Nyári hangulatban

Most, hogy átléptünk a júniusba, és az időjárás tündöklően meleg napokkal kényeztet bennünket, mit is mondhatnánk? Itt a nyár. 
Annak ellenére, hogy nem vagyok a kánikula nagy barátja, a hosszú, hideg tél után most nagyon jólesik a napsütés. Ahogy az is, hogy a réteges öltözködést elfelejthetjük egy időre, az is, hogy a barátokkal már a teraszon ülve beszélgethetünk esténként, és az is, hogy muskátlik, petúniák, levendulák (meg kedv, remények, Lillák..) színeiben tobzódik a kert. 
Nem is csoda, hogy nyári jellegű dekoráció következik - persze a téli most elég furcsán is venné ki magát :-)

A dió(héj)készletünk mostanra már az utolsókat rúgja, pedig szereznem kell valahonnan egy adaggal, mert van egy igazán jó nyári ötletem a diókhoz... most viszont be kellett érnem a maradék dióhéjakkal, amelyek mellé kikészítettem egy kupac ágdarabot is:

Az ágacskákat ragasztópisztollyal a diók belsejébe ragasztottam:

Majd mintás vásznakból kis háromszögeket vágtam ki, és az ágakra ragasztottam kétoldalt.

És ezzel tulajdonképpen készen is lett ez az egyszerű és gyors nyári dekoráció. 
Nem hátrány, ha van még hozzá egy göcsörtösebb faág,  amire felragasztjuk vagy fellógatjuk a hajócskákat, így lesznek igazán látványosak.
Maradj sokáig, kedves nyár :-)

Nyári koszorú

Ha bárkinek bármilyen kétsége lett volna a dologgal kapcsolatban, szeretném eloszlatni a bizonytalanságot: nyár van :-) Úgy érzem, megint rohamtempóban érkezett, alig volt átmenet a fázósabb napok és a kánikula között, de azért meg lehetett szokni gyorsan, hogy kint reggelizünk-ebédelünk-vacsorázunk a teraszon, és hogy az életterünk nagy része a kertbe helyeződött át. A kicsik iskolából hazaérkezve be sem jönnek a házba, hanem rögtön kint ragadnak, a leckét is kint írják meg, és napillatú puszikat adnak, aminél nincs semmi jobb. :-)
A nyár tehát igazán itt van, és én hirtelen ráeszméltem, hogy nekem, az ajtókoszorúk mániákus megszállottjának nincs nyári koszorúm. Nem is tudom, ez hogyan történhetett... (na jó, de, tudom - a lényeg, hogy nagyon dolgozom valamin, ami most minden időt felemészt, de nagyon büszke leszek rá, ha készen lesz.) Szóval, azért végül szorítottam egy kis időt egy nyári ajtókoszorú elkészítésére, és végül elég rendhagyóra is sikerült, mert beletettem mindent, ami egy igazán jó nyárhoz kell: olvasnivaló, szalmakalap, papucs, labda, innivaló - már csak egy jó kis retró gumimatrac hiányzik róla :-)


Kiindulásként a szokásos koszorúalapot használtam:

 Betekertem világoskék krepp-papírral, amit néhány pötty ragasztóval rögzítettem:

 Ezután egy kisebb darab zsákvásznat ragasztottam rá.

 Spárgából vágtam egy darabot, amit egy-egy pötty ragasztóval és rajzszöggel rögzítettem a koszorúra.

Maradék textilekből fürdőruhaformákat vágtam, amelyeket kis facsipeszekkel rögzítettem a spárgára.

Következhettek a részletek: napernyő (szendvicsekhez való kis papírernyő), pöttyös labda (fagolyó pirosra festve, azon gyurmapöttyök), flip-flop papucs (az alapját dekorgumiból vágtam ki, a pántok gyurmából készültek), olvasnivaló (egy Ikea-katalógus gerincéből levágott darabka), törülköző (pöttyös anyagmaradék), szalmakalap (ez volt valahonnan), egy BEACH feliratú tábla (dekorgumiból kivágva, barna festékkel megmaszatolva), itallap (fekete karton, fehér ceruzával megírva), kis fapalack (ez is volt egy régi barkácscsomagból).

Úgy érzem, igazán nyáriasan strandos hangulata lett - persze az a gumimatrac még igazán jól jönne hozzá :-)

Feketén-fehéren

Néha szeretem átállítani a fényképezőgépemet, és fekete-fehérben fotózni a körülöttem lévő dolgokat. A színtelenség teljesen más világot hoz ki a képekből - igen, színtelent, de korántsem unalmasat, sőt... a fekete-fehér látványvilág valami hihetetlen egyensúlyt és békebeli hangulatot eredményez. Ugyanaz a kép színesben csupa lendület, csupa elevenség, míg fekete-fehérben maga a végtelen nyugalom. Néha próbáljátok ki, milyen így fotózni - már annyira elszoktunk tőle, pedig néha többet mondanak a színeknél...
A végtelenül mozgalmas szombati napunk után most jólesik ezeket a képeket nézegetni - remélem, nem vagyok ezzel egyedül. :-)

Gyümölcstortázás a sógoroméknál - az a fajta, amit az ember lánya

egy ültő helyében képes lenne elfalatozni, szeletről szeletre :-)

Egy a sok levendulabokorból

Négy üveg kovászos uborka, anyukám csodálatos receptje szerint -

roppanós, finom, abbahagyhatatlan...

Ahogy a nap süt át a leveleken -

fekete-fehérben még inkább álomszerű látvány

A Kisebbik mindig megosztja az ennivalóját valakivel :-)

Kerítésfestés - mikor máskor, mint 38 fokban, ez az igazi kihívás :-)

Kávé és fröccs levendulával

Ezen még van mit gyakorolni :-)

A pancsoló kislány :-)

Kerítésfestés még mindig....

Egy csipkefüggöny - csak mert a mintája különösen tetszett

így fekete-fehérben

Csobbanás

Minden fagyirajongók legnagyobbika: a Kisebbik

A gödöllői reptéren - fantasztikusan érdekes látvány a sok-sok kisgép

Napernyő valódi levélmintával

... és levendula még egyszer :-)