Levélnyomatok

A levélnyomatok készítése mindig nagy siker a gyerekeknél - amellett, hogy megfigyelik a levelek erezetét, mintázatát, sokféleségét, nagyon szórakoztató is látni, ahogy a nyomat elkészül. Korábban az egyszerűbb lefestjük-papírra nyomjuk módszert is próbáltuk ki, de sokkal látványosabb eredményt kaptunk, amikor a leveleket só-liszt gyurmába nyomtuk, és keletkezett mintázatot kifestettük. Persze, sokkal jobb lett volna, ha levegőn száradó gyurmát tudtunk volna használni, de a só-liszt verzió abszolút előnye, hogy olcsó, néhány pillanat alatt előállítható, és a gyurmák kóstolgatásra még mindig erősen hajlamos Kisebbikben sem tud kárt tenni - úgyhogy nálunk örökös sláger alapanyag.

Visszatérve a lenyomatokra, először is gyűjtöttünk sok-sok levelet, és meggyúrtuk az alapanyagot (2 rész liszt, egy rész só, pici olaj és víz, amennyit a gyurmaállag eléréséig felvesz):

Kinyújtottuk a gyurmát kb. egy cm-es vastagságra - nem érdemes túl vékonyra, mert a levéllel együtt is nyújtunk még rajta. Rátettük a levelet, majd jó párszor átnyomtuk rajta a sodrófát, hogy az erezet minél részletesebben átkerüljön a gyurmára.

Én hagytam, hogy olyan leveleket is gyűjtsenek a gyerekek, amelyeknek nem volt vastag erezete, az is hasznos tapasztalat, ha látják, ezekkel nem lehet részletes eredményt elérni. Azért persze volt jó pár igazán erős példányunk, ezekből szép lenyomatok lettek - ezeket egy pohárral körbe is vágtuk.

A gyurmaleveleket levegőn is lehet hagyni megszáradni, mi viszont most alacsony hőfokra állított sütőben értük el a festhető állapotot:

Érdemes nemcsak levelekkel próbálkozni - nagyon klassz lenyomatokat értünk el rozmaring- és levendulaágacskákkal, valamint bogyós szárakkal is.
A megszáradt gyurmát sötétszürkére festettük:

Utolsó simításként (szó szerint) pedig egy nagyon kevés fehér festéket tettem a gyerekek ujjára, és óvatosan átsimogatva a lenyomatot, gyönyörűen előjött az erezet.
Nagyon jó kis kísérlet volt a levelek különbözőségét, sokféleségét megtapasztalni - ráadásul egy esős délutánra is kiválóan alkalmas program. :-)

Örökzöld díszfácska só-liszt gyurmából

Néha a dolgok egészen prózai indíttatásból erednek. Sok hónappal ezelőtt az egyik kreatív webáruházban nagyon jó akciók voltak, és ennek keretében hozzájutottam 120 forintos áron egy hungarocellkúphoz. Még csak ötletem sem volt, mihez fogok kezdeni majd vele, de ugye az ember lánya csak nem hagy ott 120 Ft-ért kreatív alapanyagot... az ilyesmiket muszáj megvenni, és  bízni abban, hogy az idő nekem dolgozik, és remélni azt, hogy amikor majd 800 Ft-ért látok ilyeneket mindenfelé, jóleső sajátváll-veregetés közepette egyszer csak bevillan egy egészen csodálatos ötlet, amihez PONTOSAN egy hungarocellkúp kell.

Nemrég egy lakberendezési webboltban jártam, és ott láttam olyan díszfácskákat, amelyek nagyon csinosak voltak műnövény-voltuk ellenére is. Persze, az áruk kimondottan hervasztó volt, úgyhogy kicsit elkámpicsorodva vettem tudomásul, hogy ezek nem lesznek az enyémek. Amikor viszont bezártam a böngésző ablakát, hirtelen eszembe jutott a hungarocellkúp, és máris tudtam, mit készítek belőle...

A következő ötlet nem az ötperces típus, nagyon nem... de két tévézős estén azért kivitelezhető :-)

A hungarocellkúp így nézett ki:

A következő lépést csak leírni tudom, mert késő este volt, és nem tudtam rendes fotókat készíteni... szóval, készítettem egy adag só-liszt gyurmát (egyenlő mennyiségű só és liszt, egy-két evőkanál olaj és annyi víz, amennyivel rugalmas masszát kapunk), kinyújtottam, és egy ollóval RENGETEG kis levélformát vágtam ki belőle.
Tudom, ezen a ponton már azt gondoljátok, ez nem normális dolog, de mentségemre legyen szólva, a munkahelyemen aznap merő horror volt, és engem az ilyen maszatolások úgy meg tudnak nyugtatni :-)
Szóval, kivágtam a millió levélkét, késsel nyomtam beléjük egy hevenyészett levélmintát, és félreraktam őket száradni.

Amikor kopogósra száradtak, ahogy esik, úgy puffan alapon átkentem őket többféle zöld színű akrilfestékkel (vízzel kicsit hígítva), de nem alaposan, mert tudtam, hogy még úgyis lesz módom még festeni.

Aztán fogtam a ragasztópisztolyt, és elkezdtem a levélkéket felragasztani a hungarocellre, felülről kiindulva...

... egészen addig, amíg a teljes felületet be nem borították a levelek.
Ekkor megint elővettem a festékeket, és még egyszer átpacsmagoltam itt-ott a leveleket, egyrészt hogy eltűnjenek a fehér részek, másrészt hogy természetesen össze-vissza színűek legyenek.

Egy vastagabb ágat beleszúrtam a hungarocell aljába:

Egy fémkaspóba szorosan földet nyomogattam, beleszúrtam a fácskát, és utolsó lépésként a föld felszínére forgácsot szórtam.

Való igaz, nem egy gyors dolog - de nem bánom, hogy belevágtam... :-)

Csillogó hópelyhek

Múltkor egy csodaszépséges, hópehely formájú sütikiszúróval sikerült gyarapítani a gyűjteményt. Úgy terveztem, valami nagyon finomságos, igazi karácsonyi ízvilágú keksz készítésekor fogom felavatni... de a legutóbbi bevásárlásnál találtam a Corában egy doboz négyféle színű csillámot, igazán barátságos áron, és éreztem, hogy én bizony nem a keksszel fogom felavatni a gyönyörű hópehelykiszúrómat, hanem karácsonyfadíszt készítek vele.

A múltkor készítettem egy nagyobb adag só-liszt gyurmát, mert ez mindig egy nyerő elfoglaltság a gyerekeknél, és mostanában, a karácsonyi készülődés miatt nagyon jól tud jönni, hogy ezzel csendben és hosszasan el tudják magukat foglalni. A Nagyobbik már nagyon jó kis figurákat tud belőle formázni, a Kisebbik meg felváltva formázza a só-liszt gyurmát és tömi magát vele, de a lényeg, hogy megfizethetetlen nyugi társul a gyurmázás mellé. :-)

Szóval, hazatérve a csillámporral, csak elő kellett vennem a hűtőből a só-liszt gyurma maradékát, és máris nekikezdhettem a hópelyheimnek.
Kinyújtottam a gyurmát, és kivágtam belőle a hópelyheket:

A hópelyheket tepsire rakosgattam, és 100 fokon egy órát sütöttem őket, míg csak kopogósan szárazak nem lettek.

Fehér akrilfesték-sprayvel lefújtam őket (lehet persze ecsettel is, de így sokkal gyorsabb), és azon nyomban megszórtam a felületüket a csillámokkal,hogy szépen odatapadjanak a még nedves festékbe.

Ezután pedig csak annyi van hátra, hogy rákössünk a hópelyhekre fehér cérnát a felakasztáshoz - és készen is van. Én pedig most először éreztem azt, hogy a só-liszt gyurma mint alapanyag túlságosan le van becsülve - mert amiből ilyen egyszerűen szépet lehet készíteni, az sokkal több figyelmet érdemel...

Só-liszt pereckék

A Nagyobbiknak perec a jele az oviban, és ezért aztán az átlagnál is jobban szeretjük a perecet, mindenféle formában. :-) Mindig helyet kap a karácsonyfánkon is, minden évben más-más anyagból: voltak már agyagpereceink, textilperceink, gipszpereceink, papírpereceink, mézeskalács pereceink. A perec amúgy is nagyon szerethető forma, gömbölyű, egyszerűen formázható, látványos - több körrel előzi például a fenyőfaformát (legalábbis szerintünk :-) ).

Egy régebbi Praktika magazinban láttam a só-liszt perecek képét, és az egyszerűségük miatt nagyon megtetszettek - és ilyenünk még úgysem volt :-) Magát a só-liszt gyurmát nagyon gyorsan össze lehet gyúrni, és teljesen ártalmatlan kézműves alapanyag a gyerekeknek is. Persze ezt is mindenki máshogy készíti, mi viszont egy nagyon egyszerű "receptet" követünk: ugyanannyi liszt kell hozzá, amennyi só, egy evőkanál étolaj, és annyi víz, amennyivel éppen pont gyúrhatóvá válik a massza.

A masszát keskeny, hosszú kígyókká nyújtjuk, és kis pereceket formázunk belőlük.

100 fokon megszárítjuk a pereckéket a sütőben, majd akrilfestékkel barnára festjük őket.

Végül pillanatragasztóval foltocskákat nyomunk a perecekre, és a ragasztóba pici fehér gyöngyöket szórunk.

A gyöngyszórás előtt le is lakkozhatjuk őket, akkor tartósabbak lesznek, de nekem így is tökéletesen megfeleltek. :-) Nagyon egyszerű dolog az egész, gyerekekkel is jól el lehet vele maszatolni, de a pici fehér gyöngyöktól mégis különlegesek lesznek a pereckék.
Lassan már két karácsonyfára elég díszünk van, de mégis olyan jó érzés újabbakat és újabbakat gyártani :-)