Házi sajttojások húsvétra

Amióta írtam a házi sajtról, megszámolni sem tudom, hányszor készítettem - persze szerencsém van, minden reggel egy házi tejet áruló gazda mellett megyek el, így könnyű megvenni hozzá az alapanyagot. A legutóbbi beszerzésnél gondoltam arra, hogy nemsokára húsvét, és akkor biztosan készítek megint házi sajtot - ekkor villant be az ötlet, amiről azt éreztem (szerényen), hogy zseniális :-) Ugyanis arra gondoltam, a házi sajt húsvétkor akkor lenne a legtökéletesebb, ha tojásformában készülne: ennél idényjellegűbb és ünnepibb finomságot nehezen tudok elképzelni.
Ezért elővettem a szétnyitható tojásokat, amelyeket régebben dekorációnak használtam (nagyobb kreatívhobbi-webáruházakban kaphatók):

A korábban már posztolt (ide kattintva olvasható) recept alapján elkészítettem a sajtmasszát, a tojások két felébe adagoltam, és összecsuktam.
A receptben lévő mennyiség persze ennél jóval nagyobb, lehet esetleg felezni, vagy minden gond nélkül megenni a maradékot :-)

Kihűlés után szétnyitottam a tojásokat, és kivettem a sajtokat - gyönyörű tojásformájúak lettek, többen keménytojásnak gondolták első ránézésre :-) 
El lehet készíteni medvehagymával, diódarabokkal, paprikával, bazsalikommal, tehát gyakorlatilag bármivel - mindenképpen az ünnepi asztal díszei lesznek. :-)

Sajtkészítés házilag

Vannak rendkívüli pillanatok, amelyekről az ember azonnal tudja, hogy hatással lesz további életére. Amikor az "Ami a konyhámból kikerül" blogon rábukkantam a házi sajt receptjére, rögtön éreztem, hogy igazi mérföldkőhöz éreztem, és valóban. Azóta például nem vettem bolti trappistát, mert ennél igazibb trappista sajt nincs, és kész. Ráadásul döbbenetesen gyorsan el is készül, és semmi extra dolog nem kell hozzá - házi sajtkészítéses eddigi tapasztalataim idő- és eszközigényesek voltak, és a sajt állaga sem bizonyult eléggé szilárdnak. De ez a recept tényleg nagyszerű végeredményt ad, ami ráadásul még akársimán reszelhető is - plusz nincs benne tartósítószer, mesterséges ízfokozó, viszont van benne sok jó alapanyag. Összköltség tekintetében az egyszerűbb bolti trappisták környékén van, hozzáadott érték tekintetében viszont messze felülmúlja... lényeg a lényeg, szívből ajánlom :-)

Az eredeti recepten csak nagyon keveset változtattam, úgyhogy természetesen ezt is követhetitek - én egy kicsit még rövidítettem az elkészítési időn, és így is tökéletes lett. A tojást elhagytam, mert nem éreztem szükségesnek, az alapmennyiséget viszont dupláztam, szerintem ennél kevesebbet nem érdemes készíteni, így is pillanatok alatt elfogy :-)


Házi trappista sajt


Hozzávalók (ebből a mennyiségből kb. 1 kg sajtunk lesz):

2 liter házi tej (IGAZI tej!)
1 kg túró (ebből jó a bolti is, nem kell feltétlenül extra minőségű)
12 dkg vaj
2,5 kávéskanál só (púpozva)
2 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

A tejet fazékba öntjük, belemorzsoljuk a túrót, és meg-megkevergetve forrásig melegítjük. Ekkor egy szita vagy egy pici lyukú tésztaszűrő segítségével leszűrjük a felpuhult túrót, és átesszük egy másik lábosba. Beletesszük a sót, a szódabikarbónát és a vajat, és állandóan keverve pontosan 5 percig főzzük.

És ennyi. Egy öblös, nem túl nagy tálba tesszük a masszát, alaposan lepaskoljuk-nyomogatjuk a tetejét, és félretesszük pihenni. Két óra múlva már ki is fordíthatjuk a sajtot a tálból - még hagyjuk pihenni egy-két napig. Akár persze azonnal is fogyasztható, de én azt tapasztaltam, gazdagabb íze lesz, ha állni hagyjuk egy kicsit.
Hűtőben sokáig eláll, de nem lesz ám erre ideje :-)

Elsőre ezt a natúr verziót készítettem, ez is nagyon-nagyon finom volt, de másodszorra még ezt a duplázott mennyiséget is dupláztam, és így négyféle ízű sajtot készítettem: diós-bazsalikomosat, tört borsosat, fokhagymás-kakukkfüveset és mandulás-olajbogyósat. Mindegyik csodás lett :-)

Ha van sajtszerető ismerősötök, ez ajándéknak is tökéletes lehet, szépen becsomagolva. De nem könnyű csak úgy lemondani erről a sajtról... :-)

Hálás köszönet a recept kitalálójának!

A kedvenc reggelim

Borzasztóan szeretem a ráérős reggeliket. És amennyire szeretem, annyira ritkán van benne részem. Hétköznap már azelőtt elindulok munkába, mielőtt még bárki gondolna a reggelire, hétvégén pedig legalább az egyik napon mindig van valami korai program, úgyhogy jó, ha a a hét egyetlen napján jut idő a ráérős reggelire.
Pedig ezek a legjobbak. Szeretek ilyenkor sokféle ételt és falatkát az asztalra tenni, akkor is, ha tudom, hogy a kicsik alig esznek majd valamit - pedig úgy igyekszem őket gasztronómiailag kikupálni, de egyelőre nem hagyják magukat, és töretlenül a retróreggeli hívei (vajas kenyér, párizsi, kakaó. Nagyon néha esetleg valamilyen sonkaféle.) Ezen mindig eltöprengek, hogy hogyan is van az, hogy a gyerekek kétéves korukig bármit megesznek, aztán pedig alig valamit, tisztelet a kevés kivételnek.
De mindegy, ez sem töri le a lelkesedésemet, mert legalább Ő meg én örülünk a ráérős, széles spektrumú reggelinek. Ilyenkor degeszre eszegetjük magunkat, lassan, beszélgetve, zenét hallgatva - és többnyire kettesben, mert a kicsik kábé öt perc alatt végeznek a retróreggelivel, és aztán futnak is játszani.
Ám egy ideje én is hajlok az egysíkú reggelizésre, mert karácsony előtt nem sokkal feltaláltam egy reggelit, amit azóta minden reggel megennék. Persze, a "feltaláltam" némi nagyzolás azért, mert nem egy nagy dologról van szó, de mégis, olyan ízorgia, ami rögtön rabul ejt... úgyhogy most le is írom, hátha valamelyikőtöknek a fejében még nem fordult meg, és ki is próbálná - egyszerűen mennyei.


Sült camembert almával és dióval


Hozzávalók (1 személyre, azaz szorozni kell a reggelizők számával):

1 kisebb, kerek camembert
egyharmad alma
kb. 8-10 db diófél összevágva
pár szál metélőhagyma
bors

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Egy kis kerek sütőformába tegyük be a sajtot. Az almát pucoljuk meg, távolítsuk el a magházat, és a szükséges mennyiséget vágjuk kockára. A camembert-re tegyünk két tekerésnyi őrölt borsot, szórjuk rá az almát és a darabolt diót, végül tegyük rá az összevágott metélőhagymát is.
Tegyük a sütőbe, és sütőerősségtől függően süssünk 10-15 percig - akkor igazán finom, ha a dió egy kicsit megbarnul a tetején.
Pirítsunk mellé egy-két szelet kenyeret, és tálaljuk forrón.

Szerintem függőséget okoz :-)