Őszi sütitároló

Annak ellenére, hogy napközben szinte strandidő van, én szilárdan tartom magam az őszi hangulathoz. Szeptember közepén igenis ősz van, akkor is, ha az időjárás ezt kicsit sem veszi figyelembe, és vénasszonyok nyara helyett vénasszonyok szaunáját szállítja nap mint nap... És ha már ugye ősz van, őszies dolgokat kell alkotnunk, még akkor is, ha épp folyik rólunk a víz :-) Például egy tökös sütitartót, amihez csak egy nagyobb agyagcserépre és egy méretben hozzá illő agyag alátétre lesz szükségünk - és persze tökszínű festékre.

A kiindulás az őszi sütitartóhoz tehát ez volt, alaposan megtisztogatva:

A cserepet befestettem kívülről (ha nagyon használt, belülről is érdemes) narancssárgára, ahogyan az alátétet is.
Az agyagon villámgyorsan megszárad a festék, ezért két, helyenként három rétegben is átfestettem - ezt egy mosogatószivaccsal a legegyszerűbb megtenni, pár perc alatt készen is van egy réteg. 

Mivel ilyen gyorsan száradt, rögtön ráfestettem barna akrillal a csíkokat is. Itt nem az a cél, hogy vonalzóval húzott csíkok legyenek, mert egyik igazi tök sem szabályos teljesen - ezért egyszerűen csak ujjal festettem meg a csíkokat. 

A valósághűbb hatás miatt a barna csíkok mellé bézs vonalakat húztam:

Ez a fázis is azonnal megszáradt, úgyhogy már fújhattam is le az egészet kívül-belül átlátszó matt lakksprayvel.
Száradás alatt faágból szárat fűrészeltem, és zöld filcanyagból leveleket vágtam - majd a faágat erős pillanatragasztóval az alátét közepére ragasztottam, a leveket pedig köré.

  

Ezzel el is készült az őszi sütitároló - amibe elsőként természetesen a kedvenc őszi sós kekszünk fog kerülni... :-)

Írószertartók konzervdobozból és konyharuhából

Pár nappal ezelőtt lett egy egészen saját íróasztalom. Egy igazán teljesen saját, amin én dolgozom, és olyan lehet, amilyennek szeretném. :-) Egy ilyen írós-szöszmötölős típusnak, mint én, nagyon sokat jelent a saját íróasztal, és nekem most ennél is többet jelent, mert egy új korszak kezdetét jelképezi... és muszáj is leírnom, milyen. Igazából egyáltalán nem íróasztal, és nem is új - évekig a kinti asztalunk volt a teraszon. Amikor megkopott az eredeti festése, lecsiszoltuk és újrafestetttük - mostanra ismét megkopott egy kicsit, de éppen így tökéletes, benne vannak a kint töltött nyári óráink, beszélgetéseink, nevetéseink, jóízű eszegetéseink, kávézásaink... igaz, nincsenek fiókjai, és itt-ott kicsit hullámos a felülete a nyári esőktől, de mégis szebb és értékesebb nekem, mint egy bármilyen szupercsodálatos, vadonatúj íróasztal. Pedig utánanéztem a lehetőségeknek, de egyik asztal láttán sem éreztem azt szívdobogást, ami bizonyítja, hogy éppen az az igazi... és aztán egyszer csak bevillant, hogy a régi kerti asztalt már nem használjuk, mi lenne, ha... hát behoztuk, letöröltük, a helyére állítottuk - és jött a szívdobogás. :-) Ő az igazi, ehhez kétség sem fér.
Úgyhogy most van egy imádott íróasztalom - viszont eddig nem voltak hozzá írószertartóim, márpedig ez nekem elengedhetetlenül fontos, tudjátok, olló, ragasztó, alkoholos filcek, ecsetek... a korábbi, konzervdobozból készült tartókban a Nagyobbi tárolja az ezerféle rajzeszközét, pedig azok nekem is nagyon tetszettek, de nem adja nekem. :-) Így aztán végül arra gondoltam, maradok a konzervdobozoknál, végül is mindig van nálunk eltéve legalább tíz kiürült darab. Bevonni pedig először mintás papírral akartam, de ehhez a régi asztalhoz valahogy nem illettek volna... de milyen szerencse, hogy az elrongyolódott konyharuhák használható részeit mindig elteszem, mert végül ezek mellett döntöttem. :-)

 Először is kikészítettem a konzervdobozokat és a konyharuhadarabokat:

A konyharuhákból akkora darabokat vágtam, amelyek szélessége megfelelő volt a konzervdoboz bevonásához (ezt könnyen lemérhetjük, ha a dobozra próbáljuk), a magassága viszont lényegesen több - ez azért fontos, hogy a maradékot vissza lehessen hajtani a doboz belsejébe, így az esetlegesen élesen maradó perem nem okozhat sérülést.

Fogtam egy konzervdobozt, és a külsejét mindenhol alaposan bekentem papírragasztó stifttel, majd körben rahajtottam az anyagdarabot:

A szabadon maradó anyagrész belsejét bekentem ragasztóval (itt nem kell nagyon alaposnak lenni), és visszahajtottam a doboz belsejébe, rá is nyomogatva a belső falra az anyagot:

Ugyanígy bevontam a többi konzervdobozt:

(Ezen a ponton még elővettem két másik konzervdobozt, és azokat is bevontam, annyira megtetszett a dolog :-) )

A textillel borított dobozokra körben egy-egy szalagcsíkot ragasztottam:

Végül pedig már csak megírtam öt öntapadós címkét, és ezek a csíkokra ragasztottam.

Ezzel el is készültek az újrahasznosított asztalomhoz az újrahasznosított írószertartók :-)

Gyanús, hogy mostanában sok íróasztali ötlet lesz a blogon :-) :-)