Zoknipingvinek

A békés egymás mellett élés - társadalmi szinten is értve - alapvető feltétele, hogy elfogadom, hogy a másiknak más a véleménye, nem alázom meg ezért és nem teszem nevetség tárgyává. Haladóbb szinten esetleg belátom, hogy a különbözőség érték, és tudom, hogy minden embercsoport még többet ér, ha a tagok tisztelettel és megértéssel viszonyulnak ahhoz, hogy a másik - más, mert a sokszínűség érték, és minden ember több attól, ha képes elfogadni, hogy személy és személy között nem számít a nemi, vallási, bőrszín- és képzettségbeli különbség, és az egyetlen fontos dolog,  hogy az értékrendekben legyenek lényeges egyezések. 
Ezek a gondolatok most azért jutottak eszembe (nem mintha mindennap nem ezt gondolnám...), mert valahol olvastam egy döbbenetes hangnemű kirohanást a Valentin (vagy Bálint)-nap ellen. A helyzet az, hogy én sosem ünnepeltem Valentin-napot, és biztos, hogy nem is fogok, de ez nem azt jelenti, hogy lenézném azokat, akik viszont igen. Tőlem távol áll az ilyen típusú alkalmak megünneplése, de miért ne ünnepelhetné az, aki viszont szereti? Sőt, mindenkit arra bátorítok, hogy ünnepelje mindennap a szeretetet, mert ha ez így lenne, akkor a világ sokkal boldogabb lenne... és ehhez nem kell alkalom sem. 

Úgyhogy éljen a szeretet, és hirtelen felindulásból készítettem is valamit, ami éppen ezt fejezi ki - szeretettel küldöm a valentinozóknak és a nem valentinozóknak is, és mindenkinek, aki szereti :-)

Ha van egy felesleges, kinőtt, kopott stb. fekete zoknipárotok, valamint egy mintás verzió is, akkor meg is van a szükséges alapanyag:

A fekete zokni belsejébe - kb. az egyharmadáig - töltsünk valamilyen szilárdabb tölteléket (rizs stb.). Én sárgaborsót használtam:

Ha ez megvan, kössük el egy befőttesgumival:

Ismét tegyünk a zokniba tölteléket, valamivel kevesebbet, mint az előbb, és ezt is kössük el.

Ezután vágjuk le a zokni felesleges részét:

Fehér filcanyagból vágjunk egy kört és szívformát, és ragasszuk fel a kitömött zoknira:

 Az arcrészre ragasszunk vagy varrjuk két fekete gyöngyöt, és rögzítsünk egy narancssárga filcből kivágott csőrformát az arcra:

A másik, mintás zoknit fordítsuk ki, vágjuk el a sarokrész fölött, és kössük egy gumival:

Fordítsuk vissza az elkötött zokniszárt, és húzzuk a figura fejére. Egy zseníliapompon nagyon jót tesz a sapkának :-)

Készítsük el a másik zoknipingvint is, majd egy szalagot kössünk közös sálként a nyakukba, és végül fekete filcanyagból vágjunk és ragasszunk egy-egy szárnyat a figurák oldalára.

Ezzel készen is van a szerelmes pingvinpár - ünnepre vagy hétköznapra is édes ajándék lehet... :-)

Szivárványszív

Különösen eseménydús hétvégénk volt, ami telis-tele volt színekkel és érzésekkel. Elsőként a Kisebbik nyolcéves lett, amit nagyon meg is ünnepeltük, és természetesen ott volt az anyák napja, amikor nagyon jó dolgom volt, mert két irányban is érintett voltam, oda és vissza, mint anya és mint gyerek :-) aztán egy egész napon át vendégeskedett nálunk egy csodaszép szivárványszínű kismadár, nevezetesen egy gould amandina, amit a kicsik rögtön el is neveztek "Szivárvány Laura, Aki Fiú"-nak. :-) Megjártuk a Holnemvolt Parkot is, sütöttem két tortát meg sok-sok lángost, megszületett a várva várt Királyi Baba (akiről most már tudjuk, hogy Charlotte Elizabeth Diana of Cambridge), és láttunk egy csodaszép szivárványt is... ezek után nem is csoda, hogy a szivárvány mint gondolat sokáig motoszkált a fejemben, mint ahogy a szeretet is, amivel hétvégén még inkább feltöltődtem, mint máskor, pedig ez ügyben sosem lehet okom panaszra. :-)
Tehát a szivárvány valahogy kellett, és végül is szív formájában meg is valósítottam, hétféle színű krepp-papír segítségével, a következőképpen.


Elővettem egy jó vastag kartonpapír-darabot (egy postai doboz belseje volt korábban). A/4-es papírra felrajzoltam egy fél szívet, kivágtam, majd ezt a kartonpapírra helyeztem, a széleit meghúztam a sablon mentén - ezután a fél szívet áthelyeztem a rajzolt rész végeihez, és itt is megrajzoltam, így lett egy egész szív belőle.

 Miután kivágtam a szívet, vonalzóval vízszintesen hét egyenlő részre osztottam.

Ezután fogtam a hétféle színű krepp-papírt, és kb. 7x7 cm-es négyzetek tömkelegét vágtam ki belőlük (de persze nem használtam vonalzót, és összehajtogatva vágtam fel a papírt, így gyorsan készen lettek a négyzetek).

 Négyzetek felvágva, jöhet a neheze :-) A négyzeteket félbehajtottam, de nem pontosan, hanem elcsúsztatva, és lazán össze is tekertem - ettől olyan virágszerű izék lettek belőle, de nem a virágkülső a lényeg, hanem hogy kellően borzasak legyenek.

Majd ragasztópisztolyt ragadtam, és a kis borzas izéket egymás után felragasztgattam az első (felső) csíkba.

 Sokat, jó szorosan:

Amíg az egész első csík be nem telt:

Jöhetett a következő, a sárga:

És így tovább és tovább és tovább és tovább, míg az egész szívet befedték a szivárványszínű papírok.

A hátulján vágtam egy kis kört, így már könnyen fel is lehetett akasztani - és bár tényleg időigényes dolog, van az a hangulat, amikor nagyon jólesik tobzódni a színekben... :-)