Hóemberkék pingponglabdából

Igenigen, mondhatjátok, hogy ilyenkor hogyan kerülnek elő téli dolgok, de mindjárt megmagyarázom :-) 
Az úgy van, hogy amikor vége a karácsonynak, és abba kell hagyni a különféle téli-ünnepi dolgok készítését, mindig megbánom, hogy miért nem kezdtem el előbb írni róluk, mert akkor még többet lehetett volna... mert hát a legkedvesebb időszakom alkotási szempontból tagadhatatlanul a karácsony. Biztos vagyok abban, hogy ezt rajtam kívül sokan gondoljátok így - annyi, de annyi ötlet születik ilyenkor, hiszen nincs inspirálóbb a karácsonyi hangulatnál, fényeknél, illatoknál, gondolatoknál.  És bár ennél hosszabb ünnepi időszak nincs, övé a november és a december is, nekem ez mégis túl rövid, és sokkal több ötletről tudnék írni, ha több idő lenne rá... ezért aztán arra gondoltam, ha jön egy gondolat, hát nem fogom vissza, megcsinálom és megírom, mert hátha később nem fog eszembe jutni vagy nem marad már rá idő, és valakinek éppen ez fog jól jönni. És ha csak én leszek az a valaki, azzal is elégedett leszek már :-)

Így történt, hogy most, szeptember végén, amikor még nyílnak a völgyben a kerti virágok, összeszedtem a bátorságomat, és elkészítettem ezeket a hóemberkéket. Csakis a proaktív gondolkodás szellemében :-)


Alig kellett hozzájuk más, mint néhány pingponglabda:

Kettőt-kettőt ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem (ha feliratosak a lasztik, érdemes őket a szövegnél egymásnak fordítva összeragasztani, így a végén nem is fog látszani egyik felirat sem). Fehér dekorgumiból szabálytalan darabokat vágtam, ezeket a hóemberkék aljára ragasztottam (persze fehér karton is jó hozzá).

Mintás szalagból vágott darabokat kötöttem-ragasztottam a hóemberkék nyakába. Narancssárga dekorgumiból vágtam orrot, amit pillanatragasztóval rögzítettem, akárcsak a karoknak szánt préselt papírgolyókat. 
A szemeket, a szájat és a gombokat fekete alkoholos filccel rajzoltam meg, és ezzel készen is lett.

A legeslegelső fecskék :-) Persze még lesznek bőven őszi ötletek is, de azért nem bánjátok ezeket, ugye....?

Síelők az asztalon

Harmadikos gimis koromban kétszer is voltam sítáborban, ahol rendkívül jól mulattam, gyönyörű helyen voltunk, mindennap hajnalig beszélgettünk, folyton knédlit rendeltünk, állandóan PUF-ot hallgattunk - azóta is ha visszagondolok,  ugyanaz a kép ugrik be: kint rém hideg van, hull a hó, bent viszont párás meleg van, mindenki egyszerre beszél, ahogy a 17 évesek lelkesedésével vitatkozunk az élet nagy dolgairól, esszük a knédlit meg valami borzasztó nugátos szeletet, és közben mindig a Másnap c. dal szól. 
Egészen mellékesen azért persze síeltünk is, de nem mondanám, hogy elmélyedtem volna a dologban, a hóeke volt a legutolsó dolog, amit elsajátítottam sítémában - meg egyébként a legelső is. :-) 
Szóval, amikor elhatároztam, hogy az iskolai adventi vásárra kis síelő figurákat fogok készíteni, nem igazán a sport szeretete motivált, sokkal inkább az, hogy valami olyasmit akartam készíteni, amiből talán nem lesz sok, legalábbis tavaly egyetlen síelőt sem láttam a kínálatban. De simán előfordulhat, hogy idén sem lesz - mert bár a figurákat legyártottam, az utolsó fotó elkattintása után azonnal el is tűntek a gyerekszobában... de azért még bízom benne, hogy előkerülnek, és addig is leírom, hogyan készültek :-)


A kis síelőkhöz első lépésként előkészítettem pingponglabdákat (a testhez), kis préselt papírgolyókat (a fejhez), valamint a nyárról megmaradt jégkrémes fapálcikákat (a sílécekhez).

A jégkrémes pálcikákat világosbarnára festettem:

A papírgolyókat ragasztópisztollyal a pingponglabdákra ragasztottam.

Szintén ragasztópisztollyal a figurákat 2-2 fapálcikára ragasztottam:

A következő lépésben a karokat készítettem el: zseníliadrótból darabokat vágtam, majd a drótok közepét a figurák "nyakának" hátsó részére ragasztottam.

Mostanában minden figurára sálat teszek, és persze a kis síelők sem maradhattak ki: mindegyikre mintás szalagot ragasztottam - ezzel egyben a nyaki ragasztós részt is eltüntettem.

Hosszasan gondolkodtam azon, mi legyen a figurák fején - de végül is hajat nem akartam ragasztani (tetszett a kis kerek golyófejük), viszont nem akartam nyolc kis sapkát megvarrni, ezért fülvédők mellett döntöttem. Nagyon egyszerűen készítettem el: kis darabokat vágtam zsenílidrótból, ezeket a fejekre ragasztottam, majd a drótok két végére pici zseníliapomponokat ragasztottam (mindent ragasztópisztollyal).

Persze a síbotok sem maradhattak el: egy pár bothoz kettévágtam éles ollóval egy fogpiszkálót. Kartonpapírból kis köröket vágtam, ezeket a botok végére szúrtam, majd a botok végét a figurák kezébe ragasztottam.

Végül már csak az arcokat kellett megrajzolni, szokásosan alkoholos filccel, és nem hagyhattam el a hidegtől kipirult arcok megszínezését sem: ehhez rózsaszín ceruzával vastagon besatíroztam egy papírdarabot, majd egy fülpiszkáló pálcikát ezen sokszor végighúztam - a vattára átkerült "pírral" pedig átsimogattam a figurák arcát.
 

És persze muszáj volt havat is tennem alájuk, ha már síelők - és be kell vallanom, egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy csinálok nekik egy méretarányos hüttét is (igen, tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok teljesen normális :-) ), de aztán a családban megtalálható legkisebb két kéz eltüntette a síelőket, és így muszáj volt megválnom a hütte gondolatától... :-)

Kisbaglyok pingponglabdából

Ehhez most nincs történet, csak úgy készültek, saját kedvtelésből, mert a pingponglabda olyan kisbaglyosan kerek forma, hogy egyszerűen ki kellett próbálnom :-) Persze ez egy olyan ötlet, ami gyerekekkel is nagyon jól működik, és egy esősebb napon (ezekből most úgysincs hiány) jó kis barkácsprogram lehet, ráadásul nem is igényel sok időt vagy extra energiát - a végeredmény mégis mosolygásra sarkallja a szemlélőket. :-)
Kell hozzá néhány pingponglabda (de kindertojásbelsővel is tökéletesen működik!), színes papír, erősebb ragasztó, valamint ha van, egy kevés dekorgumi - de ha nincs, karton is megfelel.

Nekem ilyen, intenzíven sárga pingponglasztijaim voltak (nem a legbaglyosabb szín, de kicsire nem adunk):

Narancssárga dekorgumiból kis talpakat vágtam ki, és a labdák aljára ragasztottam:

Papírból kivágtam a szemhez szükséges sárga részt, erre fehér papírköröket ragasztottam, és fekete filctollal megrajzoltam a szem belső részét. A füleket, a szárnyakat és a csőrt dekorgumiból vágtam ki.

Ezeket mind felragasztottam a labdára - lehetőleg minél oktondibb arckifejezést alakítva ki, mert egy igazi kisbagoly, véleményem szerint, sosem mentes némi oktondiságtól:

Legeslegutolsó simításként  - de ez már igazán nem kötelező - színes fonalból kötött kis masnit ragasztottam a kismadár "nyakára", és ezzel el is készült az első fecske bagoly. Gyorsan befejeztem a másik négyet is - tényleg nagyon jó kis kedélyjavítók egy esős napon :-)

Pingponglabdák tökszerepben

Valamikor tavaly ősszel egy sportáruházi akcióban egészen potom pénzért vettem egy csomag narancssárga pingponglabdát. Sokáig csak hosszútávú letétként hevert a szekrényben, míg pár nappal ezelőtt rá nem jöttem arra, hogy ebből egészen helyes kis őszi dekorációt lehetne faragni - a végeredményt lent láthatjátok, talán nem is lett rossz :-)

De... az az igazság, nem lett belőlük őszi dekoráció. A Kisebbik ugyanis azonnal megszerette őket kis szíve teljes melegével, és most az ágya mellett sorakoznak... ennyit a szép tervekről. Bár igazság szerint kicsit sem bánom - a legjobb érzés, ha valamit megszeretnek, amit készítek :-)

Így festettek a narancssárga pingponglabdák még narancssárga pingponglabda-korukban:

A feliratnál benyomtam a labdák tetejét:

És ugyanígy a másik végükön is:

Majd egy barna alkoholos filccel vonalakat húztam a labdákra - kicsit rezgőseket, hogy ne legyen annyira művi :-)

Zöld filcből leveleket vágtam ki:

Vágtam az akácunkról pár ágacskát, és beleszúrtam a labdákba fúrt lyukakba:

A zöld filcleveleket kicsit a barna tollal megfoltozgattam, és ráragasztottam a labdákra. Ezzel el is készültek a kis pingponglabdatökök, amelyek a Kisebbiknek olyan nagy örömöt szereztek... és ezzel nekem is :-)

És akár arcot is rajzolhatunk nekik... :-)

Süti pingponglabdából

A mi Nagyobbikunk szobájába karácsony előtt mindig beköltözik egy egészen pici fenyőfa, és ő lehetőséget kap arra, hogy ezt a saját kis fát az ő egyéni ízlésének megfelelően díszítse fel. A kis fenyőfa 100 %-ig az ő felségterülete, ezért aztán tavaly még pici könyvek is lógtak rajta, különféle válogatott apró játékokkal egyetemben - és rendkívül kedvesen nézett ki. :-) Idén a kis fa tulajdonosa - fantasztikus érzékkel megsejtve a 2012-es díszítési trendet - úgy döntött, sütemények fognak lógni az ágakon. Persze, nem igaziak, mivel az öccse csak egyetlen fallal arrébb tanyázik, és arról közismert, hogy a tápláló és egészséges ételeken kívül mindent megeszik, így elkötelezett rajongója az összes édességnek és sós rágcsának - szóval hat lóval sem lehetne visszatartani attól, hogy lelegelje a teljes 2012-es trendet... ami egyrészt nem jó, mert a Nagyobbik azonnali sírógörcsöt kap, és másrészt sem jó, mert szigorú anya vagyok, és azt vallom, leszármazottaim akkor se éljenek csak rágcsákon, ha egyébként mást nem esznek meg.
Szóval, nekiláttunk ötletelni a Nagyobbikkal, és kigondoltuk, milyen díszeket fogunk készíteni, amelyek mind megfelelnek a sütikinézeti kritériumnak - és jó pár tervet ki is ötöltünk, ezeket valószínűleg viszont fogjátok látni a blogon. Elsőként egy olyan díszt készítettünk, ami még a sütiszakértő Kisebbiket is megtévesztette, úgy kellett becsúszó szereléssel kikapni a kezéből, mielőtt belekóstolt volna :-)

Legeslegelőször is kellett hozzá néhány fehér pingponglabda:

Hímzőfonalból hurkot kötöttünk, és belenyomtuk egy gombócnyi levegőn száradó gyurmába. A gyurmát ezután a labdára nyomogattuk, szabálytalanul - de fontos, hogy nem szabad a gyurmaszéleket elvékonyítani, különben nem tudjuk leemelni majd a labdáról.
(A képen egy tejesdobozkupakra tettem a pingponglabdát, így nem gurul el. :-) )

Megvártuk, amíg megszárad a gyurma, aztán óvatosan leválasztottuk a labdáról. A labdát megmostuk (a terrakotta gyurma nyomot hagy, a fehér persze nem) és megtörölgettük.
A gyurmát csokibarnára festettük akrilfestékkel. A festéket jó sűrűn kentük, és azonnal, amíg még nedves a felszín, beszórtuk színes szórócukorral - így jól beletapad a festékbe.

Száradás után a gyurmatetőt a pingponglabdára ragasztottuk, az egészet pedig bele egy minimuffinpapírba - és ennyi volt az egész, fel is akaszthattam fotózásra. :-)
Mi öt darabot készítettünk belőle, mert pici a fa, és még sokféle sütit tervezünk rá - de akármennyit szívesen gyártottam volna belőle, rendkívül helyesen néz ki :-)