Az egész úgy kezdődött, hogy a fonott szennyestartónk sokévnyi hű szolgálat után jobblétre szenderült. Érdemei elismerései mellett szétszedtünk, hogy valamelyik kerti sütögetésnél gyújtósként még tegyen egy utolsó szolgálatot - ám Ő, aki engem annyira nagyon ismer, félretette nekem az összes vékony nádrudat, ami kikerült a szennyestartó porhüvelyéből. (A legjobb, amikor már Tőle hallom azt: Majd jó lesz ez még valamire! :-) )
Én boldogan le is csaptam ezekre, bár fogalmam sem volt, ugyan mire lesz jó egy kupac, kb. 5 mm szélességű és változó hosszúságú nádszál, de a barkácsolós hatodik érzékem azt súgta, várjak csak türelemmel, majd csak jön valami ihlet erre is.
És jött! :-) Tüstént elő is vettem az utolsó hungarocell koszorúalapomat, a ragasztópisztolyomat, és nekiláttam, hogy elkészítsem ezt a bizonyos valamit.
A karikának ezúttal a sima oldalára volt szükség - egyébként teljesen egyszerű, kemény dobozkartonból is kivágható a koszorúalap ehhez a projekthez, az is tökéletesen megfelel.
Szóval, fogtam nyolc nádszálat, és felragasztottam őket szép szabályos távolságra egymástól:
Aztán ezek közé is beragasztottam jó néhány nádszálat (fontos, hogy teljesen össze-vissza hosszúságúak legyenek):
És ugyanezt folytattam tovább, egészen addig, amíg nem maradt egy ici-pici üres hely sem a nádszálak között.
És már csak a hátuljára kellett felragasztanom egy zsinórból kötött akasztót. Ennyi volt az egész, és bár nem tudnám megnevezni, ez micsoda is pontosan, nagyon-nagyon jól mutat a falon. Ha van az elnevezésére valami jó ötletetek, szívesen fogadlak benneteket keresztszülőnek :-) A kicsik szerint mindenesetre ez egy napocska, és kész. Úgyhogy nálunk egyelőre ezen a munkanéven fut :-)
