Szuperhősök papírgurigából 5.: Harry Potter

A kis túlélő megosztó személyiség: vagy rajonganak a J.K. Rowling által aprólékos gonddal felépített világért, vagy éppen a sárga földig lehúzzák. Én a nagy kedvelők sorát gyarapítom, azzal a megjegyzéssel, hogy még véletlenül sem adnám gyerekek kezébe... de a gyermeklelkű felnőtteknek viszont nagyon ajánlanám, bár aki akarta, az valószínűleg mostanra már úgyis elolvasta. :-)
Szóval én szeretem a fiút, homlokán a villám alakú sebhellyel, és az egész varázslóvilágot is - bár vannak szereplők, akik Harrynél is közelebb állnak hozzám, mint például McGalagony professzor, akit a filmverzióban a csodálatos Maggie Smith kelt életre, aztán Dobby, a házimanó, és persze Perselus Piton, akit Alan Rickman annyira szuggesztíven alakít.
És hogy Harry mitől került be a szuperhősök sorába? Szerintem az izmokon kívül mindene megvan neki, ami kell ehhez a szubjektív pozícióhoz: bátorsága, varázsereje, kiváló helytállása a küzdelmekben, extra tehetsége a kviddicsben, és ugye még a leghalálosabb varázslat sem tudta őt elpusztítani - szóval, kétségkívül és elvitathatatlanul szuperhős. :-)

Szuperhősök papírgurigából 4.: Bud Spencer és Terence Hill

Igenigen,  a nagy páros. :-) A mi nemzedékünk gyerekkorának meghatározó akcióhősei, akik ma már elképzelhetetlenül humánusan osztották a rosszakat. Csak úgy repültek a csattanós pofonok, meg persze az ellenségek is mindenfelé... de ez még bőven Bruce Willis  előtt volt, vér szinte nem is folyt, semmi látványosan brutális dolog nem történt, mindössze ott volt a nagydarab, lapáttenyerű Bud és a mokány, kameravakítóan kék szemű Terence, laza poénok, hagymás bab, csakapuffin, és ha ők dühbe jöttek, akkor nem volt ott kettő négy nélkül.

Kapcsolatunk hajnalán szembesültem azzal, hogy Ő nagy-nagy BS-TH rajongó, és óriási lelkesedéssel nézte százötvenedszerre is újra ezeket filmeket. Jó, persze nekem is vannak kedvenceim a nagy páros életművéből, például a Kincs, ami nincs.... még szerencse, hogy évente egyszer biztos leadja valamelyik csatorna.
Szóval, azt hiszem, megkérdőjelezhetetlen, hogy gyerekkorunk szuperhősei között nekik is fontos helyük van - és bárcsak ma is ilyenek lennének az akciófilmek... úgyhogy elkészítettem a két korhatármentes figurát is, amelyekkel elsősorban Neki akartam szerezni egy-két vidám pillanatot - és azt kell, hogy mondjam, ez sikerült. :-)

Szuperhősök papírgurigából 3.: Gandalf

"A gyűrűk ura" trilógia feltétlen rajongói közé tartozom. 15 éves koromban találkoztam először a könyvvel, és néhány nap alatt elolvastam mindhárom kötetet, egyszer s mindenkorra elvarázsolt Középfölde szépsége. Lenyűgöző, amit Tolkien megálmodott A gyűrűk urá-ban és a többi könyvben is, leginkább azért, mert ebben a világban mindennek van gyökere, története, múltja és jövője - ahol a bátorság, a férfiasság, a bajtársiasság mindennél élőbb és tiszteletreméltóbb, és ahol egészen hétköznapi szereplők lesznek képesek arra, hogy elhárítsák a végső homályt az egész földről.

Nem kezdek el írni magáról a könyvről, mert ezzel ezer meg ezer oldalt lehetne megtölteni, bár nagy a kísértés. :-) Szóval, abszolút kedvenceim közé tartozik a Gyűrű-trilógia, és kivételesen a filmadaptáció is tökéletesen sikerült: persze csak a történések főbb vonalát adja vissza, de a hangulatot és magát az egész tolkieni világot hiányérzet nélkül kelti életre, és ez nagy szó.

És hogy hogyan is jönnek ide a szuperhősök? Nos, az én értelmezésemben Gandalf, a szürkéből fehérré lett mágus pontosan az - igaz, nem feltétlenül aprítja miszlikbe egy baltával az ellent (bár van, amikor igencsak harcias), nem püföl ököllel monoklit az orkok szeme alá, és nem menti meg koszos pólóban a világot, mint Bruce Willis. Ő "csak" egy mágus - de ebben a vonatkozásban utolérhetetlen, és nélküle Frodóék nem jutottak volna még a kertkapuig sem.

Ezért aztán Gandalf is elkészült papírgurigából. Feltettem a szekrény tetejére, ahonnan belátja a szobát - megnyugtató érzés egy saját fehér mágus a házban :-)

És persze róla több kép is készült, elvégre nagyon elfoglalt szuperhősről van szó:

Gandalf a balroggal

(Vigyázz!! Mögötted!!)

 

Gandalf Rohan és Gondor térképe előtt

(végül is nem mindegy, Gondorba rohanni vagy Rohanba gondorni)

Gandalf és Legolas, a harcos tünde,

azaz a Gyűrű Szövetségének kb. 22,5 %-a.

 

És végül 3 idézet a könyvekből:

Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.

A hajnal mégis az emberek örök reménye.

Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz...

Szuperhősök papírgurigából 2.: Superman

Hát igen, ha valaki, ő igazán az. Valószínűleg az egyik legismertebb logó a világon az ő piros S betűje, és a jellegzetes kéztartás is csak az övé, a gondosan megkomponált belógó hajtincs pedig aztán tényleg mindent visz. :-) És bár az első Superman-filmet a '70-es években mutatták be, a rajongóknak manapság sem kell meglenniük a kék-piros ruhás hős nélkül, mert nyáron kerül a mozikba a legújabb Superman-kaland.
Én még egy filmet sem láttam a sorozatból, viszont a figura nem tudott hidegen hagyni - az ő papírgurigás verzióját is elkészítettem, egy kis festék és színes papír segítségével. Az én Supermanem kimondottan mosolygósan menti meg a világot - de ez rá is fér a világra :-)

Szuperhősök papírgurigából 1.: Batman

"Mindegy, mi van belül elrejtve. Csak az számít, mit teszel." (Batman: Kezdődik)

Belátom, kicsit "lányos" a blog - na de majd most. :-)
Az az igazság, a szuperhősök közel állnak hozzám, de érdekes módon csak ők maguk, miközben  a róluk szóló filmekért nem rajongok különösebben. Csak hogy egy példával illusztráljam a dolgot, a Batman-filmek közül egyet sem tudtam végignézni, miközben tűvé tettem a várost egy Batman-póló után (és most már van kettő is). Mert Batman mint képregényhős nagyon ott van, csak valahogy a filmek nem jönnek be nekem - pedig Christian Bale például tökéletes denevérember volt -, de ettől még a szuperhős, az szuperhős. :-)

Szóval, arra gondoltam, elkészítem a magam szuperhős-sorozatát a legbátrabbakból, a legismertebbekből, a legvagányabbakból - de azt is megígérhetem, lesznek köztük olyanok is, akik inkább belül szuperhős-típusok, mint kívül, de ez egy igencsak szubjektív válogatás lesz. És mivel szerettem volna valahogyan "kiflisíteni" az én hőseimet, egytől egyig papírgurigából készültek és készülnek majd - mert aki übervagány, az papírgurigából is übervagány lesz. :-)

A gurigahősökkel rendszeresen találkozhattok majd itt a blogon, hetente egy-két alkalommal. Leírásokat ezekhez nem fogok írni, mert igazából semmi másról nincs szó, csak festésről - ahol van valami plusz, arról persze írok külön.

A sorozat első darabjának egy elvitathatatlanul szuper szuperhőst választottam, és ez pedig nem más, mint a már említett denevérember: nála csak annyit alakítottam a gurigán, hogy a tetejét kétoldalt benyomtam, így alakultak ki a fülek - minden egyéb festés és egy kis színespapír-kivágás és ragasztás dolga volt.

Hősies hétfőt kíván mindenkinek: Batman