Biztos vagyok abban, hogy olyan ember nem is létezik, akinek a szívét ne dobbantaná meg néhány régi faorsó, ami egyaránt magán viseli az elmúlt évek szellemét és néhány szálat az eredeti cérnából. Az én szívemet mindenesetre nagyon is megdobogtatja, annál is inkább, mert egyetlen kis árva ilyen darabom sincs - mert ahol kapni lehetne, ott rém drága, ahol meg nem, arról úgyis lemaradtam már. Szóval ezentúl is arról fogok ábrándozni, hogy egyszer boldog, büszke tulajdonosa leszek néhány régi faspulninak, és addig is veszek újabb néhány darabot a kreatív célokra árult orsókból.
Mivel ezekből is felhalmoztam egy kisebb, de tekintélyes mennyiséget, gondoltam, itt az ideje készíteni belőlük valamit - és végül egy egészen egyszerű kis trió született a spulnikból, méghozzá ajándékba, egy kedves barát számára.
A spulnikhoz három, méretben passzoló préselt papírgolyót is kikészítettem:
És nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezeket a papírgolyókat rá is ragasztottam a spulnikra :-)
Majd körbetekertem az orsókat egyszerű spárgával, ragasztással rögzítve a végeket.
Mivel manók készítése volt az elsődleges cél, kellett egy hangulatban-stílusban illő fejfedő - ehhez az olyannyira forrón imádott kottapapírt választottam. Ebből tekertem egy olyan széles hengert, ami éppen ráillett a papírgolyóra, és ragasztással rögzítettem.
A henger végét egyszerűen megtekertem - ezzel el is készült a sapek.
Két-két kisebb darabka spárgát ragasztottam a spulnikra karnak. A szemeket a szokásos alkoholos filctollal rajzoltam meg, és végül egy pici hungarocellgolyót ragasztottam az orr helyére.
Ennyi, és készen is lettek a spulnimanók - a Harry Potter-társaság után valósággal szédültem a készítés gyorsaságától :-)
