Szilvásgombóckeksz

Múltkor éppen kerestem valamit a kamrában, amikor a kezembe akadt egy zacskó aszalt szilva. Abban a pillanatban elöntött a szokásos rapid mohóság: szilvássütitmostmostMOST. Ezzel egyidejűleg el is felejtettem, mit is kerestem eredetileg, és máris elkezdtem összerakni egy egyszerű keksztésztát. Igen, de útközben a gondolataim közé settenkedett egy egészen alattomos ötlet: mi lenne, ha nem egyszerűen szilvás lenne az a süti, hanem a szilvásgombóc - amit imádok - ízvilágát próbálná meg valahogyan magába zárni?

Hát ebből a gondolatból született a lenti süti, ami tényleg kifejezetten szilvásgombóc-ízűre sikerült, szóval ha azt szeretitek, esetleg ezt is kipróbálhatjátok :-)

Egyen mindenképpen változtatok legközelebb: a megformázott tésztagolyókat sütés előtt még barnacukorba is bele fogom forgatni - ha esetleg elkészítenétek, szerintem ezt mindenképpen így csináljátok, prézli helyetti illúziónak... a receptet így is írom le :-)


Szilvásgombóckeksz


Hozzávalók:

25 dkg puha vaj
25 dkg barna cukor
2 tojás
1,5 dl tej
60 dkg liszt
3 kávéskanál fahéj
2 csapott kávéskanál sütőpor
20 dkg aszalt szilva

igazi házi szilvalekvár
+ egy kevés barna cukor a beleforgatáshoz

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítjüjk. A puha vajat elkeverjük a barna cukorral, a tojásokkal és a tejjel. A lisztet egy külön tálban összekeverjük a fahéjjal és a sütőporral, majd a vajas-cukros masszával összedolgozzuk, beletesszük a felkockázott aszalt szilvákat is.
A tésztából kb. 3-4 cm átmérőjű félgömböket formázunk, ezeket barna cukorba forgatjuk, és sütőpapírral borított tepsire tesszük. Kb. 12-14 percig sütjük (sütőfüggő, de ne barnuljon meg a süti teljesen).
Ha megsültek, várjuk meg, míg kihűlnek, majd kettőt-kettőt igazi, sűrű, házi szilvalekvárral ragasszunk össze, és tegyük jól záródó fémdobozba.

Egy bögre teával a legeslegjobb :-)

Libegőzés szilvás-mandulás pitével

A legkedvesebb évszakom az ősz. Persze, a többiben is rengeteg gyönyörűség van, de mindig, amikor beköszönt az igazi ősz, a színek hihetetlen tobzódásával, amikor már vastag pulóverekbe lehet bújni, és amikor a gyerekek orrát-arcát hidegre, pirosra és illatosra csípi a levegő, miközben a délutáni nap még utoljára ad egy kis gyengülő melegséget - ilyenkor mindig újra és újra ráébredek, igazán az őszben vagyok otthon.

Amikor a barátaink javasolták, hogy menjünk egy nagyot kirándulni az erdőbe, rögtön elfogott a bizsergés, tudjátok, amikor már előre lehet sejteni, hogy gyönyörű dolgokat fogunk látni... a libegővel mentünk, ami az összes gyereknek újdonság volt, sőt még a felnőttek némelyikének is, úgyhogy nagy-nagy tetszés övezte az utat felfelé, egyrészt a nem hétköznapi közlekedési mód miatt, másrészt pedig a látvány miatt.

A fák egyszerűen elmondhatatlanul szépek voltak. A sárga-narancssárga összes árnyalata ott ragyogott alattunk, némelyik fa pedig olyan vörösen izzott, mintha lángra kapott volna... mögöttünk-alattunk a város a millió házzal, tényleg olyan látvány volt, hogy minden szó bennünk rekedt. Nem tudom, meddig jár még a libegő a téli szünet előtt, de ha tudtok, menjetek el... emlékezetes élmény így ősszel.

Felsétáltunk a kilátóba is, persze, aztán lefelé indulunk. Sikerült egy olyan ösvényt választanunk, amit félig megevett az idő vasfoga, úgyhogy néhol csúszva jöttünk lefelé, de a kicsik nagyon élvezték a kalandot. Közben ránk is esteledett, ez duplán izgalmas volt... jó hosszú lett a lefelé út, úgyhogy nem volt rossz döntés, hogy reggel sütöttem három tepsi pogácsát, mert mind elfogyott, mire leértünk. :-)

Hazafelé még beugrottunk a Daubnerbe (a kicsik megehették az idei utolsó utcai fagyijukat :-) ), aztán otthon folytattunk a barátainkkal az erdőben félbehagyott beszélgetést. Szóval, nagyon szép nap volt, és ezt csak megkoronázta az a szilvás-mandulás pite, ami ránézésre is csupa-csupa ősz, és amiből senki sem tud egy szeletnél megállni... de miért is kellene? :-)

A pite mellé pedig ideteszem az egyik kedvenc zenémet is, ami éppen a libegőzéshez illik. Boldog színes őszi napokat mindenkinek! :-)


Szilvás-mandulás pite

Hozzávalók:

A tésztához:
17 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 csapott teáskanál őrölt fahéj

A szilvás töltelékhez:
80 dkg szilva
10 dkg porcukor
1 evőkanál őrölt mandula
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1,5 teáskanál mandulaaroma
2 marék egész mandula

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és kibélelünk vele egy hullámos szélű gyümölcstortaformát.
A szilvát kimagozzuk, nyolcadokba vágjuk, és hozzákeverjük a töltelék többi hozzávalóját. A tésztát beborítjuk a szilvás töltelékkel.
Sütőbe tesszük, 45 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni teljesen, ezután szeletelhetjük.

A mohóság és én

Úgy érzem, itt és most jött el az ideje annak, hogy beismerjem: javíthatatlanul és borzasztóan mohó vagyok. Igen. Nincs mit szépíteni a dolgon. Ha valami ízlik, azzal rosszullétig tudom tömni a hasam, ha valamit enni szeretnék, azt AZONNAL szeretném enni, és ha több dolgot szeretnék egyszerre enni, akkor ezt a több dolgot keverem egybe, mindenféle mérlegelés és józan ítélőképesség nélkül, és így tovább. Ma mindhárom esethez szerencsém volt, mindezt egy sütisütés keretében. Jóóó, mentségemre szóljon egy kicsit, hogy az eredmény rendkívül finom lett... de ez is csak arra volt jó, hogy megint addig ettem, amíg azt nem éreztem, az életem hátralevő részében csak szellemi táplálékot szeretnék magamhoz venni, mert a rendes ételekkel egyszer s mindenkorra végeztem. És mivel azt érzem, a mai sütimennyiséget talán úgy két és fél hét múlva sikerül maradéktalanul végigvinnem az emésztés teljes folyamatán (jó, jó, nem megyek bele a részletekbe :-) ), addig nem ígérhetem, hogy kiteszek akár csak egy újabb receptet is. De sebaj, úgyis jó pár kreatív ötlet vár még megvalósításra, addig ezekkel foglalom el magam...

A dolog azzal kezdődött, hogy elfogyott a legutóbbi süti, és a gyomromban rögtön igény keletkezett a következőre. Viszont nehéz napom volt, úgyhogy megállapodtam magammal, csak valami nagyon egyszerű és nagyon gyors jöhet szóba, azaz keksz. Jó. Elővettem az agyamból a létező legegyszerűbb kekszreceptet, és elkezdtem összeállítani, amikor eszembe jutott, hogy van egy zacskó mandula... hát akkor kerüljön bele egy kis mandula, persze, attól még nem lesz bonyolult. Ekkor olvadozó csokidarabkák képe kezdett lebegni a retinám előtt... legyen, egy kis csokit is teszek még bele, még mindig majdnem teljesen hétköznapinak mondható ez a keksz. Na és akkor kinyitottam a hűtő ajtaját, a tekintetem pedig egy zacskó szaftosan édes aszalt szilvára siklott... hát, ott és akkor vesztettem el a játszmát, mert mindebből olyan egy fantasztikusan finom keksz sikeredett, amit aztán nem bírtam abbahagyni. Úgyhogy most úgy érzem magam, mint a tegnap említett Angry Birdsből az egyik nagy, kerek, borúsan röfögő zöld malacka, és azon töprengek, miért is nem bírom időben abbahagyni az édességek evését...
Van még valaki rajtam kívül, aki ennyire mohó, mondjátok?
Persze, ha azt a hozadékát nézem a dolognak, hogy most nem eszem két és fél hétig, akkor hiába juttattam ma magamba 3.687.488 kalóriát, tulajdonképpen a keksz még fogyasztó hatásúnak is mondható :-)

Úgyhogy közlöm most ezt a hétköznapinak indult, de aztán rendkívül finommá váló keksz receptjét, hátha más is belátja, hogy ez egy kimondottan light és egészséges édesség :-)


Mandulás-csokis keksz aszalt szilvával
(jó, így leírva nem hangzik annyira lightnak, belátom... :-) )


Hozzávalók:
(egyszeres adag. Az igazsághoz tartozik, hogy nálunk rögtön háromszoros mennyiséggel indult... igen, ne is mondjatok semmit, tudom....)

10 dkg vaj
15 dkg liszt
10 dkg cukor
1 tojás
6-7 dkg mandula
10 dkg étcsoki, kis darabokra vágva
10 dkg aszalt szilva

Elkészítés:

A mandulát kis darabokra aprítjuk, és gyorsan megpirítjuk. A csokit felkockázzuk, az aszalt szilvát liszttel meghintjük (így nem tapad össze a felvagdosás után) és egyenként hat darabkára vágjuk.
A vajat, a lisztet, a cukrot és a tojást gyorsan összedolgozzuk, amíg össze nem áll, és belegyúrjuk (szintén gyorsan) a mandulát, a csokit és a szilvát.
Félórára hűtőbe tesszük a masszát.
Közben a sütőt 175 fokra előmelegítjük, egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, majd a tésztából kis golyókat (kb. diónyi) formázunk. Egymástól tisztes távolságra a tepsibe helyezzük őket, és pontosan 11 perc alatt megsütjük. (A sütőfüggéssel ezúttal nem kell foglalkoznunk, ez a 11 perc minden sütőnél rendben lesz.)

Megvárjuk, amíg kihűl, azután esszük... és nem követjük az én példámat, mert az helytelen. :-)