Tojások papírborítással

Az igazság az, hogy a műanyag tojásokat nem tudom megszeretni. Igaz, hogy törhetetlenek, és az sem amortizálja le őket, ha áldozatul esnek a macska vadászösztönének, ráadásul sokféle színben vannak, de sajnos mégis műanyagok, és ez egy naaagy hátrányosság a szememben... nemrég pedig fehér műanyag tojásokat kaptam felhasználásra ajándékba, és tény, hogy ezek egészen csinosan festettek, mégsem tudtam megszeretni őket. Ezért aztán úgy gondoltam, bevonom őket valamivel, és úgy - legalábbis számomra - szerethetőbbek lesznek.
Pedig tényleg nem voltak visszataszítóak, sőt:

De azért azt gondoltam, egy kis papírborítással csinosabbak lennének. Feltúrtam a papírjaimat, és kiválasztottam néhány régies-szövegmintás darabot:

A kiválasztott papírt kisebb darabokra vágtam:

Majd a papírdarabokat elkezdtem dekupázsragasztóval a tojásra rögzíteni. Természetesen lettek gyűrődések a papíron a felület íve miatt, de ez - éppen a régies hangulat miatt - nem volt zavaró.

A többi foltot is felragasztottam - a papírdarabkák alá és felszínére is kentem ecsettel a dekupázsragasztóból.

Egyszerre a tojás egyik felével tudtam haladni, ezután szükség volt egy kis száradásra, hogy a másik oldallal is lehessen foglalkozni - de mire végigértem a tojásokon, az első már meg is száradt.

Tulajdonképpen ennyi is volt velük a teendő. :-) Miután mindegyik elkészült, töprengtem rajta, hogy tovább dekoráljam-e őket, de úgy éreztem, így tökéletesek. Jó, jó, a tavalyi transzferált libatojások továbbra is a legnagyobb kedvenceim tojásdekorálás tárgyában, de azért ezek a vintage hangulatú tojáskák is helyet kapnak majd a húsvéti asztalon. :-)

Jégvirágkoszorú

Mostanában a napok főszereplője egyértelműen a hideg. Nekem úgy rémlik, az elmúlt években nem volt ilyen kitartó fagyoskodás, de persze nem olyan rossz ez, hiszen annál jobb bekuckózni a meleg szobába, és talán rémrovarokból sem lesz annyi, mint az enyhe telek után. Reggelenként viszont lelkierő kell az ajtón történő kilépéshez, és a fűtésszámla sem fog boldog perceket okozni, úgyhogy nem árt keresni a fagyos idő további előnyeit, mert őszintén szólva, sok azért nincs neki...
A jégvirág egyébként éppen egy ilyen dolog. Amikor kicsi voltam, kedvenc elfoglaltságom volt az ablakon nézegetni ezeket a csodás rajzolatokat - akkor még persze meg voltam győződve arról, hogy ez a tündérek műve, mit nekem tudományos magyarázat, uggggyan.
A jégvirágok iránti szeretet azóta sem múlt el, még az sem ártott neki, hogy kénytelen voltam időközben belátni, a keletkezésüket illetően sajnos egy hajszálnyival valószínűbb a racionális magyarázat...
Így aztán a jégvirágok lettek a mai bejegyzés témája - igaz, egy kicsit átlényegülve, papírból és nem is virágformában, de a végeredmény nekem mégis azokon a régi ablakokon kinyíló fagyos csodákat idézi.


Első lépésként kikészítettem a jégvirágos témának megfelelő színű-jellegű papírokat:

Majd különféle alakzatokat vágtam ki belőlük, mintalyukasztóval és anélkül:

Elővettem egy szalma koszorúalapot, és körbetekertem fehér krepp-papírral.

... míg kellően jeges színe nem lett.

A papírformákat elkezdtem felrögzíteni az alapra: egyrészt gombostű segítségével, másrészt papírragasztó stifttel.

Így haladgattam tovább, míg a nagyját be nem borítottam:

Végül még kitöltögettem a maradék kivágásokkal az üresebb részeket, és hamarosan elkészült a jégvirágos koszorú, amiről mindig a januári hideg napok jutnak majd eszembe... a nyári kánikulában majd direkt jól jön. :-)

Japán lánykák

Van az a fajta borosdugó, amire csúnyán pikkelek - itt is leszóltam már nem egyszer, tudjátok, a nem parafa, nem szép, ellenben rendkívül taszító műanyagszerű dugó. Nekem mindig csalódás, amikor egy minőségibb borosüvegből egy ilyen kerül elő, de azért mindig elrakom, mert ugye sosem tudhatjuk, mire lesz jó. És végül is mentségére szóljon, hogy tényleg mindig jó valamire, legutóbb például arra, hogy amikor a Nagyobbikat megint elővette a kokeshibaba-készíthetnék (amióta évekkel ezelőtt megvettem neki a Jumi c. könyvet, ez a vágy azóta rendszeresen rátör), no akkor jól jöttek ezek a rémdugók. Ugyanis ezekből, néhány préselt papírdugóból és persze az imádott mintás papírokból csinos kis japán lánykákat készítettünk - alig tudtuk abbahagyni a gyártást, annyira elkapott bennünket a gépszíj, nem is tudom, melyikünket jobban. :-)

Tehát a rondácska dugók, valamint a préselt papírgolyók mint kiindulási állapot:

Első lépésként a dugókra ragasztottuk a golyót, azaz ezt inkább én, mert ehhez ragasztópisztolyt érdemes használni:

Frizurakészítési fázis következett. Fekete akrilfestékkel festettük a hajakat, néhol még további kisebb papírgolyókat is felragasztva a csinos külső érdekében:

Kisebb gyerekekkel persze a hajakat simán lehet vastagabb filctollal is rajzolni, néhány éve még mi is így készítettük :-)
A ruhák megalkotása volt a legjobb, a mintás papírokban történő tobzódás a világ egyik legjobb dolga... Egy újabb tipp kisebb kezekhez: egyszerű fehér papírt ragasszunk körbe papírragasztó stifttel a dugón, a gyerekek imádni fogják, ha filctollal dekorálhatják a ruhákat.

Aztán persze arcot is készítettünk, meg még jó pár további babát, nagy örömmel :-)
Ha esetleg a papírok beszerzési forrása érdekelne benneteket, tegnaptól az Aldiban kaphatóak éppen ezek a szépségesek...

Anyák napi árnykép

Nagyon szeretem az árnyképeket - nem olyan nehéz elkészíteni ezeket, mint amilyen jól mutatnak -, ezért amikor anyák napi ajándékötleten törtem a fejem, rögtön ez jutott eszembe elsőként. Körbenéztem a neten, milyen árnymintákat lehet találni anyák napi témakörben, és itt találtam is egy hat képből álló sorozatot - igaz, ezt csak pénzért lehet letölteni, de nem olyan nagy nehézség monitorról lemásolni a képet, főleg azt, amit én választottam ki végül. Igaz, én nem a nehézségi fok miatt döntöttem emellett, hanem mert ez a kép éppen olyan, mint kisebb koromban én és az anyukám - mi is éppen így sétáltunk, ő a mai szemmel is hihetetlenül klassz szőrmés hasítottbőr-kabátjában, én a saját kis szövetkabátomban, meghitt beszélgetésbe merülve... igen, éppen ilyenek voltunk, mint az árnyképbeli kislány és anyukája.

Így aztán nekikezdtem - kikészítettem egy fekete fotókartondarabot:

Erre rámásoltam grafitceruzával a kiválasztott képet, többé-kevésbé hasonlóan az eredetihez:

Éles kisollóval (sziluettollóval) kivágtam a figurákat:

Majd felragasztottam a fekete árnyképet egy aprópöttyös rózsaszín kartonra.

Készítettem még egy feliratot a képre, amit mintalyukasztóval kidíszítettem - és ezzel készen is lett, sokkal gyorsabban annál, mint ahogy elsőre gondoltam. És ha ránézek, mindig eszembe jut, ahogy ott sétálunk kiskoromban a téren - én és az anyukám....

Nyuszi a csészében

Amióta a blog létezik, elég sok tárgyat-dolgot-ezt-azt készítettem, de ezekből meglepően kevés található itthon (mindig lett gazdájuk rögtön a család és a barátok körében). Az itthoniak viszont azért maradtak, mert nem tudtam róluk lemondani - ezek közül is a szívemnek egyik legkedvesebb alkotás a csorba pöttyös bögrében lakó manólány, ő mindig ott függ az egyik könyvespolcunk mellett. Azóta is mindig várom, hogy egy hasonlóan csinos, ám használatra már alkalmatlanul amortizálódott bögréhez vagy csészéhez juthassak, de mostanában senki sem tördeli nálunk a porcelánokat, mi ketten nem vagyunk kimondottan balhés típusok, a kicsik meg már régen kinőttek a spontán leejtős korszakukból. Kezdtem is már lemondani a bögrés ötleteimről, ám pár napja váratlan helyről érkezett a segítség - a mosogatógépünk valószínűleg már nem bírta hallgatni a sirámaimat a forráshiányról, és egy épen betett csészét kicsorbulva és megrepedve adott elő. Rögtön eszembe jutott Szabó Magda és az ő apukája, aki a törött bögréket körbetáncolta ("már nem élsz túl, büdös bögre"), és hasonló örömöt éreztem, de persze nem a csésze porhüvelyének pusztulása miatt, hanem mert így pompás alapanyaghoz jutottam. És így végre meg tudtam valósítani egy olyan ötletet, amit már tavaly húsvétra is terveztem, csak nem volt hozzám csészém, ugye - de most! :-)

Az ötlethez először is szükségem volt egy apró nyuszifigurára - ezért elővettem egy kis maradék agyagot, és ebből formáztam meg a nyuszit, azaz rögtön kettőt is, mert a másikkal is van már tervem:

 Készítettem még pár tojáskát is:

 Miután az agyag kiszáradt, egy levágott mosogatószivacs-darabra kevés barna akrilfestéket tettem, és ezzel pacsmagoltam körbe a tojásokat.

Elővettem a főszereplőt, a kicsorbult csészét:

Zöld szárazvirágból egy kisebb adagot a csészébe ragasztottam:

A nyuszit szintén ragasztópisztollyal rögzítettem a csésze belsejébe, akárcsak a tojásokat.

Mintás papírból picike virágokat vágtam ki, ezeket is a csészébe helyeztem.

Mintás papírból kivágott rombuszokból és egy pékzsinegdarabkából zászlófüzért készítettem, majd a zsineg két végét a csésze szélére ragasztottam. Ezután még vágtam egy, a zászlókkal színben harmonizáló papírkört, és a csésze belsejébe ragasztottam - a nyuszi pedig kapott egy fonalból kötött zöld masnit a nyakába.

Ezzel tulajdonképpen készen is lett a mini húsvéti jelenet. Még egy pöttyös organzamasnit kötöttem a csésze fülére, és ezután már csak örülnöm kellett neki - és ez nagyon simán ment is, hiszen annyit vártam rá... :-)