Tortatál házilag

A fából készült tortatálak mindig megdobogtatják a szívemet.  Sokáig terveztem, hogy veszek néhány natúr verziót, amit aztán kedvem szerint dekorálhatok - de mivel egyből többet is szerettem volna, a költségvonzat miatt le kellett tennem a dologról. De mégsem akartam teljesen elengedni a fa tortatálak gondolatát, mert persze már el is terveztem, hogyan fogom festeni és transzferálni ezeket a gyönyörűségeket... így tehát mint annyiszor, most is elmorfondíroztam azon, hogyan lehetne megoldani a költséghatékony fa tortatál kérdését - és eszembe jutottak azok a klasszikus fa reggeliző alátétek, amelyek gyerekkoromban annyira népszerűek voltak. Tudjátok, korong alakú, vastag falapok, egy kis szegéllyel, sok-sok apró vájattal, amit a késvágások hagytak... szinte érezni a friss vajas kenyér és az érett paradicsom illatát :-)

Kicsit aggódva fogtam a beszerzéshez, de kiderült, hogy ezeket szinte mindenhol lehet kapni, még a hipermarketekben is, úgyhogy gyorsan meg is vettem a szükséges darabokat. A tortatál lába volt az egyszerűbb feladat, mert ehhez majdnem bármilyen, kellő magassággal és szélességgel rendelkező, festetlen fából készült tárgy megfelel - én két, nemrég kapott tárolóedénykét használtam fel (valamint egy tömzsi szekrénylábat, de az a kiindulási képen még nem szerepel, mert később jött az ötlet. :-) )

Elsőként tehát egy kisebb és egy nagyobb alátétet, valamint a két kis tárolót készítettem elő:

A "lábakat" erős faragasztóval az alátétek aljára rögzítettem. 

Majd vágtam egy darabka szivacsot, és fehér alapozó akrilfestékkel bepacsmagoltam az egész építményt. 

Egy ideje már tudom, hogy csíkos, "konyharuhamintás" tortatálakat szeretnék - ehhez az ihletet a csodás Pure design by bardoczeva oldalról kaptam, Évinek ezúton is köszönet a fantasztikus ötletért. :-)

Mivel a maszkolószalagomat elpakoltam valami szupertitkos helyre (a Kisebbik imádja elhasználni, minden külön értesítés nélkül...), és nem igazán jutott eszembe, pontosan hova is (úgy kell nekem, miért nem hagyom a gyermeket szabadon maszkolni), sima celluxszal ragasztottam le a tervezett csíkok elválasztóit:

Egy másik szivacsdarabbal krémszínű festéket nyomogattam a celluxcsíkok közé:

Ezután rögtön le is húztam a celluxot, és száradni hagytam a csíkozást.

Közben kiválasztottam a mintát, amit transzferálni terveztem a tálakra (a minták forrása: www.thegraphicsfairy.com).

Ebben a bejegyzésben részletesebben leírtam a transzferálás technikáját, most inkább csak röviden - kivágtam ráhagyással az átvinni kívánt (tükörnyomtatott) mintát, és képpel lefelé a tálra helyeztem (ezt is érdemes celluxszal rögzíteni).

A hátoldalát - a szövegek helyén - átsimítottam transzferfolyadékba mártott vattás pálcikával, ekkor a papír szinte átlátszóvá válik:

És egy kanál végével átdörzsöltem a szöveget a falapra.

A papírt levéve a felirat átköltözött a falapra:

Végül a tortatál felületét és az alsó részt is lefújtam átlátszó matt lakkspray-vel (egészségre ártalmatlan típust érdemes használni).

Száradás után máris használatba lehetett venni a házi készítésű tortatálakat, ami nagyon-nagyon jó érzés - a karácsonyi fiók után ismét egy régi álom vált valóra... 

Tojások transzfertechnikával

A transzferálásról - nagyjából az összes többi DIY-bloggertársammal ellentétben - még sosem írtam. Ennek nem az az oka, hogy a transzferálás ne szippantott volna be engem is úgy, ahogy mindenkit, aki kipróbálta, hanem mivel tényleg ezer helyen lehet olvasni a témáról, nem akartam egy újabb lenni a sorban, aki leírja. De meg kell mondanom, a transzferálást tényleg muszáj kipróbálni, fantasztikus és látványos technika ez, ami ráadásul elég egyszerű is, tehát azonnal nagy sikerélményt ad mindenkinek.
Transzferálni többféle módon és anyaggal lehet, nekem legjobban a transzferoldatos technika vált be - ezzel tényleg pillanatok alatt lehet lézerprinterrel nyomtatott grafikákat átvinni különféle felületekre. Persze, én is úgy jártam, mint mindenki, aki transzferálásra adta a fejét - egy ideig mindenre megszállottan transzferáltam, felkutatva a házban található összes falapot, dobozkát, fatányért és vállfát. Végül amikor már tényleg minden átalakítható felület elfogyott, nagy nehezen lejöttem a szerről, és végre felhagytam a nonstop transzferálással.
Egészen mostanáig. Tegnap reggel ugyanis a helyi zöldségesnél kifújt libatojásokat pillantottam meg, és a transzferálási mánia újra a hatalmába kerített... persze tudtam, hogy egy olyan íves felületre, amiből egy tojás áll, nagyon nehéz átvinni szépen a nyomtatást, de egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. Lelki szemeim előtt ugyanis azonnal megjelent a hófehér tojást borító francia feliratok képe, és Ti biztos megértitek, hogy az ilyen kísértésnek egyszerűen lehetetlen ellenállni...
Hogy nehéz volt-e a gömbölyű tojásokra szépen transzferálni - hát igen. Nem is lettek hibátlanok a tojások, közel sem - de ettől még annyira szeretem őket, hogy csak na. És bár első körben ezt akartam adni a hozzánk tévedő esetleges locsolóknak, valószínűleg úgy kell majd kicsavarni őket a kezemből (mármint a tojásokat :-) ).

Az elkészítés folyamata a következőkben látható - de nem írok minden részletet érintő útmutatást a transzferálásról, mivel tényleg nagyon-nagyon sok helyen lehet erről olvasni, nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek leírásaiban. Azért persze pár szót fűzök a képekhez, főleg a gömbölyű felületre történő képátvitellel kapcsolatban.

A szépséges kifújt libatojások - ilyenkor annyira szerencsésnek érzem magam, hogy a legközelebbi zöldséges itt ilyeneket árul:

Elővettem a kinyomtatott mintás készletemből azokat a papírokat, ahol a minták egészen kicsiben szerepelnek (és természetesen fordítva, hiszen a tükörképük transzferálódik). A grafikák egyébként a csodálatos www.thegraphicsfairy.com oldalról vannak, ezúton is köszönet értük!

 Kivágtam a szöveget, több csíkra osztva - magasabb (nagyobb) grafikát lehetetlen volna a tojás gömbölyű felületére átvinni, ezért keskenyebb sávokra kell szabni a mintát.

Pici celluxdarabokkal a tojásra rögzítettem a papírcsíkokat. Haladóbb verzióban egyszerűen oda is lehet szorítani kézzel a minta széleit, de így biztosan nem mozdul el, és nem fog elmaszatolódni a kép.

A transzferoldatba fültisztító pálcikát mártottam, és ezzel simítottam át a papírt. Nem jó, ha az oldatból túl sok kerül a papírra, mert akkor szétfolyhat a minta, csak annyi kell, amennyi éppen átitatja.

 Ezután az ollóm oldalával óvatosan megnyomogattam- átsatíroztam a papírt, hogy a fekete festék mindenhol átkerüljön a tojásra. Van, aki ezt egy kiskanállal csinálja, kinek mi válik be - én az olló oldalára esküszöm. :-)
A papírt levettem a tojásról. A minta átkerült, így nagyon örültem. :-) Persze nem lett olyan tökéletes, mint amikor sík felületre tesszük át a grafikát, de ahhoz képest, amire számítottam elsőre, bőven megfelelt az eredmény.

Úgyhogy rögtön készítettem még újabb jó néhány tojást, és erről is úgy kellett lekattantanom magamat, ahogy nemrég a transzferálásról úgy általában... :-)