Hóember-könyvjelzők

A Nagyobbik imád olvasni. Szinte az összes szabadidejét ezzel tölti, aminek az az eredménye, hogy az ágya mellett kupacokban állnak a könyvek, mert persze többet olvas párhuzamosan, és ami nagyon tetszett neki, azt rögtön újra is olvassa, és a régi kedvencek is mindig ott vannak, hiszen sosem tudhatja, mikor akarja újra kézbe venni őket, és így tovább, így tovább... ezek a válaszok azokra a kérdéseimre, hogy miért kell több kupac könyvet tartani az ágy mellett? :-) És persze míg egyfelől nincs rendjén, hogy hegymászó felszereléssel kell átvágnom magam a könyvtornyokon, ha esti puszit szeretnék adni, másfelől a szívem mélyén hálát és örömöt érzek, hogy ennyire szeret olvasni. Ezért aztán annyit tehetek, hogy a félbehagyott könyvek ne csak úgy letéve-kinyitva várakozzanak, hogy könyvjelzőt készítek - a magam örömére, az ő hasznára és a könyvek kedves egészségére :-)

Most éppen régi típusú ruhacsipeszekből születtek idényjellegű verziók, azaz természetesen hóemberek.

Ezeket a csipeszeket használtam fel - abszolút kedvencek, SOHA nem tudnám őket funkcionálisan használni, ennél sokkal többre hivatottak :-)

Akrillal fehérre festettem a csipeszeket:

A hóemberpofik nagyon gyorsan elkészültek, alkoholos filccel és egy pici festékkel:

És persze nem maradhatott el a sál sem, amihez pamutvászonból vágtam-téptem csíkokat. A hógolyószerű kezek pici zseníliapomponokból lettek, és ezzel már el is készültek a könyvjelzők - a csipesszel egyszerűen közre kell fogni néhány lapot, ahol tartunk a könyvben, és tökéletesen jelzi majd az abbahagyott oldalt, mindenféle könyvkárosítás nélkül.
A hasznosság mellett pedig kedves látvány is  :-)

Balerinák ruhacsipeszből

Olyan nagyon kreatív ötletre bukkantam a Krokotak oldalon, hogy talán még sosem sajnáltam ennyire, hogy ez nem nekem jutott eszembe... balerinákat készítettek ruhacsipeszből, és teljesen lenyűgözött a dolog ötletessége, azonnal tudtam is, hogy ezt nekem reprodukálnom kell. De azért szerettem volna az eredeti verzióhoz képest kicsit jobban kidolgozni a kis táncosnőket, némileg látványosabb és nőiesebb formába hozni őket, hiszen annyira megérdemlik - egy ruhacsipesz számára azért ez komoly karriert jelent, előrelépés juttatásokkal és extra ruhapénzzel :-)

A kiindulási alap a lehető legszimplább fa ruhacsipeszek kis kupaca volt:

 Szétbontottam a csipeszeket:

 Majd a csipeszfeleket egymásnak fordítva összeragasztottam.

Az így kapott figurákat krémszínűre festettem:

Száradás után fehér felsőt festettem akrillal a figurákra, csinosan :-)

Fonalból kis kupacokat kötöttem, ezeket a figurák tetejére ragasztottam. Alkoholos filccel megrajzoltam az arcokat és a balettcipők kötőit, végül pedig magát a cipőt is megfestettem kékkel.

 


Már csak a tütük voltak hátra. (Meggyőződésem, hogy a legidétlenebb szavak versenyében orrhosszal veri a mezőnyt a tütü.)
Ezekhez sima A/4-es géppapírból levágtam egy 4 cm szélességű csíkot, amit fél cm-enként harmonikára hajtogattam:

 A hajtott papírt hosszában kettévágtam, és a két vékony csík széleit egymáshoz ragasztottam - így lett belőlük egy kör alakú, hajtott papírgyűrű:

A balettszoknyát, akárcsak a zseníliadrótból vágott karokat, ragasztópisztollyal rögzítettem a lányokra - ebben van némi türelemjáték-beütés, de azért nem reménytelen dolog. A karok végére utolsó lépésként még egy-egy pici fagyöngyöt ragasztottam, és ezzel elkészültek a balerinák, akiknek az ötletéért még egyszer köszönet a Krokotaknak - igazán vidám kis társaság lettek. :-)

Télapó manói ruhacsipeszből

Mindig, mindig úgy járok, hogy hosszasan keresgélek egy konkrét dolgot egy ötlethez, és aztán, amikor sikerül megszereznem, egyszerűen nem vagyok képes felhasználni bármire is. Sokáig ábrándoztam például arról, hogy lesz nekem majd sok-sok régimódi ruhacsipeszem - a kerek fejű, szépséges formájú -, és azokból majd ilyen-olyan csodás figurát (tündért, angyalt, manót) készítek, nyilván rém boldogan. És mi lett a vége? Hosszas utánajárással végül sikerült szert tennem három darabra, amelyek valóban régiek voltak, kerek fejűek, szépséges formájúak... és nemhogy semmit sem készítettem belőlük - hogy is lett volna szívem bármit is változtatni gyönyörűen megkopott külsejükön, az idők nyomát őrző karcolásaikon -, hanem végül elajándékoztam mindet az egyik barátomnak, aki talán még nálam is régebben ábrándozott arról, hogy egyszer lesz neki sok-sok régimódi ruhacsipesze...
Végül aztán beszereztem egy doboz hasonló, de vadonatúj ruhacsipeszt, amit kimondottan kreatív célra készítettek, friss natúr fából, és végre semmi lelkiismereti aggályom sem volt, hogy felhasználjam őket. Ezekből már jó párat láthattatok is itt a blogon, és ezért a készletből már csak néhány darab maradt - de ezek minden bizonnyal csak arra vártak, hogy egyszer Télapó manóivá válhassanak... amikor ugyanis a kezembe került az utolsó pár darab, valahogy egyből ezekre gondoltam. Most már csak maga Télapó hiányzik mellőlük, de hát hosszú még ez a november, nem is beszélve a decemberről... ami meg késik, az minden bizonnyal nem múlik, de nem ám. :-)


Az új, mindenféle lelkiismereti probléma nélkül felhasznált csipeszek tehát alapállapotban így néztek ki:

A csipeszfejeket első lépésként nagyon halvány rózsaszínre festettem....

.... a csipeszek alsó részét pedig pirosra.

Száradás után a csipesz nyílásának kezdetére (ezt nem tudom okosabban leírni :-) ) körben egy vékony fekete selyemszalagot ragasztottam, ennek a közepére pedig egy aranyszínű papírból irodai lyukasztóval kivágott pöttyöt.

Piros filcanyagból négyzeteket vágtam, és ezeket a csipeszek felső részére ragasztottam.

Következhettek a manósipkák: a piros anyagból háromszögeket vágtam, majd a rövidebb oldalakat összevarrtam (ehhez az én nagyjából semmilyen varrástudásom is elegendő, legalább szegény manók nem panaszkodtak :-) ).

A sipkákat felragasztottam a csipeszfejekre:

Megrajzoltam a manók arcát, egy-egy pici zöld zseníliapompont ragasztottam a sipkák végére, végül zöld zseníliadrót-darabkákat ragasztottam a köpenyek alá, és ezzel el is készültek a Télapó segítői.
Szerettem volna még a sipkákra akasztókat varrni, de mire befűztem a cérnát a tűbe, a Kisebbik már el is hurcolta magával boldogan a manókat, hogy a tegnapi tejesdobozházakba költöztesse mind az ötöt - remélem, karácsonyra azért majd visszakapom őket :-)

Széltündérek

Nemrég a kezembe akadt egy doboz ruhacsipesz maradéka, amit még régebben vettem, kreatív célra - azok a régi stílusú, kerek fejű csipeszek, amelyekből egyértelműen valamilyen figurát kell készíteni, bár én használom őket rendeltetésszerűen is, mert igazi békebeli hangulatot kölcsönöznek a száradó ruháknak. :-) Mindenesetre most arra gondoltam, néhány csipeszből tündéreket készítek a gyerekeknek, amelyeket aztán vagy fellógatunk, hogy a légmozgásban kecsesen forogjanak ide-oda, vagy egyszerűen játék céljára használunk. A széltündérek hamarosan el is készültek, és nagyon jó játékszernek bizonyultak - ráadásul mindegyiket jó hosszú hajjal készítettem, hogy a Nagyobbik mostanában annyira intenzív fodrászolási lelkesedésének is eleget tegyek. :-)

A ruhacsipeszek alapból így néztek ki - itt még négyet gondoltam készíteni, de közkívánatra aztán hat lett belőlük, mivel a kicsik úgy gondolták, fejenként három-három tündérrel lehet igazán jól játszani :-)

Fehér akril alapozófestékkel lefestettem a csipeszeket, majd száradás után a felső részüket színesre festettem.

A szoknyához mintás papírból olyan hosszú csíkot vágtam, amit nagyjából háromszor a csipesz köré tudtam tekerni, és hosszában nyílásokat vágtam rá.

A papír belső, nem vágott részét bekentem ragasztóval, és a csipeszre tekertem. A bevágott csíkok alját egy ecset nyelének segítségével ívesre pödörtem.

Fonalból elkészítettem a figura haját, majd a csipesz tetejére ragasztottam, és alkoholos filccel megrajzoltam a pofiját.

A  szárnyat kettéhajtott mintás papírból vágtam ki. A szárny közepét beragasztóztam, rátettem egy cérnahurok végét (hogy majd fel lehessen akasztani), és a szárnyat a csipesz hátuljára ragasztottam.

Sorban egymás után elkészült az összes széltündér, akiknek nevet a kicsik adtak, így lett belőlük Levendulatündér, Ősztündér, Naptündér, Fűtündér, Virágtündér és Jégtündér :-)

Azóta a tündérek hol felfüggesztve a légáramlatban forognak, hol pedig csodás kalandokat élnek át a gyerekszobában, ráadásul még fodrásznál is jártak, úgyhogy a képeken látható unalmas hajzatok helyett némelyiknek csini bubifrizurája lett, egy másiknak fonott copfja, a harmadiknak szélfútta kontya, sőt, Jégtündér még sapkát is kapott, hogy a hideg szélben repkedve meg ne fázzon.... :-)