A saláták salátája

Elöljáróban egy szolgálati közlemény: a hozzászólások mostantól késleltetve fognak megjelenni. Ez persze még véletlenül se vegye el a kedveteket a kommenteléstől, továbbra is nagyon-nagyon örülök mindennek, amit írtok, de sajnos volt rá okom, hogy változtassak a rendszeren. Köszönöm szépen a megértéseteket, és természetesen a kommentek úgy fognak megjelenni, ahogy beírtátok, csak egy kicsit később.

Váltsunk is gyorsan egy másik témára: nektek van legeslegkedvencebb salátátok? Nagyon érdekelnének a válaszok, mert azt érzem, megtaláltam az Igazit. :-)

Az egész egy kora őszi, meleg délutánon kezdődött... egy padon üldögéltem éppen, könnyű nyári ruhában, aranylóan sütött rám a nap, a kezemben az 500 olasz étel című könyv volt, a madarak édesen trilláztak a fák ágain, és ekkor.... megláttam őt. Azonnal megfogott egyszerűen nemes külsejével, a nevétől pedig végigfutott rajtam a borzongás, és tudtam, muszáj még közelebb kerülnöm hozzá.

Úgy hívták, "Nyers cukkinisaláta". Valahogy éreztem a csontjaimban, ez igazi szerelem lesz. Már másnap elmentem, és beszereztem a szükséges hozzávalókat, elkészítettem - az első falatnál tudtam, én és ő örökre összetartozunk. Sok salátával találkoztam már életemben, de most azonnal tudtam, hogy amit korábban éreztem más zöldfélék iránt, az csak szalmaláng volt. Ő mindennél különlegesebb volt, és biztos voltam abban, akárhányszor is látom, sosem fogok ráunni. Mindig megbecsülöm az együtt töltött időt, mert egyre többekkel kell osztoznom az iránta való szerelemben, az összes barátnőm és még az anyukám is feltétlen hívévé szegődött. De nem is csodálom, ő egyszerűen utolérhetetlenül fantasztikus. Nincs olyan hét, hogy ne akarnám látni, ennél többet képtelen vagyok nélküle kibírni. A közösen eltöltött idő alatt egymáshoz csiszolódtunk, egy kicsit megváltoztattam, de ez csak előnyére szolgált.

Lányok, tegyétek próbára - nem fog csalódást okozni. Ha húst sütnétek, ha sonkát ennétek, vagy ha csak egy könnyű előételre vágytok, az ő társasága az, ami nektek kell. Ne ijedjetek meg attól, hogy egy kicsit nyers, éppen ez adja a különlegességét, higgyetek nekem - ő tényleg más, mint a többi....


Nyers cukkinisaláta (a saláták salátája - nekem)


Hozzávalók:

5-6 friss cukkini
7 evőkanál nagyon jó minőségű extra szűz olívaolaj
egy citrom leve (ha nagyon friss és leves, akkor csak a 2/3-a)
frissen őrölt bors
só
egy csomag friss petrezselyem (tudom, ilyenkor nehezebb beszerezni, de ehhez csak a friss jó)
100 g parmezán

Elkészítés:

A cukkinit éles késsel vagy egy éles gyaluval vágjuk nagyon vékony szeletekre. Rakosgassuk le ezeket egy tálba, és rétegenként sózzuk is meg a szeleteket. Fedjük le egy tényérral úgy, hogy a tányér nyomódjon is rá kissé.
Hagyjuk állni egy órán át. Ezután tegyük adagokban szűrőbe a cukkinit, öblítsük le róla a sót, majd nyomogassuk ki belőle a vizet. Tegyük egy tálba.
Egy bögrében keverjük össze az olívaolajat a citrom levével, tegyünk bele egy kevés sót, tekerjünk bele borsot. Az öntetet keverjük össze, majd öntsük a cukkinire. A megmosott petrezselymet konyhai ollóval vagdossuk rá, és az egészet alaposan forgassuk át a kezünkkel, hogy minden szeletre jusson az öntetből és a petrezselyemből.
Végül forgácsoljuk rá a parmezánt, és ezzel el is készült.
Szerintem - egy műremek. :-)

Az eredeti recept forrása: Valentina Sforza: 500 olasz étel. Gabo Könyvkiadó, 2011.

Méz és balzsamecet

A dolgok szépsége mindig a részletekben rejlik. Ez szinte mindenre érvényes, egy kapcsolatra, egy házra, egy mediterrán kisváros hétvégi piacára, és érvényes az ételekre is. Ha az összetevők stimmelnek, maga az étel is finom lesz.
Az egész onnan jutott eszembe, hogy van egy saláta, amit azért szoktam készíteni, mert az öntet, amit a végén ráteszek, valami leírhatatlanul finom és különleges. Ez az az étel, ahol bár főszerepben olyan hozzávalók vannak, mint a mozzarella, a paradicsom és a ruccola, mégis, a pálmát az öntet viszi el. Valami hihetetlenül jó. És igen, tudom, a caprese alapanyagai is hasonlók, az arra kerülő pesto és ez a mézes-balzsamecetes öntet két totálisan különböző salátát eredményeznek, és nem tudnám megmondani, melyiket szeretem jobban - az biztos, ennek a verziónak az öntetét akár kiskanállal is magamba lapátolnám. :-)


Mozzarellasaláta mézzel és balzsamecettel


Hozzávalók:

2-3 golyó mozzarella
4-5 paradicsom
egy marék ruccola

az öntethez:
5-6 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál méz
1 teáskanál balzsamecet
só
bors

Elkészítés:

A paradicsomot és a ruccolát megmossuk. Egy habverővel összekeverjük az öntet hozzávalóit. A paradicsomot és a mozzarellát felszeleteljük, csigavonalban váltakozva egy tálra tesszük őket. Rátépkedjük a ruccolát, majd rácsurgatjuk az öntetet úgy, hogy mindenhová jusson.
Én még szórtam rá pár levél bazsalikomot, és aki úgy szeretné, pirított kenyérkockákkal is megkoronázhatja, úgy kiadósabb.
Az egész készen van néhány perc alatt, és higgyétek el, az öntet miatt nagyon érdemes kipróbálni :-)

Mozzarella caprese

Bármikor, bármennyit. Szerintem az egyik legtökéletesebb étel, ráadásul öt perc alatt összedobható. (Bár az "összedobható" szót rendesen szentségtörésnek érzem egy ilyen tökéletes saláta esetében. Inkább legyen "megkomponálható". Vagy ilyesmi. :-) )

Nálunk kb. kétnaponta előfordul, és még nem untuk meg - sőt, sem a közeli, sem a távoli jövőben nem fogjuk megunni. Perfetto. Még Szerinte is.

Mozzarella caprese 

Hozzávalók:

4 nagy paradicsom
2 gombóc mozzarella
bazsalikomos pesto (nálam sok-sok-sok-sok friss bazsalikomból, egy marék fenyőmagból, egy darabka pecorinóból és a krémállag eléréséhez szükséges mennyiségű extra szűz olívaolajból készül)
szeletelt mandula
olívaolaj
friss bazsalikom
só
bors

Elkészítés:

Felszeleteljük a paradicsomokat és a mozzarellákat, váltogatva egy szép tálra helyezgetjük őket, de ne fedjék teljesen egymást. Enyhén megsózzuk és tekerünk rájuk egy kis borsot. Ezután pestót kanalazgatunk rájuk, jusson mindenhova belőle bőségesen, úgy lesz finom, higgyétek el, a kalóriákat nem most kell számolni... Tépkedjünk rá sok friss bazsalikomot, szórjuk meg szeletelt mandulával, és csepegtessük meg még egy kis olívaolajjal.

Hmmm... azt hiszem, megyek, és megint készítek egy adagot belőle. :-)