Balett-táncosnők tortapapírból

Jó párszor használtam már fel mini tortapapírokat mindenféle kreatív ehhez-ahhoz, de ez! Ez a kedvencem. És hálás vagyok azért, hogy valaki megalkotta a mini tortapapírokat - amiket egyébként igazából fogalmam sincs, valójában mire használnak -, mert számtalan csodás dologhoz fel lehet használni. Például ezekhez a karcsú táncosnőkhöz, akiknek az ötlete akkor jutott eszembe, amikor egy gyűrött tortapapírt jobb híján félbehajtottam - és máris bevillant a tülltütüben (van ennél komikusabb szó vajon? :-) ) hajladozó balett-táncosok képe.
A nádszálhölgyekhez a tortapapíron kívül nem is kellett nagyon más, egy kis világoskék és krémszínű papír, olló, ragasztó - és ennyi. Mégis csodálatosaknak látom őket, és talán más is, mert még csak 24 órája lebegnek a cérnaszálakon, de ennyi idő alatt már hárman jelezték igényüket rájuk, ami igazán jó érzés.

A kiindulásként, egyben ihletadóként szolgáló mini tortapapírok:

Egy tortapapírt félbehajtottam:

Majd az egyik széléről a papír közepéig levágtam egy darabot:

A krémszínű papírból fejeket, karokat és lábakat vágtam ki, csak úgy érzésre, a méretet nagyjából a tortapapír szoknya arányaihoz igazítva - a kék papírból pedig hajat (két réteget összefogva, azaz rögtön két egyforma példányban):

A levágott kis háromszögletű darab csúcsát beragasztottam a papírszoknya közepébe, a két réteg közé. A felső részt egyenesre vágtam, majd közé ragasztottam a nyakat. Ezután a fejre ráragasztottam a kék hajat, elöl és hátul, hogy pontosan fedjék egymást.
Végül a lábakat is beragasztottam a szoknya aljának két rétege közé.

A karokhoz a felső részt átvágtam egy kicsit a hajtásnál, hogy a karokat jobbról és balról is be lehessen ragasztani - és ezt meg is tettem, ezzel pedig el is készült az első táncosnő.

Rajta kívül még három másikat készítettem, mindegyiket más pózban:

És ennyi. Azt hiszem, nem mondhatók túlzottan bonyolultnak... mégis, egy cérnaszálra felfüggesztve, ahogy a légáramlatban lassan ide-oda fordulnak, olyan légiesen könnyed és tündéri látványt nyújtanak, hogy az ember szívesen beállna közéjük egy táncra :-)
Lefotózni aztán persze közel sem volt egyszerű, mert a képek nem tudják visszaadni a látványt - de azért a 24 óra alatt minden napszakban csináltam róluk képet, hogy hátha mégis valamelyik emlékeztet a valóságra....

 

Angyalkák mini tortapapírból

Igény érkezett néhány papírangyalkára, és némi gondolkodás után a mini tortapapír mellett döntöttem alapanyagként, mert ez kellően légies, csipkés és finom megjelenésű ahhoz, hogy egy angyalka ruháját képezze, ugyanakkor olcsó és vékonysága ellenére is jó tartású. Fejként most is a préselt papírgolyó mellett döntöttem, mert mindenképpen könnyű dolog kellett, amit a tortapapír biztosan elbír - és ezzel valóban tökéletesen meg is birkózott.

Az angyalka ruhájához és a ruhaujjhoz előkészítettem a tortapapírt: félbevágtam, és az egyik felet így is hagytam, ebből készül a ruha - a másik felet újra félbevágtam, és ennek a két kisebb résznek a közepét kivágtam.

 


 Mindhárom darabot tölcsér formájúra tekertem, és egy-egy ragasztópöttyel rögzítettem.

A két kisebb tölcsér alsó részéről levágtam a nagyon lenyúló sarkot, majd mindkettő a ruha két oldalára ragasztottam.

 


Mivel eddig még sosem sikerült rendesen kinéző glóriát applikálnom egyetlen angyalkámra sem, ezzel most sem próbálkoztam, helyette inkább viktoriánus főkötőt készítettem az angyalfejekre, a következőképpen - a képen látható formát kivágtam a tortapapír széléből:

Majd ezeket körben a papírgolyókra ragasztottam úgy, hogy a golyókon gyárilag lévő lyuk lefelé nézzen.  

 A golyókon alul lévő nyílást kissé kiszélesítettem egy ceruzával, majd ragasztópisztolyból egy kis forró ragasztót nyomtam bele, és ráillesztettem a ruharészre.

 A szárnyakhoz két tortapapírcikket vágtam, lekerekítettem és középen összeragasztottam.

Ezután már csak a szárnyakat kellett a hátakra ragasztani, az arcokat megrajzolni, plusz még találtam icipici facsillagokat, és ezekből egyet-egyet a ruhákra ragasztottam - és ezzel el is készült az angyali trió.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon pepecs dolognak tűnik, de egészen nem az, az első után már nagyon rutinosan megy. Ha a buksijukra egy fonalhurkot ragasztunk, karácsonyfadíszként is használhatóak - nem kizárt, hogy a mieink is így járnak majd...

Lepkeszárnyon

Csak képekben, mert ma egy hét szabadság után újra mennem kell mókuskerekezni a munkahelyemre, és a gyerekekkel töltött sűrű, de édes napok után ez annyira drasztikus változás, hogy még írni sem tudok. Remélem, hamarosan leküzdöm ezt a súlyos posztszabadságos szindrómát, és megtalálom a szavakat :-)
A szabadságos hét kezdetén azt hittem, most aztán lesz sok-sok időm az ezer kigondolt ötletet megvalósítani - de aztán végül inkább papírállatkertet készítettem, mesét olvastam, játszottam és izgalmas beszélgetéseket folytattam a világ két legjobb beszélgetőpartnerével, egy bizonyos kislánnyal és egy bizonyos kisfiúval... és így repült el ez az egy hét, lepkeszárnyon.
Persze, azért jártunk erre-arra, és történtek nagyon jó dolgok - de a ragasztó és az olló a leginkább a fiókban maradt. Ezeken a pillangókon kívül más nem készült, ezek is csak két alapanyag, mini tortapapír és egyszerű barna csomagolópapír felhasználásával, ráadásul mindössze néhány perc alatt... de amint írtam, ez éppen így volt nagyon, nagyon, nagyon, nagyon jó.

 

 

Tortapapír-báránykák

Akkor vissza a hétköznapokhoz... :-) Idén valahogy bárányka-csőlátást szereztem be így húsvéthoz közeledve, báránykás tárgyakat nézegetek bárgyún elérzékenyült mosollyal az arcomon, báránykamintás papírokat keresgélek a neten, és persze báránykás dolgokat készítek. Érdekes, hogy tavaly ugyanilyenkor a báránykák teljesen a tudatködömre estek (na jó, ez nem), viszont akkor csibéket gyártottam éjjel-nappal. Kíváncsi lennék, hogy ez valami pre-húsvét trauma (feltételezem, jövőre nyúlmánia jön), vagy valami más aggasztó tünetcsoport, de azért reméljük a legjobbakat. :-)

Szóval, báránykák - most is ezek készültek, de ezúttal nagyon egyszerű, párperces verzióban. Egy konyhai rendrakás során ugyanis hirtelen ráeszméltem arra, hogy a mini tortapapírok olyan báránykaszerűek. (Vagy már én látom bele mindenbe a báránykákat...?)
De nézzétek meg, hát nem egyértelmű a hasonlóság?

Egy kis további báránykásítás azért kellett nekik, belátom - rajzoltam nekik arcot, ragasztottam nekik papírból kivágott fület és lábat, végül spárgamasnit is kaptak a nyakukba.

És tényleg csak pár perc volt :-) Így, ahogy vannak, fel is lehet őket ragasztani tavaszi mintás papírra, ez esetben máris készen vagyunk egy húsvéti képeslappal - én viszont inkább fellógattam őket. 
Ez tipikusan gyerekekkel is elkészíthető dolog, és kézügyességet is csak nagyon keveset igényel, viszont a báránykák kinézete mindenkinek okoz egy mosolyt, ami - nagyon jó dolog :-)

Papírvirág a csomagon

Hát elkezdtük ezt az évet is... bár már munkanap van, az elmúlt két hét minden nyüzsis-magasztos-vidám-elérzékenyült pillanata bennem van még, és rémségesen nehéz visszarázódni a mókuskerékbe. Oldalakat tudnék teleírni élménybeszámolóval, de a lényeg úgyis az, hogy elmondhatatlanul hálás vagyok a családomért és a barátainkért, nagyon jó kis csapat mindkettő :-) Az év pedig biztosan nagyon vidám lesz, mert ugye azt mondják, amit csinálsz szilveszterkor éjfél után, azt fogod csinálni egész évben.... márpedig én éjfél után konkrétan csukladoztam a nevetéstől.
Tudnotok kell, hogy nekem a Himnusz meghallgatása mindig nagyon magasztos és elérzékenyült pillanat, ilyenkor végig szoktam gondolni az elköszönő év legfontosabb eseményeit, gondolok azokra, akik fontosak nekem - és ezt mindig nagyon komolyan veszem. Ehelyett most csak azért nem visítottam a nevetéstől, mert nem  akartam a többi vendég figyelmét elterelni a Himnuszról....
Az történt ugyanis, hogy idén először a gyerekek - tekintettel arra, hogy volt még rajtuk is néhány gyerkőc és mivel mégiscsak szilveszter van - engedélyt kaptak arra, hogy éjfélig fennmaradjanak. Mindenki bekészült a poharaival, pezsgővel/gyerekpezsgővel/vízzel, a tévé képernyőjén az óra már szinte éjfélt ütött, amikor a mi Kisebbikünk megkérdezte: "Most akkor el fogják énekelni a Finduszt?"
Na, hát innentől vége volt az emelkedett hangulatnak, és így sikerült átnevetnünk magunkat az új évbe. De hát mit is várnánk mást egy olyan kisfiútól, aki szerint a lányok szépségszalonnába járnak, és úgy kell rajzolni, hogy elhúzzuk a csíkot :-)


Idén elsőként olyasmit szeretnék nektek mutatni, amit karácsonykor több ajándékcsomagra is feltettem. Nagyon egyszerű, és nem is muszáj feltétlenül csak csomagdíszként használni - de ha így tesztek, biztosan örömet szereztek vele.
Nem kell hozzá más, mint kis méretű tortapapír:

Fogjunk meg egyet, és a közepét illesszük egy palack tetejére, majd nyomjuk le - így a papír közepe szépen felveszi a kupak formáját.

Készítünk még egy ugyanilyet, és az első közepébe ragasztjuk.

Egy harmadik papírnak a közepét benyomjuk, és kicsit összetekerjük:

Ezt is beragasztjuk az előző két tortapapír közepébe, ezzel kialakul a virágforma.

Ezután már csak fel kell ragasztani papírragasztóval az ajándékra - egyedi és szép csomagolást készíthetünk így pár perc alatt még a legegyszerűbb barna papírból is.