Grillázsos csokitorta

Tavaly október 30-án volt egy képes naplós bejegyzésem, amelyben az egyik kép többetek fantáziáját is megmozgatta. Egy olyan sütemény, vagy még inkább torta volt ezen, amelyik óriási sikert aratott aratott a családban és a baráti körben, úgyhogy már legalább tízszer elkészült azóta, és nektek is tetszhetett, mert ennek kapcsán legalább 15 levelet kaptam. :-) Mindenkinek azt ígértem, egyszer közzéteszem a receptet, és ezt most meg is teszem - szívből ajánlom, mert egyáltalán nem nehéz elkészíteni, viszont olyan fantasztikusan finom, hogy mindenki a rajongójává válik: legalul kezdődik egy sült kekszalappal, ezen egy mascarponés-csokoládés, lágyan simogatú ízű krém foglal helyet, végül az egészet megkoronázza egy ropogós-magos grillázsréteg...
Az alapötlet egy dolce vitás sütemény volt, de sajnos már nem tudom, melyik, talán ez - mindenesetre az inspirációért köszönettel tartozom.


Grillázsos-mascarponés csokoládétorta

Először a kekszalapot készítjük el:
25 dkg teljes kiőrlésű vagy zabkekszet összekeverünk 10 dkg olvasztott vajjal/margarinnal. (Egyébként bármilyen keksz jó hozzá, csak ezek a rusztikusabb típusúak gazdagabb ízt adnak.)

A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
A vajas kekszmasszát egy kapcsos tortaformába nyomogatjuk úgy, hogy kissé a forma oldalára is felhúzzuk.
10 percig sütjük, majd megvárjuk, míg teljesen kihűl.

Ezalatt elkészítjük a krémet:
2 tábla étcsokit (jó minőségűt!) gőz fölött felolvasztunk, és belekeverjük
50 dkg mascarponéba. Ehhez hozzákeverünk
2 evőkanál mézet
2,5 dl felvert tejszínt
1 kávéskanál őrölt fahéjat.

Ezt a krémet a kekszalapra simítjuk, és egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Másnap 4-5 evőkanál kristálycukrot 2-3 evőkanál vízzel karamellizálunk. Amikor szép barnás, levesszük a tűzről, és belekeverjük a tetszés szerinti magvakat (10 dkg-ot, ez lehet összevágott dió, mogyoró, mandula, kesudió, bármi), és azonnal megvajazott sütőpapírra borítjuk. Elegyengetjük egy kanál hátával, és megvárjuk, míg teljesen kihűl. Végül összetörjük a grillázst (de hagyjunk benne nagyobb ropogós darabokat is), és a torta tetejére szórjuk.

Ez így együtt valami mennyei - ha nagyon finom édességet szeretnék készíteni, mostanában ehhez a recepthez nyúlok. :-)

Bazsalikomos-mascarponés torta

Már az idejét sem tudom, mikor írtam valami finomságról - nem mintha szögre akasztottam volna a fakanalat, nagyon nem... csak inkább más dolgokról írtam, és a recepteket gondolatban meghagytam kedves gasztroblogger társaimnak. Barkácsolós vonalon viszont nemrég belekezdtem egy szép nagy dologba, ami sok-sok időt igényel, ami nincs, ráadásul belenyúltam egy konyhai gép pengéjébe, aminek következtében egy időre barkácsképtelen lettem - úgyhogy mára visszatértem a gasztrovilágba, és megírom az elmúlt időszak nr. 1. tortáját, amit a feltalálása utáni egy hétben háromszor készítettem el - remélem, ez az izgalmas adat magáért beszél. :-)

Az ihletet Chef Viki citromos-bazsalikomos keksze adta, ezt látva gondoltam arra, ha kekszben így beválik az én legeslegimádottabb fűszernövényem, akkor talán egy tortával sem lehet mellényúlni.
A torta tésztáját Az otthon ízei blogról kölcsönöztem, amióta csak kipróbáltam, ez a kedvenc "világos" tortaalapom. A krém viszont teljesen saját, és szerénytelenül be kell vallom, nagyon büszke vagyok rá :-) A bazsalikom döbbenetesen izgalmas, ugyanakkor teljesen harmonikus ízvilágot hoz létre a többi hozzávalóval, ami első kóstolásra szerelembe esést eredményez... úgyhogy mindig hálás leszek Vikinek az ihletért. :-)

Ha szép klasszikus, magas tortát szeretnénk, minden hozzávalót szorozzunk 1,5-tel, de a vékonyabb verzió is pont ugyanannyira finom :-)


Bazsalikomos-mascarponés torta


Hozzávalók:

A tortalaphoz:

13 dkg liszt
25 dkg cukor
1 cs. vaníliáscukor
1 cs. főzős vaníliás pudingpor
2 tk. sütőpor
4 tojás

Semmi fakszni - ezt mind összekeverni, előmelegített 180 fokos sütőben, kb. 22 cm-es tortaformában megsütni, aranybarnára, tűpróbáig (vagy addig, amíg ha a torta közepét ujjal benyomjuk, visszaugrik - ez nálam olyan 25 perc, de nagyon sütőfüggő).

Ha elkészült, hagyjuk kihűlni, majd vágjuk ketté, és töltsük bele ennek a krémnek a kétharmadát:

2 deci tejszín felverve
250 g mascarpone
1 lime héja és leve
kb. 40 nagyobb bazsalikomlevél összetépve
2 evőkanál méz

A krém hozzávalóit keverjük össze (és kóstoljuk meg, jó-e az ízarány). Kétharmadát kenjük a két lap közé, a maradék egyharmaddal pedig vonjuk be a torta tetejét.

Néhány órát érdemes állni hagyni, utána viszont egyenesen vétek lenne. :-)

Datolyaszilvás-diós kosárkák

Bár beígértem a rántottát, mégsem az lesz, de ez sem túl bonyolult :-)
Nem tudom, ismeritek-e a datolyaszilvát, én egyszerűen rajongok érte, nincs az a mennyiség, amit ne tudnék megenni belőle. Igazából nyersen a legeslegfinomabb, nincs magja, nem kell megpucolni, éretten édes és ízletes, szóval, a gyümölcs-toplistámon még a mandarint és a naspolyát is lenyomta az első helyről, pedig azt hittem, semmi sem veszélyezteti az ő uralmukat.
Érdekelt volna, milyen süteményekhez lehet felhasználni a datolyaszilvát, viszont  a neten talált receptek között sem találtam egyet sem, ami úgy igazán megfogott volna. De annyira aztán nem foglalkoztatott a dolog, egyrészt mert a datolyaszilva tényleg nyersen a legjobb, és végül is ezt a gyümölcsöt darabra adják, nem kilóra, úgyhogy az ember sosem tart belőle otthon annyira számottevő mennyiséget, amelyből még egy süti is kijönne... ám egyszer csak az egyik vásárlásból Ő egy egész kartondoboznyi datolyaszilvával tért haza. Mert ugyanis virágot ritkán hoz (= szinte sosem :-) ) - nem az a típus -, ám ha kifigyeli, hogy az ő felesége rajong a datolyaszilváért, de mindig csak egyet-egyet vesz magának, mert sajnálja rá a pénzt, akkor virág helyett beállít egy dobozzal az imádott gyümölcsből. És ennek igazság szerint jobban tudok örülni, mint a virágnak :-)

Ennél a mennyiségnél viszont már azt éreztem, megkockáztatnám a sütéshez történő felhasználást, úgyhogy nyomban ki is gondoltam ezt a desszertet. Végtelenül egyszerű, de az eredmény mégis egy hihetetlenül finomságos, magát etető süti - ha épp van felesleges datolyaszilvátok, és nem ennétek meg csak úgy magában, ne habozzatok erre felhasználni.  


Datolyaszilvás-diós kosárkák


Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta
2 db datolyaszilva
4 db alma
3 marék dió
néhány evőkanál darált dió

A tetejére:
5 dkg barna cukor
1 teáskanál fahéj

Elkészítés:

A sütőt 190 fokra előmelegítjük.
Ha felengedett a leveles tészta, vékonyra (kb. 3 mm) nyújtjuk. Előveszünk egy muffinsütő formát. Ha van nagy kör alakú szaggatónk, használjuk azt, ha nincs, egy tálkával szaggassunk a tésztából korongokat - a lényeg, hogy akkorák legyenek, hogy belehelyezve őket a muffintepsi mélyedéseibe nagyjából akkora tésztatálkákat kapjunk, amelyeknek a széle majdnem felér a mélyedés tetejéig.
Egy adag tésztából így 20-22 forma jön ki, azaz ha 12 mélyedéses a muffinsütőnk, két sütésre elegendő.

Ha megtöltöttük a 12 mélyedést, mindegyik tésztatálka aljába szórjunk egy kávéskanál darált diót. Vegyük ki az alma magházát és a datolyaszilva kemény tetejét, és kockázzuk össze a gyümölcsöket. Daraboljuk össze a diót, és ezt is keverjük össze a gyümölcsökkel, majd ezt a keveréket kanalazzuk a tésztakosárkákba úgy, hogy kb. a forma tetejéig érjen a kupac.
A barnacukrot keverjük el a fahéjjal, és ezzel szórjuk meg a formák tetejét.

Tegyük a sütőbe, és kb. 20 perc alatt süssük meg. 

Kihűlés után tehetünk a tetejére citromlekvárral elkevert mascarponét, de anélkül is nagyon-nagyon finom. :-)

Mézeskalácsbonbon

A világon sok jó dolog köszönhette a létét a puszta véletlennek. Teljesen véletlenül találta fel Alexander Fleming a penicillint, Spencer Silver a Post-it cetliket, Percy LeBaron Spencer a mikrohullámú sütőt, és a véletlennek hála, készítettem egy mézeskalácsbonbont, amelyről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni.

Véletlenül maradt ugyanis egy doboznyi csokoládés bevonatú mézespuszedli a konyhapulton, ahol rendesen megszikkadt. Kidobni nagyon nem szeretek ételt, úgyhogy tanakodtam fölötte egy pár percig, mit is csináljak vele - gondoltam, jobb híján ledarálom, aztán majd csak lesz valami a morzsával. És ha már ott volt egy adag gusztusos csokis-mézeskalácsos morzsa, kevertem hozzá egy kis mascarponét. Végül még öntöttem bele egy kis kandírozott narancshéjat, rosszat csak nem tesz neki alapon, megkóstoltam - és rögtön tudtam, hogy beléptem Fleming és Silver közé, a véletlenül nagyszerűt alkotók sorába. :-)
Már csak csokoládémázba kellett forgatnom a kis gömbökké formázott masszát, pár órát hűteni - és komolyan mondom, bárcsak a kezemben lett volna a fényképezőgép, amikor Ő megkóstolta... kb. a kicsik születésekor láttam ennyire elragadtatottnak :-)


Mézeskalácsbonbon


Hozzávalók:

200 g csokis tetejű mézeskalács-puszedli
50 g mascarpone
50 g kandírozott narancshéjkocka

A mázhoz:
100 g étcsoki
40 g vaj
egy kevés csokiforgács (opcionális)

Elkészítés:

A mézeskalács-puszedliket késes robotgépben morzsásra aprítjuk. Hozzátesszük a mascarponét és a kandírozott narancshéj-kockákat, gondosan összekeverjük.
A masszából kis gömböket formázunk, és hidegre tesszük.
A mázhoz a csokoládét a vajjal együtt egy kis lábosban megolvasztjuk, és a mézeskalácsos gömböcskéket bevonjuk vele.
Hűtőbe tesszük, két-három óra múlva már kóstolható.

Nyár után, ősz előtt

Furcsa ez a nagy meleg, valahogy a lelkem már felkészült az őszre, és hiába korai, mégis végigfutott rajtam, hogy nem is olyan sokára jön a karácsony… már bennem volt a színes, zörgős levelekben gázolós, a gesztenyegyűjtős, a vastag pulóverben kint teázós érzés, erre egyszer csak megint ragyogó nyár lett, és most egy kicsit ott rekedtem a két évszak között. :-)

Persze, semmi panasz, mert jó ez a hosszúra nyúlt nyár is, az is jó, hogy később kell majd elkezdeni fűteni, és még könnyű a kicsikkel a reggeli-délutáni felöltözés… mindig van minek örülni. És ma tényleg annyi mindennek tudtam örülni! A váratlanul nyárias reggelnek, beérve a friss kávénak és a meleg pogácsának, a régóta húzódó, de ma befejezett munkáknak, néhány kedves üzenetnek, a Kisebbik szinte sírósan nagy örömének, amikor érte mentem az oviba, egy édes telefonbeszélgetésnek a Nagyobbikkal (elutazott anyukámékkal pár napra), a Tőle hallott szívet melegítő mondatoknak és a melléjük kapott kis ajándéknak, a barátunk arcának, amikor megkóstolta a puszedlis mascarponekrémet, és annak, hogy látom a statisztikából, hogy egyre többen olvassátok ezt a kis blogot (köszönöm, nagyon!)… és azért persze történt a napban rossz is, hiszen melyikünkkel nem történik, igaz? De este visszatekintve mégis csak a jókra szabad gondolni, és bízni abban, hogy holnap még ennyi rossz sem lesz…


És mivel megrendíthetetlenül hiszek abban, hogy egy kis édesség minden napon tud még egy kicsit javítani, leírom azt a finomságot, ami ma hazaérve kevertem össze az itthon található hozzávalókból. Semmi az egész, ráadásul újra egy mascarponés nyalánkság, de én ezt képtelen vagyok megunni, és meg kell, hogy mondjam, a kedvjavítási skálán nagyon magas osztályzatot ért el :-)

Mindenkinek nagyon szép napot kívánok mára is!


Puszedlis mascarponekrém

Hozzávalók:

50 dkg mascarpone
20 dkg csokis mézespuszedli
20 dkg darabos meggylekvár (házi)
1 dl tejszín
1dl amaretto likőr

Elkészítés:

Felkockázzuk a puszedliket, meglocsolgatjuk a likőrrel. A mascarponét összekeverjük a tejszínnel és a meggylekvárral, és összeforgatjuk a puszedlimorzsákkal.

Ennyi ez a nehéz munkanapok végére való finomság, és én úgy érzem, néha pontosan erre van szükségünk... :-)

Édes élet

Mascarponésédességetszeretnékenni-hangulat tört rám szombaton. De olyasmire vágytam, ami kicsit bűnös, kellőképpen izgalmas és kényeztetően finom… egy ilyen nehéz hét utáni hétvégén azt éreztem, ha más nem is, de ez mindenképpen jár nekem. Viszont éppen a nehéz hét miatt nem volt túl nagy kedvem receptek után kotorászni, úgyhogy összeraktam több dolgot, amiből azt gondoltam, kijöhet valami sötéten édes dolog: amaretto likőrt, csokoládés kekszet, mascarponét, mandulát, és azt is tudtam, sütni, hát azt most nem fogok. Úgyhogy a lenti desszert készült belőle – és az ebédvendégeink véleménye szerint bőven sikerült elérni a célt. A krém lágyan selymes, mégis szinte harapható és puhán olvadós lett, és az alján megbújó likőrös kekszmorzsák…. még most is csak annyit tud róla mondani a bennem megbújó kisördög: hmmmmmmm. :-)


Mascarponekrém amarettóval és csokoládés keksszel


Hozzávalók:

25 dkg csokoládés keksz (éppen csokis Jó reggelt-keksz volt itthon)
8 evőkanál amarettolikőr
8 tojás, szétválasztva
10 dkg kristálycukor
60 dkg mascarpone
mandulaszeletek


Elkészítés:

A kekszet késes robotgépbe tesszük, és morzsásra aprítjuk. A morzsát félretesszük, meglocsoljuk a likőrrel, alaposan átkeverjük.

Egy nagy tálban addig keverjük a cukorral a 8 tojás sárgáját, amíg világos és sűrű nem lesz. Ha ez megvan, összekeverjük a likőrös morzsával és a mascarponéval.

A tojásfehérjét géppel habbá verjük, majd óvatosan, de alaposan beleforgatjuk a mascarponés krémbe, míg szép homogén nem lesz. Tálkákba vagy kelyhekbe osztjuk, és minimum 2 órára behűtjük. Ezalatt a morzsa egy része szépen leszáll alulra.

Tálaláskor mandulaszeleteket pirítunk, és ezekkel szórjuk meg a krém tetejét.

És a krém kanalazgatása közben ezt a zenét érdemes hallgatni - mert jó, és mert nagyon illik hozzá. :-)

Mindennapi süti

Általában amikor szóba kerül, hogy nálunk mindig – de tényleg mindig – van valamilyen süti, úgy szoktak ránk nézni, mintha a Marsról ugrottunk volna át egy kis vírusterjesztésre. Pedig én esküszöm arra a nyugalomforrásra, amit azt jelent, hogy ha benézek a kamrába/hűtőbe/szekrénybe, mindig találok egy kis édességet. Az ember hazaér a munkahelyéről a sokórányi favágás után, készít magának egy kávét, és milyen jó érzés csak úgy elővenni mellé egy darabka sütit… máris van energia a második műszakra a gyerekekkel, kisüt a nap és szép az élet. A süti jó, a süti kedves, a süti kell.

Van egy barátom, aki minden egyes reggelt sütivel kezd. Ez a megoldás is világbajnok, mert ugye, hogy mennyivel jobb úgy nekikezdeni a favágásnak, hogy az ember gyomrában egy kis süti üldögél vidáman… Szóval, nálunk a sütinek mindig van hely, ezért minden második-harmadik nap sütök valamit. Gond csak akkor van, amikor sütirecept-kutatás közben két, egyaránt vonzó jelöltet is találok. Olyankor egy ideig próbálok választani a kettő közül, mérlegelek-töprengek-tanácstalankodom, aztán végül mindig ugyanaz az eredmény: megcsinálom mindkettőt. :-) Tegnap délután is ez történt, holtversenyben végzett két rendkívül barátságosnak látszó recept, és nagyon jól tettem, hogy nem választottam közülük, mert mindkettő nagyon-nagyon finom lett.

Mivel szezonja van, most a bodzásat írom le, aztán majd később a másikat is… Ez a süti olyan igazán kényeztetős dolog. Ropogós kekszréteg, édes-puha-olvadós ricottás-mascarponés habkrém és az a bodzazselé a tetején…. hmmmm.

Mézes túrótorta bodzazselével

Hozzávalók:

Kekszalap:
20 dkg keksz (teljes kiőrlésű vagy bármilyen)
5 dkg vaj

Krém:
50 dkg ricotta
25 dkg mascarpone
5 evőkanál méz
2 tasak habfix
2 tasak vaníliás cukor
3 dl tejszín

Máz:
1 dl bodzaszörp
1,5 dl víz
1 tasak színtelen tortazselé

A kekszet morzsásra törjük, összekeverjük az olvasztott vajjal, és egy tortaforma aljába nyomkodjuk.
A ricottát,a mascarponét és a mézet simára keverjük. A tejszínből a vaníliás cukorral és a habfixszel habot verünk, a ricottához forgatjuk, a tortaformába öntjük, elsimítjuk a tetejét és a hűtőbe tesszük dermedésig. (Kb. fél-egy nap.) 
A bodzaszörpöt a vízzel és a tortazselével összeforraljuk, langyosra hűtjük és a torta tetejére öntjük.
Így is szép, de én még pirítottam a tetejére szeletelt mandulát is, és így tényleg tökéletes lett.