Koszorú maradék anyagokból

Összegyűlt sok maradék anyagdarab, többnyire kisebb-nagyobb csíkok - és némi megfontolás után arra gondoltam, rongyvirágkoszorút készítek belőlük, természetesen enyhe tavaszi hangulattal, mert hát mi mással :-)
Egy időben rengeteg ilyen rongyvirágot készítettem, nagyon szeretem őket, mert kicsit sem tökéletesek, kócosak, egyediek, egyszerűek, mégis szépek, és gyakorlatilag bármilyen anyagból jól mutatnak. Így aztán összeszedtem a maradékokat - volt benne zsákvászon, lenvászon és még a nemrég szétszakadt kanapéhuzatunkból is néhány csík. No meg persze szükség volt egy koszorúalapra, amiből ez esetben legpraktikusabb a hungarocell:

Kikészítettem az első csíkot - mint látszik is, teljesen szabálytalan darab, egyáltalán nem kell szépen vágottnak lennie, éppen ez adja a virágok egyediségét. A hosszát persze érdemes megszabni, nagyjából 25 cm bőven elég.

A rongyvirágot azzal érdemes kezdeni, hogy a csík egyik végét félbehajtjuk, és néhány centiméter hosszúságban betekerjük. Persze a gombostű nem kell hozzá, hiszen kézben tartjuk - én most csak azért tűztem meg, hogy ne essen szét, amíg lefotózom :-)

Tovább csavarjuk az anyagot a virágközép köré, de úgy, hogy csavarás közben gyakran meg is tekerjük a csíkot, ettől egy rózsára (távolról..) emlékeztető forma kezd kialakulni:

És ugyanezt a csavarást-tekerést folytatva egyszer csak elfogy az anyag, és kialakul a virág.

A kiálló szálvégeket egyáltalán nem érdemes levágni, mert ezektől lesz a koszorú olyan helyesen kócos és régies külsejű, amitől egyben annyira szeretnivaló is :-)
Elkészült az első virág, úgyhogy lehet rögzíteni a hungarocellkoszorún gombostűkkel:

Jöhet a következő virág, aztán a harmadik:

Természetesen ezt addig érdemes folytatni, amíg a koszorú felszíne el nem tűnik a virágok alatt. Lesznek kisebb rések is, amelyekhez túl nagy lenne egy teljes virág: ezekhez érdemes egyszerűen csak a virág közepét elkészíteni, vagy csak akkora méretet készíteni, ami éppen kitölti a rést.

A tavaszi hatás kedvéért ültettem egy fehér madárkát a koszorú közepébe, és ezzel el is készült. 
Ezen a héten pedig állítólag már 16 fok is lehet :-)

Tortatál házilag

A fából készült tortatálak mindig megdobogtatják a szívemet.  Sokáig terveztem, hogy veszek néhány natúr verziót, amit aztán kedvem szerint dekorálhatok - de mivel egyből többet is szerettem volna, a költségvonzat miatt le kellett tennem a dologról. De mégsem akartam teljesen elengedni a fa tortatálak gondolatát, mert persze már el is terveztem, hogyan fogom festeni és transzferálni ezeket a gyönyörűségeket... így tehát mint annyiszor, most is elmorfondíroztam azon, hogyan lehetne megoldani a költséghatékony fa tortatál kérdését - és eszembe jutottak azok a klasszikus fa reggeliző alátétek, amelyek gyerekkoromban annyira népszerűek voltak. Tudjátok, korong alakú, vastag falapok, egy kis szegéllyel, sok-sok apró vájattal, amit a késvágások hagytak... szinte érezni a friss vajas kenyér és az érett paradicsom illatát :-)

Kicsit aggódva fogtam a beszerzéshez, de kiderült, hogy ezeket szinte mindenhol lehet kapni, még a hipermarketekben is, úgyhogy gyorsan meg is vettem a szükséges darabokat. A tortatál lába volt az egyszerűbb feladat, mert ehhez majdnem bármilyen, kellő magassággal és szélességgel rendelkező, festetlen fából készült tárgy megfelel - én két, nemrég kapott tárolóedénykét használtam fel (valamint egy tömzsi szekrénylábat, de az a kiindulási képen még nem szerepel, mert később jött az ötlet. :-) )

Elsőként tehát egy kisebb és egy nagyobb alátétet, valamint a két kis tárolót készítettem elő:

A "lábakat" erős faragasztóval az alátétek aljára rögzítettem. 

Majd vágtam egy darabka szivacsot, és fehér alapozó akrilfestékkel bepacsmagoltam az egész építményt. 

Egy ideje már tudom, hogy csíkos, "konyharuhamintás" tortatálakat szeretnék - ehhez az ihletet a csodás Pure design by bardoczeva oldalról kaptam, Évinek ezúton is köszönet a fantasztikus ötletért. :-)

Mivel a maszkolószalagomat elpakoltam valami szupertitkos helyre (a Kisebbik imádja elhasználni, minden külön értesítés nélkül...), és nem igazán jutott eszembe, pontosan hova is (úgy kell nekem, miért nem hagyom a gyermeket szabadon maszkolni), sima celluxszal ragasztottam le a tervezett csíkok elválasztóit:

Egy másik szivacsdarabbal krémszínű festéket nyomogattam a celluxcsíkok közé:

Ezután rögtön le is húztam a celluxot, és száradni hagytam a csíkozást.

Közben kiválasztottam a mintát, amit transzferálni terveztem a tálakra (a minták forrása: www.thegraphicsfairy.com).

Ebben a bejegyzésben részletesebben leírtam a transzferálás technikáját, most inkább csak röviden - kivágtam ráhagyással az átvinni kívánt (tükörnyomtatott) mintát, és képpel lefelé a tálra helyeztem (ezt is érdemes celluxszal rögzíteni).

A hátoldalát - a szövegek helyén - átsimítottam transzferfolyadékba mártott vattás pálcikával, ekkor a papír szinte átlátszóvá válik:

És egy kanál végével átdörzsöltem a szöveget a falapra.

A papírt levéve a felirat átköltözött a falapra:

Végül a tortatál felületét és az alsó részt is lefújtam átlátszó matt lakkspray-vel (egészségre ártalmatlan típust érdemes használni).

Száradás után máris használatba lehetett venni a házi készítésű tortatálakat, ami nagyon-nagyon jó érzés - a karácsonyi fiók után ismét egy régi álom vált valóra... 

Csipkekoszorú

Egyszer minden nyaralás-pihenés véget ér, de ezzel nincs is gond, a hétköznapokkal is jóban vagyunk :-) A vakáció arany napjairól mindenképpen írok majd bejegyzést, de előtte még át kell néznem a képeket, hogy megmutatható mennyiségre csökkenjen, mert most véletlenül van nálam párezer darab... :-) úgyhogy addig is következzen valami egészen más. 
Nemrég több csipkés témájú dologgal foglalkoztam, ami után jó pár kisebb-még kisebb-egészen apró csipkedarab maradt. Gondolkodtam egy ideig, mit is kezdhetnék velük, hiszen ahhoz már kicsik, hogy valami komolyabb munkába fogjak velük, varrni viszont nem tudok annyira, hogy profi módon nyúljak hozzájuk. Akkor jutott eszembe, hogy még régebben láttam valahol egy oldalon olyan tárgyakat, amelyeket kis csipkedarabokkal borítottak be, és festéssel tették egységessé - gondoltam, ezt próbálom meg, méghozzá egyik kedvencem, azaz koszorú formájában.


Kikészítettem egy kisebb hungarocell koszorúalapot, valamint a csipkemaradékok egy részét:

 A maradékokból kivágtam a virágformákat és más felhasználható részeket:

A koszorúalapot papírragasztó stifttel bekentem, és erre nyomogattam rá a csipkedarabokat.

Következhetett az egységesítés:  egy szivacsdarabkára matt krémszínű akrilfestéket tettem, és ezt körben a koszorúra nyomkodtam. Ezzel két célt is elértem: egyrészt a koszorúalap felszínét elfedtem, másrészt a túlnyomórészt gépi csipkéből álló rátétek olyanná váltak, mintha régi, mívesebb darabok lennének. 

Ezután csipkeszalagból és krémszínű ripszszalagból készítettem egy masnit, és már csak annyi dolgom volt, hogy egy gombostű segítségével a koszorúra rögzítsem - és el is készült a csipkekoszorú.
Ezzel kívánok szép első augusztusi hetet nektek :-)

Nagybetű 3D-ben

A következő dolog már nagyon, nagyon, nagyon régóta motoszkál bennem, majdnem azóta, hogy rájöttem, hogy a betűk különösen sokat jelentenek nekem.... de már tényleg jó ideje lelkesen nézegetem a különféle lakberboltok kínálatában felbukkanó betűábrázolásokat - és ezeken belül is a szép, nagy - nagyon nagy - méretű díszbetűket. No nem mintha ilyeneket sok helyen lehetne látni, igazából az általam elképzelt, kb. A/4-es méretű betű dísztárgyat még soha, sehol sem láttam. Láttam kisebbet és még kisebbet, de mindet egyaránt brutál drágán - szóval egy ideje már gondolkozom azon, hogyan lehetne ezt saját gyártásban elkészíteni. Mindezidáig viszont sajnos még egyetlen ötletem sem felelt meg a saját elvárásaimnak - legyen nagy, ugyanakkor kellően vastag, tehát látványosan térbeli is, legyen stramm, ami megáll a saját lábán, ne kelljen a falnak támasztani, ezenkívül ne legyen sokezer forint - és ha mindez még nem lenne elég, fontos, hogy ne legyen újszerű, sima, steril, hanem olyan szerethetően rusztikus, plusz a formája is szép legyen, ne olyan hideg, modern fajta, hanem olyan, amin valami ív is akad.

Szóval ez egy eléggé reménytelen vállalkozásnak látszott, de már annyira foglalkoztatott a dolog, hogy arra gondoltam, belevágok, aztán lesz, ami lesz, legfeljebb tovább kutatok a boltokban...
Így aztán végül nekikezdtem, és túl a teljes folyamaton, a következő következtetéseket tudom levonni:
1. Díszbetűt készíteni házilag hosszú, macerás és sok lépésből áll.
2. Nem is gondolom, hogy a legegyszerűbb úton mentem végig a betűkészítést illetően - közel sem... igaz, ami nem tör meg, az megacéloz. :-)
3. Biztos, hogy ennél sokkal szebb nagy díszbetűket is lehet készíteni házilag.
DE - és ez a lényeg - imádom az én díszbetűmet, mert pontosan olyan lett, amilyet mindig is akartam venni, azzal a kis különbséggel, hogy ez nem fából van. De tetszik, nagyon tetszik, és ezért muszáj is nektek megmutatnom a teljes canossát :-) 


Elsőként persze kerestem egy kellően csinos fontot a Word betűkészletében, és kinyomtattam (majdnem) A/4-es méretben, sima fénymásolópapírra. Persze az A betűt választottam díszbetűként, hiszen ez az abc első betűje, az egyik legfontosabb betű a magyarban, valamint a Nagyobbik nevének kezdőbetűje, és majdnem a Kisebbiké is. :-)

 Kivágtam a betűt:

 Egy vastag kartonra helyeztem a papírbetűt, majd körberajzoltam.

Még egy példányban átrajzoltam a kartonra, majd mindkét betűt kivágtam, a lehető legpontosabban.

 Sokat töprengtem azon, hogy a betű kellő mélységét hogyan alakítsam ki - végül elővettem egy kupac régi, korábban barkácsoláshoz már felhasznált gyufásdobozt. Bekentem az egyik betű felszínét vastagon papírragasztó stifttel, és ráhelyezgettem a gyufásdobozokat. Persze közel sem töltötték ki a betűt, de nem is ez volt a cél, csak hogy meglegyen a töltelék, ami a betű két felét egyenlő távolságra tartja majd egymástól.

 Bekentem a ragasztóval a másik betű hátsó oldalát, majd óvatosan a gyufásdobozokra helyeztem úgy, hogy a felső betű lehetőleg pontosan az alsó fölött legyen.

Pár órára egy kellően dundi könyvet helyeztem a betű tetejére, hogy a ragasztó szorosan megköthessen. Ezután fogtam egy celluxot, számtalan csíkot vágtam belőle, és szorosan betekertem velük az egész betűt. Ezt tényleg alaposan kellett csinálni, több rétegben, hogy kialakuljon a betű oldalfala mindenhol.

 Ezután következhetett a durva, rusztikus felület kialakítása: egy fehér szalvétát rétegeire bontottam, kis darabokra téptem, majd egy ecset és dekupázsragasztó segítségével felvittem a celluxborításra - több rétegben, és sok helyen összegyűrve a szalvétát, hogy csinosan ráncos és egyenetlen felszínű legyen.

Teljes száradás után az egészet lefestettem világosbarna akrilfestékkel.

 


Ezt is hagytam megszáradni, majd végre következhetett a legutolsó lényegi lépés: átfestettem az egészet fehérrel, de szándékosan foltosan, itt-ott hagyva a barna felszínt áttűnni - és még száradás előtt áttöröltem egy darab szalvétával az egészet, hogy a fehér festék nagyját le is húzzam.

Ezzel ki is alakult az a felület, amit el szerettem volna érni (és amilyet mindig is venni akartam):

És ezzel el is készültem. Picit még persze dekoráltam a betűt, ragasztottam rá egy szürke kockás szalagból kötött masnit, arra egy zsinegből kötött másikat, végül pedig egy fagombot - és végre ott állt előttem az én évek óta megálmodott nagybetűm. 
És ez nagyon, nagyon, nagyon jó érzés volt :-)