Tökcsalád

A szüleim kertjében idén sok-sok gyönyörűséges kisebb-nagyobb dísztök termett, így végre lehetőségem nyílt egy régi terv megvalósítására, azaz egy négytagú tökcsalád létrehozására. Úgy éreztem, mégiscsak személyesebb így a tökdekor, mint csak úgy letenni őket egymás mellé az ajtó elé.... persze, ez nem egy bonyolult kreatív ötlet, ezért nem is írom meg lépésről lépésre a folyamatot, mert nincs is rajta mit részletezni, könnyen és gyorsan elkészíthető, és természetesen teljesen személyre/családra szabható. :-)

Egy technikai apróság van csak, a testként és fejként szolgáló két tököt három fogpiszkálóval rögzítettem egymáshoz - de a többi tényleg semmiség. 

Farmertökök

Ilyenkor ősszel, amikor úton-útfélen pirosló levelek tömegei jönnek szembe a legrövidebb úton is, az embernek (ez én vagyok most) mindenről őszi ötletei támadnak. Fatörzsről tökkészítés, fakanálról tökkészítés, és szakadt farmerről - tökkészítés. Igen, belátom, ez utóbbi kicsit hihetetlenül hangzik, de mégis így történt... a Kisebbik és Ő éppen egy napon szakítottak hordhatatlanra egy-egy farmert (ez valami ismeretlen genetikai törvény lehet), és mindketten rögtön hozzám szállították az értékes nyersanyagot. Én pedig mi másra is gondolhattam volna, mint a tökkészítésre - úgyhogy neki is láttam.

Teljesen varrásmentesen gondoltam kivitelezni a dolgot, ezért némi töprengés után a szakadt farmer mellé kikészítettem egy háztartási papírgurigát - hamarosan kiderül, miért :-)

 A nadrágszár alsó részét levágtam - kb. a kétszeresét a papírguriga hosszúságának.

 Fogtam a gurigát, beletettem a nadrágszárba, és az anyag alsó végét visszatömködtem a gurigába.

 Az így keletkezett "talpra" állítottam a farmerszárat:

Majd mindenféle anyagmaradékokkal kitömtem a farmerszárat, nagyjából olyan magasságig, ami megfelel egy tök arányainak - a guriga felesleges részét levágtam.

Az anyag felső végét visszatömködtem a gurigába.

Majd fogtam egy hosszú spárgadarabot, áthurkoltam a farmercsomag tetején, aztán ugyanezt alul, megint felül, és így tovább, amíg nyolc részre osztottam a spárgával az egészet.

Zsákvászonból leveleket vágtam, és a tök tetejére ragasztottam.

A spárgavégeket kicsit bevizeztem (így jobban alakítható), és szorosan egy fogpiszkáló köré tekertem - erről lehúzva épp olyan kunkori lesz, mint a tökindák. Már csak egy faágat szúrtam a tök közepébe (a visszatűrt anyag ezt kényelmesen megengedi), és ezzel készen is lett. 
A tök alapanyagának korábbi tulajdonosainak rendkívül tetszett a végeredmény - úgy vélték, igazi megkönnyebbülés, hogy van értelme elrongyolni a nadrágokat.... :-)

Tökcsalád fakanálból

Néha nem árt a fakanálkészletet megújítani, és ilyenkor persze mi más is lehetne a kiszelektált darabokból, mint valamilyen fakanálbaba - mert hát tényleg mi más :-) Most viszont nem a klasszikus stílusra gondoltam, mint legutóbb, hanem igazán őszies darabokra, amelyek gyerekbarát jegyeket is hordoznak. Ezért aztán két fakanalat alakítottam mosolygós tökpárrá - de aztán úgy éreztem, hiányzik nekik még valami. És hogy mi az a valami, az később látható is majd :-)


Elsőként tehát a fakanalak, még natúr állapotukban:

Akrilfestékkel két rétegben narancs színűvé változtattam őket:

 

 Száradás után pedig fekete alkoholos filccel kaptak arcot. Mosolygósat meg másik mosolygósat :-)

 Következett a tökhas: megfelelő színű filcanyagból kivágtam két 18x25 cm-es darabot (persze csak utólag mértem le, a vágás csak úgy szemre történt). Az egyik darabot a fakanál köré hajtottam - fontos, hogy nem betekertem, hanem úgy rendeztem el az anyagot, hogy hátul a két szél bőven fedje egymást, szemből pedig álló téglalapnak látszódjon. Ez így bonyolultan hangzik, de igazából csak úgy rendeztem el az anyagot, hogy ki lehessen majd tömni a tökhasat... a nyakrésznél az anyagot összefogtam, és befőttesgumival elkötöttem.

 Ezután két összegyűrt újságpapírcsíkot tettem a filcanyag alá, beborítva a fakanalat. Az anyaggal együtt jól összenyomogattam a papírt, majd alul elkötöttem a filcet, a felesleget pedig levágtam.

Zöld zseníliadrótot hajlítottam a figura nyaka köré, majd a két szálat ceruzára tekertem, kialakítva így az indaformát. Sötétzöld filcanyagból néhány levelet vágtam, és ezeket a zseníliadrótra ragasztottam.

 


 Néhány kisebb filclevelet a fejre is ragasztottam, majd a terasz mellett futó akácról levágtam két íves ágdarabkát, és ezeket a fakanál tetejére rögzítettem pillanatragasztóval (persze az összes ragasztáshoz tökéletes a ragasztópisztoly is).

 Ezzel tulajdonképpen el is készültek a figurák, de ahogy nézegettem őket, valahogy hiányérzetem támadt... és rá is jöttem, miért. Ezért egy szép diószemet narancssárgára festettem, szintén akrillal - a képen az előtte-utána állapot:

... és alkoholos filccel megrajzoltam, valamint apró zöld zseníliadrótot szúrtam bele. Gondolom, már látszik, mi is lesz belőle... :-)

Így aztán már csak befejeztem az egészet. A tökfigurák ruhájára grafitceruzával csíkokat húztam, és kétoldalt pici nyílást vágtam rá: ebbe szúrtam a zseníliadrótból vágott karokat. A lány tökfiguránál a karokba beragasztottam a diót, amire rögzítettem lábakat és kart is - ezzel pedig véglegesen elkészült a tökcsalád, ősziesen, mosolygósan :-)

Őszi dekoráció fatörzsszeletből

Végre a reggelek is csípősek lettek, és ez is egy olyan dolog, aminek nagyon tudok örülni... mert ez azt jelenti, hogy hamarosan megjelennek a színes fák mindenfelé, és ennél szebb látvány kevés van. A tegnap reggeli hűvösség az ezerszínű természet utáni vágy mellett különféle őszi verssorokat hozott magával, különösen az egyik legismertebbet - és addig motoszkált a fejemben, amíg arra jutottam, ez lesz most a kandalló tetején az őszi dekoráció, mégpedig többszörösen is őszies hangulatban.

Így aztán előkészítettem néhány különböző méretű fatörzsszeletet:

 Ezeknek a belső részét narancssárgára festettem, akrilfestékkel.

 Ezután jöhetett az a bizonyos versrészlet: a szavakat egyesével felrajzoltam a szeletekre, elsőként persze ceruzával, hogy javítható legyen - a kalligráfia nem az erősségem :-)

Ezután a szavakat áthúztam fekete alkoholos filccel:

És mivel igazán őszi jellegű dekorációt szerettem volna a fatörzsszeletekből, a felső részükre levágott kis ágdarabokat ragasztottam, valamit egy kis száraz zöldet.

 


Végül már csak sorba kellett tennem a szavakat, és ezzel el is készült - az eddigi összes őszi dekoráció közül ez a szívemnek legkedvesebb...