Széltündérek

Nemrég a kezembe akadt egy doboz ruhacsipesz maradéka, amit még régebben vettem, kreatív célra - azok a régi stílusú, kerek fejű csipeszek, amelyekből egyértelműen valamilyen figurát kell készíteni, bár én használom őket rendeltetésszerűen is, mert igazi békebeli hangulatot kölcsönöznek a száradó ruháknak. :-) Mindenesetre most arra gondoltam, néhány csipeszből tündéreket készítek a gyerekeknek, amelyeket aztán vagy fellógatunk, hogy a légmozgásban kecsesen forogjanak ide-oda, vagy egyszerűen játék céljára használunk. A széltündérek hamarosan el is készültek, és nagyon jó játékszernek bizonyultak - ráadásul mindegyiket jó hosszú hajjal készítettem, hogy a Nagyobbik mostanában annyira intenzív fodrászolási lelkesedésének is eleget tegyek. :-)

A ruhacsipeszek alapból így néztek ki - itt még négyet gondoltam készíteni, de közkívánatra aztán hat lett belőlük, mivel a kicsik úgy gondolták, fejenként három-három tündérrel lehet igazán jól játszani :-)

Fehér akril alapozófestékkel lefestettem a csipeszeket, majd száradás után a felső részüket színesre festettem.

A szoknyához mintás papírból olyan hosszú csíkot vágtam, amit nagyjából háromszor a csipesz köré tudtam tekerni, és hosszában nyílásokat vágtam rá.

A papír belső, nem vágott részét bekentem ragasztóval, és a csipeszre tekertem. A bevágott csíkok alját egy ecset nyelének segítségével ívesre pödörtem.

Fonalból elkészítettem a figura haját, majd a csipesz tetejére ragasztottam, és alkoholos filccel megrajzoltam a pofiját.

A  szárnyat kettéhajtott mintás papírból vágtam ki. A szárny közepét beragasztóztam, rátettem egy cérnahurok végét (hogy majd fel lehessen akasztani), és a szárnyat a csipesz hátuljára ragasztottam.

Sorban egymás után elkészült az összes széltündér, akiknek nevet a kicsik adtak, így lett belőlük Levendulatündér, Ősztündér, Naptündér, Fűtündér, Virágtündér és Jégtündér :-)

Azóta a tündérek hol felfüggesztve a légáramlatban forognak, hol pedig csodás kalandokat élnek át a gyerekszobában, ráadásul még fodrásznál is jártak, úgyhogy a képeken látható unalmas hajzatok helyett némelyiknek csini bubifrizurája lett, egy másiknak fonott copfja, a harmadiknak szélfútta kontya, sőt, Jégtündér még sapkát is kapott, hogy a hideg szélben repkedve meg ne fázzon.... :-)

Tartósított falevelek

Egészen biztosan nem vagyok egyedül az őszi falevelek iránti rajongásommal - de hát kit tudna hidegen hagyni a színek féktelen tobzódása, a halványsárga-égővörös-drapp-narancs-fáradtzöld-rozsdabarna kavalkád? Ilyenkor legszívesebben az összes falevelet begyűjteném, hogy megőrizhessem ezt az évente egyszeri hihetetlen színforgatagot... régebben megszállottan hurcoltam haza több doboz avart, hogy aztán a levelekkel telerakjam az összes A/4 méret fölötti könyvünket. Még ma is szoktam belőlük találni a ritkábban olvasott albumokban :-)
Persze, mindannyian tudjuk, hogy a lepréselt és megszáradt falevél rendkívül sérülékeny - ezért minden évben hosszasan töröm azon a fejemet, hogyan tudnék a falevelekből tartós díszt készíteni. A neten olyasmit már láttam, hogy viaszba mártják a leveleket, de ez nekem egyrészt túl körülményes, másrészt ennek a megoldásnak a tartósságáról sem vagyok meggyőződve... és a Nagyobbiknak elsőbe kellett mennie idén ősszel, hogy végre megtaláljam a nekem leginkább megfelelő megoldást. :-)

Maradt ugyanis egy tekercs öntapadó, átlátszó fólia a könyvek és füzetek bekötése után - és arra gondoltam, miért ne vonhatnám be ezzel a fóliával a lepréselt levelek mindkét oldalát... úgyhogy ki is próbáltam az ötletet nyomban.

Elővettem egy adag lepréselt és megszárított falevelet:

Kiválaszottam egy falevelet. Az átlátszó, öntapadós fóliából vágtam egy akkora darabot, amelyen kétszer elfért kényelmesen a falevél. Lehúztam a fóliáról a papírt, az öntapadós oldallal felfelé lefektettem az asztalra, és rátettem a falevelet.

A fólia másik felét ráhajtottam a falevélre, és alaposan lesimítottam, hogy jól rátapadjon a levél felületére.

Aztán pedig körbevágtam a levelet - ezt lehet úgyis csinálni, hogy teljesen a falevél széleit vágjuk körbe, de én inkább hagytam egy 1-2 mm-es ráhagyást a szélek mellett, hogy nagyobb biztonságban legyen a levél.

Jó pár falevelet befóliáztam és kivágtam:

Ezután pedig cérnát fűztem egy tűbe, átszúrtam a fóliát a levél száránál, és így már fel is tudtam akasztani a leveleket.
Nálunk a gyertyacsillárra kerültek - szépen méltóságteljesen forognak, ha légáramlat éri őket, este pedig külön szép, ahogy megcsillan rajtuk a fény... és egy ici-pici darabka sem tud már így letörni róluk.

Szeretem az őszt. :-)

Színes tobozok

Amikor Pannonhalmán jártunk, sok-sok lehullott tobozt gyűjtöttünk. Úgy általában az összes kirándulásunkról toboztömegekkel szoktunk hazatérni, mert különös vonzódást táplálok a természet ezen alkotásai iránt - aztán persze ha éppen nincs karácsony környéke, csak ide-oda pakolgatom a tobozokat... de a vakációs időkben ugye minden alapanyagot el lehet használni, erről már írtam is, úgyhogy most a tobozok is fontos szerephez jutottak. Igaz, semmi konkrét elképzelésünk sem volt - ezért csak elővettem a festékeket meg az ecseteket, bízva abban, hogy ha szépen színesre pingáltuk őket, csak eszünkbe jut valami... és ha nem, még mindig bepakolhatjuk őket befőttesüvegekbe.

Akrilfestékkel befestettük, ki-ki képességei szerint - ezért aztán a tobozok egy része inkább foltos lett, mint színes, de szerintem ez így kimondottan jól nézett ki. :-)

És végül is elvetettük a befőttes üveges elképzelést, mert egyenként cérnaszálra kötöttem a tobozokat, egy csomóba kötöttem a cérnák végét, és így lett egy színes tobozos logónk - egy újabb, egyszerű, de mégis gyereklekötős programú délután végén. :-)

Baglyos-papírgurigás mobil

Teljesen biztos vagyok abban, hogy már nagyon hiányzott nektek egy újabb gurigás ötlet. :-)
Ez a mostani mondjuk nem az a kimondottan villámgyors dolog, de annál kedvesebb - a mi Kisebbikünk azonnal nagy rajongójává vált, és sok-sok percen át képes figyelni.

Az ötlet eredete megint csak egy nagyon kedvező árú beszerzés volt: az egyik kreatív webáruházban 50 Ft/db áron lehetett venni kis baglyokat, gondolom, készletkisöprés okán. Nagyon helyes kis baglyok voltak, szépen kidolgozva, rokonszenves ábrázattal, úgyhogy mindenképpen szert kellett tennem jó néhányra... :-) 
Amikor megérkeztek a kis baglyok, rögtön éreztem, hogy az ilyen helyes kismadarak valami különleges felhasználást igényelnek. Úgyhogy arra gondoltam, mindegyik saját kis házat kap, a házakból pedig egy felakasztható mobil készül majd, ami minden bizonnyal nagyon szépen fog mozogni, ha légáramlat éri.

És ez azon rtika ötletek egyike volt, ahol a végeredmény egészen pontosan olyan lett, mint amilyennek elképzeltem - úgyhogy most éppen ez a kedvencem a dolgaim közül. :-)


Először is fogtam jó néhány darab vécépapír-gurigát, és lefestettem őket különböző színűekre.

Mindegyiknek a közepére egy sniccerrel - nagyon óvatosan - vágtam egy ablakot, és ki is hajtottam a széleket.

 

Következhetett a tető: kiválasztottam a szükséges mintás papírokat. A papír hátoldalára tettem egy kistányért, és körberajzoltam.

Aztán a kört megfeleztem egy ceruzával, és kivágtam az egyik félkört, majd összetekertem tölcsér formájúra, és egy pötty pillanatragasztóval rögzítettem. (A tölcséreket úgy hajtottam össze, hogy felül maradjon egy kis nyílás.)

A papírtölcséreket  a gurigák tetejére ragasztottam:

Mivel a baglyok sosem laknak vadiúj házakban, gondoltam, kicsit lelakottá teszem a gurigákat. :-)
Narancssárga papírra téglamintát rajzoltam:

Aztán mindenféle amorf alakúra vágtam a papírt, és a téglamintás darabkákat a gurigákra ragasztottam.
Az ablaknyílások közepére egy-egy pötty pillanatragasztót tettem, és ráültettem a kisbaglyokat.

Jöhetett a felakasztás: egy fonalat átvezettem a papírtölcsérek tetején, alul pedig kötöttem rá egy gyöngyöt, hogy biztosan ne csússzon ki felakasztáskor.

Vágtam egy hosszabb darab fonalat, és egy bot két végére kötöttem:

És innentől már csak annyi dolgom volt, hogy a házikókat felkötözgessem a botra, különböző magasságokba, és készen is lett a baglyos-gurigás mobil, a Kisebbik nagy-nagy-nagy örömére. :-)

Méhecskék a gyerekszobába

Ha már így négyszemközt vagyunk, be kell vallanom, valamiért nehezemre esik kidobni a vécépapír-gurigákat. Emlékszem egy esetre, amikor már elindultam a kuka felé egy ilyen üres gurigával, és volt egy másik alkalom is, amikor már tényleg MAJDNEM ki is dobtam, de aztán végül nem sikerült legyőznöm a bennem rejtőző titkos énemet, a "Mentsük meg a vécépapír-gurigákat!" mozgalom szószólóját, és egy újabb darabot helyeztem az amúgy is terjedelmes kupacra.

Neki persze időről időre tele lesz a hócipője a millió gurigával, és a szelektív hulladékgyűjtőbe transzportálja az kedves kis barátaimat, de én nem szoktam elcsüggedni, hanem kitartóan újrakezdem a gyűjtögetést.

Igazából az motivál engem, hogy ezekből a gurigákból annyi jópofa dolgot lehetne készíteni. De sajnos, be kell ismernem, hogy a hangsúly erősen a feltételes módon van, mert eddig még (és most földre sütött szemmel és piros arccal tologatok a cipőmmel egy kavicsot) nagyjából semmit sem csináltam belőlük.

Na de nemrég, amikor megintcsak egy újabb darabbal növeltem a vécépapír-gurigák Eiffel-tornyát, bevillant egy ötlet.
A dolog eredete az, hogy - nem tudom, észrevettétek-e már - normális, kedves kinézetű, elfogadható árú, rendes fényt produkáló mennyezeti lámpát gyerekszobába nagyjából lehetetlen kapni. Nemrég a Kisebbik szobáját szereltük fel új lámpákkal, és kénytelenek voltunk "felnőttes" spotlámpákat venni, mert semmi egyebet nem találtunk. Viszont azért egy négyévesnek mégsem az igaziak az ilyen lámpák, úgyhogy gondoltam, lógatok rájuk valamit, amitől kicsit mégiscsak kisgyerek-közelibbek lesznek.

És akkor gondoltam arra, hogy a vécépapír-gurigák egy részéből méhecskéket fogok készíteni - ehhez más nem is kellett, csak egy kis sárga festék, fekete papír, fekete toll, pár nagyobb gyöngy, egy kis drót, pár zseníliaszál meg egy kevés maradék fonal.

Így születtek meg a képen szereplő méhecskék - a vakuzás elkerülése miatt itt a teraszra futó akácon lógnak, de nemsokára átkerülnek majd a lámpákra.

És remélem, mostantól ontom majd az ötleteket a gurigák felhasználása terén. :-)