Mini sellők kagylóhéjban

A tenger világa továbbra sem hagy nyugodni bennünket, újabb és újabb dekorációs ötletek születnek, de mostanában már rendszerint nem az én fejemben... egy ideje a Kisebbik az, aki ontja magából a színes-szélesvásznú kreatív gondolatokat, és többnyire határozottan meg van arról győződve, hogy én ezeket nagyszerűen meg fogom valósítani. 
Legfrissebb ötlete az volt, hogy az új akváriumot alakítsuk át vízi babaházzá a halaknak - legyen benne mindenféle apróság, pihenősarok, gumimatrac és sellőszobrok, hiszen annyira kedvesek ezek a halacskák, igazán megérdemlik a luxust. Miután sikerült meggyőznöm arról, hogy a halak kevéssé értékelik a gumimatracot meg a miniatűr berendezési tárgyak tömkelegét, akkor is váltig állította, hogy de legalább a sellőszobrok kellenek, hiszen azokkal nem sok gond van. Ezen a ponton rámutattam, hogy hirtelen elég nehéz lenne sellőszobrokat kerítenünk, különösen olyanokat, amelyek állják a vizet, és a halak sem kerülnek át tőlük tragikusan korán az öröklétbe - a Kisebbik ekkor rém szomorúan megjegyezte, hogy akkor legalább az üvegen át hadd nézhessék... én pedig persze elfogadtam ezt az érvelést, és készítettem néhány - ha nem is sellőszobrot - pici sellős dekorációt. Ezek most az akvárium körül tanyáznak, és a Kisebbik váltig állítja, hogy a halak szeretnek bennük úszás közben gyönyörködni... és hát ezt igazán nem vonhatom kétségbe :-)


Ezekhez a dekorációkhoz a tengerparton gyűjtött fehér kagylóinkat használtuk fel:

Mindegyikbe egy pici fehér préselt papírgolyót ragasztottam:

Kék mintás papírból kivágtam a sellőtesteket:

Majd ezeket a kagylókra ragasztottuk, a papírgolyók alá.

A sellők csipkeszalagból vágott takarót is kaptak, mert a Kisebbik szerint éppen alszanak:

Végül kék gyapjúból ragasztottam nekik hajat, és vékony hegyű fekete filctollal megrajzoltam a szemeket.
Ezek az apró sellők - a legnagyobb sincs több 4 cm-esnél - számomra is meglepően gyorsan elkészültek, és tényleg nagyon kedves látványt nyújtanak. Remélhetőleg a halak is értékelik :-) 

Nyári kép

Mert nemsokára itt lesz... :-)

Sellők

A sellők mindig népszerűek a kislányok körében - ezért érdekes, hogy aránylag keveset lehet kapni belőlük a játékboltokban, leszámítva persze a B betűs babát, amit a gyártók sellőként is rózsaszínbe és glitterrengetegbe fojtanak. Ezért gondoltam, leírom, hogyan készítettem sellőket egyszerű itthoni hozzávalókból: azaz papírgurigából, újságpapírból, színes papírból, maradék fonalakból - az elkészült hableánytrió pedig nagyon jól szerepelt játszhatóság terén is. No jó, vízbe a sok papírféle miatt nem lehet tenni, de ezt talán ki lehet magyarázni. :-)


A sellők leglényegesebb összetevőjét az egyszerű háztartási papírgurigák képezték - mivel egy triót terveztünk készíteni, rögtön három darabot vettem elő:

 A gurigákat krémszínű akrillal festettem le:

A gurigák tetejére különféle maradék fonalakból ragasztottam hajat, ragasztópisztollyal. A fonalak közt volt vékonyabb-vastagabb, pasztell és neon színű is, de gondoltam, a tengerben a piros kivételével minden szín elmegy egy hableány hajának :-)

 

 
 Következhetett a halfarok előkészítése: ehhez nagy ív újságpapírt összegyűrtem, majd hurkává formáztam, a végét csúcsosra alakítva - ezt a papírtömböt tettem a gurigák belsejébe, a csúcsos részt kívül hagyva. Az újságpapír egyébként arra is nagyon jó, hogy erős tartást ad a gurigáknak, így nem tudnak később benyomódni.

Beragasztóztam a gurigák alsó részét, és egy nagyobb darab kék selyempapírral (bármilyen vékonyabb papír megteszi) betekertem.

Ott, ahol a borítás alatt véget ért az újságpapírcsúcs, megtekertem a selyempapírt, majd a végeit halfarok formájúvá vágtam.

Végül már csak be kellett fejezni a vízi leányzót: a guriga két szélére lyukat fúrtam, ezekbe szúrtam a karként funkcionáló zseníliadrót-darabot. Megrajzoltam az arcot alkoholos filccel, végül pedig ragasztópisztollyal felrögzítettem minden sellő kötelező fehérneműjét. :-)

  Ezzel el is készültek a gurigasellők - és rögtön népszerűvé is váltak így szárazon is. :-)

Tengeri csillag mécsestartók

Ez ismét egy olyan dolog, amit boltban láttam meg, de aztán ott is hagytam, ezer és egy oknál fogva... de amikor a múltkor sikeres próbát tettem a házi porcelángyurmával (a recept innen származik, köszönet érte), felbátorodtam, és rögtön százféle felhasználását terveztem ennek a csodás alapanyagnak - többek közt a bizonyos bolti, tengeri csillagos mécsestartó is eszembe jutott. Így aztán az első adandó alkalommal le is gyártottam egy újabb adag  porcelángyurmát (azaz kettőt, hogy a gyerekeknek is legyen alkotnivalójuk), és nekikezdtem.
Újra csak ismételni tudom magamat: ez a házi porcelángyurma fantasztikus alapanyag, gyönyörűen formázható, puha, mégsem maszatolódik, a szódabikarbónától csodaszépen csillog, tökéletesen hófehér színe van, és strapabíróan keményre szárad. Ha bárkit visszatartana az ötperces főzés, neee! Bőven megér ennyit a csodás végeredmény...

Tehát, az újabb adag porcelángyurma, amikor már formázhatóra hűlt:

A gyurmát megfeleztem, és a masszából kialakítottam a csillagforma alapját, nagyjából egyenlő részekre osztva a karokhoz szükséges gyurmát.

 


 A karokat megnyújtottam, elvékonyítottam, a felső részükre pedig gerincszerűséget formáztam.

 A karokra mélyedéseket nyomtam, és fogpiszkálóval megszurkáltam, a textúra kialakításához. Végül a közepébe nyomtam egy teamécsest, hogy a szükséges mélyedés is meglegyen, ezután pedig kitettem a napsütésbe száradni a csillagokat.

Amikor kopogósra száradtak (egy teljes kánikulai nap elég volt rá, de a fenti linken a sütőben történő szárításhoz is van segítség), halvány drappra festettem őket.

 És ezzel el is készültek a tengeri csillagot formázó mécsestartók, házi gyurmából. Nagyon szeretem őket, mert őszintén bevallom, nem gondoltam, hogy sikerülni fog - de a jó alapanyag és a lelkesedés sokat számít. :-)

A blogon most egy kis nyaralási szünet következik - töltsétek minél szebben-jobban ezt az időt, utána pedig találkozzunk újra itt! :-)

Halacskák strandhangulatban, házi porcelángyurmából

A strandhangulat továbbra is nagy kedvencem, és láthatóan nem csak nekem - így nemrég fájó hiányát éreztem néhány kék-fehér csíkos díszhalnak, amelyekhez hasonlóakat úton-útfélén látok fellógatva. És mivel továbbra is úgy vagyok vele, hogy amit lehet, elkészítek házilag, töprengeni kezdtem, milyen alapanyagot válasszak  a saját halacskáimhoz. A legjobb persze az lett volna, ha fából eszkábáltam volna össze őket, de azért ez némileg meghaladja a képességeimet, úgyhogy valamilyen más megoldásban gondolkodtam. Ekkor jutott eszembe a házi porcelángyurma, amiről már sok-sok bloggertárs írt részletes bejegyzéseket, és én is lementettem magamnak a receptet, de eddig még nem vettem elő. Valószínűleg azért, mert olyan brutálisan soknak tűnt az egész bögre szódabikarbóna - utólag viszont már tudom, hogy butaság volt ezért ellenállni. Biztos, hogy még sokszor fogunk készíteni házi porcelángyurmát, mert gyönyörű, csillogóan hófehér a massza, amivel öröm dolgozni, és egészen tartósan keményre szárítható, így dísztárgyak készítésére is alkalmas.

A házi porcelángyurma általam használt receptje erről a blogról származik, és tökéletes. Ha még részletesebb leírásra lenne szükségetek, nézzétek meg a linken (vagy a neten bárhol, rengeteg helyen fent van), én csak röviden írom le - de így is nagyszerűen működik.

Házi porcelángyurma

Egy láboskában keverjünk össze 1 bögre szódabikarbónát, 1/2 bögre kukoricakeményítőt és 3/4 bögre vizet. Tegyük fel főni alacsony lángra, kevergessük, míg be nem sűrűsödik. Ha már nehéz tovább keverni (vagy egy kupacba összeáll, ez kb. öt perc), így forrón tegyük a masszát egy darab alufóliába, csomagoljuk be, és így hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, elkezdhetünk dolgozni vele.

Én 3 dl-es bögrét használtam a méregetéshez, ebből szép rendes mennyiség lett (kb. egy fél sárgadinnyényi adag), de nyugodtan lehet 2 dl-es csészét, vagy bármit használni, mert csak az arányokat kell követni, azaz 1 - 1/2 - 3/4.

Szárítás: lehet levegőn is szárítani a gyurmát, de én inkább sütőben keményítettem, 75 fokon, résnyire nyitott ajtóval, mindkét oldalon fél-fél órát.


És akkor vissza a halacskákhoz :-)

A gyurma tehát elkészült, és csinos kupacban várta a felhasználást:

 A masszát kinyújtottam, kb. 8 mm vastagságúra:

 Majd egy késsel halformát vágtam ki belőle.

 A kivágott halacskák széleit simára formázgattam:

A farokuszonyokra csíkokat nyomogattam, majd egy szívószállal kiyukasztottam.

A fentieknek megfelelően kiszárítottam a halakat a sütőben. Kihűlés után mindegyik halra négy csík celluxot tettem, köztük egy-egy sávot üresen hagyva:

A szabadon maradt csíkokat pedig világos- és sötétkék akrilfestékkel kitöltöttem.

Száradás után lehúztam a celluxokat, majd egy darabka csiszolópapírral alaposan átdörzsöltem a kék csíkokat:

Végül fekete alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket, nyomtam rájuk egy hevenyészett pecsétet, és spárgát kötöttem a lyukakba.


Kész. :-)