Gombolyagnyi kiscsibék

Múltkor megosztottam Veletek az örömömet, miszerint rendkívül akciósan sikerült spárgagombolyagokat vennem, és ha már ennyire jó áron voltak, jól be is vásároltam belőlük. Így aztán amikor már a húsvétra előregondolva kiscsibés dekoráción töprengtem, rögtön eszembe jutott, lehetne-e vajon a spárgákból készíteni valami ilyesmit - és gondoltam, megér egy próbát. A végeredmény szerintem igazán szerethető lett, ráadásul öt perc alatt meg is van, húsvét után pedig visszaváltoztatható egyszerű spárgagombolyaggá. Már aki ezt szeretné, mert én nem :-)

A kiscsirkékhez előkészítettem a három spárgagombolyagot, hat fekete színű szöget, és filcanyagból kivágott három pici rombuszformát, három szív alakú taréjt és a csepp formájú szárnyakat, pontosan hatot. Mindezek elkészítése nem telik többe három percnél, hiszen egyszerű formákról van szó.

Az összeállítás is alig igényel időt: két-két szöget beleszúrunk a gombolyagba (könnyen be lehet találni a spárga réseibe), a tarajat pedig egy hegyes eszköz segítségével belenyomjuk a gombolyag tetejébe, a szálak közé. A csőrt és a szárnyakat papírragasztó stifttel rögzítjük a gombolyagra - ez szinte semmi nyomot nem hagy a spárgán, ha vissza szeretnénk bontani.

És kész is :-) Ha a természetes stílusú húsvéti dekorációk kedvelői vagytok, szeretni fogjátok a gombolyagcsibéket, amelyek ezúttal nem sárgák, csak spárgák. Jaj-jaj. :-)

Spárgagombolyagok

A legutóbbi bevásárláskor hihetetlenül alacsony áron sikerült spárgagombolyagokat beszereznem - persze nem ezekért mentem, de ez volt az abszolút fénypont -, úgyhogy rögtön vettem is több csomaggal, karácsony előtt biztosan nagyon jó kis ihleteket fognak adni. De addig mégis ki tud várni, ugye? :-) Így aztán az első adandó alkalommal kis gombolyagfigurákat készítettem az egyik adagból, mondjuk úgy, hogy előtanulmányképpen a karácsonyi angyalkákhoz... ezek a figurák viszont kimondottan őszi hangulatúak lettek, amiben része volt a színeiknek és a makksapkájuknak, sőt, a Kisebbik egyenesen úgy vélekedett, hogy ezek "októberi nénikék". És hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ezt az értékes véleményt? :-)

Szóval, az októberi nénikék alapja az egy csomagban lévő három spárgagombolyag volt, amit kiegészítettem három préselt papírgolyóval:

Természetesen a dolog azzal indult, hogy a papírgolyókat ragasztópisztollyal a spárgagombolyagokra rögzítettem:

A figurák haját ezúttal nem fonalból oldottam meg, hanem rendes babahajból ragasztottam:

Szalagdarabka sálnak, két gomb a pocakra - az októberi nénikék divatos kiegészítői :-)

Már csak a pomponos makksapkákra volt szükség, meg a kellően vidám arckifejezésre, és ezzel készen is lettek a rusztikus stílusban elkészített őszi spárgaasszonykák. :-)

Spulnimanók

Biztos vagyok abban, hogy olyan ember nem is létezik, akinek a szívét ne dobbantaná meg néhány régi faorsó, ami egyaránt magán viseli az elmúlt évek szellemét és néhány szálat az eredeti cérnából. Az én szívemet mindenesetre nagyon is megdobogtatja, annál is inkább, mert egyetlen kis árva ilyen darabom sincs - mert ahol kapni lehetne, ott rém drága, ahol meg nem, arról úgyis lemaradtam már. Szóval ezentúl is arról fogok ábrándozni, hogy egyszer boldog, büszke tulajdonosa leszek néhány régi faspulninak, és addig is veszek újabb néhány darabot a kreatív célokra árult orsókból.

Mivel ezekből is felhalmoztam egy kisebb, de tekintélyes mennyiséget, gondoltam, itt az ideje készíteni belőlük valamit - és végül egy egészen egyszerű kis trió született a spulnikból, méghozzá ajándékba, egy kedves barát számára.


A spulnikhoz három, méretben passzoló préselt papírgolyót is kikészítettem:

És nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezeket a papírgolyókat rá is ragasztottam a spulnikra :-)

 Majd körbetekertem az orsókat egyszerű spárgával, ragasztással rögzítve a végeket.

 Mivel manók készítése volt az elsődleges cél, kellett egy hangulatban-stílusban illő fejfedő - ehhez az olyannyira forrón imádott kottapapírt választottam. Ebből tekertem egy olyan széles hengert, ami éppen ráillett a papírgolyóra, és ragasztással rögzítettem.

 A henger végét egyszerűen megtekertem - ezzel el is készült a sapek.

 Két-két kisebb darabka spárgát ragasztottam a spulnikra karnak. A szemeket a szokásos alkoholos filctollal rajzoltam meg, és végül egy pici hungarocellgolyót ragasztottam az orr helyére.
Ennyi, és készen is lettek a spulnimanók - a Harry Potter-társaság után valósággal szédültem a készítés gyorsaságától :-)

 
 

Vintage ajándékkísérők

Sok hónappal ezelőtt vettem magamnak egy sokadik mintalyukasztót - ezt sem lehetett otthagyni, hiszen gyönyörű formájú címkék kivágására alkalmas, és ugye az ember sosem tudhatja, mikor lesz ilyesmire szüksége. Tény, hogy én sem tudtam, egészen addig, amíg nemrég meg nem láttam egy csodálatos vintage papírcsomagot - és azonnal éreztem, pontosan ezért kellett nekem annak idején az a mintalyukasztó, mert a két dolog találkozásából valami igazán szép dolog fog születni. És tényleg így történt... legalábbis nekem nagy boldogság volt kézbe venni az elkészült címkéket, amelyeket végül is ajándékkísérőként használok majd fel, karácsonyi csomagokra - egyszerű spárgával és barna csomagolópapírral kiegészítve.

Ezek voltak a csodálatosan szép papírok:

A mintalyukasztóval kivágtam a címkeformákat, a tetejükre pedig egyszerű irodai lyukasztóval vágtam nyílást:

A kör alakú nyílások szélét meghúztam arany színű lakkfilccel, fémkarikát imitálva:

A kártyák másik oldalára egy kis darab fehér papírt ragasztottam, erre írom majd a  jóívánságokat - és ki is díszítettem őket a kedvenc pecsétemmel. :-)

 

Ezután már csak egy darabka spárgát kötöttem az ajándékkísérőkre, és ezzel el is készültek - már alig várom, hogy felhasználhassam őket... :-)

 

Palackból váza

Mostanában sok hosszú mítinget ülök végig a munkahelyemen, ami egy olyan ok miatt is jó, amire a cég biztosan nem gondolna... mégpedig az ásványvizek miatt. Persze, nem arról van szó, hogy boldogan leiszom magam a sárga földig a korlátlanul fogyasztható vízzel. :-) De múltkor, amikor két óra alatt nagyjából századszorra tévedt a szemem a kiürült, kis ásványvizes palackokra, hirtelen rájöttem, milyen szép a formájuk. Annyira belelkesedtem a dologtól, hogy a prezentációt tartó kollégám is megjegyezte, milyen érdeklődő a pillantásom... lényeg a lényeg, a míting végén a sok-sok üres palackból elkértem egyet, és hazavittem. A két óra alatt ugyanis az is eszembe jutott, az otthoni vázákat mind csokorra méretezték a készítők, de rendszeresen megesik, hogy csak egy-egy szál virág érkezik a házhoz, azok viszont magányosan lötyögnek ezekben - gondoltam, ezeknek pontosan jó lesz ez az üvegpalack. :-)

Semmi bonyolult dolgot nem terveztem ezekkel, csak azt, amit már sokezren megvalósítottak előttem: spárgával be akartam tekerni, és ennyi. Gondoltam, majd meglátom, a végeredmény igényel-e még valami pluszt - de végül így lett szép és jó, egyszerűen.

Fogtam tehát az üveget és egy tekercs sima konyhai spárgát:

A spárga végét pillanatragasztóval az üveg alsó részéhez rögzítettem. Amikor ez megszáradt, papírragasztó stifttel vastag ragasztócsíkot húztam az üvegre, és elkezdtem feltekerni a spárgát az üvegre. Fontos, hogy az új sorokat mindig jól le kell nyomkodni az előzőekhez, hogy ne maradjanak rések a spárgasorok között.

Így folytattam tovább szépen, mindig le-lenyomkodva a sorokat. Meglepő módon a papírragasztó stift tökéletesen rögzítette a spárgát az üveghez - évekkel korábban ugyanezt próbáltam hobbiragasztóval is, de az túl folyékony volt ahhoz, hogy a vastag spárgát megfogja.

Meglehetősen gyorsan be lehet így borítani az üveget - nehezebben csak azon a részen lehet haladni, ahol keskenyedni kezd felfelé a nyak, itt különösen gondosan kell összenyomogatni az alsó sorokat.
Az üveg tetején az utolsó két sor rögzítéséhez pillanatragasztót érdemes használni, így tökéletesen tartós lesz a spárgaborítás.

És ezzel készen is van - sokkal szebb lett, mint gondoltam, és most már furcsa arra visszagondolni, hogy nemrég még egy tárgyalóasztalon állt sok-sok egyforma ásványvizes palack között....  :-)