Adventi naptárpecsét

Egyszer már kísérleteztem azzal, hogy hogyan lehet házilag betűpecsétet készíteni, de most tovább haladtam a dologgal. Adventi naptárhoz lett volna szükségem számos pecsételőre (valahogyan sosem sikerül elfogadható külsejű számokat rajzolnom), de nem akartam addig költeni rá, amíg meg nem bizonyosodom arról, hogy házilag lehetetlen előállítani - de azért mégis sikerült valahogy. :-) A számok elkészítéséhez ezúttal is parafadugót használtam, de új szereplőként behoztam a dekorgumit is - és szeretem.

Először a parafadugókat készítettem elő:

A dugók végén barkácskés segítségével kifaragtam a számokat. Érdemes előrerajzolni ceruzával, mert ugye a számok tükörképét kell kifaragni, ami például egy 5-ös esetében rejteget némi kihívást...

 A számok köré szerettem volna készíteni egy keretet, ehhez gondoltam megfelelő anyagnak a dekorgumit. 
Első lépésként vágtam egy négyzetet belőle, amire felrajzoltam a tervezett keret mintáját.

 Kivágtam a barkácskéssel a levélkéket és a körvonalból néhány darabkát, majd az egészet koszorúforma-szerűen kivágtam a dekorgumiból.

 Áttettem egy másik dekorgumi-darabra, körberajzoltam azon a koszorúformát, kivágtam, és a lyukacsos darab alá ragasztottam.

 


 Következhetett a tesztelés: a koszorúformára kis bélyegzőpárnát nyomogattam, míg a festék be nem fedte, és rányomtam néhányszor egy papírdarabra.

 A koszorúk közepébe pecsételtem az új számbélyegzőimmel - akárcsak a korábbi betűnyomda esetében, itt is nagyon szeretem a parafa repedéseiből eredő kopottas hatást.

Ezután kivágtam a pecsételt formákat, és már lehetett is alkalmazni őket új szerepükben.

A pecsétkészítés így dekorgumiból egyébként nagyon jó elfoglaltság, és mindenki olyat készít, amilyet csak szeretne - én persze rögtön többet is szerettem volna, úgyhogy alkottam egy fenyőfásat:

 Egy füzéreset:

 Meg persze egy elmaradhatatlan hópelyheset :-)

 A pecsétkészítés tehát igazán jó dolog - még profibb módon fakockát is lehet ragasztani rájuk fogantyúnak, úgy igazán tökéletesek lesznek. Akár személyre szabott saját készítésű karácsonyi ajándékként is megállják a helyüket :-) 

 

 

 

Betűnyomda parafadugókból

Ezt már régóta terveztem, de eddig valahogy nem kezdtem neki - azt hittem, sokkal nehezebb. Röviden, betűnyomdát akartam készíteni parafadugókból, ami persze így elsőre elég idő- és energiaigényesnek hangzik, és az idődolog ebből azért nagyjából igaz is, de a siker tulajdonképpen semmi máson nem múlik, csak egy rendes barkácskésen. Ez rögtön kiderült, amint vettem egy nagy levegőt, és nekiláttam, hogy elkészítsem az A betűt - ezt még elő is rajzoltam a dugón piros filccel, de később már erre sem volt szükség, tényleg egyszerűbb, mint ahogy korábban gondoltam.

Hogy miért parafadugók? Egyrészt azért, mert bár van egy szép szilikonos betűnyomdám, azzal nagy betűket lehet készíteni, és egy felirat elkészítése eléggé hosszadalmas - plusz már előre láttam a lelki szemeimmel, hogy a parafa repedései milyen gyönyörűségesen régies hangulatot fognak kölcsönözni a betűnyomataimnak, hiszen a réseket nyilván nem tudja megfogni a nyomdafesték. Az eredmény pedig nyilvánvalóan ez lesz: gyors, vintage hangulatú betűpecsétek. És tényleg így is lett :-)

Egy fontos persze van: vigyázni kell, hogy a betűk tükörképét faragjuk a dugóba... ezt a saját káromon tanultam meg :-) Persze a betűk jó részénél ez nem számít, de azért például az S és az N esetében résen kell lenni.

Első lépésként kiválogattam a szükséges mennyiségű dugót.

Barkácskéssel kivágtam a betű körvonalait, majd a dugó tetejétől kb. 3 mm-re körben végigvágtam a parafát, hogy a betűn kívüli részek leessenek. (A bonyolultabb formájú betűknél persze ezt több lépésben lehet végrehajtani.)

A piros vonalak azért vannak rajta, mert a Kisebbik nagyon akart segíteni, és először ő akarta a betű körvonalát megrajzolni. :-)

Így haladtam betűről betűre, míg az összes el nem készült.

Persze mindegyiket kipróbáltuk :-)

Remekül működött, nemcsak papíron, hanem zsákvászonra nyomdázva is. A repedezettség csodásan kopottas hatást eredményezett, ahogy azt előre reméltem:

A parafadugókból készült betűnyomda tehát nagyszerűen helytállt, és egészen biztos, hogy számtalanszor fogjuk használni, ajándékcsomagolásnál, lekvárcímkén, kreatív dolgokon és még ezerféle célra.

Most ez az aktuális kedvencem :-)

Nyomdázott zsákvászon falikép kávérajongóknak

Többször írtam már arról, hogy míg játszi könnyedséggel vonok vállat egy csodás cipő vagy ruha láttán, képtelen vagyok ellenállni egy izgalmas lehetőségeket ígérő kreatív eszköznek. Legutóbbi beszerzésemet heveny szívdobogás előzte meg, tudtam, ha ez nem lehet az enyém, akkor bizonyára hetekig fancsali képpel fogok járni-kelni. Ezt a család érdekében nem kockáztathattam, úgyhogy feláldoztam magam, és megvettem :-) Ez most éppen egy szuperklassz betűnyomda volt - na nem olyan picike betűs, sínes, nehezen kezelhető dolog, hanem igazi, szép nagy (4,5 cm-es!!) szilikon betűkészlet, amelyről már most tudom, hogy mindenféle felületekre boldogan fogom nyomogatni.
Felavatásként egy kávés táblát készítettem, ami igazából egy képkeretbe nyomtatott felirat - a képkeretet 200 Ft-ra leárazva vettem, mert kitört belőle az üveg, plusz szörnyű színe is volt, de tudtam, nekem tökéletesen jó lesz így is, illetve némi átalakítással. :-)

Mint látjátok, egy kis átalakítás tényleg ráfért:

Fehér akrilfestéket elkevertem egy pici barnával meg egy kis feketével, és a keletkezett halványszürke árnyalattal befestettem a keretet.

A képkeret hátlapját bekentem papírragasztó stifttel, és egy darab zsákvásznat simítottam rá, amit aztán körbe is vágtam a falap mentén - ezután beletettem a keretbe.

Elővettem a csodálatos betűnyomdát és egy fekete festékpárnát:

A betűket a festékpárnába nyomogattam, majd lepecsételtem velük a zsákvásznat (mint látjátok, volt már egy virágmintás nyomdám is - elismerem, hogy függő vagyok :-) ):

És ezután már csak fel kellett akasztanom - persze már most tervezem, hogy a kedvenc idézeteimet is felpecsételem majd falapokra, meg névtáblát is készítek, meg még sok-sok egyebet is.... :-)

Hópehelybélyegzős

A decemberi Praktika magazinban találtam egy ötletet, ami első látásra szerelem volt. Nem adta egyszerűen magát, mert be kellett hozzá szereznem egy hópehelymintás pecsételőt, de elszánt voltam. :-)
Itt-ott változattam az ötleten, de azért a lényegen nem, úgyhogy az érdem ezúttal szinte teljesen a Praktikáé.

Az alap elkészítéséhez levegőn száradó gyurmát használtam, de a só-liszt gyurma is tökéletesen alkalmas a célra.
Először is 2-3 mm-esre nyújtottam a gyurmát:

Aztán a gyurmára fektettem egy konyharuhát, és azon keresztül is áthúztam párszor a sodrófát, így szép textúrás lett a gyurma felszíne:

Különféle méretű üvegpoharakkal köröket szaggattam a gyurmából:

Egy szívószállal mindegyiket kilyukasztottam.
Megvártam, amíg kopogósra száradnak, majd a körök széleit csiszolópapírral lesimítottam.

Kikészítettem a gyönyörűséges hópehelynyomdát és a festékpárnát:

Boldogan telepecsételtem az összes kört:

Aztán már csak akasztót kötöttem rájuk, és el is készültek.... nem olyan szépek, mint a Praktikában, de azért nekem szörnyen tetszenek :-)