Szívfácska

Igaz, már nagyon közel vagyunk az édesanyák ünnepéhez, de tudjuk, hogy ők mindennap megérdemlik az ünneplést, nemcsak ezen az egy napon... bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy keressünk egy darab drótot, színes papírt, ragasztót, és meglepetést szerezzünk az elkészült végeredménnyel. Vagy bármilyen más kedvességgel...

Ez az ötlet mégis nagyon kedves a szívemnek, mert annyira egyszerű alapanyagokból van, de az elkészült ajándékon ez mégsem látszik. Bonyolultnak sem mondanám, hiszen tényleg egyszerűen megvalósítható, viszont időből kell hozzá valamennyi - nem elképesztően sok, és a ráfordított percek mennyiségénél biztosan nagyobb örömöt lehet vele okozni, úgyhogy szerintem érdemes nekikezdeni. :-)


Első lépésként kell keresnünk drótot - itt most az erősebb, de hajlítható típusra van szükség.

Levágunk egy akkora darabot, amelyikből kényelmesen tudunk hajlítani egy nyitott szívformát:

A drótot be kell vonnunk - ehhez a legjobb selyempapírt használni, mert vékony és jól formálható. A selyempapírból vágjunk csíkokat, ragasztózzuk be, és kezdjük a darabokkal betekerni a drótot:

Vonjuk be a drótot, egészen a végéig - az alsó részre több réteg papírt is tehetünk, így "törzsesebb" lesz.

Én két további ágat is illesztettem a szívformára hajlított dróthoz, de ez igazán opcionális. :-) Ehhez levágtam három kis darab drótot, bevontam a fenti módon, és egy-egy további barna selyempapírdarabbal a fődróthoz rögzítettem.

Zöld selyempapírokból vágjunk kis leveleket - persze nem egyesével, hanem összefogva a rétegeket, nagyjából egyszerre az egész mennyiséget :-)

 A levélkéket ragasszuk fel a drótra:

  
Már csak néhány apró virág hiányzik az "ágról" - ehhez nagy segítség, ha van mintalyukasztónk, de ha nincs, az sem baj: vágjunk ki pici szabálytalan formákat rózsaszín papírból, és ragasszuk fel.

A drót rögzítését sokféle módon meg lehet oldani - én levegőn száradó gyurmából formáztam egy félgömböt, és ebbe szúrtam a drót végét.

A gyurmára száradás után ragasztót tettem, és zöld száraznövénnyel borítottam be - ezzel el is készült a szív formájú "fácska", anyák napi meglepetésként....

Tavaszi hangulat dióhéjban

Most, hogy ilyen gyönyörűséges idő van, tavaszi-húsvéti dekorációk tömkelege nyüzsög a fejemben. Legszívesebben reggeltől estig ilyesmiket készítenék... persze ez csak ábránd, hiszen már az is jó, ha egyáltalán néhány naponta hozzájutok a kedves festékeimhez, ragasztóimhoz és papírjaimhoz. Tegnap viszont úgy éreztem, egyszerűen muszáj valahogyan tárgyakba önteni ezt a csodás napfényes tavaszi világot, ami végre-végre megtalált bennünket, és rögtön hálát is éreztem azért, hogy gyűjtögetős természetemnek köszönhetően mindig vannak itthon üres fél dióhéjak például. Ugyanis biztos voltam benne, hogy ezek - az Aliexpressről potom áron beszerzett mini kiscsibékkel együtt - igazi tavaszi hangulatot fognak árasztani, ráadásul mámorítóan kevés idő alatt elkészülve. :-) 

Előkerestem hát a dióhéjfeleket:

Egy kis zöld száraznövényt nyomtam a belsejükbe - ez stabilan ott is maradt, de persze ragasztópisztollyal fixálható is.

Most nézzétek meg a csibéket, mennyire helyesek :-)

A mini csibéket a "fűbe" ragasztottam, majd zsinórból akasztót készítettem, és a diók tetejére rögzítettem egy pici pillanatragasztóval. Ezután gondoltam, egy kis plusz tavaszi hangulat nem fog ártani nekik, és apró zászlófüzéreket készítettem a madárkák fölé, de igazából ezek nélkül is nagyon szemrevalóak. :-)

És dióhéjban ennyi :-)
Egyszerűen megunhatatlan örömforrás, hogy nem kell télikabátot venni reggel... mondjátok, hogy nem lesz már hideg egészen szeptemberig!!

Tojások papírborítással

Az igazság az, hogy a műanyag tojásokat nem tudom megszeretni. Igaz, hogy törhetetlenek, és az sem amortizálja le őket, ha áldozatul esnek a macska vadászösztönének, ráadásul sokféle színben vannak, de sajnos mégis műanyagok, és ez egy naaagy hátrányosság a szememben... nemrég pedig fehér műanyag tojásokat kaptam felhasználásra ajándékba, és tény, hogy ezek egészen csinosan festettek, mégsem tudtam megszeretni őket. Ezért aztán úgy gondoltam, bevonom őket valamivel, és úgy - legalábbis számomra - szerethetőbbek lesznek.
Pedig tényleg nem voltak visszataszítóak, sőt:

De azért azt gondoltam, egy kis papírborítással csinosabbak lennének. Feltúrtam a papírjaimat, és kiválasztottam néhány régies-szövegmintás darabot:

A kiválasztott papírt kisebb darabokra vágtam:

Majd a papírdarabokat elkezdtem dekupázsragasztóval a tojásra rögzíteni. Természetesen lettek gyűrődések a papíron a felület íve miatt, de ez - éppen a régies hangulat miatt - nem volt zavaró.

A többi foltot is felragasztottam - a papírdarabkák alá és felszínére is kentem ecsettel a dekupázsragasztóból.

Egyszerre a tojás egyik felével tudtam haladni, ezután szükség volt egy kis száradásra, hogy a másik oldallal is lehessen foglalkozni - de mire végigértem a tojásokon, az első már meg is száradt.

Tulajdonképpen ennyi is volt velük a teendő. :-) Miután mindegyik elkészült, töprengtem rajta, hogy tovább dekoráljam-e őket, de úgy éreztem, így tökéletesek. Jó, jó, a tavalyi transzferált libatojások továbbra is a legnagyobb kedvenceim tojásdekorálás tárgyában, de azért ezek a vintage hangulatú tojáskák is helyet kapnak majd a húsvéti asztalon. :-)

Minikertek csészében

Rendszerint meg szoktam írni, egy ötlet hogyan keletkezik, mi az, aminek a hatására egyszer csak születik egy alkotó gondolat - a mostani bejegyzés esetében viszont semmiről sem tudok beszámolni. :-) Egyszerűen csak a kicsik levegőn száradó gyurmájának maradékát akartam megmenteni, mindenféle cél nélkül. De hogy ebből hogyan lettek tavaszi minikertek... szerencsére azért fotók vannak a folyamatról, mert a blog öt éve alatt megszoktam, hogy az a legjobb, ha mindent fotózok, így aztán egészen olyan, mintha tervezett alkotás lett volna. De őszintén mondom, hogy nem - és a végeredmény mégis nagyon kedves lett a szívemnek. Néha nagyon jó dolog elképzelés nélkül nekivágni az alkotásnak, mert ilyenkor aztán tényleg meglepetés lesz, hogy végül mi születik meg a kezünk alatt. Nekem ez most igazán az lett :-)

A kiindulás tehát a levegőn száradó gyurma maradéka volt, ami a gyerekek után maradt, egy kisebb darab - ezt nem olyan könnyű úgy eltenni, hogy kicsit se száradjon ki, úgyhogy gyorsan gyúrtam belőle néhány kicsi manóházféleséget és gombákat, amelyekbe fogpiszkáló-darabokat szúrtam. Először arra gondoltam ugyanis, hogy ezeket száradás után elteszem koszorúdekorként, például egy mesebeli hangulatú adventi koszorúra vagy bármire...

Ezután félretettem száradni a megformázott darabokat, és ezzel a lendülettel teljesen el is feledkeztem az egészről.Több hét elteltével jutottak csak újra eszembe a gyurmafigurák, amikorra már kopogósra száradtak - de az adventi koszorú gondolatát el is vetettem, ahogy rájuk néztem, mert hirtelen rögtön ki akartam festeni mindet. Hiszen olyan szép fehérek voltak, szinte áhítoztak egy kis festék után... :-)
Koncepcióm továbbra sem volt, ezért gondoltam, lesznek, amilyenek lesznek, nem részesítek előnyben semmilyen konkrét színvilágot, úgyis éppen nagyon tele volt a fejem ezerféle gonddal és gondolattal, ilyenkor az a legjobb, ha az ember terápiás jelleggel kifesti magából az ezer egy részét...  
Végül is igazán színesek lettek:

A technikai részről: a házikókat akrilfestékkel festettem le, majd az ablakokat-ajtókat-téglafoltokat-növényrészeket is ezzel. Száradás után viszont fekete vékony hegyű alkoholos filccel kiemelgettem a széleket, és ceruzával itt-ott textúrát mintáztam a felületekre.

A gomba egyszerű dolog volt, csak a kalapot festettem le pirossal, és utána fehér festékkel telepöttyöztem.

Ezen a ponton ébredtem rá, hogy tulajdonképpen egészen tavaszias színvilágú-hatású lett az összes gyurmadarab, úgyhogy gondoltam, lehetne belőlük asztaldísz - de nem koszorú, hanem egészen más, és akár nem is egy, hanem négy, hogy mindenkinek a terítéke mellé jusson egy kis tavaszi jelenet...  Így aztán elővettem négy csészét, és gondoltam, ezekbe fogom tenni a megfestett figurákat - de hogy mégis pontosan mibe rögzítem őket, ami a csészéből nyom nélkül eltüntethető később...

Hát, macskaalom lett a megoldás... :-) de nem használt, ennyire azért nem vagyok elvakultan újrahasznosító :-) Igazából homok lett volna a legjobb, de éppen eső után voltunk, és a kinti homok szotyogott a víztől, így került képbe a macskaalom. 
Ha esetleg Ti meglepődtetek volna, képzeljétek el, a macsek milyen döbbent pofit vágott, amikor meglátta, hogy az almot csészékbe porciózom :-)

A pici kavicsokra zöld száraznövényt borítottam:

Végül beleszúrogattam a gombákat, ráültettem a házikókat, néhány további aprósággal kiegészítettem a tavaszi jeleneteket, és ezzel el is készült a tényleg nagyon spontán módon születő négy csészés minikert-asztaldísz. 

Az igazsághoz tartozik, hogy azóta bővült a csészék tartalma: a Kisebbik a képek elkészülése után rögtön elégedetlenségének adott hangot, és négy kis törpét is kreált az apró kertekbe, mivel meg volt győződve róla, hogy ezekben a házakban igenis laknia kell valakinek... :-)

Nárciszkoszorú papírból

Végre-végre a napnál is világosabb, hogy a tavasz megérkezett... viszont a hosszú tél miatt történhetett, hogy a tavaszi virágok még nem igazán bújtak elő, pedig a korábbi években ilyenkor már a hóvirág és a krókusz is javában zöldellt. Mit is tehetne az, aki mégis már úúúgy szomjazza a virágok látványát - természetesen papírból készít tavaszi koszorút. :-) És mivel a nárcisznál kevés "tavaszkifejezőbb" virág akad, éppen ezt a szépséges fehér-sárga hírnököt választottam az első tavaszi ajtókoszorú tárgyaként - a következőkben pedig lépésről lépésre a készítés folyamata.


Első lépésként fehér és sárga krepp-papírt vettem elő:

A fehér papírból sziromformákat vágtam ki - nagyjából egy perc alatt lehet egy éles ollóval kiollózni a szirmokat, ha egyben vágjuk át a rétegeket.

Hat szirmot összeragasztottam, virágformában:

A fehér szirmokon középen végighúztam az ujjamat, ettől egy halvány vonal keletkezett a papírdarabok közepén, amitől kicsit nárciszszerűbb lett később az elkészült virág. 
Majd a sárga papírból kivágtam egy csíkot - itt a képen látszik a virághoz viszonyított mérete. A csík egyik hosszanti szélét kissé hullámosra vágtam.

Ezután a sárga csíkot egy vastag filctoll vége köré tekertem, és az alját összecsavartam.

A csavart részre ragasztót tettem, és a fehér virágforma közepére ragasztottam.

Ezután sárga selyempapírból hosszabb darabot vágtam, amit beragasztóztam, és vékony csíkká sodortam (ezt krepp-papírból is el lehet készíteni):

Az összesodort csíkot rövid darabkákra vágtam, és ezekből hármat-hármat a virágok közepébe ragasztottam.

Elkészítettem jó pár ehhez hasonló virágot:

Egy szalma koszorúalapot betekertem fehér krepp-papírral:

És végül ragasztópisztollyal felrögzítettem rá a virágokat.

Ez persze már gyorsan ment, úgyhogy hamarosan el is készült a tavaszköszöntő nárciszkoszorú - tudom, nem egy ötperces ötlet, de őszintén azt érzem, megéri a fáradságot... ötnapos eső ide vagy oda, számomra ezzel végérvényesen megérkezett a tavasz.