Jégvirágkoszorú

Mostanában a napok főszereplője egyértelműen a hideg. Nekem úgy rémlik, az elmúlt években nem volt ilyen kitartó fagyoskodás, de persze nem olyan rossz ez, hiszen annál jobb bekuckózni a meleg szobába, és talán rémrovarokból sem lesz annyi, mint az enyhe telek után. Reggelenként viszont lelkierő kell az ajtón történő kilépéshez, és a fűtésszámla sem fog boldog perceket okozni, úgyhogy nem árt keresni a fagyos idő további előnyeit, mert őszintén szólva, sok azért nincs neki...
A jégvirág egyébként éppen egy ilyen dolog. Amikor kicsi voltam, kedvenc elfoglaltságom volt az ablakon nézegetni ezeket a csodás rajzolatokat - akkor még persze meg voltam győződve arról, hogy ez a tündérek műve, mit nekem tudományos magyarázat, uggggyan.
A jégvirágok iránti szeretet azóta sem múlt el, még az sem ártott neki, hogy kénytelen voltam időközben belátni, a keletkezésüket illetően sajnos egy hajszálnyival valószínűbb a racionális magyarázat...
Így aztán a jégvirágok lettek a mai bejegyzés témája - igaz, egy kicsit átlényegülve, papírból és nem is virágformában, de a végeredmény nekem mégis azokon a régi ablakokon kinyíló fagyos csodákat idézi.


Első lépésként kikészítettem a jégvirágos témának megfelelő színű-jellegű papírokat:

Majd különféle alakzatokat vágtam ki belőlük, mintalyukasztóval és anélkül:

Elővettem egy szalma koszorúalapot, és körbetekertem fehér krepp-papírral.

... míg kellően jeges színe nem lett.

A papírformákat elkezdtem felrögzíteni az alapra: egyrészt gombostű segítségével, másrészt papírragasztó stifttel.

Így haladgattam tovább, míg a nagyját be nem borítottam:

Végül még kitöltögettem a maradék kivágásokkal az üresebb részeket, és hamarosan elkészült a jégvirágos koszorú, amiről mindig a januári hideg napok jutnak majd eszembe... a nyári kánikulában majd direkt jól jön. :-)

Kottapapír-tobozok

Ez az ötlet abszolút nem saját, az elmúlt hetekben nagyjából százszor futottam bele a legkülönfélébb oldalakon, de úgy éreztem, én sem maradhatok ki belőle. :-) Annyi újításom azért van a dologban, hogy sehol sem láttam, hogy bárki is kottapapírral dekorálná a tobozokat, de én kitartóan és hűségesen imádom ezt a papírtípust, amelyből az egereknek "köszönhetően" még mindig nagy mennyiség áll a rendelkezésemre - ezért természetes volt, hogy enyhén nosztalgikus hangulatú, a régi idők dallamait idéző tobozokat készítek.
Azért hozzá kell tennem, hogy kell egy kis fantázia ahhoz, hogy a végeredménybe belelássuk a tobozformát, de szerencsére ide csupa olyan kedves olvasó jár, aki az átlagnál nagyobb fantáziával és kreativitással büszkélkedhet, ezért él bennem a remény, hogy Ti is látjátok a tobozt :-) 

Szóval, a tobozos dologhoz kellett három hungarocelltojás (a szimpla műanyag verzió is jó lenne, de nekem nem volt), kottapapír (nem kell eredeti, fénymásolt/nyomtatott is tökéletes), valamint egy kis méretű, kör alakú mintalyukasztó, amit csak azért vettem, hogy elkészíthessem a tobozokat ami amúgy is volt a gyűjteményemben. :-)

 Biztos hihetetlenül hangzik így elsőre, de használtam is a lyukasztót :-) Kivágtam tehát sok kis papírkört:

 Ragasztópisztolyt izzítottam, majd egy papírkört a tojás csúcsára ragasztottam.

 Ezután körberagasztottam néhány további papírkörrel.

 


Újabb és újabb papírköröket ragasztottam fel:

 


...míg teljesen be nem borítottam a tojást.

 Ezután egy fogpiszkálóval kicsit kifelé göndörítettem a papírkörök alját:

 


 Végül selyemszalagból készült masnikat rögzítettem a tobozkák tetejére, és ezzel készen is lett.
Bizonyos szögekből nézve tényleg tobozos :-)

Tavaszi koszorú hóvirágokkal

Kimondottan érdekes telünk van. Sokáig semmi hó, közben meleg, aztán néhány óra leforgása alatt jégvilággá változott minden, de hó még mindig sehol, sok napsütés, nyíló virágok a kertben, aztán végre hóesés, amit eső olvaszt el, aztán újra hó, és végre hóemberépítés!! ...aki viszont néhány óra alatt válik tócsává a tűző napon, és hidegmeleghidegmeleg - a tegnapi-tegnapelőtti napsütés után pedig igazán megértettem a Kisebbiket, aki tanácstalanul kérdezte, hogy akkor most milyen évszak is van...? Mondtam neki, hogy valami furcsán egyedi keveréke az ősznek-télnek-tavasznak, de azért naptárilag persze tél, de néha kimondottan őszies a sok esővel, miközben az ember valahogy mégis tavaszt érez ebben az áradó napfényben.... és végül is ez a legmeghatározóbb mind közül, és ha most én lennék Chris a Miért éppen Alaszka? c. szuperkedvencből, akkor most felolvasnék valami csodaszép idézetet a tavaszról :-) De mivel én csak a saját eszközeimmel tudok tavaszt várni, készítettem egy nagyon-nagyon egyszerű tavaszi díszt egy drót vállfából (ez ám az igazi fából vaskarika :-) ), rozmaringágakból és fehér papírból. Egészen pontosan szívkoszorút pici, szimbolikus hóvirágokkal - a következőképpen.

Kikészítettem a drót vállfát:

Alul megjelöltem a közepét úgy, hogy lehúztam a drótot - ez azért fontos, hogy a drótból hajlítandó szív aránylag szabályos legyen majd.

 


Ezután némi kézi erővel meg egy kúposfogó segítségével nagyjából szív formájúra hajlítottam a drótot.

Vágtam a teraszunk előtt most is gyönyörűen zöldellő, nagy rozmaringbokrokról néhány vékonyabb ágat:

Az ágakat egyesével a drót köré hajlítgattam, és rögzítésként egy kis zöld cérnával körbetekertem az ágakkal borított drótot.

 Amikor ez megvolt, még egy réteg rozmaringággal tekertem be a meglévő réteget, ezzel ki is alakult az alap.

Egy kis méretű, virág formájú mintalyukasztóval kivágtam jó pár formát:

 


A virágokat egyenként összetekertem (ezt egyszerűbb úgy, ha két szirom között egy picit bevágjuk a papírt), míg a kis virágfejekből jó pár nem hevert az asztalon. Nem vettem nagyon komolyan a formázást, nem az volt a cél, hogy a megszólalásig valósághű virágfejeket gyártsak. :-)

A kis virágfejeket ragasztópisztollyal a rozmaringágakra rögzítettem.

És végül már csak egy kockás masnit ragasztottam a szív tetejére. Szándékosan nem tettem egyebet az alapra, ezt most így éreztem tökéletesnek, de el tudom képzelni úgy is, hogy a közepébe belógatunk valamit, betűket, kismadarat, amit csak szeretnénk - mindenképpen csak úgy árad belőle a tavaszi hangulat :-)

Gombolyagkoszorú

Ahogy hűvösödik az idő, egyre inkább bekuckózós hangulatba kerülünk, és a meleg, puha dolgok kerülnek a népszerűségi listák élére. Minden bizonnyal ennek az érzelmi változásnak köszönhető a mai bejegyzés is, noha egészen más ok szolgáltatta az alapanyagot. Történt ugyanis, hogy előkerült a fonalmaradékos dobozom - most ez úgy hangzik, mintha nonstop kötném a norvégmintás pulcsikat, de nem.... a lényeg, hogy az idei Halloween-buli egyik legnépszerűbb állomása az volt, amikor közkívánatra újra pókfészekké változtattuk a hálószobát: ehhez különféle fonalakkal keresztül-kasul szőttük az egész helyiséget, a fonalakra pedig pici csengőket kötöttünk - a gyerekeknek pedig ebben a hatalmas pókhálóban kellett különféle elrejtett üzeneteket úgy megtalálniuk, hogy a csengő 20-nál többször nem szólalhatott meg. Nagyon szórakoztató játék volt, és a buli utáni pakolásnál ebből keletkezett sok-sok hosszabb-rövidebb (de inkább kimondottan rövid) darab fonal. Ezeket sajnáltam volna kidobni, és eltettem mindet a szokásos "majd jó lesz valamire" vezérelv alapján - és a hideg idő beálltával rögtön támadt is egy ötletem, hogy pontosan mire is. Azonnal fel is túrtam a további készleteket, és a papírgolyók közül elővettem azokat, amiket szintén csak kegyeletből óvtam meg a kidobástól - volt köztük például olyan, amit a Kisebbik rágott meg még évekkel ezelőtt, volt egy, amiből a Nagyobbik akart babát készíteni, de félúton elunta, és volt jó pár olyan, amit itt-ott horpadttá és hiányossá csócsált az idő vasfoga - no ezeknek is éppen most érkezett el a másodvirágzás nagy pillanata.

Itt láthatjátok is a kiindulási alapot:

Fogtam ezeket a különféle méretű golyókat, kicsit beragasztóztam őket, majd mindet betekertem a maradék fonalakkal és konyhai spárgával - némelyiket nagyon szabályosan, másokat pedig kimondottan kócosan, hogy igazán különböző darabok szülessenek.

Amikor a betekert golyók száma a célt szem előtt tartva már elegendőnek tűnt, gyorsan készítettem egy koszorúalapot: maradék jó erős dobozkartonra tettem egy tányért, körberajzoltam, majd a közepére is tettem egy tálkát, ezt is körberajzoltam - az így keletkező korongot pedig kivágtam.

A kartonkorongra ragasztópisztoly segítségével felrögzítettem a gombolyaggolyókat - ahol esetleg maradt egy kis szünet, oda gyorsan tekertem kis fonalgombolyagokat.

 
A dekorációs szakasz minden koszorú esetében a kedvenc rész :-) Első lépésben néhány szürke spulni került rá, amire egy kis pékzsineget tekertem. 
Ezek sajnos nem antik spulnik - akkor persze nem is ragasztanám fel őket sehova, csak gyönyörködnék bennük -, egyszerű, kreatív célra való faspulnik, egy barátnőmtől kaptam ajándékba egy csomaggal.
Az egyik nagy álmom egyébként egy kupac igazi, régi spulni, amin olyan kis kerek papírcímke van, régi idők illatát hordozza... óóó, de mennyire szeretnék olyat! Borzasztóan nagyon, nagyon, NAGYON :-)
Szóval, visszatérve a valósághoz, spulnisan a koszorú egyelőre így nézett ki:

Nem is akartam túlbonyolítani a dolgot, úgyhogy már csak néhány kis, régies hatású fém díszgömb került rá, újságpapírból kivágott hópelyhek (mintalyukasztó :-) ), egy pici kerámiaangyalka, valamint a múltkor beszerzett irodai bélyegzőmmel nyomott "Boldog karácsonyt" felirat - és ezzel a puhaságot sugárzó koszorúm el is készült.
Tudom, hogy ez már az ezredik koszorú itt a blogon, de ez most óriási kedvenc... vagy mindegyiknél ezt mondom? :-)

Díszgömbök kottapapírból

Tudjátok, hogy megszállottan rajongok a különféle mintalyukasztókért, és büszkén mondhatom, egész jó kis gyűjteményem van már ezekből, mert mindenféle ünnepre ilyeneket szoktam kérni. A készlet legújabb darabja egy kör alakú mintalyukasztó, ami szépségesen nagy köröket (7,5 cm) tud vágni, és amiről már évek óta ábrándozom... hiszen annyiféle célra lehet használni egy ilyet, a lekvárosüveg-címkétől kezdve a különféle csodás papírdekorációkig. Sok évvel ezelőtt megpróbálkoztam egy álomszép papírgömb elkészítésével, amihez sok egyforma szabályos körre volt szükség - de a végeredménnyel nem voltam maradéktalanul elégedett, mert ennyi kört nem tudtam szépen kivágni. No de most! :-) Elővettem a régi jegyzeteimet, és újra megpróbálkoztam a gömb elkészítésével - ez most olyan gördülékenyen ment a lyukasztó segítségével, hogy rögtön kettőt gyártottam le, majd újabb kettőt a kicsikkel együtt is - sokkal gyorsabban ment, mint a legelső próbálkozás alkalmával, úgyhogy az egész család tele lett sikerélményekkel. :-)

A papírgömb anyagául az egérrágta kottapapír-készletemből használtam fel néhány lapot:

 


Egy közepesen vastag kartonpapírból vágtam egy kört, a kottapapírból pedig 20 darab ugyanakkora kört.

 


A kartonpapír körből elkészítettem a hajtássablont, a következőképpen. Elsőként félbehajtottam a papírt:

 


Szétnyitottam a papírt, majd a kör alsó részét felhajtottam a vonalig.

Ezután az egészet így, ahogy volt, félbehajtottam.

Újra kihajtottam az egészet, és az alsó behajtást megint elvégeztem.

Végül jobbról és balról is behajtottam hasonlóképpen a papírt, a középső hajtásvonalig.

Kihajtottam a papírt, ezzel el is készült a hajtássablon. Rátettem a sablont egy kottapapír körre úgy, hogy pontosan fedje - majd a sablon hajtásai segítségével a kottapapír széleit behajtottam.

Kivettem a sablont a kottapapírból. Ezzel a módszerrel meghajtottam mind a 20 db kottapapír kört:

A háromszögeket elrendeztem úgy, ahogy a ragasztás sorrendjéhez kell, tehát 10 darabot egymás mellé, egy csíkban, 5-5 darabot pedig kör alakban.

A csíkkal kell kezdeni: a képen látható módon összeragasztottam a háromszögek szélet.

 Amikor a tíz darabot összeragasztottam így csíkban, a két legszélsőt is egymáshoz ragasztottam, így egy gyűrű alak jött létre.

Jöhetett a két öt darabos elem: ezeknek a részeit körben ragasztottam egymáshoz, így egy csúcsos alakzat jött létre.

Ezt a gyűrű alakú csíkra ragasztottam, a szabadon lévő fülecskék segítségével.

 Végül már csak az alsó részt kellett a középső elemre ragasztani, és ezzel el is készült a gömb. Leírni persze tízszer hosszabb, mint ahogy a valóságban történik - az első darab után az egész már nagyon gyorsan megy.

A gömb tehát elkészült:

 Az egyik fülecskét kilyukasztottam, és egy szalagot fűztem át rajta, amire masnit kötöttem.

De persze fellógatva mutat a legjobban... a gyerekek is rögtön kedvet kaptak hozzá. Sajnos az övékét nem tudom megmutatni, mert ajándékba készültek, és akik kapják, azok olvassák a blogot, de a lényeg, hogy az ő gömbjük elemei nem kottapapírból készültek, hanem fehér kartonköröket vágtam ki nekik, amire karácsonyi képeket rajzoltak - így aztán tüneményes gyerekrajzos ünnepi gömböket gyártottak. :-)
7,5 cm-es körök felhasználásával egyébként egy 14-15 cm-es átmérőjű gömb lesz a végeredmény, tehát igazán nem kicsi darab, és igazán látványos.

Még egy fontos gyakorlati dolog: noha a kottapapír nem túl vastag, a gömb szerkezetéből adódóan az egész rendkívül stabil és kicsit sem sérülékeny - gyakorlatilag bármilyen papírból elkészíthető.
Közeledik... :-)