Óriástörpék

Emlékeztek a tavalyi északi törpékre? Ezeket nagyon szerettem, hiszen jó volt rájönni arra, hogy a boltokban kapható édes, gombóc orrú manókat simán el lehet házilag is készíteni, és legalább olyan szeretnivalók lesznek, mint bolti társaik.
Idén viszont kicsit még tovább gondoltam a törpéket, hogy lehetnének még látványosabbak és egyszerűbbek - így születtek ezek az óriási, skandináv típusú manók, egyszerű kartonpapírból, nagyon gyorsan és igazán kevés munkával.
Különlegességük a magasságuk, hiszen közel 70 cm-esek, tehát igazán látványos dekorációk. Ráadásul különösebb kézügyességet sem igényelnek, ugyanakkor egyszerű és hétköznapi alapanyagokból készülnek - és nagyon szeretnivalók :-). 


Szükség van hozzájuk a lehető legegyszerűbb barkácskartonra, 50x70 cm-es méretben, mondjuk szürke színűre:

Az egyik rövid oldalon egy kis hajtással jelöljük meg a közepét:

Erre a jelölésre azért van szükségünk, mert ennek segítségével könnyebben tudjuk betekerni kúp formára a papírt - egyszerűen csak a hajtástól kezdjük el befelé csavarni a papírt.

Ha kialakult a kúp forma, rögzítsük irodai tűzőgéppel, és vágjuk le a feleslegesen túllógó papírt (ehhez érdemes megkérni valakit, mert nehéz egyszerre tartani és tűzni).

A két papírréteget celluxszal is rögzíthetjük.
Állítsuk fel a papírkúpot, hogy lássuk, mennyit kell levágnunk a szélekből, hogy egyenesen álljon - ezután nyisszantsuk is le a papírvégeket.

Nagyjából a kúp közepén ragasztással rögzítsünk egy szalagot - én filcszalagot használtam, és ragasztópisztollyal fixáltam.
Ezután vágjuk ki vattából a szakállat. A kúpot azon a részen, ahol a szakáll fedni fogja, kenjük be papírragasztó stifttel, majd helyezzük rá a vattát, amelynek a felső széleit nyomogassuk be egy pálcika segítségével a szalag alá.

Végül már csak egy nagyobb hungarocellgolyóra lesz szükségünk, amit az orr helyére ragasztunk - kicsit húzzuk szét a vattát, hogy a kartonra tudjuk ragasztani az orrot, így stabilabb lesz.

Ezzel készen is lett az óriás méretű törpe. 
Természetesen egy feleséget is kellett készítenem neki, nehogy magányosnak érezze magát...  :-)

Diómanók

Tulajdonképpen nem is egészen manók ezek, mert épp annyira lehetnének angyalkák is, hiszen van szárnyuk. Jellegükben mégis kimondottan manósak, és a skandináv stílus is tetten érhető rajtuk - ugyanakkor dióból vannak, és kendő van a fejükön, szóval nem is igazán tudom, minek nevezhetném a mai bejegyzés főszereplőit, de mindezek ellenére mégis nagyon szerethető figurák születtek, úgyhogy ne tántorítson el benneteket ez a bevezető. :-)
Az ok pedig, amiért készítettem ezeket a manóangyalokat, csak annyi, hogy egy zöldségesnél különlegesen szép, gömbölyű és sima diót láttam, amiről nagyjából azonnal tudtam, hogy a legkiválóbb manóalapanyag. A zöldséges persze nem tudta, úgyhogy gondolhatjátok a pillantását, amikor mondtam, hogy pontosan 12 szem diót szeretnék... viszont volt humora, mert rögtön megkérdezte, hogy azért, mert a 13 szerencsétlen szám? :-)
Ennyi tehát az előzménye a diómanóangyaloknak, de ha van javaslatotok, hogy minek nevezhetném őket, írjátok csak meg kommentben, örülni fogok neki :-)


A szép, gömbölyű diók így néztek ki - ugye, hogy milyen csinosak?

Kettőt-kettőt egymáshoz ragasztottam ragasztópisztollyal:

A figurák nyakát spárgával átkötöttem, hogy a ragasztó ne legyen feltűnő - én nem nagyon szeretem, amikor látszik...
Zsákvászonból kisebb téglalapokat vágtam, a szárnyakhoz. A nyakrészre hátul ragasztót nyomtam, és az anyagot összecsippentve belenyomtam, persze vigyázva, hogy ne érjek a forró ragasztóhoz. Így spóroltam egy lépést - de persze könnyebb úgy, hogy először egy darab cérnával átkötjük az anyagot masniszerűen, és így ragasztjuk oda.
A képen látszik, nagyjából mekkora darab anyag kellett a szárnyhoz:

A következő képen pedig a lent lévő középső figurán látszik az is, hátulról hogy néz ki a szárny:

Ezután szürke filcanyagból kendőt vágtam, és a manók fejére ragasztottam:

Majd a nyakukba is ugyanígy, mert így lett teljes az öltözékük :-)

Végül már csak be kellett fejezni a figurákat: a szemeket és szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, az orr helyére pedig pillanatragasztóval egy-egy mustármagot ragasztottam (ez kimondottan manós :-) ). 
Kaptak egy kis hajat is - ehhez gyapjúból téptem vékony csíkokat, kötöttem rájuk egy csomót, a felesleget levágtam, és a csomót a sapkavégek alá ragasztottam.
A karok egyszerű spárgából készültek. Utolsó lépésként a figurákat faágszeletekre ragasztottam, hogy meg tudjanak állni - persze fel is akaszthatóak: ebben az esetben csak egy hurkot kell rögzíteni a fejkendőre.

Ezzel így el is készültek a manóangyalkák - de persze muszáj volt egyedire szabnom őket egy-egy apró kiegészítővel... így az igaziak. :-)

Törpék északról

Nekem úgy tűnik, idén a karácsonyi dekorációs kínálat abszolút sztárjai a skandináv törpék. Biztosan ti is láttátok már őket, természetes színek, rengeteg szakáll, hosszú sipka, ami alól csak egy hatalmas gömb alakú orr látszik ki - se egy szem, száj vagy szeplő, kizárólag a lenyűgöző méretű szaglószerv. Na ezekbe a törpékbe reménytelenül beleszerettem, de gyakorlatilag első pillantásra, és tudtam, ha törik, ha szakad, nekem lesz ilyenem. 
Az egyik boltban hosszasan tanulmányoztam egy különösen rokonszenves törpét, és arra jutottam, közel sem lehetetlen őt otthon elkészíteni, sőt, tulajdonképpen kimondottan egyszerű. Az egyetlen problémás pontot a szakáll jelentette, mert ezek a törpék egészen különleges, dús, selymes, egyenes szálú verzióval rendelkeznek ebből, amit sem vattával, sem filccel, sem semmivel nem tudtam volna úgy helyettesíteni, hogy az tényleg úgy nézzen ki, mint egy igazi északi törpe ékessége. De egészen véletlenül az OBI áruházban botlottam bele egy angyalhajként árult anyagba, ami tökéletesen olyan volt, mint a vágyott szakáll - és hazaérve rögtön neki is kezdtem a drágaságos törpéimnek. 


Alapként hungarocellkúpot terveztem használni:

Szürke filcanyagból akkora darabot vágtam, amellyel kényelmesen be lehetett vonni a kúpformát - amit alaposan bekentem papírragasztó stifttel.

 


 A filcanyagot a hungarocellkúpra simítottam-nyomogattam, majd a felesleget levágtam.

 Kimértem a sipkának szánt filcdarab méretét is:

 Ennek a széleit kifordítva összevarrtam, majd visszafordítottam az anyagot. (A sipkacsúcsnál ez nem egy egyszerű művelet, de egy hosszú hurkapálca nagyon jól jön ilyenkor.)

 Az angyalhajból kivágtam a szakállként felhasználni kívánt mennyiséget, amit a ragasztóval bekent filcfelületre simítottam.

Óvatosan ráhúztam a sipkát, aminek a széleit egy-egy ragasztópöttyel rögzítettem is.
Végül egy kicsit széthúztam a szakáll közepét, és egy testszínűre festett kisebb préselt papírgolyót ragasztottam orrként a filcanyagra.

Természetesen képtelen lettem volna csak úgy magányosan hagyni, úgyhogy a másik kúpból készítettem egy törpeasszonyt is: persze neki nem szakállt készítettem az angyalhajból, hanem hajfonatokat. De ezt leszámítva le sem tagadhatják egymást :-)