Tavaszi madárkák selyempapírból

Inspirálódni mindig lehet, útközben is - legutóbb egy virágboltban láttam édes és ötletes tavaszi madárkákat. Egyszerűen csak selyempapírral voltak bevonva, így látszódtak rajtuk a papír gyűrődései, de éppen ettől lettek egyediek és különlegesek. Rögtön megtetszettek, és gondoltam, valahogy meg kellene próbálni reprodukálni őket, annál is inkább, mert ezeknek a madárkáknak elég borsos ára van... itthon aztán körbenéztem, mivel lehetne a selyempapírt megtölteni, hogy kellően madárkás formája legyen - és végül egy igencsak költséghatékony megoldás született, üres kindertojásbelsőből és papírgolyóból. A végeredmény pedig ha nem is lett annyira áramvonalas, mint a bolti verzió, azért mégsem árulkodik arról, hogy mi van a belsejében :-)

A madárkához elsőként szükség van egy kb. 30x30 cm-es selyempapírra, amit papírragasztó stifttel alaposan bekenünk:

Egy 3 cm átmérőjű préselt papírgolyót helyezünk a közepére:

A papírt egy mozdulattal a golyó köré simítjuk - a gyűrődések nem számítanak.

A kindertojásbelsőt a golyóra illesztjük, és folytatjuk a papír lesimítását a műanyag tojáson:

A tojás alatt kicsit összenyomjuk a selyempapírt:

Majd a papírvéget jól összenyomjuk, a szélüket pedig kissé cikcakkosan levágjuk.

Ez az egész folyamat, az elejétől kezdve nem telik többe, mint egy-két perc, és az első darab után már nagyon rutinosan megy. :-)

A madárkának szemet rajzolunk - én ehhez most fekete gyöngytollat használtam, mert akartam egy kis térbeliséget adni neki. 
A csőrhöz egy kis sárga háromszögletű selyempapírdarab kell (azért van három, mert ennyi madárkát terveztem készíteni):

A sárga selyempapírt papírragasztó stifttel bekenjük, és az egyik oldalsó  saroktól feltekerjük. Egy pötty pillanatragasztóval rögzítjük a madárka fején, és ha túl hosszú lenne a csőr, a felesleget levágjuk.

Jöhetnek a szárnyacskák: ehhez kis darabot vágtam a selyempapírból, összegyűrtem, az egyik végét kicsit megcsavartam, majd ívesre vágtam.

Felragasztottam a szárnyacskákat is, és ezzel el is készült a kismadár. 

Egy kis előzetes tavasz, mert nagyon szükség volt rá :-)

Sótartók téliesítve

Jaj-jaj, nekem még mindig nem nagyon megy ez az évkezdés... kérem vissza a karácsonyt és a szüneteeeet!! Jó, jó, tudom, már csak 349 nap, de azért ez nem annyira vigasztal. Ellenben kitaláltam a kiváló módszert, amivel nemes bosszút tudok állni az időn, ami jobban elrohant, mint kellett volna: olyasmit készítek, amit karácsony előtt akartam, és ezzel nagyon jó lesz nekem. :-)
Az őszi rendrakások alkalmával találtam a konyhaszekrényben egy régimódi (de nem régi) só- és borstartót, tudjátok, átlátszó, bordázott üvegen egy átlyukasztott fémkupak. Nem használtam ezeket, mert volt másik, de mégsem fordult meg a fejemben, hogy megváljak tőlük, mert tudtam, mit fogok készíteni belőlük, viszont az ünnepek előtt erre már végképp nem maradt idő. Így aztán most alakítottam át a két üveget, egészen pontosan hóemberekké - és tulajdonképpen mikor is lenne aktuálisabb a dolog, mint most, amikor hó is van, hideg meg aztán a kelleténél is több. 


A só- és borstartó tehát eredeti, szekrényben fellelt külsejével:

Először a figurák fejét készítettem el: ehhez két préselt papírgolyót vettem elő. Az orrokhoz egy fogpiszkáló két végét vágtam le, és filctollal narancssárgára pingáltam. A papírgolyókba fúrtam két lyukat - ugyan volt rajtuk egy-egy nyílás, azok túl nagyok voltak az orrokhoz, ezért volt szükség az újakra.

Az orrokat egy-egy pötty ragasztóval a lyukakba rögzítettem, és alkoholos filctollal megrajzoltam a szemeket és szájakat.

A sótartókat teletöltöttem sóval - elvégre a hóemberek pocakja is fehér. :-)

Mivel nyitva akartam hagyni a lehetőséget, hogy a sótartókat egyszer újból lehessen funkcionálisan használni, ragasztópisztollyal rögzítettem a fejeket - ezt a ragasztót később könnyen le lehet húzni az üvegről.

A kupakokat - egy pici fehér zseníliapomponnal együtt - a fejekre ragasztottam. A hóemberkék nyakába mintás vászonszalagot kötöttem, végül pedig újabb két-két pompont ragasztottam az üvegekre. 
Úgy érzem, tényleg kár lett volna megszabadulni a sótartóktól, most sokkal szerethetőbbek, mint korábban. :-)

Spárgagombolyagok

A legutóbbi bevásárláskor hihetetlenül alacsony áron sikerült spárgagombolyagokat beszereznem - persze nem ezekért mentem, de ez volt az abszolút fénypont -, úgyhogy rögtön vettem is több csomaggal, karácsony előtt biztosan nagyon jó kis ihleteket fognak adni. De addig mégis ki tud várni, ugye? :-) Így aztán az első adandó alkalommal kis gombolyagfigurákat készítettem az egyik adagból, mondjuk úgy, hogy előtanulmányképpen a karácsonyi angyalkákhoz... ezek a figurák viszont kimondottan őszi hangulatúak lettek, amiben része volt a színeiknek és a makksapkájuknak, sőt, a Kisebbik egyenesen úgy vélekedett, hogy ezek "októberi nénikék". És hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ezt az értékes véleményt? :-)

Szóval, az októberi nénikék alapja az egy csomagban lévő három spárgagombolyag volt, amit kiegészítettem három préselt papírgolyóval:

Természetesen a dolog azzal indult, hogy a papírgolyókat ragasztópisztollyal a spárgagombolyagokra rögzítettem:

A figurák haját ezúttal nem fonalból oldottam meg, hanem rendes babahajból ragasztottam:

Szalagdarabka sálnak, két gomb a pocakra - az októberi nénikék divatos kiegészítői :-)

Már csak a pomponos makksapkákra volt szükség, meg a kellően vidám arckifejezésre, és ezzel készen is lettek a rusztikus stílusban elkészített őszi spárgaasszonykák. :-)

Dióhéjban

A diót mint kreatív alapanyagot nagyon szeretem: amellett, hogy ezerféle dolgot lehet készíteni belőle, az az előnye is megvan, hogy még az üres dióhéj is felhasználható alkotásra, sőt, talán még inkább, mint amikor még egyben van. Ezért amikor legutóbb diópucolás volt nálunk, elmentettem sok-sok dióhéjfelet, arra gondolva, hogy a karácsonyi dekorációkhoz majd milyen jól jön. De aztán persze nem tudtam várni olyan sokáig :-) 
Mivel a tavalyi, dióhéjban alvó egérkék nagy sikert arattak, annyira, hogy még megrendelésre is sokat készítettem belőlük, most elsőként mindenképpen ezt akartam továbbgondolni - és az egerekre vonatkozó pozitív diszkriminációt megszüntetni. :-) Így most lettek pici nyuszik, cicák, újabb egerek és még egy kutya is - ráadásul párban, hogy ne legyenek annyira egyedül.

Elsőként tehát az üres dióhéjfelekbe apró párnát ragasztottam (végig ragasztópisztolyt használtam), összehajtott vászondarabból:

A párnára pedig két pici - 1 cm átmérőjű - préselt papírgolyó került. Egy kis vattacsomót újabb vászondarabkába csomagoltam, és ezt is beragasztottam a dióhéjba:

Végül pedig felragasztottam a filcanyagból kivágott füleket, megrajzoltam a pofikat, és két-két egészen apró papírgolyót (3-4 mm) ragasztottam a mancsok helyére.

Már csak hurkokat kellett rögzíteni a diók tetejére, és ezzel készen is lettek az új díszek - egyelőre persze még nem a karácsonyra gondolva, hanem csak úgy örülve nekik... :-)

Japán lánykák

Van az a fajta borosdugó, amire csúnyán pikkelek - itt is leszóltam már nem egyszer, tudjátok, a nem parafa, nem szép, ellenben rendkívül taszító műanyagszerű dugó. Nekem mindig csalódás, amikor egy minőségibb borosüvegből egy ilyen kerül elő, de azért mindig elrakom, mert ugye sosem tudhatjuk, mire lesz jó. És végül is mentségére szóljon, hogy tényleg mindig jó valamire, legutóbb például arra, hogy amikor a Nagyobbikat megint elővette a kokeshibaba-készíthetnék (amióta évekkel ezelőtt megvettem neki a Jumi c. könyvet, ez a vágy azóta rendszeresen rátör), no akkor jól jöttek ezek a rémdugók. Ugyanis ezekből, néhány préselt papírdugóból és persze az imádott mintás papírokból csinos kis japán lánykákat készítettünk - alig tudtuk abbahagyni a gyártást, annyira elkapott bennünket a gépszíj, nem is tudom, melyikünket jobban. :-)

Tehát a rondácska dugók, valamint a préselt papírgolyók mint kiindulási állapot:

Első lépésként a dugókra ragasztottuk a golyót, azaz ezt inkább én, mert ehhez ragasztópisztolyt érdemes használni:

Frizurakészítési fázis következett. Fekete akrilfestékkel festettük a hajakat, néhol még további kisebb papírgolyókat is felragasztva a csinos külső érdekében:

Kisebb gyerekekkel persze a hajakat simán lehet vastagabb filctollal is rajzolni, néhány éve még mi is így készítettük :-)
A ruhák megalkotása volt a legjobb, a mintás papírokban történő tobzódás a világ egyik legjobb dolga... Egy újabb tipp kisebb kezekhez: egyszerű fehér papírt ragasszunk körbe papírragasztó stifttel a dugón, a gyerekek imádni fogják, ha filctollal dekorálhatják a ruhákat.

Aztán persze arcot is készítettünk, meg még jó pár további babát, nagy örömmel :-)
Ha esetleg a papírok beszerzési forrása érdekelne benneteket, tegnaptól az Aldiban kaphatóak éppen ezek a szépségesek...