Bazsalikomos-parmezános gofri

Pár napja egy este gofrit sütöttem a kicsiknek. Még mielőtt a cukrot beletettem volna a tésztába, egy hirtelen ötlettől vezérelve két részre osztottam, és csak az egyik feléből lett a szokásos édes verzió. A másik tésztaadaggal viszont teljesen más irányba indultam, és mit ne mondjak, nagyon jól tettem :-)
Került bele sok bazsalikom, egy kis plusz só, több gerezd fokhagyma, frissen őrölt bors és parmezán - a végeredmény pedig egy olyan finom tészta lett, hogy azonnal felvettem a leggyakrabban készített fogások listájára.
Nagyon-nagyon tudom ajánlani egy vendégségre is, egészen biztosan sikeretek lenne vele. Persze, azért az édes gofrit sem szabad mellőle elhagyni, de a végeredmény mindenképpen az lesz, hogy érdemes újítani mindennel, mert sosem tudhatjuk, milyen extra finomság sül majd ki belőle... :-)


Bazsalikomos-parmezános gofri
(ez a mennyiség kb. 8 db-hoz elegendő)


Hozzávalók:

25 dkg liszt
két púpozott kávéskanál sütőpor
3 tojás
12,5 dkg margarin
2,5 dl tej
só ízlés szerint (de legalább3-4 csipet)
egy csokor bazsalikom
3-4 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
5 dkg reszelt parmezán


Elkészítés:

Melegítsük be a gofrisütőt, és közben egyszerűen csak keverjük össze a hozzávalókat egy habverővel, szép simára.
Süssük ki a gofrikat, és adjunk mellé friss zöldsalátát vagy tzatzikit vagy fűszeres mascarponekrémet vagy bármit :-)

Egy kedvenc parmezános ropogtatnivaló

Elég sok évvel ezelőtt ment a tévében egy sorozat, amelyben két töltöttgalamb-külsejű, életvidám és bőbeszédű idősebb hölgy főzött Anglia különféle vidékein, kolostorban, evezősversenyen és amerre csak jártak. Ez még bőven azelőtt volt, hogy divattá vált volna a minél extrémebb helyeken történő főzés, így többek közt a két asszonyság alapozta meg a később óriási mennyiségekben születő vándor-gasztrosorozatokat.

A két duci hölgy (ezen a néven futott a sorozat, eredetileg The two fat ladies) nem volt sem különösebben csinos, sem karcsú, ugye, sem fiatal, nem kiabáltak senkivel, nem akarták megváltani az étkezési kultúra világát sem, nem nyalogatták kamerába mosolyogva az ujjaikat krémkeverés után, egyszerűen csak vidámak voltak, jópofák és eredetiek. 
Nagyon szerettem őket, és nem csak én, hanem a fél világ is. A két duci hölgy közül az egyik, Jennifer Patterson már az égi konyhákban alkot, és valószínűleg a frászt hozza az angyalokra a maga sikamlós és csípős megjegyzéseivel, a másik, Clarissa Dickson Wright azonban szerencsére még jó egészségnek örvend, és a mai napig jelen van az angol gasztrokultúrában.

Az ő közös receptkönyvükben jelent meg annak idején a naxosi sajtos tallér receptje, ami szerény véleményem szerint az egyik legjobban eltalált sajtos rágcsa a világon. Fantasztikusan ízes, finom, abbahagyhatatlan és pár perc alatt megsül. Nagyon szeretem. Igaz, naxosinak nem merném nevezni, mivel már maguk a hölgyek is parmezánt használtak hozzá, de igazából mindegy, hogy görögös vagy olaszos: úgy csodálatosan finom, ahogy van.


Parmezános ropogtatnivaló a két duci hölgytől


Hozzávalók:
(ez egyszeres adag, én duplánál kevesebbel sosem kezdek...)

115 g finomra reszelt parmezán (nagyobb mennyiségnél szívhez kapós a parmezán ára - a fele nyugodtan helyettesíthető valamilyen kemény, karakteres ízű sajttal)
115 g vaj/margarin (itt nem fontos feltétlenül a vaj)
115 g finomliszt
nagy csipet só
1-1 mokkáskanál paprika (én tettem bele egy kis chilit is), zellersó és mustárpor (ezek hiányában akármilyen fűszer jó, pl. bazsalikom, olasz fűszerkeverék, bármi)
jó pár tekerésnyi frissen őrölt bors
1 tojássárgája


Elkészítés:

A lisztet, a fűszereket és a sajtot tegyük egy tálba. Reszeljük hozzá a hideg vajat/margarint, tegyük hozzá a tojássárgáját, és pár perc alatt gyúrjuk össze, de csak addig, amíg homogén keveréket nem kapunk.
A tésztát sodorjuk rúd alakúvá (kb. 50 Ft-os átmérőjűvé), és tegyük a hűtőbe legalább egy órára.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra, a rudakat vágjuk vékony szeletekre, és tegyük sütőpapírral borított tepsibe. 13-15 percig süssük őket, míg szép aranyszínűek nem lesznek.