Gasztroajándék - mézeskalácsos brownie üvegben

Szeretem az üvegbe zárt sütiket. Kapni is, de adni még inkább - mindig arra gondolok ilyenkor, a megajándékozott hogy fog örülni ennek egy olyan napon, amikor rátör a sütizhetnék, de túl fáradt elmenni a hozzávalókért, vagy egyszerűen csak nincs kedve összeszedegetni ezeket a kamrából. És akkor csak előveszi a tőlem kapott, üvegbe zárt sütit, amihez mindössze tojást és vajat kell tennie, és alig pár perces munkával nemsokára ott lesz az asztalán az én csodás illatú, testet-lelket melengető ajándékom. Ez egy nagyon, nagyon jó érzés tud lenni, főleg amióta az egyik barátnőm azt mondta, egyszer, amikor teljesen kizsigerelve ért haza a munkából, az életét mentette meg az üveges csokis sütim... azóta még inkább szárnyakat kaptam e téren. :-)
Amikor most karácsonyra gondolva töprengtem el azon, melyik kedvenc sütimet tudnám üvegben átadni, rögtön Hugh Fearnley-Whittingstall csokis brownie-ja jutott eszembe (River Cottage minden napra, Alexandra, 2013.), ami számomra A Tökéletes Brownie - kellemesen szottyos, brutál csokis, hihetetlenül finom -, és máris tudtam, ez lesz az idei ajándékkedvencem. Persze egy kis karácsonyi ízt mindenképpen szerettem volna kölcsönözni neki, így hozzátettem egy kis mézeskalácsfűszert - a végeredmény pedig a próbasütésnél egy csodás, ünnepi süti lett, amit nem lehet nem szeretni.... így aztán szívből ajánlom kipróbálásra üveges ajándék formájában is, mert biztosra tudom mondani, hogy a megajándékozott nagyon fog neki örülni. :-)


Gasztroajándék - mézeskalácsos brownie üvegben

Egy 1 l-es befőttesüvegben rétegezzük a következőket:

125 g liszt, elkeverve 1-2 teáskanál mézeskalácsfűszerrel, ízlés szerint
csipetnyi só 
1 kávéskanál sütőpor
1 evőkanál házi vaníliás cukor vagy 1 csomag vaníliás cukor
250 g étcsokoládé aprítva (minőségi, magas kakaótartalmú)
275 g kristálycukor.

Az üveghez pedig mellékeljük a leírást:

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és készítsünk az üveges süti mellé 250 g vajat és 3 tojást. 
Forrósítsuk fel a 250 g vajat (nem kell forrnia, csak forró legyen). Egy keverőtálba kanalazzuk le az üveg tetejéről a cukorréteget. Az ez alatt lévő csokoládédarabkákat tegyük a forró vajba, és alaposan keverjük el, míg megolvad (fog belekerülni a cukorból és a lisztből is valamennyi, de semmi gond). A keverőtálba a cukor mellé öntsük az üveg maradék tartalmát, majd keverjük hozzá az olvadt csokoládés vajat, végül pedig három egész tojást is tegyünk a masszához.

A kész csokis tésztát öntsük egy sütőpapírral bélelt sütőformába, és süssük meg a brownie-t 20-25 perc alatt. Akkor van készen, ha a süti közepébe szúrt hurkapálcára már csak néhány nedves morzsa tapad - de vigyázzunk, ne süssük túl, mert száraz lesz. 
És persze mindenképpen kívánjunk mellé boldog karácsonyt :-)

Grillázsos csokitorta

Tavaly október 30-án volt egy képes naplós bejegyzésem, amelyben az egyik kép többetek fantáziáját is megmozgatta. Egy olyan sütemény, vagy még inkább torta volt ezen, amelyik óriási sikert aratott aratott a családban és a baráti körben, úgyhogy már legalább tízszer elkészült azóta, és nektek is tetszhetett, mert ennek kapcsán legalább 15 levelet kaptam. :-) Mindenkinek azt ígértem, egyszer közzéteszem a receptet, és ezt most meg is teszem - szívből ajánlom, mert egyáltalán nem nehéz elkészíteni, viszont olyan fantasztikusan finom, hogy mindenki a rajongójává válik: legalul kezdődik egy sült kekszalappal, ezen egy mascarponés-csokoládés, lágyan simogatú ízű krém foglal helyet, végül az egészet megkoronázza egy ropogós-magos grillázsréteg...
Az alapötlet egy dolce vitás sütemény volt, de sajnos már nem tudom, melyik, talán ez - mindenesetre az inspirációért köszönettel tartozom.


Grillázsos-mascarponés csokoládétorta

Először a kekszalapot készítjük el:
25 dkg teljes kiőrlésű vagy zabkekszet összekeverünk 10 dkg olvasztott vajjal/margarinnal. (Egyébként bármilyen keksz jó hozzá, csak ezek a rusztikusabb típusúak gazdagabb ízt adnak.)

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A vajas kekszmasszát egy kapcsos tortaformába nyomogatjuk úgy, hogy kissé a forma oldalára is felhúzzuk.
10 percig sütjük, majd megvárjuk, míg teljesen kihűl.

Ezalatt elkészítjük a krémet:
2 tábla étcsokit (jó minőségűt!) gőz fölött felolvasztunk, és belekeverjük
50 dkg mascarponéba. Ehhez hozzákeverünk
2 evőkanál mézet
2,5 dl felvert tejszínt
1 kávéskanál őrölt fahéjat.

Ezt a krémet a kekszalapra simítjuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap 4-5 evőkanál kristálycukrot 2-3 evőkanál vízzel karamellizálunk. Amikor szép barnás, levesszük a tűzről, és belekeverjük a tetszés szerinti magvakat (10 dkg-ot, ez lehet összevágott dió, mogyoró, mandula, kesudió, bármi), és azonnal megvajazott sütőpapírra borítjuk. Elegyengetjük egy kanál hátával, és megvárjuk, míg teljesen kihűl. Végül összetörjük a grillázst (de hagyjunk benne nagyobb ropogós darabokat is), és a torta tetejére szórjuk.

Ez így együtt valami mennyei - ha nagyon finom édességet szeretnék készíteni, mostanában ehhez a recepthez nyúlok. :-)

Gasztroajándék - püspökkenyér üvegben

Nagyon szeretem ezeket az instant gasztroajándékokat. Eddig akármikor adtam ilyesmit ajándékba, mindig az volt a visszajelzés később, hogy mennyire jól jött egy váratlanvendég-beesős/lustálkodós/nassolhatnékos estén... márpedig amivel örömet tudunk szerezni a barátainknak, az jó dolog.  
Szerettem volna újítani a korábbi verziókon, ezért elhatároztam, hogy egyik kedvenc sütimet, a püspökkenyeret fogom üveges formába alakítani. Több tesztelésen túl igazán jó szívvel tudom ajánlani ezt az ajándékötletet - elfoglalt vagy nem igazán konyharajongó barátoknak találó örömforrás lehet, és az üveg tartalmán túl csak tojásra és vajra/margarinra van szükség, tehát gyakorlatilag bármikor elkészíthető. És a lényeg - nagyon-nagyon finom. :-)


Püspökkenyér üvegben

Fogjunk egy szép formájú üveget, és a következő rétegeket rakjuk le benne:

1. réteg: keverjünk össze 20 dkg lisztet, 10 dkg kristálycukrot, 8 dkg porcukrot, 1 zacskó vaníliás cukrot, 2 teáskanál sütőport, 1 csipet sót, 2 teáskanál szárított citromhéjat, 1 kávéskanál őrölt fahéjat.

2. réteg: egy kávéskanál liszttel elkeverünk 10-15 dkg vegyes kandírozott gyümölcsöt (de akár aszalt sárgabarack, aszalt szilva, mazsola is mehet bele) és 10 dkg összevágott diót.

3. réteg: 10 dkg felkockázott csokoládé.

Ezt a három réteget pakoljuk be tehát az üvegbe - szerintem így a legjobb: a lisztes keverék fele - a gyümölcsös réteg fele - csokoládé - lisztes réteg másik fele - gyümölcsös réteg másik fele.


Ezzel meg is van az ajándékunk. Díszítsük fel az üveget, és egy kis papíron mellékeljük az elkészítés módját:
Melegítsük elő a sütőt 165 fokra.
Önstük az üveg tartalmát egy tálba, és tegyünk hozzá 4 felvert tojást, valamint 20 dkg lágy margarint/vajat.
Egy püspökkenyérformát béleljünk ki sütőpapírral, öntsük bele a masszát, és 165 fokon süssük 50-60 percig (tűpróba szükséges).
Ha megsült a püspökkenyér, fordítsuk ki a formából, és húzzuk le róla a sütőpapírt. Ízlés szerint bevonható csokoládémázzal, vagy egyszerűen csak porcukorszórással. Mindenképpen nagyszerű lesz :-)

Cukkinis brownie

Tegnap egészen csodálatos minőségű és abszolút megbízható helyről származó álomcukkiniket sikerült vennünk - annyira szépek voltak, hogy képtelenek voltunk ellenállni a teljes mennyiségnek. Most aztán mindent cukkini borít, tegnap sütöttem cukkinis-paradicsomos lepényt, készítettem cukkinisalátát, nem keveset, de olyan, mintha ettől még nőtt is volna a cukkinimennyiség. :-) Minket ez mondjuk nem zavar, mert nagyon szeretjük, de a gyerekek az "ami zöld, azt messzire elkerüljük" állásponton vannak, és határozottan távol tartják magukat az összes cukkinis ételtől.
Ámde sosem voltam az a feladós típus, úgyhogy kigondoltam erre a végső megoldást: elhatároztam, hogy a cukkinit sütibe fogom elrejteni, aztán lesz, ami lesz, de egy próbát mindenképpen megér.

Nos, az eredmény - teljes siker. :-) A kicsik elragadtatott hangok közepette tömték magukba a cukkinis brownie-t, és még fel is voltak háborodva, hogy x darabon túl többet ma már nem ehetnek... én pedig fülig érő szájjal gondoltam arra, hogy a sütiben 40 dkg cukkini van elrejtve, ami - lássuk be - megnyugtatóan tekintélyes mennyiség. :-)

Maga a süti egyébként nagyon finom - egyáltalán nem túl édes, de szaftos és puha, ahogy brownie-körökben ez szokás - a dió pedig nagyon finoman haraphatóvá teszi... legközelebb ennek a diómennyiségnek a dupláját teszem bele, az biztos.

Szóval, ez egy egészségesnek mondható süti - aki még ennél is biztosabbra akar menni, cserélje a fehér lisztet teljes kiőrlésűre, és akkor már szinte mínusz kalóriákról van szó.... :-)


Cukkinis brownie


Hozzávalók:

40 dkg finomra reszelt cukkini (azért jobb finomra reszelni, mert akkor nincs az a gyerkőc, aki kiszúrja a sütiben...)
3 tojás
5 dkg jó minőségű cukrozatlan kakaópor (tényleg fontos a minőség, ennél a sütinél különösen!)
15 dkg méz
30 dkg liszt
1 zacskó sütőpor
2 zacskó vaníliás cukor
1 teáskanál őrölt fahéj
egy pici só
10 dkg darabolt dió

a tetejére: egy tábla tejcsokoládé


Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Mindent tegyünk egy tálba (kivéve a lisztet és a diót), és keverjük össze alaposan. Tegyük bele a lisztet és a diót is, keverjük össze ezekkel is, szép simára (kb. fél perc).
Egy kisebb, szögletes sütőedényt béleljünk ki sütőpapírral, és öntsük bele a tésztát.
Tegyük az előmelegített sütőbe, és 25 perc alatt süssük meg.

Vegyük ki a brownie-t a sütőből, és rögtön tördeljük a tetejére a tejcsokitáblát. Néhány perc alatt teljesen megolvad a csoki, akkor egy ecsettel kenjük el, és készen is van a villámgyors csokimáz.

Várjuk meg, amíg nagyjából kihűl - vagy nem. :-)

Húsvéti ajánlat

Nagyon kedves bloggertársamtól, Katucitól kaptam egy jelképes stafétabotot. A "Húsvéti ajánlat" sorozat lényege és szabályai a következők:

- Írj egy bejegyzést Húsvéti ajánlat címmel.
- A bejegyzésedben ajánlj 5-10 ételt, mely jó választás lehet az ünnepi asztalra. Nem kell, hogy összefüggő menüsor legyen, ahogy kedved tartja, akár süteményválogatás is lehet.
- Ha megkapod a játékot, küldd tovább 10 bloggernek, bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni, hogy ki hívott meg a játékra.
- Ha türelmetlen vagy, nem kell megvárni, hogy hozzád is eljusson a húsvéti játék, szabadon is "elviheted". :)

Katuci, nagyon jólesik a felkérés, hiszen én elsősorban nem gasztroblogger vagyok - bár elég nehezen tudnám meghatározni a Kiflit, hogy pontosan mi is. (Ha valamelyikőtöknek lenne gy találó és frappáns javaslata, azt megköszönném :-) )
Mindenesetre megtisztelő, hogy olyan bloggerek közé kerülök így, akik csodálatos receptekkel látnak el minket - ha ellátogattok például Katuci blogjára, sok más finomság mellett olyan hihetetlenül jól hangzó bonbonrecepteket találtok, mint például a legfrissebb (ebbe első olvasásra beleszerettem): mézzel és rozmaringgal karamellizált pekándiós bonbon vagy a gyömbéres-rózsavizes bonbon... és akkor még a tortáit nem is említettem. :-)


Azt hiszem, húsvétkor mindenhonnan zúdulnak ránk a fantasztikus édesség- és főételreceptek, ezért én most finom sósságokat és egy salátát válogattam be az én teljesen szubjektív húsvéti ajánlatomba.

Elsőként egy egyszerű, de annál nagyszerűbb sós rágcsálnivaló: a diós-kéksajtos keksz. Sajnos, önuralom terén sosem voltam túl izmos, úgyhogy én ebből bármennyit el tudok tüntetni egymagam, akár egy egész tepsit is... ez elég negatívan hangzik rám nézve, viszont annál pozitívabban a kekszre :-)

Egy elegánsnak ható, ugyanakkor mennyei ízeket eredményező recept a sült camembert almával és dióval. Egy kevés metélőhagymával, borssal megszórva igazi reggeli vagy esti finomság.

Egy elronthatatlan szuperklasszikus, ami a sonka mellett is tökéletesen szerepel: sósperec - abszolút előnye, hogy annyi, de annyi sós mázat csurgatunk rá, amennyit csak szeretnénk... :-)

Életem salátája következik: örökké tartó, valódi szerelem... mindenhez illik, mindig jól jön, mindenkinek ízlik, minden előzetes várakozást túlszárnyal, és végtelenül szerényen csak A Tökéletes Salátának nevezném a nyers cukkinisalátát:

A két duci hölgy emlékét idéztem fel annak idején abban a bejegyzésben, amelyet a leírhatatlanul finom parmezános rágcsálnivalónak szenteltem:

Nem kell keleszteni és nagyon gyorsan készen van, tehát ideális finomságos reggeli vagy vacsora lustálkodós hétvégékre vagy váratlan vendégeknek a szalonnás-túrós lepény, amely szerintem szintén abszolút sikerfogás.

... és ez csak valami paranormális jelenség lehet, hogy a sós receptek mellé idefurakodott egy édes is... ki érti ezt...? :-) A szubjektív válogatás utolsó, de vitathatatlan sikerű receptje az abbahagyhatatlanul ropogós diós-kókuszos keksz fehér csokoládéval, de kötelességem közölni, hogy emiatt többen bukták már be a fogyókúrájukat - például én is. :-)

Hát őket választottam be a húsvéti ajánlóba - és most pedig szeretném továbbadni a következő receptválogatás lehetőségét Lélekkonyhának: az ő blogján olyan finom ételek leírását találhatjátok meg, amelyek azonnali éhséget váltanak ki minden olvasóból - és egészen véletlenül biztos forrásból tudom, hogy ezek a fogások a gyakorlatban is éppen olyan finomak, mint amilyennek látszanak... :-)

A legfinomabb püspökkenyér

Rögtön hozzá is teszem, hogy nekem ez a legfinomabb, tehát a vélemény teljesen szubjektív, de persze mindenkinek biztosan a saját, kipróbált receptje ízlik leginkább... én viszont eddig már nagyon sok püspökkenyérreceptet teszteltem, és egyikben sem találtam meg a nagybetűs Igazit, pedig amint csak láttam egy ígéretes leírást, rögtön elkészítettem. Finomak voltak, szépek voltak, de nem éreztem azt a villámcsapást... Lehet, hogy túl nagy elvárásaim voltak, de számomra az a tökéletes püspökkenyér, ami tele van mindenféle finomsággal, csokoládébevonat van a tetején, puha,omlós, ízletes, jól szeletelhető és még néhány nap elteltével sem szárad meg... de véletlenül sem száraz vagy mazsolás. 

Legutóbb már nagyon közel jártam a tökéletességhez (mármint nem én, hanem a püspökkenyér), és már csak nagyon kevés hiányzott az általam annyira  várt verzióhoz, úgyhogy kicsit még farigcsáltam a recepten, és végre, végre megszületett a számomra leg-leg-legtökéletesebb püspökkenyér. :-)
Persze ezzel nyilván nem találtam fel a spanyolviaszt, és biztos sokaknak van ehhez nagyon hasonló receptje, de úgy érzem, ez pontosan így, ezekkel az arányokkal, ezekkel a belevalókkal, ezekkel a körülményekkel olyan jó, hogy az embernek kényszerzubbonyt kell felvennie, hogy ne vegyen újabb és újabb szeleteket belőle, amíg csak el nem fogy...

Hogy ne csak a saját véleményemet vegyem alapul, bent is teszteltettem a sütit a kollégáimmal - egytől egyig dicsőítő szavakkal halmoztak el, de a legbeszédesebb vélemény az én kedves Eszter kolléganőmé volt, akiről kiderült, hogy utálja a püspökkenyeret... ezt viszont nagyon gyorsan és lelkesen tüntette el :-)


Püspökkenyér, ahogy szerintem a legfinomabb


Hozzávalók:


20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg kristálycukor
25 dkg vaj/margarin
6 tojás
10 dkg étcsokoládé darabokra vágva
sok darabolt dió (3 marék legalább)
aszalt gyümölcsök vegyesen, összedarabolva, összesen legalább 15 dkg (aszalt szilva, aszalt sárgabarack, kandírozott narancshéj, aszalt vörösáfonya - az enyémben ezek voltak)

a tetejére: egy tábla tejcsokoládé


Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 150 fokra.
Keverjük habosra a tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral (robotgéppel a legegyszerűbb). A lisztet keverjük el a sütőporral, majd tegyük a habos tojáskeverékhez a puha vajjal együtt. Keverjük el szép homogénre, majd adjuk hozzá a csokit, a diót és az aszalt gyümölcsöket.
Öntsük a masszát vastagon kivajazott vagy sütőpapírral bélelt őzgerincformába, és süssük 70 percen keresztül (de azért a tűpróba nem árt).

Ha megsült, fordítsuk ki óvatosan a formából még forrón. A tetejére tördeljük rá a tejcsokit, pár percen belül a darabok folyósra olvadnak - egy kenőecsettel szépen simítsuk el úgy, hogy a csoki beborítsa a püspökkenyér felszínét.

Teljes kihűlés után szeletelhetjük.

A kép nagyon napfényesre sikerült, de nem bánom, mert végre, végre süt a nap :-)

Egész mandarinos torta Nigellától

Orsi barátnőm (akivel egy munkahelyen dolgozom) pár napja azzal ült be hajnalban az autóba mellém, hogy "Tegnap láttam Nigellát sütni valami mandarinos sütit. Nem tudom, hogyan csinálta pontosan, de egyben rakta bele a mandarinokat, pucolás nélkül. Keressünk rá a neten, ha beértünk, mert szerintem ezt meg kellene sütnöd."

Szófogadó barátnő vagyok, úgyhogy rákerestem a neten, és a recept első látásra meggyőzött. Ezt szeretem Nigellában, hogy képes 5 egyszerű hozzávalóból valami fantasztikus finomságot alkotni, de mindig van a receptjeiben valami csavar, amit máshol nem lehet megtalálni... ez esetben az, hogy tényleg egészben használja fel a mandarinokat, héjastól, magostól, mindenestől. Persze előbb pihe-puhára főzi őket - a végeredmény pedig valami hihetetlen ízorgiát eredményez, amelyben a mandarinok héjai jelentik a kulcstényezőt, és ezt egészíti ki finoman a mandula aromája... szóval, ez egy ellenállhatatlan sütemény, és akkor még kimondottan távolságtartóan fogalmaztam. Bárki is kóstolta meg, az első falat utáni arckifejezés mindig ugyanaz volt... de gondolom, az is elárul valamit, hogy két napon belül már másodszorra sütöm.
Köszönjük, Nigella.


Nigella mandarintortája
(a magyar verziót itt találtam meg, de egy picit módosítottam rajta)


Hozzávalók:

4 nagy bio mandarin (vagy ha csak picikét kapunk, akkor 8-10)
250 g darált mandula
220 g porcukor
2 teáskanál sütőpor
6 tojás
Elkészítés:

A mandarinokat mosogatószeres szivaccsal nagyon gondosan átsúroljuk, és többször leöblítjük.
Betesszük őket egy fazék vízbe, felforraljuk, majd a hőt közepes erősségre állítjuk. Egy fedőt teszünk a fazékra, és csendes forrásban tartva a mandarinokat 2 órán keresztül főzzük őket.

Ezután szűrőbe tesszük a mandarinokat, és egy késsel nagyobb darabokra vagdaljuk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd egy kanállal alaposan nyomogassuk ki belőlük a vizet, egyúttal tördeljük is össze a mandarinokat, kis darabokra.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
A darált mandulát, a porcukrot, a sütőport keverjük össze, tegyük hozzá a mandarint is, valamint a 6 tojást. Keverjük össze az egészet, és öntsük egy vajjal kikent tortaformába.
Kereken egy órát kell sütni - a 40. perc környékén fedjük le a tetejét egy darab alufóliával, hogy ne barnuljon meg túlságosan a teteje.
Ha készen van, hagyjuk teljesen kihűlni - tapaszatalatom szerint másnapra jobban "összeér" az íze, de persze azonnal is simán megehető az egész. :-)

A fotóért elnézést kérek, ez volt a legutolsó szelet, amit a munkahelyemre kellett belopnom, hogy ne tűnjön el olyan villámgyorsan, mint a többi, és le tudjam fotózni :-)

Az eltűnt idő nyomában

Ez a kérdés mostanában gyakran foglalkoztat. Élünk, dolgozunk, családozunk, barátozunk, világot látunk - a pillanatok, percek, órák és napok pedig elmúlnak észrevétlenül. Csak azt látom, megint eltelt egy hét, egy hónap - nem is eltelt, elszáguldott. Szinte még arra sem jut idő, hogy megéljünk egy-egy szép pillanatot, mert máris jön a következő, amikor valami mást kell már csinálni.

Az egész ma ütött meg különösen, amikor rájöttem, hogy már két éve annak, hogy a babázásból visszamentem dolgozni. De hogyan? Hogyan telt el így ez a két év? Még csak most volt, amikor telve voltam aggodalommal, hogy az otthon töltött évek után hogyan fogom tudni majd felvenni a fonalat, hány új kolléga lesz és hány régi, hogyan fogom bírni, megoldani az időproblémákat, az ezerféle benti és otthoni feladatot, hogy mennyire fog hiányozni az otthoni, békés élet és leginkább persze a gyerekek és Ő... És aztán egyszer csak ma lett a kérdésekből, és a villámgyorsan eltelt két év mögött csak a döbbenet, hogy hogyan gyorsulhatott fel így az életünk.

Azt hiszem, nagyon kevés olyan pillanat van, amibe bele tudunk feledkezni úgy igazán. De ilyen volt azért a nyáron Olaszországban töltött két hét, ott nem volt súlya az időnek, csak hagytuk leperegni az órákat, és minden eltelt pillanatot követtünk a tekintetünkkel. Ha úgy tetszett nekünk, hosszasan üldögéltünk egy kávé mellett, hallgattunk este a fő téren a zenekart, céltalanul lófráltunk a kis toscanai utcákon, és figyeltük az olaszokat, a pillanatok kiélvezésének nagymestereit.
Aztán ilyen néha a gyerekekkel eltöltött idő, amikor nem az órához kell igazodnunk, hanem csak úgy játszunk, mi, felnőttek is.
Ilyenek a reggeli ébredések, bár ott mindig könyörtelenül felettünk áll az idő, de mindig lopok arra pár édes percet, hogy a Kisebbikkel egymáshoz bújjunk egy kicsit, összeölelkezve, sok-sok reggeli puszit adva.
De az elmúlt két év azért mégis leginkább úgy telt, hogy az óra volt az úr felettünk, és nagyon nehéz feladat volt nem tudomást venni róla. Egy dolog azonban mindig jut: az, hogy egy-egy szóról, mozdulatról, illatról, dallamról, tekintetről egyszer csak felidéződik valami régenvolt dolog, ami kellemesen meleg emlékeket, érzéseket hoz magával, és egy pillanatra megadatik az, hogy ki tudunk szakadni a zsúfolt, fárasztó és sokszor idegőrlő órák sorából. Átadjuk magunkat az emlékezésnek és annak az ezerszer kimondott néma ígéretnek, hogy ezentúl még több pillanatot teszünk emlékezetessé, hogy legyen mit felidézni a nehezebb percekben...


A pillanatnyi hatásokból születő emlékezés egyik legtöbbet - ha nem a legtöbbet - idézett példája Marcel Proust műve, az Eltűnt idő nyomában. A hatalmas regényfolyam legelején egy sütemény egyetlen falatkája elegendő ahhoz, hogy megindítson egy nagy ívű emlékezést, amiből kialakul a világirodalom egyik legnehezebben olvashatónak tartott, de végtelenül gazdag darabja.
Úgyhogy amikor én magam is végiggondoltam az elmúlt két év hihetetlenül gyors múlását, azonnal Proust könyve jutott eszembe, és ezzel egy időben érkezett a vágyakozás az említett sütemény, a madeleine iránt. Félretettem mindent, és Bereznay Tamás receptjét alapul véve kis módosítással megsütöttem - és újra megértettem, Proust miért állított irodalmi emléket ennek a háromfalatnyi édességnek. Este legalábbis úgy gondoltam, ha én írtam volna meg azt a regényfolyamot, én azt a címet adtam volna neki: Az eltűnt madeleine nyomában....


Mézes-tejcsokoládés madeleine (kb. 25-27 db)


Hozzávalók:

4 db tojás szétválasztva
10 dkg porcukor (átszitálva, 2x5 dkg)
4 teáskanál barna cukor
4 teáskanál méz
20 dkg liszt
4 teáskanál sütőpor
1 citrom lereszelt héja
pici só
6 dkg vaj + egy kevés a formák kikenéséhez
30 dkg jó minőségű tejcsokoládé

Elkészítés:

A formákat kenjük ki nagyon alaposan egy darab vajjal. Tegyük a hűtőbe, majd negyedóra múlva még egyszer kenjük át őket. Ezt a lépést ne hagyjuk el, mert így fognak sütés után könnyedén kipottyanni a formából.
A sütőt melegítsük elő 160 fokra (légkeverés).

A lisztet és a sütőport keverjük össze.

Tegyük egy tálba a tojássárgákat, majd 5 dk porcukorral, a barna cukorral és a mézzel keverjük fehéresre és habosra, az eredeti térfogat kb. harmadára.

A tojások fehérjét a pici sóval verjük kemény habbá, majd a végén adjuk hozzá a maradék 5 dk cukrot és még egy kicsit verjük tovább.

A lisztet és a sütőport keverjük össze, tegyük bele a lereszelt citromhéjat is.

A felvert habot, a sütőporos lisztet és a habosra kevert cukros tojássárgáját falapáttal keverjük össze úgy, hogy a habot és a lisztet kisebb adagokban adjuk a tojássárgákhoz.
Végül a felolvasztott (de nem forró!)  vajat óvatosan a masszához keverjük.

A formákat vegyük ki a hűtőből, picit lisztezzük ki, majd töltsük meg a tésztával (fél-kétharmad részig tegyük max. tele a mélyedéseket).

10 percig süssük, majd hagyjuk őket kihűlni. Ezalatt vízfürdőbe tett edényben olvasszuk meg a tejcsokit, és a madeleine-eket mártsuk bele félig. Sütőpapíron hagyjuk egy ideig a sütiket, amíg a bevonat megszilárdul, majd a tészta elejére (ahol nincs csoki), szitáljunk porcukrot.

"A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az."

Gasztroajándék

Már írtam arról egyszer, hogy Vele karácsonyra sosem veszünk egymásnak ajándékot, ehelyett mindig készítünk  valamit. Mondhatnám, hogy mivel nagyon szeretek barkácsolni, könnyű dolgom van ezzel - de nagyon nem. Mindig Neki a legnehezebb készíteni valamit, hiszen olyasmit kell, ami tényleg csak a saját kezem munkája, és ugyanakkor benne van a szívem is, és persze a lényeg: Neki szóló üzenet legyen az ajándék lényege.
Már jó pár éve ez a mi közös karácsonyi hagyományunk. Első alkalommal borzasztóan aggódott, hogy Neki kétbalkeze van, semmi ötlete, és egyáltalán mit meg hogyan - és már az első évben hihetetlenül jó ajándékot kaptam Tőle, és ez így van azóta is. Szinte mindig azt érzem, annak ellenére, hogy engem tart mindenki kreatívabbnak, Ő az, akinek sokkal-sokkal jobb ötletei vannak. Azért persze én is nagyon igyekszem valami igazán különlegeset és Neki szólót adni - szóval nálunk a karácsonyi ajándékozás ideje mindig nagyon mély és könnyes pillanat, a saját magunk által készített dolog valami megfogalmazhatatlan többletet ad az örömhöz.

Mostanra úgy elterjesztettük ezt a szokást, hogy a barátainkkal is saját kezűleg készített ajándékot adunk egymásnak az év legszebb ünnepére. És nagyon érdekes, mert valahogy a karácsony azóta teljesen mást jelent nekem, amióta a gyerekeket leszámítva nem nagyon veszünk ajándékot - mintha eljutottam volna az ünnep lényegéhez: úgy adni és kapni örömöt, hogy azt nem árnyékolja sorban állás, pénz, idegeskedés, kapkodás. Igaz, hogy kihívás mindenkinek kitalálni és elkészíteni a személyre szóló ajándékot, de mégis megéri, mert egészen más dimenziókba jut így a karácsony.
És azt hiszem, a gyerekek számára is jó példa ez, amikor látják, hogy nagyon-nagyon lehet örülni olyasminek is, ami nem szuperdrága, nem reklámozott, nem márkás, nem csillivilli, hanem amiben egyszerűen "csak" az az érték, hogy egy barátunk a saját kezével készítette, időt és odafigyelést áldozva rá.
Amikor erről szoktam beszélni másokkal, szinte kivétel nélkül mindig ezt mondják: "Persze, neked könnyű, mindig annyi ötleted van..." Pedig sok olyasmit is lehet adni, amihez nem kell kézügyesség, de mégis örömöt szerez - szeretnék ehhez ajánlani egy példát, amit én is többször adtam már ajándékba, és mindig nagy-nagy sikert arattam vele.


Üvegbe zárt süti, avagy instant csokis sütikeverék


Az ajándék lényege egy finom süti száraz hozzávalói üvegbe zárva - mellékeljük hozzá a leírást, és így ha a megajándékozott bármikor egy gyors, friss édességre vágyik, csak előveszi az üveget, két perc alatt összekeveri, és már sütheti is a csokis finomságot.
Az ötlet az egyik kedvenc könyvemből, a Karácsonyi ötletek bibliája c. vaskos kötetből származik (Alexandra, 2006.).

Vegyünk elő egy csinosabb, 1 l-es üveget:

Rétegezzük az üvegbe a következőket (a bögréből mindig kanalazzuk át az üvegbe, ne öntsük - így szebbek lesznek a rétegek):

1 és 1/4 bögre liszt
1 bögre kristálycukor
1/2 bögre barna cukor (ha nincs, a kristálycukor is jó persze)
2/3 bögre kakaópor (édesítetlen)
1 bögre darabolt dió
1 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só

Díszítsük az üveget ízlés szerint: én most kötöttem rá egy pöttyös szalagot és akasztottam rá egy nyírfacsillagot. Viszont egyet mindenképpen tegyünk rá: magát a leírást, ami alapján a megajándékotott elkészítheti a sütit:


Útmutató a  csokis süti elkészítéséhez

Hozzávalók:
3/4 bögre (kb. 150 g) olvasztott vaj
3 tojás
1 és 1/2 teáskanál vanília
1 üveg csokis sütikeverék

1. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy 33x23 cm-es tepsit.
2. Egy nagy tálban keverjük simára a vajat, majd adjuk hozzá a tojásokat és a vaníliát. Adjuk hozzá a csokis sütikeveréket, és keverjük csomómentesre.
3. Osszuk el egyenletesen a tésztát a tepsiben, és süssük 20-25 percig - tűpróba javallott, vigyázzunk, ne szárítsuk ki.
A tepsiben hagyjuk kihűlni, majd szeleteljük fel.


Nagyon finom, eddig csak kifejezetten elégedett visszajelzéseket kaptam róla :-) Úgyhogy ebben az ajándékban az a jó, hogy kétszer lehet vele örömöt szerezni: egyszer, amikor odaadjuk, és egyszer, amikor megsütik és megkóstolják.... :-)

Libegőzés szilvás-mandulás pitével

A legkedvesebb évszakom az ősz. Persze, a többiben is rengeteg gyönyörűség van, de mindig, amikor beköszönt az igazi ősz, a színek hihetetlen tobzódásával, amikor már vastag pulóverekbe lehet bújni, és amikor a gyerekek orrát-arcát hidegre, pirosra és illatosra csípi a levegő, miközben a délutáni nap még utoljára ad egy kis gyengülő melegséget - ilyenkor mindig újra és újra ráébredek, igazán az őszben vagyok otthon.

Amikor a barátaink javasolták, hogy menjünk egy nagyot kirándulni az erdőbe, rögtön elfogott a bizsergés, tudjátok, amikor már előre lehet sejteni, hogy gyönyörű dolgokat fogunk látni... a libegővel mentünk, ami az összes gyereknek újdonság volt, sőt még a felnőttek némelyikének is, úgyhogy nagy-nagy tetszés övezte az utat felfelé, egyrészt a nem hétköznapi közlekedési mód miatt, másrészt pedig a látvány miatt.

A fák egyszerűen elmondhatatlanul szépek voltak. A sárga-narancssárga összes árnyalata ott ragyogott alattunk, némelyik fa pedig olyan vörösen izzott, mintha lángra kapott volna... mögöttünk-alattunk a város a millió házzal, tényleg olyan látvány volt, hogy minden szó bennünk rekedt. Nem tudom, meddig jár még a libegő a téli szünet előtt, de ha tudtok, menjetek el... emlékezetes élmény így ősszel.

Felsétáltunk a kilátóba is, persze, aztán lefelé indulunk. Sikerült egy olyan ösvényt választanunk, amit félig megevett az idő vasfoga, úgyhogy néhol csúszva jöttünk lefelé, de a kicsik nagyon élvezték a kalandot. Közben ránk is esteledett, ez duplán izgalmas volt... jó hosszú lett a lefelé út, úgyhogy nem volt rossz döntés, hogy reggel sütöttem három tepsi pogácsát, mert mind elfogyott, mire leértünk. :-)

Hazafelé még beugrottunk a Daubnerbe (a kicsik megehették az idei utolsó utcai fagyijukat :-) ), aztán otthon folytattunk a barátainkkal az erdőben félbehagyott beszélgetést. Szóval, nagyon szép nap volt, és ezt csak megkoronázta az a szilvás-mandulás pite, ami ránézésre is csupa-csupa ősz, és amiből senki sem tud egy szeletnél megállni... de miért is kellene? :-)

A pite mellé pedig ideteszem az egyik kedvenc zenémet is, ami éppen a libegőzéshez illik. Boldog színes őszi napokat mindenkinek! :-)


Szilvás-mandulás pite

Hozzávalók:

A tésztához:
17 dkg liszt
12 dkg vaj
6 dkg porcukor
1 csapott teáskanál őrölt fahéj

A szilvás töltelékhez:
80 dkg szilva
10 dkg porcukor
1 evőkanál őrölt mandula
1 csapott teáskanál őrölt fahéj
1,5 teáskanál mandulaaroma
2 marék egész mandula

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, és kibélelünk vele egy hullámos szélű gyümölcstortaformát.
A szilvát kimagozzuk, nyolcadokba vágjuk, és hozzákeverjük a töltelék többi hozzávalóját. A tésztát beborítjuk a szilvás töltelékkel.
Sütőbe tesszük, 45 percig sütjük. A formában hagyjuk kihűlni teljesen, ezután szeletelhetjük.

A kedvenc dolgaim

Emlékeztek A muzsika hangjá-ból a My favourite things című dalra, amit Julie Andrews énekelt? Napok óta ez jár a fejemben. Talán azért, mert az utóbbi pár nap csendesen telt, itthon lehettem (múló betegség), nem mentünk sehova, kivételesen vendég sem jött, viszont Ő is sokat volt itthon. Mondhatnám, hogy semmi különös nem történt így, de éppen a dal kapcsán gondoltam bele, hogy éppen az apró, mindennapos dolgok okozzák a legnagyobb örömöt, ezek a legszebbek.
Nem mondom, jó szépen felöltözni (bár ez engem többnyire inkább frusztrál - ilyenkor jövök rá, hogy a múltkor is akartam venni magamnak egy csinos felsőrészt, ehelyett pedig a gyerekeknek vettem nadrágokat), meg jó elmenni koncertre, vendégségbe, ide-oda, de mégis... az én kedvenc dolgaim nem ezek. És ha csak a mai "semmi különös" napot gondolom végig, annyi, de annyi olyan dolgot találok benne, amit semmilyen extra program sem tudna felülmúlni.
Például ott van a reggeli kávékészítés. Van egy csodálatos, új kávéfőzőnk, amely nemrég érkezett meg, egyenesen Olaszországból - és maga a csoda. Olyan kávét főz, amelyeket csak a kis girbegurba toscanai utcák kávézóiban ittunk, de már valahogy az megnyugtat, ahogy bekapcsolom a gépet melegedni. Aztán választok a háromféle olasz kávé közül (nem tudtam dönteni vásárláskor...), beleszagolok a fémdobozba (úgy képzelem, ha egyszer elkeverednék a mennyországba, ott biztosan mindig kávéillat lenne, mert ez a legcsodálatosabb), és megtöltöm vele a gép kávétárolóját. Aztán jöhet a friss víz, bekészítem a csészéket, és már be is melegedett a gép. Ha a kávé elkészült, friss tejhabot gőzölök, végül kevés őrölt fahéjat szórok rá - és kész. Addigra ő is megérkezik, leül a másik székre, koccintunk, és hagyjuk, hogy a reggeli álmosság elússzon a kávéillatban....
A zoknis lábak dobogása lefelé a lépcsőn, a jóreggelt-puszik, a kipihenten ragyogó arcocskák, az álmos barna és kék szempár.
Aztán ott van a reggeli, kettesben Vele.
Az első reggeli ablaknyitás, amikor beoson a friss októberi levegő, hideg, de édesen illatos, fázom, de mégsem megyek el az ablaktól...
Sok-sok széncinke, akik a teraszunkon laknak, ide-oda röpdösnek, néha a párkányra gyűlnek, és csak kukucskálnak befelé... és amikor azt hiszik, nem látom őket, mohón csipegetik a kerti asztalon lévő dísztököket.
A frissen sült egyszerű almás-diós-fahéjas sütemény, előbb az illata, aztán az íze...
A csendes délután, a kedves e-mailek, réges-régi karácsonyi dalok, Fred Astaire-rel, Nat King Cole-lal, Rosemary Clooney-val...
Megérkezés az oviba, a Nagyobbik felragyogó pillantása, kézenfogva indulunk az autóhoz, mesél-mesél-mesél...
Itthon az alkotás közös öröme, a kezünk között születő figurák esetlen bája, aztán diótörés, vacsora, elpakolás, indulás fel.
A kicsik a kádban, Ő meséli nekik a diavetítő képeit, amelyek a fürdőszoba falára vetülnek, és néha már a Kisebbik is mondja a mesék szövegeit.
Aztán a jóéjt-puszik, ölelés, csukódik az ajtó, és kettesben maradunk. Megiszunk egy teát, dolgozunk egy-két órát, aztán még a sötétben beszélgetünk sokáig-sokáig...
Igazából tényleg semmi különös, nincsenek benne nagy dolgok, ez csak egy egyszerű nap, de mégis így jó... Szeretem az életemet, minden apró elemével együtt.

Az a bizonyos süti pedig ez volt... a bögrés receptek közül is a lehető legegyszerűbb, lustálkodósan munkamentes, mert én még az almát sem hámozom meg - a legkevésbé sem zavarnak a kis vékony sült héjcsíkok.


Almás-diós-fahéjas sütemény egy simogatóan otthonos napon


Hozzávalók:

1 bögre cukor
1,5 bögre liszt
2 tojás
1 bögre tej
1 zacskó vaníliás cukor
1 zacskó sütőpor
pici só

A tetejére:
1 kg alma (magház nélkül, vékony szeletekre vágva)
1 teáskanál őrölt fahéj
3 marék dió

Elkészítés:
A sütőt 175 fokra előmelegítjük.
A tészta hozzávalóit összekeverjük, és egy vékonyan kiolajozott sütőformába öntjük (én egy nagy, téglalap alakú kerámiatálat használok az ilyenekhez). Az almát összekeverjük a fahéjjal és a dióval, rászórjuk a tésztára.
50-60 percig sütjük (sütőfüggő, tűpróba ajánlott).

Mennyei... és a kedvenc dolgaim egyike.

Hangolódás

... az őszre. Már írtam, hogy várom - és most már nem csak én képzelem, hogy benne van a levegőben, tényleg itt az ősz, noha kaptunk még jó pár meleg, fényes napot. A lelkem mégis készülődik már, és tegnap, amikor megláttam az első színes levelet leperegni egy fáról, valahogy megnyugodtam. Igen, itt van az ősz, és én sarkig tártam neki az ajtót, hadd jöjjön be...

Tegnap levágtam az utolsó csokor levendulát is, ez egy kicsit mindig összeszorítja a szívemet. De persze nincs miért szomorkodni, hiszen csak a nyár múlt el - és azt hiszem, idén is szép ősz vár ránk.
Van még egy jele annak, hogy jön a hűvös, és ez egy csalhatatlan jel: elkezdek agyagfigurákat formázgatni és fahéjas-diós sütit sütni. Az agyagfigurák nem szándékosan ilyenkor készülnek, egyszerűen csak valahogy mindig ilyenkor támad kedvem hozzájuk... mi lehet rá a magyarázat? Ki tudja. De a fahéjas-diós süti már nem ennyire rejtélyes - ennek az illata az ősz esszenciája. Legalábbis nekem. Tulajdonképpen a recept nem is számít, a lényeg, hogy szerepeljen benne dió és fahéj, mert ezek jelentik a kulcsot ahhoz, hogy a házat belengje a semmivel össze nem téveszthető őszváró illat.

Ilyenkor a kicsik is előkerülnek rögtön, orrocskájukat magasra tartva szimatolnak, mint a nyuszik - aztán mindenféle felszólítás nélkül futnak a szekrényhez, tányért, villát, szalvétát vesznek elő, hogy aztán az asztalhoz kuporodva várjanak, amíg egy-egy kocka nem kerül eléjük. És aztán egy újabb... majd még egy.
Tulajdonképpen le sem kell írnom ezt a receptet, mert ez a múltkori szőlős süti egy az egyben - annyit változtattam csak rajta, hogy szőlő és mandula helyett került bele egy kávéskanál fahéj és 10 dkg dió, a tetejére pedig csokimáz. A süti mégis teljesen más lett, mint a szőlős verzió - de annyiban mégis hasonló, hogy hihetetlenül finom ez is.
Kellemes őszvárást kívánok mindenkinek!

Muffinpuffogás

Aki sokat süt-főz, az előbb-utóbb eljut arra a pontra, hogy a muffinsütést már nem érzi kihívásnak. Szélsőségesebb esetben az ember szégyellni kezdi, mert hát a muffin minden, csak nem gasztrokihívás… és elfelejti, hogy volt idő, amikor ezerféle muffint sütött boldogan és elégedetten, valamikor a macaronmánia előtti időkben.

Amikor múltkor vettem egy zacskó aszalt áfonyát, motoszkálni kezdett a fejemben, hogy ebből azért de jó is lenne egy kis muffinszerűség… egy pár percig még erősen tartotta magát a „de hát csak tudok már sütni valami extrábbat is” gondolat, de aztán gondoltam, hagyjuk ezt a gasztrorongyrázást, és igenis, vállaljuk fel, hogy muffint sütünk, finomat , könnyűt, gyorsat.

És nem bántam meg, sőt, a család és a vendégek sem. :-) Jóóó, legközelebb majd sütök valami csodálatosan szépet és bonyolultat, de most igenis, nagyon jólesett ez a muffin, ami végül minden volt, csak középszerű nem, finom volt benne az áfonya, távolian aromás a levendula, édes a csoki és hozzá a dió… szóval, a tanulság az, hogy nincsenek túl egyszerű sütemények, csak túl magasra tartott orr :-)


Áfonyás-levendulás muffin

Hozzávalók:

15 dkg vaj
15 dkg barna cukor
3 tojás
egy kis pohár (125 g) natúr joghurt
4 dkg kakaó
fél csomag sütőpor
15 dkg liszt
1 enyhén púpozott teáskanál levendulavirág
10 dkg aszalt vörösáfonya
10 dkg dió

A mázhoz:
fél-háromnegyed tábla étcsoki


Elkészítés:

A sütőt 180 fokra melegítjük.

A puha vajat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojásokat, majd belekeverjük a joghurtot. A kakaóval és sütőporral elkevert lisztet belezúdítjuk, pár mozdulattal összekeverjük, majd beleszórjuk az áfonyát, a levendulát és a diót, és ezekkel is elkeverjük a tésztát.

A muffinsütő forma mélyedéseit kibéleljük a papír muffinformákkal, és kb. 23-25 percig sütjük.

A csokimáz nálam a rohanós napokon rém egyszerűen készül: amikor kiveszem a sütőből a forró muffinokat, a tetejükre teszek egy-egy kocka étcsokit. Ez pár perc alatt megolvad, és akkor egy kiskanállal szépen körbe lehet kenni a süti tetején.

Most tettem mindegyikre egy-egy cukorgyöngyöt is, de ez teljesen opcionális, lehet rá tenni bármit, és akár semmit sem. :-)

Szőlő, süti, szerelem

Rendszeresen bele tudok feledkezni a gyümölcsök látványába. Minden alkalommal, amikor kettévágok egy narancsot, egy kiwit vagy egy almát, lenyűgöz az a tökéletesen harmonikus kép, amit ilyenkor látok. De ugyanilyen elbűvölten tudok nézni egy görögdinnyeszeletre vagy egy fürt szőlőre is, valahogy megszokhatatlan az a sokféle forma, szín, illat, íz, amit a gyümölcsök tudnak mutatni és adni. A szőlő különösen nagy kedvenc, nem csak enni, hanem nézni is éppen ugyanannyira szeretem, és mindig azt érzem, ha festő lennék, úgy hat-hét éven át csak szőlőfürtöket festenék, és nem unnék rá.

Pár napja úgy adódott, hogy sok-sok szőlő gyűlt fel nálunk, vettünk és kaptunk is. Gondoltam, ne vesszen kárba semmiképp, hát sütök valami szőlős sütit. Körbenéztem a neten, hátha találok valami igazán jó szőlős receptet, de akkor éppen eggyel sem találkoztam, ami olyan lett volna, amilyet én elképzeltem: semmi krém, semmi fakszni, csak a tésztába belesült szőlőszemek. Nos, gondoltam, ha nincs ilyen - akkor is megsütöm. Felidéztem magamban a sokak által jól ismert, egyszerű joghurtos kevert tészta összetevőit, és pár perc alatt össze is dolgoztam a hozzávalókat. A tetejét teleraktam a kövér, mosolygósan zöld szőlőszemekkel, alaposan megszórtam egész mandulával, és megsütöttem.

Döbbenetesen finom lett, első ízlelésre szerelem, az az igazi, mindig újabb darab után nyúlós süti. Aki csak megkóstolta, mindenkinél egyöntetűen ugyanaz volt a reakció: "Még sosem ettem szőlős sütit, de ez valami hihetetlenül jó!" Hiába mentegetőztem, hogy ez alapvetően egy közismert és pofonegyszerű tésztarecept, senki sem hitt nekem, mert a szőlő - a mandulával együtt - igazi gasztronómiai álmot varázsol belőle. 

Úgyhogy ezt a receptet most magamnak is közlöm, nehogy elfelejtsem még egyszer megsütni... mert akkor biztosan szegényebb lenne az én kis világom egy élménnyel. Zárszónak pedig csak annyit, hogy a süti utolsó kockáját kivettem a tepsiből, és egy kis dobozban betettem a hűtőbe. Ő ezt nem látta, viszont észrevette az üres tepsit a mosogatóban, felém fordult, és az a férfi, aki bármit nekem adna, aki úgy hord a tenyerén, ahogyan senki más, és soha semmitől meg nem fosztana, felháborodással vegyes csalódottsággal nézett rám, és csak annyit kérdezett:
"Komolyan... komolyan megetted az utolsó darabot...?"


Szőlős-mandulás süti

Hozzávalók:

2 pohár natúr joghurt (az egyik lehet gyümölcsös is)
3 tojás
3 joghurtospohárnyi liszt
2 joghurtospohárnyi cukor
1 joghurtospohárnyi étolaj
1 csomag sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
egy nagy fürt szőlő
10 dkg mandula


Elkészítés:
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a szőlőszemeket félbevágjuk, és kiszedjük belőlük a magokat.
A 2 pohár joghurtot (kb. 2x1,75 dl) összekeverjük a 3 tojással, majd a már üres joghurtospoharakkal kimérjük a többi hozzávalót, és fokozatosan hozzáadjuk a sütőporral és a vaníliás cukorral együtt. Egy tepsit kivajazunk, kilisztezünk, beleöntjük a tésztát, majd a tetejét telerakjuk a kimagozott szőlőszemekkel. Megszórjuk a mandulával, a sütőbe tesszük, és 35-40 percig sütjük.
Mielőtt bárkinek is adnánk, megvárjuk, amíg teljesen kihűl. A hűtőben tároljuk, tálaláskor kockákra vágjuk, és szerényen mosolyogva fogadjuk az elragadtatott szavakat. :-)

Sütés előtt....

... és után.

Kürtőskalács

Biztos vannak kivételek, de én még nem találkoztam senkivel, aki ne szerette volna - nagyon - a kürtőskalácsot. Tulajdonképpen nem is bonyolult süti, egyszerű kalácstésztából van, amit cukorba forgatnak, és úgy sütnek meg. De ez a sütés az, amit otthon nem annyira egyszerű kivitelezni, eszöközök és feltételek hiányában, hiszen a kürtőskalácsot parázs fölött kellene sütni, egy farúdon, amelyet forgatni kell. Mindezt otthon tényleg elég nehéz megvalósítani, bár a leleményességnek nincs határa, így hallottam már a kürtőskalács sütőben történő sütéséről, alufóliával bevont kartonhengeren vagy - ez egészen zseniális - sörösdobozon.

Néhány éve azonban az egyik hipermarketláncban, egy hűségakció keretében lehetett szerezni igazi kürtőskalácssütő rudat, és ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. És mivel a kertünk egyik sarkában van egy kis tűzrakó hely, időről időre nekilátunk a kürtőskalácssütésnek, mert ez egy igazi családi program, tésztakészítéssel, feltekercseléssel, cukorban hempergetéssel, parázs fölötti forgatással, aztán pedig a megsült tészta lebontogatásával, a finom karamellréteg ropogtatásával. A gyerekek imádják, és hát - mi is. :-)

 A kürtőskalács tésztája a következőképpen készül:

Hozzávalók (kb. 4 db kalácshoz):

50 dkg liszt
3 dkg élesztő
2,5 dl langyos tej
6 dkg cukor
6 dkg olvasztott vaj
2 tojás
1 kávéskanál só

Elkészítés:

A hozzávalókból a szokásos módon nem túl puha kalácstésztát gyúrunk (kevés lisztet adjunk hozzá, ha túlságosan lágy), és kelni hagyjuk a duplájára (vagy ezt a munkát a kenyérsütőre bízzuk, mint én is).
A megkelt tésztát kinyújtjuk, és 2-3 centis csíkokra vágjuk. A csíkokat spirál alakban feltekercseljük a sütőfára, majd ha az egészet beborítottuk, párszor végighergergetjük a fát a munkafelületen, hogy a tészta kissé összetapadjon.
Ezután egy lapos tálcára cukrot szórunk, amelybe tehetünk ízlés szerint egy kis fahéjat, diót stb.
A tésztahengereket olvasztott vajjal vagy olajjal átkenjük, és a cukorba hempergetjük.

Az így előkészített tésztatekercseket parázs fölött vagy lassú, halk tűzön a szabadban megsütjük.
A megsült kürtőskalácsokat pár percig hűlni hagyjuk, majd itt-ott megpróbáljuk kicsit megmozgatni - ezután már könnyedén lecsúszik a sütőfáról.

A sütés kezdetén

Sütés közben

Megsülve :-)

De már csak az ő örömükért is megéri sütni.

Mindig dupla adag tésztát készítek, mert érdemes ugyanebből kis kalácsokat is sütni.

Mindegyik nagyon-nagyon finom :-)

 

Narancsos-mandulás keksz

Kekszügyben nagyon érzékeny vagyok, ahhoz, hogy azt mondjam, "finom", annak a keksznek egészen különlegesnek kell lennie. A sütési gyakorlat hozta azt, hogy mostanra már a hozzávalók listájából megérzem, érdemes-e egyáltalán hozzákezdeni, vagy a szokásos száraz és unalmas kekszről van szó, amin az sem segít, ha csokit, mazsolát vagy mogyorót teszünk bele.Dolce Vitánál találtam ezt a kekszreceptet, ami első ránézésre megtetszett. A kandírozott narancshéj és a mandula izgalmas párosításnak ígérkezett, és sütés után bebizonyosodott, hogy nem a "szokványos száraz keksz" típusú süti, hanem valóban különleges finomság. Sokkal inkább olyan ropogtatnivaló, amelynek minden morzsájában el lehet merülni, és egy pohár tejjel simán felveszi a versenyt bármilyen édességgel.


Narancsos-mandulás keksz

 

Hozzávalók:

10 dkg liszt
15 dkg őrölt mandula
4 evőkanál cukor
10 dkg vaj
1 tojás
fél tasak sütőpor
pár csepp mandulaesszencia (vagy aroma)
10 dkg kandírozott narancshéj


Elkészítés:

Gyúrjuk össze a tészta hozzávalóit, majd formázzunk két hengert belőle, fóliázzuk le, és tegyük a hűtőbe 1 órára.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Szeleteljük fel a hengereket fél cm széles karikákra, majd helyezzük őket sütőpapírral borított tepsire, egymástól kellő távolságra.
10-12 percig süssük.