Karácsonyfadíszek autóval és fenyőfával

A Pinteresten találkoztam egy édes karácsonyfadísz-ötlettel, és meg is kerestem a forrását. Már első pillantásra láttam, hogy olyat fogok tenni, amit csak nagyon ritkán: változtatás nélkül megvalósítom én is ezt, mert tüneményes. Hiszen ki ne akarna magának egy olyan díszt, amely éppen egy fenyőfát hazaszállító kisautót ábrázol? :-) 
Gondoltam is, hogy mivel a Kisebbiknek millió kisautója van, elkérek tőle egy pár darabot a megvalósításhoz, marad így is többszáz... de a készletet átnézve rájöttem, hogy bár az eredeti ötletben gyönyörűszép, fényesen csillogó, pompás festéssel rendelkező kisautók vannak (ezek a járművek valószínűleg sosem találkoztak gyerekekkel), a mi készletünkben csakis a használat nyomait tömegével viselő, ütött-kopott járgányok vannak... de így legalább mondhatjuk, hogy ez egy vintage stílusú ötlet, nem igaz? :-) 

A vintage szó használata egyébként teljesen helytálló is, mert ezeknek az autóknak a többsége még az Övé volt, tehát harmincvalahány évet biztosan maguk mögött tudhatnak, és így valódi veterán autóknak számítanak. Ezért az átfestés gondolatát rögtön el is vetettem, ezek éppen így tökéletesek, a rengeteg karccal és kopással, őrizve két kisfiú sok-sok boldog percét - akik most már apa és fia. 
És ha így nézzük, akkor ezek bizony nagyon értékes díszek...

Ebben az ötletben egyébként az is nagyon jó, hogy néhány perc alatt készen is van. Az apró műfenyőfa helyett pedig egy levágott fenyőágacskát is lehet használni, az is tökéletesen hatásos lesz. A fenyőn kívül csak néhány kisautó kell hozzá - érdemes tudni előre, hogy a járgányoknak semmi baja sem lesz, a dekoráció bármikor nyomtalanul lebontható róluk. 

Én ezeket kaptam kölcsön a tulajdonostól:

A továbbiakról igazából fotót sem volt érdemes csinálni (persze azért lett), mert a készítés igazán csak egy mondat: kötöttem egy fenyőfácskát az autókra :-)

És ezzel készen is lett - biztosan előkelő helyen szerepelne a leggyorsabban elkészíthető dekorációk listáján :-)

Egérkés könyvjelző

A Nagyobbik könyvjelzőt kért. Olyat, ami "édes és vidám". Gondoltam, egy átszellemülten szunnyadó egérke, az pont ilyen :-) 
Kellett hozzá egy hungarocelltojás a fejnek, kevés filcanyag a füleknek, kockás szalag a "testnek":

Kivágtam a füleknek két cseppalakot a filcből, két bevágást ejtettem a tojás két oldalán, és belenyomogattam az anyagot (pici ragasztót is persze).

Az egérke pofiját alkoholos filccel rajzoltam meg:

A kockás szalagból vágtam egy hosszabb darabot - ennek a végét szintén egy bevágásba nyomtam, ugyanúgy ragasztóval együtt. 

Két zseníliapompont ragasztottam a tojás alsó részére, és egy pékzsinegből kötött masnit az egyik fülre. A lábakat fehér filcből vágtam ki, majd a szalag végére ragasztottam mindkettőt - egy zsinegfarkincával együtt.

Ezzel gyorsan készen is lett az egérkés könyvjelző - és máris használatba is vétetett :-)

Szívószál + muffinpapír = lánykák rózsaszínben

Gyönyörűséges csíkos muffinpapírokat kaptam a múltkor ajándékba. Eltettem őket a korábban kapott, ugyancsak gyönyörűséges mintás papír szívószálak mellé, mert én ezeket a csodálatosságos dolgokat képtelen lennék rendeltetésszerűen használni, legalábbis addig biztosan nem, amíg számomra értelmesebb célra ki nem próbáltam előbb őket. 
Így esett, hogy míg más álomszép sütiket prezentál a blogján ilyen papírtartókban, kiegészítve ilyen szívószálakkal, én szemrevaló lánykákat gyártok belőlük. 

Talán majd ezek után lesz szívem a célnak megfelelően is használni mindezeket - de a hangsúly a "talán"-on van. :-)


A muffinpapírból-szívószálból készíteni tervezett lánykákhoz kellett még a főszereplőkön kívül a fejhez egy nagyobb golyó, a lábakhoz egy kisebb tojás, mindkettő hungarocellből; a törzshöz pedig egy papírgurigából levágott darab.

A hungarocellgolyóba fúrtam egymás mellé két lyukat, ebbe szúrtam két szívószálat - az erősebb tartás kedvéért ragasztópisztollyal előzőleg egy kis ragasztót is nyomtam a lyukakba.

A papírguriga két oldalára szintén fúrtam két lyukat, a majdani karokhoz.

Pamutvászonból vágtam egy akkora csíkot, amellyel kényelmesen be lehetett borítani a gurigát - ezt papírragasztó stifttel rögzítettem.
Az anyag alatt megkerestem a két fúrt lyukat, és ezen a két ponton kis rést vágtam az anyagra.
Az így keletkezett nyílásokba szúrtam egy kettévágott szívószál feleit, és belül ezekre is nyomtam egy kis ragasztót.

Megvártam, míg a ragasztó teljesen meg nem száradt, és szívószálas golyót átvezettem a gurigán. Azon a ponton, ahol a guriga a fejhez ért, egy kis ragasztóval biztosítottam a szükséges kötődést.

A muffinpapír aljába fúrtam két lyukat, majd ráhúztam a lábakra. A guriga éppen tökéletesen beleillett a muffinpapír aljának peremébe - ezt is egy kis ragasztóval rögzítettem.

Fonalból hajat kötöttem, és a fejre ragasztottam - és persze két copfot is csináltam, mert ez így tökéletes. :-)

Egy másik muffinpapírt szétvágtam - egészen pontosan az oldalsó részt levágtam a forma aljáról. A forma oldalsó részét főkötőnek a fejre ragasztottam, és az arcot is megrajzoltam.

A lábakhoz hosszában kettévágtam egy késsel a hungarocelltojást, és kifúrtam a szívószálak helyét.

Mehetett bele a lábszár, ismét kis ragasztóval fixálva, meg persze egy-egy masnival ellátva.

Még néhány aprósággal kiegészítettem a figurát (arcpír, masni a nyakba, zseníliagolyócska kéznek), és ezzel készen is lett.

Már csak a párját kellett elkészíteni, mert fontos, hogy ez a két figura két barátot ábrázol - két valóságos barátot. :-)
A másik figuránál felhasználtam kalapnak a levágott muffinpapíraljat, így semmi sem ment veszendőbe.
Ezek után is nehéz lesz rendeltetésszerűen használni ezeket az alapanyagokat, azt gondolom :-)

"...brown paper packages tied up with strings"

Amikor A muzsika hangja című filmben Maria arról énekelt, hogy a zsinórral átkötött, barna papírba burkolt csomagok azon dolgok közé tartoznak, amelyeket a leginkább szeret, szívem mélyéből átéreztem. Ezzel én is pontosan így vagyok - az egyik kedvenc papírtípusom az a legegyszerűbb barna csomagolópapír, amin halványan látszanak a rostok, jó tartású, strapabíró, és ami egyszerűségében is otthonosságot, meleget, egyszerűséget sugároz... és mellé persze a zsineg, ami alatt Maria és a szövegíró egészen biztosan pékzsineget vagy spárgaféle madzagot értett - mindkettő a kedvencem. 

Most ezt a párost szerettem volna összehozni egy közös formában, ami egyben dekorációként vagy használati tárgyként is alkalmazható - azaz mini barna papíros, zsinórral átkötött csomagocskákat, amelyek éppen úgy festenek, mintha a postára készülnének. El lehet bennük rejteni egy kedves üzenetet vagy bármilyen apróságot - de nálunk például díszként fognak szerepelni egy fenyőgirlandon.

A kis csomagok alapjaként háztartási papírgurigák szolgáltak:

A barna csomagolópapírból akkora darabot vágtam, ami pár centivel szélesebb volt, mint maga a guriga, hosszúsága pedig elegendő a betekeréshez. Beragasztóztam a papírt, és belecsavartam a gurigát:

A gurigán túllógó részeket egyszerűen csak visszahajtottam a tekercs belsejébe.

 A tekercs végeit a szokásos módon ívesen kétoldalról behajtottam:

 A kis csomagokra bélyeget ragasztottam, valamint a helyi postáról múltkor kunyerált "Elsőbbségi" matricát. :-)

Természetesen a pecsét sem hiányozhatott - nekem éppen egy kör alakú csipkemintás volt kéznél, majd átkötöttem az egészet pékzsineggel. 
Ezzel el is készültek a kis barna csomagok. Mit is mondhatnék - odavagyok értük :-)