Bodza

Szeretem a szavak hangulatát. Márpedig minden szónak van. Csak kimondom, és máris megjelenik egy belső kép, színekkel, hangokkal, néha illatok és ízek jönnek elő a mélyből, emlékek, érzések….

A „bodza” is ilyen. Ha kimondom ezt a szót, azonnal nyári meleget érzek, hallom, ahogy döngicsélnek-dünnyögnek a bogarak, és olyan békebeli, vidéki, régimódi hangulat oson a gondolataim közé… és persze azonnal látom magam előtt a nagy kancsót, benne a jéghideg, édes, illatos bodzaszörppel.

Bodzaszezon van, ez nem is kérdés, úton-útfélén (de szó szerint) láthatók a hatalmas fehér virágok. Nagyon szeretem a jégbe hűtött bodzaszörpöt, de meglehetősen ritkán lehet olyan bokrot találni, ami egészséges távolságban található az utaktól.

Szerencsére azonban anyukám nemrég egy teljesen füst-, por- és szmogmentes kertből kapott egy nagy adag bodzavirágot, amiből szörpöt készített. És olyan, de olyan, de olyan finomat… Ezért ezt most meg is osztanám veletek, mert az a különlegessége, hogy tökéletesen cukormentes, tehát aki nincs jó viszonyban a szörpökkel a kalóriatartalom miatt, az is bátran ihatja. A mi családunkban némi cukorprobléma miatt van szükség az ilyen megoldásokra, és nem a kilófóbia miatt – de aki viszont az édesítőszereket nem bírja, az használjon bátran azonos mennyiségű cukrot.

Mi a pohárba tettünk még mentaleveleket is – elmondhatatlanul jól tud esni nagy melegben.

Kb. 4 liter lesz belőle.

Diétás bodzaszörp


Hozzávalók:

15 db tenyérnyi, teljesen kinyílt bodzavirág 1cm-es szárral
3 nagy lédús citrom vagy lime
15 púpozott evőkanál bármilyen por alakú édesítőszer
2 evőkanál ecet
3 dkg citromsav
1 mokkáskanál nátrium-benzoát
1 mokkáskanál só

Elkészítés:

A virágokat nagyon alaposan megmossuk (zuhanyozva a legjobb,akkor biztosan bogármentes lesz). A nagy befőttesüvegbe lerakjuk a négybe vágott citromot. Rászórjuk az édesítőt, felöntjük vízzel, végül hozzátesszük a többi hozzávalót, jól felkeverjük. Rárakjuk a bodzavirágokat is.

Lefedni nem kell, csak lazán letakarni papírszalvétával vagy sütőpapírral. Öt napig tartjuk világos helyen szobahőmérsékleten, és mindegy nap egyszer-kétszer keverünk rajta. Aztán finom szűrőn átszűrjük kétszer. Üvegekbe vagy műanyag palackba töltjük, hűtőben bármeddig eláll.

Ha télen is szeretnétek bodzaszörpöt látni a kamrapolcon, egy késhegynyi tartósítószert szórjatok a szörp tetejére, és zárjátok le az üveget légmentesen.

Levendulaszörp

Számomra a nyár íze. És kész.

Van néhány dolog, ami meghatározza az életemet - az egyik a levendula iránti olthatatlan, örök szerelem. Minden évben ültetek néhány tövet a kertembe, pedig ez a kert nem túlságosan nagy... de én szeretem, hogy nyáron, az esti locsolás után olyan illat van, mint Provence-ban. És ha találok még egy pici helyet, máris megyek egy újabb cserép levenduláért.

Így aztán azonnal hatalmába kerített a szokásos, csak a levendulás dolgok által kiváltható izgalom, amikor megpillantottam a receptet az utolérhetetlen Limaránál, aki számomra a gasztroblogolás nagyasszonya, akinek a receptjeit egyszerűen lehetetlen elrontani, és minden, ami tőle jön, tökéletes. (http://limarapeksege.blogspot.com/) Elkészítettem - és szerintem nincsenek rá szavak. Az üvegbe zárt levendula, ami mindent még egy kicsit finomabbá varázsol - vaníliafagylaltot, csokis kekszet, piskótát, de még a kávét is.
Nem mellékesen pedig gasztroajándéknak is kiváló - karácsonyra, szülinapra vagy csak úgy.
Muszáj megosztanom veletek.

Levendulaszörp (vagy levendulaszirup, ahogy tetszik)

Hozzávalók:

1 l víz
1 kg cukor
30 g szárított levendulavirág (én a Herbária barna papírzacskós levenduláját vettem, tökéletes volt)

Elkészítés:

A vizet felforraljuk a cukorral együtt, majd beleszórjuk a levendulát. Pár percig forraljuk, majd lefedve állni hagyjuk nagyjából negyedórán keresztül. Ezután leszűrjük, újra felforraljuk, és üvegekbe töltjük.
Hat hónapig eláll hűtőben.

Az igazsághoz tartozik, hogy Ő azért hümmögött egy kicsit, amikor megkóstolta - de hát férfi, méghozzá talpig. Nem várhatom el tőle, hogy osztozzon még a levendulaimádatomban is :-) Így is éppen elég tökéletes, ha ennél tökéletesebb lenne, az már tényleg túlzás lenne :-)