Tojásfalu

Bár a múltkori tojások után újabbakat már nem gondoltam készíteni, néhány napja kaptam egy adag kacsatojást. Természetesen ezeket nem hagyhattam csak úgy annyiban, így kifújás után nekiláttam, hogy valamilyen dekorral ellássam - jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, például feketére festeni és krétával rárajzolni, vagy kis kendős öreganyókat készíteni, de valahogy egyikhez sem éreztem igazán lelkesedést. A problémát végül a Kisebbik oldotta meg, aki azt javasolta, legyen belőlük tojásfalu - ez aztán annyira eredeti ötlet volt, hogy nem lehetett rá nemet mondani. :-)

A kacsatojások így festettek kifújás után, még natúr állapotban:

Egy szivacsdarabkával sárgás-barnás-narancsos foltosra festettem őket:

Piros akrilfestékkel tetőt is kaptak:

Végül festettem rájuk ablakot-ajtót, zöld növénykéket, és fekete filctollal megrajzoltam a kereteket.

A tojásokat dekorgumiból kivágott alapra ragasztottam pisztollyal, és ezzel készen is lett a tojásfalu - akár még kerti dekorációként is használható. :-)

Tojások papírborítással

Az igazság az, hogy a műanyag tojásokat nem tudom megszeretni. Igaz, hogy törhetetlenek, és az sem amortizálja le őket, ha áldozatul esnek a macska vadászösztönének, ráadásul sokféle színben vannak, de sajnos mégis műanyagok, és ez egy naaagy hátrányosság a szememben... nemrég pedig fehér műanyag tojásokat kaptam felhasználásra ajándékba, és tény, hogy ezek egészen csinosan festettek, mégsem tudtam megszeretni őket. Ezért aztán úgy gondoltam, bevonom őket valamivel, és úgy - legalábbis számomra - szerethetőbbek lesznek.
Pedig tényleg nem voltak visszataszítóak, sőt:

De azért azt gondoltam, egy kis papírborítással csinosabbak lennének. Feltúrtam a papírjaimat, és kiválasztottam néhány régies-szövegmintás darabot:

A kiválasztott papírt kisebb darabokra vágtam:

Majd a papírdarabokat elkezdtem dekupázsragasztóval a tojásra rögzíteni. Természetesen lettek gyűrődések a papíron a felület íve miatt, de ez - éppen a régies hangulat miatt - nem volt zavaró.

A többi foltot is felragasztottam - a papírdarabkák alá és felszínére is kentem ecsettel a dekupázsragasztóból.

Egyszerre a tojás egyik felével tudtam haladni, ezután szükség volt egy kis száradásra, hogy a másik oldallal is lehessen foglalkozni - de mire végigértem a tojásokon, az első már meg is száradt.

Tulajdonképpen ennyi is volt velük a teendő. :-) Miután mindegyik elkészült, töprengtem rajta, hogy tovább dekoráljam-e őket, de úgy éreztem, így tökéletesek. Jó, jó, a tavalyi transzferált libatojások továbbra is a legnagyobb kedvenceim tojásdekorálás tárgyában, de azért ezek a vintage hangulatú tojáskák is helyet kapnak majd a húsvéti asztalon. :-)

Tojások transzfertechnikával

A transzferálásról - nagyjából az összes többi DIY-bloggertársammal ellentétben - még sosem írtam. Ennek nem az az oka, hogy a transzferálás ne szippantott volna be engem is úgy, ahogy mindenkit, aki kipróbálta, hanem mivel tényleg ezer helyen lehet olvasni a témáról, nem akartam egy újabb lenni a sorban, aki leírja. De meg kell mondanom, a transzferálást tényleg muszáj kipróbálni, fantasztikus és látványos technika ez, ami ráadásul elég egyszerű is, tehát azonnal nagy sikerélményt ad mindenkinek.
Transzferálni többféle módon és anyaggal lehet, nekem legjobban a transzferoldatos technika vált be - ezzel tényleg pillanatok alatt lehet lézerprinterrel nyomtatott grafikákat átvinni különféle felületekre. Persze, én is úgy jártam, mint mindenki, aki transzferálásra adta a fejét - egy ideig mindenre megszállottan transzferáltam, felkutatva a házban található összes falapot, dobozkát, fatányért és vállfát. Végül amikor már tényleg minden átalakítható felület elfogyott, nagy nehezen lejöttem a szerről, és végre felhagytam a nonstop transzferálással.
Egészen mostanáig. Tegnap reggel ugyanis a helyi zöldségesnél kifújt libatojásokat pillantottam meg, és a transzferálási mánia újra a hatalmába kerített... persze tudtam, hogy egy olyan íves felületre, amiből egy tojás áll, nagyon nehéz átvinni szépen a nyomtatást, de egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. Lelki szemeim előtt ugyanis azonnal megjelent a hófehér tojást borító francia feliratok képe, és Ti biztos megértitek, hogy az ilyen kísértésnek egyszerűen lehetetlen ellenállni...
Hogy nehéz volt-e a gömbölyű tojásokra szépen transzferálni - hát igen. Nem is lettek hibátlanok a tojások, közel sem - de ettől még annyira szeretem őket, hogy csak na. És bár első körben ezt akartam adni a hozzánk tévedő esetleges locsolóknak, valószínűleg úgy kell majd kicsavarni őket a kezemből (mármint a tojásokat :-) ).

Az elkészítés folyamata a következőkben látható - de nem írok minden részletet érintő útmutatást a transzferálásról, mivel tényleg nagyon-nagyon sok helyen lehet erről olvasni, nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek leírásaiban. Azért persze pár szót fűzök a képekhez, főleg a gömbölyű felületre történő képátvitellel kapcsolatban.

A szépséges kifújt libatojások - ilyenkor annyira szerencsésnek érzem magam, hogy a legközelebbi zöldséges itt ilyeneket árul:

Elővettem a kinyomtatott mintás készletemből azokat a papírokat, ahol a minták egészen kicsiben szerepelnek (és természetesen fordítva, hiszen a tükörképük transzferálódik). A grafikák egyébként a csodálatos www.thegraphicsfairy.com oldalról vannak, ezúton is köszönet értük!

 Kivágtam a szöveget, több csíkra osztva - magasabb (nagyobb) grafikát lehetetlen volna a tojás gömbölyű felületére átvinni, ezért keskenyebb sávokra kell szabni a mintát.

Pici celluxdarabokkal a tojásra rögzítettem a papírcsíkokat. Haladóbb verzióban egyszerűen oda is lehet szorítani kézzel a minta széleit, de így biztosan nem mozdul el, és nem fog elmaszatolódni a kép.

A transzferoldatba fültisztító pálcikát mártottam, és ezzel simítottam át a papírt. Nem jó, ha az oldatból túl sok kerül a papírra, mert akkor szétfolyhat a minta, csak annyi kell, amennyi éppen átitatja.

 Ezután az ollóm oldalával óvatosan megnyomogattam- átsatíroztam a papírt, hogy a fekete festék mindenhol átkerüljön a tojásra. Van, aki ezt egy kiskanállal csinálja, kinek mi válik be - én az olló oldalára esküszöm. :-)
A papírt levettem a tojásról. A minta átkerült, így nagyon örültem. :-) Persze nem lett olyan tökéletes, mint amikor sík felületre tesszük át a grafikát, de ahhoz képest, amire számítottam elsőre, bőven megfelelt az eredmény.

Úgyhogy rögtön készítettem még újabb jó néhány tojást, és erről is úgy kellett lekattantanom magamat, ahogy nemrég a transzferálásról úgy általában... :-)

Tojásfészek

Az egérrágta kottapapírokból, amelyekről annyit írtam az elmúlt években, már csak kevés maradt. A meglévő néhány lap a kupac alján volt, és eleve szakadtak voltak, így ezeknek a felhasználásához olyan ötlet kellett, aminél nem gond, hogy csak darabok állnak rendelkezésre. Nemrég megleptem magam Martha Stewart "Crafts for kids" című könyvével, és ebben találtam egy kedves, madárfészkes ötletet - ezt alakítottam át a magam módjára úgy, hogy a szakadt kottapapírt fel tudjam használni. Az inspirációért tehát Marthát illeti köszönet, az alapanyagért pedig az egereket :-)

Először is keményre főztem három tojást, mert kifogytam a fa-, hungarocell- és egyéb kreatív tojásverziókból:

 A kottapapírból akkora csíkokat téptem, amekkorát engedett a darab mérete:

 A csíkokat meggyűrögettem, és vékony dróttal összefogva fészket hajtottam belőlük. A kicsi darabokból a fészek közepére tettem néhányat.

A tojásokat a fészekbe ültettem. Narancssárga papírból rombuszokat vágtam, kettéhajtottam, és egy csepp ragasztóval a tojásokra ragasztottam.

 Halványsárga papírból szárnyacskákat vágtam, és ezeket is felrögzítettem.

Végül alkoholos filccel szemeket rajzoltam, és ezzel el is készült a kis fészek.
Tojásfestés idén nem biztos, hogy lesz (bár kacérkodom néhány bronzszínű tojással), de ez a tojásdekor is megteszi. :-)

 

Kottapapír-tobozok

Ez az ötlet abszolút nem saját, az elmúlt hetekben nagyjából százszor futottam bele a legkülönfélébb oldalakon, de úgy éreztem, én sem maradhatok ki belőle. :-) Annyi újításom azért van a dologban, hogy sehol sem láttam, hogy bárki is kottapapírral dekorálná a tobozokat, de én kitartóan és hűségesen imádom ezt a papírtípust, amelyből az egereknek "köszönhetően" még mindig nagy mennyiség áll a rendelkezésemre - ezért természetes volt, hogy enyhén nosztalgikus hangulatú, a régi idők dallamait idéző tobozokat készítek.
Azért hozzá kell tennem, hogy kell egy kis fantázia ahhoz, hogy a végeredménybe belelássuk a tobozformát, de szerencsére ide csupa olyan kedves olvasó jár, aki az átlagnál nagyobb fantáziával és kreativitással büszkélkedhet, ezért él bennem a remény, hogy Ti is látjátok a tobozt :-) 

Szóval, a tobozos dologhoz kellett három hungarocelltojás (a szimpla műanyag verzió is jó lenne, de nekem nem volt), kottapapír (nem kell eredeti, fénymásolt/nyomtatott is tökéletes), valamint egy kis méretű, kör alakú mintalyukasztó, amit csak azért vettem, hogy elkészíthessem a tobozokat ami amúgy is volt a gyűjteményemben. :-)

 Biztos hihetetlenül hangzik így elsőre, de használtam is a lyukasztót :-) Kivágtam tehát sok kis papírkört:

 Ragasztópisztolyt izzítottam, majd egy papírkört a tojás csúcsára ragasztottam.

 Ezután körberagasztottam néhány további papírkörrel.

 


Újabb és újabb papírköröket ragasztottam fel:

 


...míg teljesen be nem borítottam a tojást.

 Ezután egy fogpiszkálóval kicsit kifelé göndörítettem a papírkörök alját:

 


 Végül selyemszalagból készült masnikat rögzítettem a tobozkák tetejére, és ezzel készen is lett.
Bizonyos szögekből nézve tényleg tobozos :-)