Dekoráció muffintepsiből

Szintén a rendrakásos tornádónak esett (majdnem) áldozatul egy levakarhatatlan használati nyomokat hordozó muffinsütő tepsi és egy rozsdás piskótasütő forma - de aztán persze megesett a szívem rajtuk. Jó, úgy is mondhatnám, hogy a kreatív énem a kidobás gondolatára is idegrohamot kapott, hiszen ilyen szuperpríma alapanyagokat nem pazarolhatunk el, de nem ám... akkor sem, ha szinte látom magam előtt, ahogy Marie Kondo rosszallóan cicceg, látván a kezemben a megmentett sütőformát.
De mivel tényleg hatott rám a rendrakási kultúra, mostanában csak akkor engedélyezem magamnak a kikukázott tárgy megtartását, ha rögtön tudom, milyen átnemesített formában fogom használni ezután. 
Nem is hinnétek, milyen elrugaszkodott ötleteket tudok improvizálni kétségbeesésemben, amikor érzem, hogy bár mások kidobnák, nekem meg KELL tartanom azt a tárgyat... a muffinsütő tepsi esetében például rögtön megnyugtattam a lelkiismeretemet azzal, hogy ebből igazán egyedi karácsonyi dekorációt fogok készíteni.
De azért a muffintepsi mégsem az a nagybetűsen ideális dekorációs alapanyag, ezért kicsit tovább gondolkoztam a dolgon - és végül úgy éreztem, sikerült rátalálnom arra az ötletre, amivel a sütőforma új lehetőséget kaphat. 
Igaz, muffinok már nem fognak többé sülni benne, de bízom benne, hogy nem bánja a megújult külsőt. Nekem pedig így is maradt két további muffinsütő tepsim, amit használhatok :-)


Tehát ez volt a kiindulási alap, többkörös lesikálás után:

Mintás papírokból egyforma köröket vágtam ki, amelyek éppen a forma mélyedéseibe illő méretűek voltak...

...és be is ragasztottam ezeket a tervezett helyükre.

Majd a mélyedésekbe különféle apró tárgyakat ragasztottam - mini fenyőfát, angyalkát, faformákat, pici ajándékcsomagot, tobozt, madarakat és hasonló díszeket.

Ezzel meg is volt a munka nagyja, és mivel ragasztópisztollyal rögzítettem az aprócska tárgyakat, nem is tartott sokáig a folyamat.

Legutolsó lépésként még rögzítettem rá feliratot, masnit, a hátuljára akasztót - és ezzel el is készült. 
Most is azt gondolom, olyan nagy kár lett volna kidobni a muffinsütő tepsit - hiszen most szegényebb lennék egy vintage hangulatú téli dekorációval, amit pedig máris úgy szeretek...

A piskótasütő formáról pedig hamarosan írok, mert az is kapott egy új, nem is akármilyen lehetőséget :-)

Sütikalapok ballagásra

A héten egy újabb ballagáson veszünk részt, az Ő 15 éves unokahúgainak szól majd a Gaudeamus igitur, és azért ez nem akármilyen alkalom. Egy ballagás mindig nagy ünnep egy családban, aminek mindenképpen meg kell adni a módját - most ehhez szeretnék egy kis dekorációs tippet adni. Az ötlet a májusi Kifőztükben jelent meg, sok-sok finom és dekoratív ételrecept között, szóval nagyon-nagyon jó társaságban. :-)


A dekoráció alapja ismét a papírguriga - első lépésként fessük feketére akrilfestékkel:

Ezután vágjuk őket kb. kétujjnyi vastag karikákra:

Egy fekete kartonból vagy vastagabb papírból vágjunk 6x6 cm-es négyzeteket, és óvatosan lyukasszuk ki őket középen egy kisollóval.

Vastagabb, sötét színű fonalból készítsünk kis bojtokat, és kössük fel őket egy-egy hosszabb fonaldarabra.

A fonalat húzzuk át a fekete papírnégyzetek közepén lévő lyukon, és csomózzuk meg:

A gurigakarikák tetejét kenjük be ragasztóval, és helyezzük rájuk a bojtos papírnégyzeteket úgy, hogy a csomós oldal kerüljön lefelé.

És ezzel készen is van az alkalomhoz igazán illő dekoráció. A kis kalapokat helyezzük a sütemények tetejére - egy gyors csokis muffin is tökéletes alap lehet ehhez, de rátehetjük pogácsára vagy bármilyen kör alakú finomságra is. :-)

http://www.kifoztuk.hu/

Muffinpuffogás

Aki sokat süt-főz, az előbb-utóbb eljut arra a pontra, hogy a muffinsütést már nem érzi kihívásnak. Szélsőségesebb esetben az ember szégyellni kezdi, mert hát a muffin minden, csak nem gasztrokihívás… és elfelejti, hogy volt idő, amikor ezerféle muffint sütött boldogan és elégedetten, valamikor a macaronmánia előtti időkben.

Amikor múltkor vettem egy zacskó aszalt áfonyát, motoszkálni kezdett a fejemben, hogy ebből azért de jó is lenne egy kis muffinszerűség… egy pár percig még erősen tartotta magát a „de hát csak tudok már sütni valami extrábbat is” gondolat, de aztán gondoltam, hagyjuk ezt a gasztrorongyrázást, és igenis, vállaljuk fel, hogy muffint sütünk, finomat , könnyűt, gyorsat.

És nem bántam meg, sőt, a család és a vendégek sem. :-) Jóóó, legközelebb majd sütök valami csodálatosan szépet és bonyolultat, de most igenis, nagyon jólesett ez a muffin, ami végül minden volt, csak középszerű nem, finom volt benne az áfonya, távolian aromás a levendula, édes a csoki és hozzá a dió… szóval, a tanulság az, hogy nincsenek túl egyszerű sütemények, csak túl magasra tartott orr :-)


Áfonyás-levendulás muffin

Hozzávalók:

15 dkg vaj
15 dkg barna cukor
3 tojás
egy kis pohár (125 g) natúr joghurt
4 dkg kakaó
fél csomag sütőpor
15 dkg liszt
1 enyhén púpozott teáskanál levendulavirág
10 dkg aszalt vörösáfonya
10 dkg dió

A mázhoz:
fél-háromnegyed tábla étcsoki


Elkészítés:

A sütőt 180 fokra melegítjük.

A puha vajat kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojásokat, majd belekeverjük a joghurtot. A kakaóval és sütőporral elkevert lisztet belezúdítjuk, pár mozdulattal összekeverjük, majd beleszórjuk az áfonyát, a levendulát és a diót, és ezekkel is elkeverjük a tésztát.

A muffinsütő forma mélyedéseit kibéleljük a papír muffinformákkal, és kb. 23-25 percig sütjük.

A csokimáz nálam a rohanós napokon rém egyszerűen készül: amikor kiveszem a sütőből a forró muffinokat, a tetejükre teszek egy-egy kocka étcsokit. Ez pár perc alatt megolvad, és akkor egy kiskanállal szépen körbe lehet kenni a süti tetején.

Most tettem mindegyikre egy-egy cukorgyöngyöt is, de ez teljesen opcionális, lehet rá tenni bármit, és akár semmit sem. :-)