Méhecskék a hűtőn

Így szilveszter után nem nehéz kidobásra váró söröskupakokra bukkani itt-ott, de ezután sem reménytelen ezeknek a beszerzése - én nagyon kedvelem ezt az alapanyagot, sok helyes dolgot lehet belőle készíteni. Az a legjobb, ha még előzetesen meg tudjuk kérni a potenciális sörfogyasztót, hogy úgy nyissa ki az üveget, hogy a kupak ne görbüljön meg - ez nem lehetetlen, csak több helyen kell apró, türelmes mozdulatokkal aláfeszíteni, és az eredmény egy szép, sima kupak. Ha ezt így előadjuk az üveg tulajdonosának, két kivitelezési irány lehetséges: 1. elküld bennünket rendkívül meleg éghajlatokra 18+ tevékenységi ötletekkel együtt 2. "ezaszegénylányteljesenmegzakkant" jellegű, szánakozó mosollyal levarázsolja a sérülésmentes kupakot az üvegről. Reméljük, titeket is csupa 2-es kategóriás ismerősök vesznek körül, mert akkor garantált az utánpótlás, legalábbis foci eb-k, foci vb-k és BL-meccsek időszakában... :-)

Szóval, visszatérve a kupakra, a hűtőn lévő mágneseink kicsit leamortizálódtak. Közvélemény-kutatást tartottam a kicsik körében, és ők méhecskés mágneseket kértek - gondoltam, itt a lehetőség, hogy felhasználjam a meglévő kupakokat.
Először is sárga papírból köröket ragasztottam a kupakok belsejébe:

Majd fekete filccel megrajzoltam a mintázatot:

Fehér kartonból szárnyacskákat ragasztottam a kupakok hátuljára:

Fekete fonalból levágtam jó pár darabot, majd a mágneseket a kupakok hátuljára ragasztottam úgy, hogy a fonal is rögzüljön egyúttal (ehhez ragasztópisztolyt használtam).

Ezután már csak rövidre vágtam a fonallábacskákat, és készen is lettek.

Nem csípnek, nem zümmögnek, viszont ők is nagyon hasznosak lesznek, ha bármit a hűtőre kell majd rögzítenünk :-)

U.i.: A méheknek persze 6 lába van, mint ahogy ezt mind tudjátok - de nekem csak ennyi fekete fonalam volt. A másik kettőt hozzá kell képzelni :-)

Helyzetjelentés

Holnaptól megint mindennap írom a bejegyzéseket, vége a henyélésnek :-) Szerencsére én még bőven szabadságon vagyok, és együttérzéssel gondolok azokra, akiknek a munkahelyükön időznek éppen... mert csodás ez az itthon-lét, minden pillanatát élvezem. Nagyon jó érezni azt a fajta lenyugvást, amit csak a hosszabb itthon töltött idő tud megadni, jó a kicsikkel tölteni sok-sok játékórát, jó együtt lenni egymással, a szüleinkkel, a családdal, barátokkal... ilyenkor kellene előre feltöltődni, hogy legalább februárig kitartson ez a nagy-nagy békesség és nyugalom. Persze, ez nem így műkődik, tudom, de azért persze remélem a legjobbakat :-) Szóval holnaptól itt leszek megint rendesen, de addig is egy nagyon aprócska ötlet, ha esetleg a karácsonyi vendégségekből maradt volna pár söröskupak - nálunk maradt, és rögtön hasznosítottuk is :-)

Karácsonyi visszaszámláló a hűtőn

A karácsonyvárás időszakához hozzátartoznak a különböző adventi naptárok - de most nem ezekről fogok írni, mint tegnapelőtt, hanem valamiről, ami kicsit mégis hasonlít az adventi naptárra, igaz, nem ajándékokról van szó, hanem egyfajta hétköznapi díszítésről. Az ihlet akkor szállt meg, amikor megelégeltem a hűtőn elszaporodott hűtőmágnes-mennyiséget (ráadásul kivétel nélkül mindegyik törött már), és elpakoltam őket.

A hűtő a nagy, fényes, fémszínű felülettel hirtelen nagyon idegenné vált. Egyébként nagyon szép hűtő, méretes, inox felszíne van, csodásan mutatna egy rendmániás és minimalista designt kedvelő legényember lakásában... nálunk viszont otthonos tárgyak vannak, maszatosak, kicsit kopottak, egyediek - a hűtő nagyon kilógott most a sorból. :-) És mivel miért pont a hűtőt hagynánk ki a karácsonyi dekorációból, készítettem valamit, amit egyszerre díszít, egy kicsit adventi naptár is, és jó móka a gyerekeknek... Plusz talán egy kicsit csökkenti a mindennap többször elhangzó kérdések számát: "Hány nap van még karácsonyig? És az mennyi?" :-)

Nem bonyolítottam túl a dolgot, mindössze zöld papír, ragasztó, kis mágneskorongok, filctoll, söröskupakok és mintás papírok kellettek hozzá.


Először is kivágtam egy fenyőformát zöld papírból (nem túl vastagból, csak éppenhogy):

Előkészítettem 24 db söröskupakot.

A kupakokba vágtam éppen beléjük illő kis köröket mintás papírból, aztán be is ragasztottam őket.

Aranyszínű lakkfilccel beleírtam a kupakokba a számokat, 1-24-ig.

A kupakok hátuljára egy-egy kis mágnest ragasztottam.

A fenyőfát három pici mágnessel a hűtőre rögzítettem:

Innentől pedig már csak annyi a dolog, hogy minden reggel egy kupakot feltegyünk a papírfára, december 1-jétől egészen 24-éig. A kicsik felváltva fogják felrakni a "díszeket", egyik nap a Nagyobbik, másik nap a Kisebbik - és így talán kézzelfoghatóbb lesz nekik az, hogy mennyi idő telik is el még karácsonyig :-)

Scrabble söröskupakokból

Nagyon játszós család vagyunk, úgyhogy ha mindig az üzletekből tölteném fel a társasjáték-készletünket, a fehérneműnk is rámenne... :-) Így ezért is, meg persze az alkotás öröméért is szeretem elkészíteni népszerű játékok egyszerűbb, otthoni változatát.
Legutóbb a Scrabble-t pécéztem ki magamnak, és arra gondoltam, söröskupakokból fogom kivitelezni ezt a méltán sikeres játékot.
Persze nem akartam Őt alkoholmámoros végromlásba taszítani a 49 üveg sör gyors elfogyasztásával (ennyi söröskupakot igényeltem ugyanis a kivitelezéshez), inkább megkértem a baráti kört, gyűjtsék nekem össze ezeket a kupakokat a sörözésekből. Szerencsére elég kitartóan vegzáltam őket ezzel, úgyhogy összejött a szükséges mennyiség. :-)


Ezek kellettek tehát a házi Scrabble elkészítéséhez: 49 db fém söröskupak; színes, mintás papírok; egy kupaknyi területű kartonpapír; pillanatragasztó; fekete alkoholos filctoll; olló; két A/4-es papírlap (lehetőleg mintás kartonlapok), egy kis méretű textilzacskó.

Mérjünk le és vágjunk ki kartonpapírból egy akkora kört, amely belefér a kupak belsejébe, és szépen le is fedi azt. Ezt használjuk sablonnak a továbbiakban: vágjunk csíkokat a mintás papírokból, hajtsunk harmonikahajtásokkal négyzetesre, rajzoljunk rá kört a sablonunk segítségével, és vágjuk körbe. Így gyorsan lesz sok-sok mintás kis körlapunk. Válogassunk ki belőlük 49 darabot, és a fekete alkoholos filccel rajzoljuk rájuk a betűket, a következő elosztásban:

A: 3 db, Á: 2 db, E: 3 db, É: 2 db, O: 1 db, Ó: 1 db, Ö: 1 db, Ő: 1 db, U: 1 db, Ú: 1 db, Ü: 1 db, Ű: 1 db, I: 1 db, Í: 1 db, B: 1 db, C: 2 db, D: 1 db, F: 1 db, G: 2 db, H: 1 db, J: 1 db, K: 1 db, L: 2 db, M: 1 db, N: 2 db, P: 1 db, R: 1 db, S: 2 db, Z: 2 db, V: 1 db, T: 4 db, Y: 3 db.

Ragasszuk be a kis körlapokat a kupakokba.

A kupakokat öntsük be egy kis zacskóba. Készítsünk a két kartonból betűtartót: egyenként hajtsuk őket félbe, majd a kapott két oldalt még egyszer hajtsuk félbe párhuzamosan.

Kezdődhet a játék! Mindkét játékos húzzon 7-7 kupakot, és tegye a betűtartójára úgy, hogy a másik játékos ne lássa. A kezdő játékos rakjon ki a betűiből egy szót, a lehető leghosszabbat, amit csak tud. A másik játékosnak is ki kell tennie egy szót, úgy, hogy annak valamelyik betűje a már lent lévő szó egyik betűje legyen (tehát mindenképpen ehhez kell kapcsolódnia, lásd a képet). És így tovább: mindig valamelyik lent lévő szóhoz kell kapcsolódnia az új szónak.

Fontos: amikor egy játékos kirakott egy szót, rögtön húzzon annyi kupakot, ahány betűje hiányzik ahhoz, hogy újra 7 db legyen előtte.

Minden kirakott szó után fel kell írni, hány betűből áll a szó – ennyi pontot kap az a játékos, aki éppen soron volt.

A játéknak akkor van vége, ha már nincs több kupak a zacskóban, és egyik játékos sem tud már szót kirakni.

A játék komplexebbé tehető, ha egymásra is rakhatjuk a kupakokat, illetve a betűk pontértéke sem egyforma, attól függően, hogy gyakoribb vagy ritkább a betű – ehhez érdemes számolási és szabálytámpontokat keresni a neten, a „Betűtorony” vagy „Scrabble” kifejezésekre keresve.

De igazából mindegy is, hogy mivel, csak játsszatok sokat-sokat-sokat!


(Az ötlet a Kifőztük októberi számában jelent meg, ott is megtalálhatjátok. :-) )

Egy egészen rokonszenves kis pók

Nagyon nem vagyok közeli és meleg barátságban a pókokkal, hozzáállásomat a pók-témához inkább úgy fogalmaznám meg, vagy ők, vagy én. (Pókembert is beleértve.) De a múltkor a Praktikában láttam egy házilag elkészíthető pókhálót egy belevaló, helyes pókocskával, és gondoltam, ez ellen semmi kifogásom sincs, sőt... annyira beleszerettem az ötletbe, hogy némi átalakításokkal el is készítettem.

A következők kellettek hozzá: 3 db hurkapálca, ragasztópisztoly, fekete és fehér akrilfesték, ecset, fekete fonal, egy sörösüvegkupak, egy kis darab kartonpapír, 3 fekete zseníliadrót és egy mogyorónyi gyurmaragasztó (pl. BluTac).


Elsőként a hurkapálcák közepét egy késsel kicsit elvékonyítottam, hogy szebben feküdjenek egymáson, és ragasztópisztollyal középen összeragasztottam őket.

Aztán lefestettem feketére.

Elkészítettem a pókot: a kartonból kivágtam egy kb. egyforintosnyi (szerencsére még mindenki emlékszik rá...) kört, és ezt, valamint a sörösüvegkupakot feketére festettem. Száradás után a kis kört a kupakra ragasztottam, hogy kicsit lelógjon róla. Fehérrel megfestettem a szemet.
Piros papírból kivágtam a keresztet, ezt is felragasztottam a kupak közepére.
A zseníliadrótokat kettévágtam, és ragasztópisztollyal beragasztottam lábnak a kupak belsejébe a végüket.

Megcsináltam a hálót: a fekete fonalat középről kiindulva minden pálcikára párszor ráhurkoltam, majd a mellette lévőre is, és így tovább, egyre távolodó körben, míg kialakult a pókhálóforma.

Amikor elértem a hurkapálcák végéig, megkötöttem és elvágtam a fonalat.
A pókocskát ragasztópisztollyal a háló közepébe ragasztottam, majd amikor megszáradt, egy kis adag gyurmaragasztóval felrögzítettem a konyhaablak sarkába.

Szóval ezzel a kis pókkal még én is meg tudtam barátkozni, a kicsik meg egyenesen rajonganak érte. :-)