Pizzagrissini

Nálunk a pizza mindig úgy készül, hogy mindenképpen maradjon a tésztából, mert rengeteg finomságra fel lehet használni. Mindig kell belőle zsemlét is sütnöm, mert ebből a fajta tésztából nagyon-nagyon jó állagú, sokáig elálló, tartalmas, de mégsem nehéz zsemle készül, amiért a Kisebbik és a Nagyobbik is szabályosan rajong. Aztán persze mindig lehet belőle focacciát is sütni, vagy akár kiflit is, illetve bármilyen formázott-töltött-megszórt péksütit, vagy mint tegnap – grissinit.

A grissini Olaszországban nagyon kedvelt rágcsálnivaló, lépten-nyomon találkoztunk vele a nyaralás alatt, de persze már azelőtt is régi ismerős volt, hiszen nagy nemzetközi karriert futott be, és mi is szeretjük: mártogatósok mellé, vagy csak úgy magában, ahogy a kicsik szeretik.

A tegnapi pizzasütéskor is bőven hagytam a tésztából, többek között grissini-céllal. De mivel maradt a paradicsomszószból is, gondoltam, megsütöm a grissini pizzás változatát, ami azért is jó, mert például bulikon sokkal könnyebben kezelhető és előkészíthető, mint a pizza, ízvilágában viszont teljesen ugyanaz, plusz igencsak jól is néz ki.

Persze, az eredmény nem igazán grissini, merthogy töltött, viszont mégiscsak az, hiszen kenyértésztából készült, és rúd alakú. És persze – ezzel kellett volna kezdenem – nagyon finom. Egyszer egy szülinapi bulira készítettem ilyet. Mindenki az asztal köré gyűlt, és addig ott ültek, míg csak volt belőle… :-)



Pizzagrissini


Hozzávalók:

pizzatészta (lásd itt)
fűszeres paradicsomszósz
vékony kolbászszeletek
sajt
bazsalikomlevelek, törött bors

Elkészítés:

A tésztát alaposan lisztezett felületen vékonyra nyújtjuk. Rákenjük a fűszeres paradicsomszószt, rátépkedjük pici darabokban a kolbászt, rátesszük/reszeljük a sajtot, és sok-sok bazsalikomlevéllel megszórjuk.

Ezután a tészta alsó felét egy gyors mozdulattal a felsőre hajtjuk, és sodrófával átszaladunk rajta néhányszor, hogy kissé összenyomódjon a két réteg.

Ezután éles késsel kb. kétcentis csíkokra szabdaljuk a tésztát. A csíkok tetejét és alját ellentétes mozdulattal néhányszor megcsavarjuk, így spirálszerű rudacskákat kapunk. Ezeket egymástól pár centi távolságra sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, és 230 fokra előmelegített sütőben max. 10 percig sütjük, de sokszor bőven elég a 7-8 perc is, úgyhogy figyelni kell, amint kicsit barnul, készen van.

Üvegbe zárt nyár

Két évvel ezelőtt álltam neki az Első Saját Lekvár elkészítésének. Citromlekvár volt, azt gondoltam, egyszeri kaland lesz – de miután megkóstoltuk, és megállapítottuk, hogy „Azta, mennyire finom!”, hirtelen rám zuhant a büszkeség, hogy de hát ez itt az Én Első Saját Lekvárom, és miért is kellene nekem megállni egy citromlekvárnál? Hát persze, hogy mostantól elteszek majd mindenfélét, mert ugye a saját, az mégiscsak más, akármilyen régimódi dolognak is számít manapság a befőzés…

És tényleg így történt. Lehet, hogy egy kicsit elvetettem a sulykot, mert amikor már a hatodik polcot raktam tele (három sorban) az üvegekkel, Ő kissé elgondolkodva rám nézett, és a szemében látszott az „ezt még unokáink is enni fogják” gondolat, de nem szólt, én meg lelkesen töltögettem tovább a készletet. Tettem el sima sárgabaracklekvárt, mákos sárgabaracklekvárt, vegyes őszi- és sárgabaracklekvárt, sima meggylekvárt, csokis meggylekvárt, egresdzsemet, szilvalekvárt, másik fajta citromlekvárt, ribizlilekvárt, sárgadinnyelekvárt, lecsót, ecetes-fűszeres fokhagymát, natúr paradicsomszószt, fűszeres paradicsomszószt és még sok mást (némelyikből még mindig van :-) ).

Nyár végén úgy éreztem, a sarki hósapkák elolvadásáig gondoskodtam a Föld lekvárkészletéről. Így tavaly annyira nem fűtött a lelkesedés a befőzés iránt, viszont pontosan ugyanazzal a szenvedéllyel kattantam rá az olívaolajban eltevés témakörére. Ami csak elbírta az olívaolajat, azt én eltettem. Aztán persze ez a mánia is múlni látszott… na és akkor kóstoltam először aszalt paradicsomot. Rögtön tudtam, hogy nekem ilyet muszáj lesz csinálnom. Az sem rettentett el, hogy a netes beszámolókból látszott, nagyjából két  kiló paradicsom kell egy kis üveg elkészítéséhez, és hát persze elborzasztóan sok áram (szerencsés esetben napsütés)... és nekiláttam.

Kész lett, egy hetet érleltük, és ma megkóstoltuk. Hát… a szavak kivételesen most cserbenhagynak, mert az az íz, az a látvány, az az olaj… szóval, leírhatatlan.

Ki kell próbálni, igazi élmény – ez tényleg az üvegbe zárt nyár.

Aszalt paradicsom házilag

Hozzávalók:

1,5-2 kg paradicsom

só, bors

olívaolaj

Elkészítés:

A paradicsomot 3-4 mm vastag szeletekre vágjuk, és egy sütőpapírral borított tepsire tesszük, egymás mellé-alá, megsózzuk-borsozzuk, és 4 órára 120 fokos sütőbe tesszük. Három óra után megfordítgatjuk a szeleteket.

Akkor lesz kész, amikor itt-ott már fekete foltocskák láthatók rajta (megégetni nem kell). Kivesszük, megvárjuk, amíg kihűlnek, és tiszta üvegbe tesszük, olívaolajjal feltöltjük.

Egy-két hétig érleljük. Felbontás után hűtőszekrényben tárolandó.