Hajókormány borosdugókkal

Amikor egy kedves barátunk - aki a hajózást és a jó borokat egyaránt kedveli - hamarosan a születésnapját ünnepli, ajándékként csak egy dolog jöhet szóba: valami, ami egyszerre hajós és boros is. Ez persze igazi kihívást jelenthetne, ha az ember lánya az Etsyn nézelődve nem bukkanna rá egy borosdugókkal borított hajókerékre (vagy hajókormányra, kinek hogy tetszik). Nagyszerű, örül hát az ember lánya, éppen ez kell nekünk - ám ekkor megpillantja a csodás hajókormány árát, és a szállítást is hozzászámolva menten dob egy hátast. Jó, akkor ezt így felejtsük el... de azért persze nem teszi meg ezt, rágja, rágja a dolog belülről, hiszen ez annyira jó ajándék lenne -  és akkor egyszer csak az ember lánya nekiül, és összerakja azt a hajókormányt maga. Utólag pedig megállapítja, hogy jobb is volt így, hiszen közel sem volt annyira bonyolult, mint elsőre látszott, és benne van a szív is. És azért az úgy az igazi :-)


A hajókormányhoz először is kellett egy jó erős kartonlap - én egy papírdoboz oldalát vágtam le alapanyagként:

Erre kellett felrajzolnom a kormány alapját. Ehhez igazán tudományos eszközöket használtam: egy lapostányért, egy sütistányért és egy bögrét. :-) A kormány külső körére a lapostányér körberajzolásával tettem szert. Eggyel beljebb a sütistányért rajzoltam körbe, majd a bögrét - ezután pedig csak nyolc szeletre kellett osztanom a köröket, de ezt egy vonalzó segítségével már nagyon egyszerűen meg lehet tenni:

Barkácskést ragadtam (volna, ha nem tettem volna el valami biztonságos helyre,így csak simán egy éles kést használtam), és kivágtam a formát.

Végre elkezdődhetett a lényegi rész: a dugók felragasztása. Nagy szerencsém van, mert több helyen gyűjtik nekem a dugókat - egy ilyen projekt előtt érdemes időben szólni az ismerősöknek, ki ne dobják az értékes darabokat. :-)
Sejtettem, hogy a legtöbb munkát igénylő részt a kerék közepe lesz, ezért ezt hagytam a végére, és innen kezdtem meg a ragasztást, pisztoly segítségével.

Továbbhaladtam ezeken az utakon:

Egészen a csíkok végéig:

A csíkok közötti íves részekhez már kellett egy kicsit faragni a dugókon, de egy éles késsel ez csak pillanatok kérdése.

A végére maradt tehát a kormány belseje: ehhez majdnem az összes dugót meg kellett vágni, de végül már nem látszott semmi a papíralapból.

Mindez így már egészen jól mutatott, viszont a ragasztások és a dobozkarton alap óhatatlanul kilátszott, és lerontotta a látványt. Ezért vettem két-két méter 1 cm-es és 0,5 cm-es átmérőjű, natúr színű zsinórt - a vastagabbal kezdtem, és körben végig az alap széleire ragasztottam.

A kisebb szélességű zsinórból pedig a belső, háromszög alakú kivágások széleit ragasztottam körbe. Így már semmi sem látszott a kartonszélekből és a ragasztásokból - viszont cserébe nagyon szép lett a hajókerék. :-)
Amiről nincs kép, az az, hogy a kerék hátoldalának kartonfelületét beborítottam esztétikusabb papírral, és akasztót rögzítettem rá, így már fel is lehetett függeszteni.

Nemcsak ajándékként, hanem nyári dekorációként is megállja a helyét, de persze lehet, hogy én elfogult vagyok vele. :-)

Japán lánykák

Van az a fajta borosdugó, amire csúnyán pikkelek - itt is leszóltam már nem egyszer, tudjátok, a nem parafa, nem szép, ellenben rendkívül taszító műanyagszerű dugó. Nekem mindig csalódás, amikor egy minőségibb borosüvegből egy ilyen kerül elő, de azért mindig elrakom, mert ugye sosem tudhatjuk, mire lesz jó. És végül is mentségére szóljon, hogy tényleg mindig jó valamire, legutóbb például arra, hogy amikor a Nagyobbikat megint elővette a kokeshibaba-készíthetnék (amióta évekkel ezelőtt megvettem neki a Jumi c. könyvet, ez a vágy azóta rendszeresen rátör), no akkor jól jöttek ezek a rémdugók. Ugyanis ezekből, néhány préselt papírdugóból és persze az imádott mintás papírokból csinos kis japán lánykákat készítettünk - alig tudtuk abbahagyni a gyártást, annyira elkapott bennünket a gépszíj, nem is tudom, melyikünket jobban. :-)

Tehát a rondácska dugók, valamint a préselt papírgolyók mint kiindulási állapot:

Első lépésként a dugókra ragasztottuk a golyót, azaz ezt inkább én, mert ehhez ragasztópisztolyt érdemes használni:

Frizurakészítési fázis következett. Fekete akrilfestékkel festettük a hajakat, néhol még további kisebb papírgolyókat is felragasztva a csinos külső érdekében:

Kisebb gyerekekkel persze a hajakat simán lehet vastagabb filctollal is rajzolni, néhány éve még mi is így készítettük :-)
A ruhák megalkotása volt a legjobb, a mintás papírokban történő tobzódás a világ egyik legjobb dolga... Egy újabb tipp kisebb kezekhez: egyszerű fehér papírt ragasszunk körbe papírragasztó stifttel a dugón, a gyerekek imádni fogják, ha filctollal dekorálhatják a ruhákat.

Aztán persze arcot is készítettünk, meg még jó pár további babát, nagy örömmel :-)
Ha esetleg a papírok beszerzési forrása érdekelne benneteket, tegnaptól az Aldiban kaphatóak éppen ezek a szépségesek...

Indiántábor

Ezek az indiánok már több mint félévesek, de igazából teljesen elfelejtettem írni róluk - igaz, így viszont elmondhatom, hogy tökéletesen beváltak játékként, és az eltelt fél év alatt cseppet sem csökkent a népszerűségük a Kisebbik és a Nagyobbik körében. Igaz, már háromszor is előfordult, hogy kis híján agyontapostam a teljes kolóniát, persze nem szándékosan... de a két tulajdonos meg van arról győződve, hogy az indiánok BÁRHOL fel szokták verni a táborukat, ezért hol a fürdőszobaajtóban kezdenek a figurák törzsi táncot járni, hol az előszobában sütögetik a pecsenyéjüket - én meg lassan hozzászokom, hogy mielőtt bárhova belépnék, besandítok előre, nincs-e egy kóbor Hosszú Toll vagy Bölcs Medve talpmagasságban.

Az indiánok egyébként néhány palackdugó és kis méretű préselt fagolyó összeragasztásával készültek.

A dugókra körben filcanyagot ragasztottam, a figurák fejére pedig fonalból kötött hajat. A karok szokásosan duplán hajtott zseníliadrótból készültek (így nem szúr a drótvég), és ragasztópisztollyal rögzítettem a figurák oldalára.
A maradék filcdarabokból fejpántot is ragasztottam a figurákra.

 Kellett persze egy sátor is, ezt igazán nem bonyolítottam túl, három hurkapálcadarabot összekötöttem:

Majd az így keletkezett sátorvázra filcet ragasztottam.

A tűzrakó hely igazán fontos egy indián család életében - ehhez is hurkapálca-darabokat használtam, amiket ragasztópisztollyal rögzítettem egy parafa poháralátétre.

A tűzhelyet aztán fel is díszítettem egy kicsit - a kertből szerzett apró kavicsokat ragasztottam a szélekre, zöld száraznövényt pedig a közepére. Erre fadarabkákat fektettem, és dekorgumiból vágtam ki a tűz lángjait - persze mindent rögzítettem ragasztóval.

Készült még egy varjú-totemoszlop is - ennek az alapja egy vastag faágdarab volt, amit a Nagyobbik rajzolt meg filctollal, és elláttuk szárnnyal is, de erről külön fázisfotók már nem készültek, mert már nem jutott rá idő, az indiánok ugyanis villámgyorsan betelepültek a táborba. :-)

És ahogy az elején is írtam, népszerűségük mit sem csappant az elmúlt hónapokban, és a gyűrődést is nagyon jól bírják. Igaz, a sátrat egyszer újra kellett szerkeszteni, mert véletlenül olyan helyre települt, ahova nem kellett volna - de hát ahogy a híres indián mondás tartja, akinek az egyik lába a kenuban van, a másik a parton, az előbb-utóbb beleesik a vízbe... :-)

Adventi naptárpecsét

Egyszer már kísérleteztem azzal, hogy hogyan lehet házilag betűpecsétet készíteni, de most tovább haladtam a dologgal. Adventi naptárhoz lett volna szükségem számos pecsételőre (valahogyan sosem sikerül elfogadható külsejű számokat rajzolnom), de nem akartam addig költeni rá, amíg meg nem bizonyosodom arról, hogy házilag lehetetlen előállítani - de azért mégis sikerült valahogy. :-) A számok elkészítéséhez ezúttal is parafadugót használtam, de új szereplőként behoztam a dekorgumit is - és szeretem.

Először a parafadugókat készítettem elő:

A dugók végén barkácskés segítségével kifaragtam a számokat. Érdemes előrerajzolni ceruzával, mert ugye a számok tükörképét kell kifaragni, ami például egy 5-ös esetében rejteget némi kihívást...

 A számok köré szerettem volna készíteni egy keretet, ehhez gondoltam megfelelő anyagnak a dekorgumit. 
Első lépésként vágtam egy négyzetet belőle, amire felrajzoltam a tervezett keret mintáját.

 Kivágtam a barkácskéssel a levélkéket és a körvonalból néhány darabkát, majd az egészet koszorúforma-szerűen kivágtam a dekorgumiból.

 Áttettem egy másik dekorgumi-darabra, körberajzoltam azon a koszorúformát, kivágtam, és a lyukacsos darab alá ragasztottam.

 


 Következhetett a tesztelés: a koszorúformára kis bélyegzőpárnát nyomogattam, míg a festék be nem fedte, és rányomtam néhányszor egy papírdarabra.

 A koszorúk közepébe pecsételtem az új számbélyegzőimmel - akárcsak a korábbi betűnyomda esetében, itt is nagyon szeretem a parafa repedéseiből eredő kopottas hatást.

Ezután kivágtam a pecsételt formákat, és már lehetett is alkalmazni őket új szerepükben.

A pecsétkészítés így dekorgumiból egyébként nagyon jó elfoglaltság, és mindenki olyat készít, amilyet csak szeretne - én persze rögtön többet is szerettem volna, úgyhogy alkottam egy fenyőfásat:

 Egy füzéreset:

 Meg persze egy elmaradhatatlan hópelyheset :-)

 A pecsétkészítés tehát igazán jó dolog - még profibb módon fakockát is lehet ragasztani rájuk fogantyúnak, úgy igazán tökéletesek lesznek. Akár személyre szabott saját készítésű karácsonyi ajándékként is megállják a helyüket :-)