Filctollal rajzolt vállfák

Szeretem a minket körülvevő használati tárgyakat egyedivé tenni. Jó otthagyni a kéznyomomat valamin, amin a legtöbben nem változtatnának, hiszen az csak egy teljesen hétköznapi használati eszköz, minek is nyúlnánk hozzá... de nekem mégis jó érzés hozzátenni valamit, amitől az a tárgy is átlényegül, kiszolgáló eszközből fontos darabbá.
Nemrég az Ikeában vettünk egyszerű, fehér vállfákat - olyan egyszerűeket és olyan fehéreket, hogy azt éreztem, MUSZÁJ rájuk valami mintát rajzolnom... annál is inkább, mert pár héttel ezelőtt színes alkoholos filcek akartak velem hazajönni egy kreatív boltból, és én olyan jószívű voltam, hogy nem mondtam nekik nemet. :-)


Ilyenek voltak azok a fehér vállfák, amelyek dekorációért esengtek:

Elővettem tehát a színes alkoholos filceimet, és különféle rajzolatokkal láttam el a fehér fafelületet.

Először is zöld virágos-fekete indásat készítettem:

Aztán egy világoskék-sötétkék árnyalatosat:

Majd egy mostani kedvencet, azaz népművészeti motívumosat:

Végül pedig az elmaradhatatlan levendulásat:

Utolsó lépésként vékony rétegben átfújtam őket színtelen akrillakkal. És olyan boldog voltam a rajzolt vállfáimmal, hogy biztosra veszem, nem ezek voltak az utolsó kísérletek... :-)

Karkötőrajzolat

A népi minták továbbra sem hagynak nyugodni. Olyannyira, hogy vettem néhány natúr fa karkötőalapot, és arra gondoltam, teszek egy próbát ezekkel... és ha már megvettem őket, és időt áldoztam rájuk, most írok is róluk, hátha nektek is jól jönnek a tapasztalatok. És persze számítok a krtikai észrevételekre, csak ha lehet, csomagoljátok vattába, ha nagyon nem tetszik, mert ez most nagyon közel áll a szívemhez... :-)


Ilyen faalapokat vettem - egyébként ezeket nagyon szépen lehet dekupázsolni is:

Lefestettem őket fehérre (fehér akrilfesték-alapozóval) és feketére (sima fekete akrillal):

A feketét majd egy másik bejegyzésben mutatom meg, a fehérhez viszont elővettem egy fekete vékonyhegyű filctollat (Stabilo, nem alkoholos, de a fehérrel alapozott felületen nem kenődik), és végigrajzoltam az alapon a mintát.

Igazság szerint persze festeni kellett volna, de hol vagyok én attól, hogy megfessek egy ilyen mintát... :-)

Aztán pedig - mindenfajta professzionizmus nélkül - kölcsönvettem a Nagyobbik sima filctollait, és kiszíneztem velük a mintákat.

Kicsit hagytam szikkadni a rajzolatot, aztán vékonyan átfújtam az egészet akril lakkspray-vel, egyrészt a felület védelme érdekében, másrészt pedig azért, mert ez szépen elmélyíti a színeket.

Úgy megtetszett a dolog, hogy készítettem még egyet :-)

Annyira megtetszett az egész, hogy talán egyszer a festésnek is nekifutok... majd egyszer. Ha összeszedtem a bátorságomat.Talán... :-)

Népi motívumok

Mostanában elkezdtek érdekelni a népi minták. Eddig is szépnek találtam őket, de valahogy olyan távolról szépnek... most viszont rendszeresen azon kapom magam, hogy éppen tátott szájjal nézek egy kalocsai mintát, lenyűgözve a színek és formák adta harmóniától.

Több hétnyi ilyen passzív bambulás után egyre erősebb lett bennem a vágy, hogy valamilyen módon kézzel fogható közelségbe hozzak egy mintát. Hímezni és festeni nem igazán tudok, valamilyen más megoldást kellett találnom... mivel maguk a minták is teljesen újak nekem, arra gondoltam, valamilyen "hazai pályát" keresek, és végül a süthető gyurma mellett döntöttem, hogy legalább a technika legyen ismerős.

Muszáj előrebocsátanom, hogy egyelőre csak az ismerkedés fázisában vagyok a mintákkal, ezért az eredmény még csak közepesnek sem mondható, de remélem, van remény a fejlődésre :-)
Abban biztos vagyok, hogy egy hosszú szerelem kezdődött most - gondolkodtam is, vajon miért éppen most, de valószínűleg korban-gondolkodásban is meg kell érni ahhoz, hogy az ember igazán közel jusson ezekhez a nemes és tekintélyt parancsoló népi motívumokhoz. Érdekes, hogy a divattervezés is újra felfedezi magának a hagyományos népi mintákat, és nem csak hazai fronton, hanem nemzetközi szinten is - bár egy kicsit tudathasadásos látvány Nicole Kidmant kalocsai mintás ruhában látni...

Lényeg a lényeg, a magam szerény módszereivel én is megpróbálok tenni a gyönyörű motívumok népszerűsítéséért.... a legjobb érzés pedig az, amikor a hétéves kislányom csodálkozik rá egy-egy szépséges mintára - megható tud lenni, amikor múlt és jövő így találkozik.


Visszatérve a süthető gyurmára, szerintem ez tökéletes alapanyag az ilyen minták létrehozásához - rengeteg színben kapható, tartós és könnyen formázható. Először kiválasztottam a színeket, aztán pedig legalább négyféle minta összeolvasztásával megformázgattam a virágszálakat és a leveleket:

Készítettem egy népszerű mintaelemet is:

Óvatosan átemeltem sütőlapra, és előremelegített, 100 fokos sütőben 30 perc alatt kisütöttem a két mintát.


Egy éjszakán át hagytam őket hűlni, mert tapasztalatom szerint így lesznek igazán strapabírók. Másnap egy kis kartondobozkát fekete akrilfestékkel lefestettem, és pillanatragasztóval rögzítettem rá a nagyobb mintát:

A kis mintát pedig igazán stílusidegen helyre tettem, nekem nagyon tetszik ez a hagyományos-modern párosítás :-)

Úgyhogy ezek voltak az első próbálkozásaim - de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsók, nagyon beszippantott ez a világ... :-)