekeverjük, tésztát gyúrunk belőle, majd kis adagokat szakítunk, és kb. 2 cm vastag lepénykéket nyomogatunk belőle. Sütőpapírral borított tepsibe tesszük, majd rákenjük a tejfölt, megszórjuk a vékony csíkokra vágott szalonnával, lilahagyma-szeleteket rakunk rá, és sok sajtot reszelünk a tetejére.
Fél órán át sütjük.

Egy kedvenc parmezános ropogtatnivaló

Elég sok évvel ezelőtt ment a tévében egy sorozat, amelyben két töltöttgalamb-külsejű, életvidám és bőbeszédű idősebb hölgy főzött Anglia különféle vidékein, kolostorban, evezősversenyen és amerre csak jártak. Ez még bőven azelőtt volt, hogy divattá vált volna a minél extrémebb helyeken történő főzés, így többek közt a két asszonyság alapozta meg a később óriási mennyiségekben születő vándor-gasztrosorozatokat.

A két duci hölgy (ezen a néven futott a sorozat, eredetileg The two fat ladies) nem volt sem különösebben csinos, sem karcsú, ugye, sem fiatal, nem kiabáltak senkivel, nem akarták megváltani az étkezési kultúra világát sem, nem nyalogatták kamerába mosolyogva az ujjaikat krémkeverés után, egyszerűen csak vidámak voltak, jópofák és eredetiek. 
Nagyon szerettem őket, és nem csak én, hanem a fél világ is. A két duci hölgy közül az egyik, Jennifer Patterson már az égi konyhákban alkot, és valószínűleg a frászt hozza az angyalokra a maga sikamlós és csípős megjegyzéseivel, a másik, Clarissa Dickson Wright azonban szerencsére még jó egészségnek örvend, és a mai napig jelen van az angol gasztrokultúrában.

Az ő közös receptkönyvükben jelent meg annak idején a naxosi sajtos tallér receptje, ami szerény véleményem szerint az egyik legjobban eltalált sajtos rágcsa a világon. Fantasztikusan ízes, finom, abbahagyhatatlan és pár perc alatt megsül. Nagyon szeretem. Igaz, naxosinak nem merném nevezni, mivel már maguk a hölgyek is parmezánt használtak hozzá, de igazából mindegy, hogy görögös vagy olaszos: úgy csodálatosan finom, ahogy van.


Parmezános ropogtatnivaló a két duci hölgytől


Hozzávalók:
(ez egyszeres adag, én duplánál kevesebbel sosem kezdek...)

115 g finomra reszelt parmezán (nagyobb mennyiségnél szívhez kapós a parmezán ára - a fele nyugodtan helyettesíthető valamilyen kemény, karakteres ízű sajttal)
115 g vaj/margarin (itt nem fontos feltétlenül a vaj)
115 g finomliszt
nagy csipet só
1-1 mokkáskanál paprika (én tettem bele egy kis chilit is), zellersó és mustárpor (ezek hiányában akármilyen fűszer jó, pl. bazsalikom, olasz fűszerkeverék, bármi)
jó pár tekerésnyi frissen őrölt bors
1 tojássárgája


Elkészítés:

A lisztet, a fűszereket és a sajtot tegyük egy tálba. Reszeljük hozzá a hideg vajat/margarint, tegyük hozzá a tojássárgáját, és pár perc alatt gyúrjuk össze, de csak addig, amíg homogén keveréket nem kapunk.
A tésztát sodorjuk rúd alakúvá (kb. 50 Ft-os átmérőjűvé), és tegyük a hűtőbe legalább egy órára.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra, a rudakat vágjuk vékony szeletekre, és tegyük sütőpapírral borított tepsibe. 13-15 percig süssük őket, míg szép aranyszínűek nem lesznek.