Ajándékötlet anyák napjára

Az én anyukám nagyon szereti a madarakat, ezért anyák napjára valamilyen madaras ötletben gondolkodtam. És mivel a szívnél kifejezőbb forma kevés van, a kettőből együtt lett a következő kis ajándék :-)
Egy kevés levegőn száradó gyurmára, egy darabra faágra és némi festékre van csak szükség a szívmadárkák elkészítéséhez - azzal érdemes kezdeni, hogy a gyurmát kinyújtjuk, kb. fél cm vastagra.

Egy éles kés vagy más vágóeszköz segítségével kivágunk a gyurmából egy szabálytalan szívformát:

Hagyjuk a gyurmát teljesen kiszáradni, néha meg-megfordítva. Ha már kopogósra száradt a szív, fessük le kétféle színű festékkel:

Ez így most olyan, mintha megtört szíveknek állítana emléket, de nem így lesz :-)
Míg szárad a festés, vágjunk vagy törjünk egy kis darab száraz faágat. Fessünk rá narancssárgával 4x3 kis foltot. Haladjunk tovább a szívvel: fessük rá a madárkák szempilláit és csőrét, valamint egy szárnyvéget a forma jobb oldalára.
Végül pillanatragasztóval rögzítsük a faágat a szíven, és ezzel el is készült, sok-sok szeretettel .-)

Tavaszi madárkák selyempapírból

Inspirálódni mindig lehet, útközben is - legutóbb egy virágboltban láttam édes és ötletes tavaszi madárkákat. Egyszerűen csak selyempapírral voltak bevonva, így látszódtak rajtuk a papír gyűrődései, de éppen ettől lettek egyediek és különlegesek. Rögtön megtetszettek, és gondoltam, valahogy meg kellene próbálni reprodukálni őket, annál is inkább, mert ezeknek a madárkáknak elég borsos ára van... itthon aztán körbenéztem, mivel lehetne a selyempapírt megtölteni, hogy kellően madárkás formája legyen - és végül egy igencsak költséghatékony megoldás született, üres kindertojásbelsőből és papírgolyóból. A végeredmény pedig ha nem is lett annyira áramvonalas, mint a bolti verzió, azért mégsem árulkodik arról, hogy mi van a belsejében :-)

A madárkához elsőként szükség van egy kb. 30x30 cm-es selyempapírra, amit papírragasztó stifttel alaposan bekenünk:

Egy 3 cm átmérőjű préselt papírgolyót helyezünk a közepére:

A papírt egy mozdulattal a golyó köré simítjuk - a gyűrődések nem számítanak.

A kindertojásbelsőt a golyóra illesztjük, és folytatjuk a papír lesimítását a műanyag tojáson:

A tojás alatt kicsit összenyomjuk a selyempapírt:

Majd a papírvéget jól összenyomjuk, a szélüket pedig kissé cikcakkosan levágjuk.

Ez az egész folyamat, az elejétől kezdve nem telik többe, mint egy-két perc, és az első darab után már nagyon rutinosan megy. :-)

A madárkának szemet rajzolunk - én ehhez most fekete gyöngytollat használtam, mert akartam egy kis térbeliséget adni neki. 
A csőrhöz egy kis sárga háromszögletű selyempapírdarab kell (azért van három, mert ennyi madárkát terveztem készíteni):

A sárga selyempapírt papírragasztó stifttel bekenjük, és az egyik oldalsó  saroktól feltekerjük. Egy pötty pillanatragasztóval rögzítjük a madárka fején, és ha túl hosszú lenne a csőr, a felesleget levágjuk.

Jöhetnek a szárnyacskák: ehhez kis darabot vágtam a selyempapírból, összegyűrtem, az egyik végét kicsit megcsavartam, majd ívesre vágtam.

Felragasztottam a szárnyacskákat is, és ezzel el is készült a kismadár. 

Egy kis előzetes tavasz, mert nagyon szükség volt rá :-)

Tojásfészek

Az egérrágta kottapapírokból, amelyekről annyit írtam az elmúlt években, már csak kevés maradt. A meglévő néhány lap a kupac alján volt, és eleve szakadtak voltak, így ezeknek a felhasználásához olyan ötlet kellett, aminél nem gond, hogy csak darabok állnak rendelkezésre. Nemrég megleptem magam Martha Stewart "Crafts for kids" című könyvével, és ebben találtam egy kedves, madárfészkes ötletet - ezt alakítottam át a magam módjára úgy, hogy a szakadt kottapapírt fel tudjam használni. Az inspirációért tehát Marthát illeti köszönet, az alapanyagért pedig az egereket :-)

Először is keményre főztem három tojást, mert kifogytam a fa-, hungarocell- és egyéb kreatív tojásverziókból:

 A kottapapírból akkora csíkokat téptem, amekkorát engedett a darab mérete:

 A csíkokat meggyűrögettem, és vékony dróttal összefogva fészket hajtottam belőlük. A kicsi darabokból a fészek közepére tettem néhányat.

A tojásokat a fészekbe ültettem. Narancssárga papírból rombuszokat vágtam, kettéhajtottam, és egy csepp ragasztóval a tojásokra ragasztottam.

 Halványsárga papírból szárnyacskákat vágtam, és ezeket is felrögzítettem.

Végül alkoholos filccel szemeket rajzoltam, és ezzel el is készült a kis fészek.
Tojásfestés idén nem biztos, hogy lesz (bár kacérkodom néhány bronzszínű tojással), de ez a tojásdekor is megteszi. :-)

 

Sirályok

A sirályokhoz fűző legemlékezetesebb élményem akkor történt, amikor évekkel ezelőtt Monacóban jártam. Az Oceanográfiai Múzeumban voltunk, kimentünk a tetőre, ahonnan csodálatosan szép panoráma nyílik a tengerre és a partra - és ahogy ott nézelődtünk elbűvölve, egyszer csak egy sirálysereg jelent meg mellettünk a levegőben. Egészen közel repültek hozzánk, és körbe-körbe szálltak körülöttünk, szürke-fehér gyűrűként. Az volt az érzésem, hogy ha kinyújtanám a kezem, megérinthetném a szárnyukat, olyan közel voltak... hihetetlen élmény volt. A varázs akkor tört meg, amikor kézbe vettem a fényképezőgépemet. Akkor hirtelen eltávolodtak, és hamarosan el is tűntek - az utolsó még visszanézett rám, és azt a pillantást le is tudtam fényképezni. De akkor éreztem azt, hogy bárcsak ne lennének fényképezőgépek - az igazi pillanatokat úgysem tudjuk soha megörökíteni képben, mert váratlanul érkeznek és tűnnek el, és néha lemaradunk róluk csak azért, mert a gépünk után kotorászunk... és azóta sajnálom szegény mániákusan fotózó turistákat, akik minden utazásukat egy fényképezőgép vagy egy tablet kijelzőjén keresztül látják, nem pedig a szemükkel. 
Úgyhogy ezt a bejegyzést a monacói sirály emlékének ajánlom, aki ráébresztett erre azzal a szigorú, mindent tudó pillantásával.

Most is ez az élmény jutott eszembe akkor, amikor valami sirályos dekoráción gondolkodtam - hiszen mindjárt itt a nyár, és ha nyár, akkor víz, és ha víz, akkor sirályok... több boltban is láttam nagyon szép sirályos díszeket, tudjátok, valami alap, azon egy rúd, azon egy sirály fából, szépen festve, biztos ti is száz ilyet láttatok - na de már megint milyen áron... Rendszerint ha egy csinos, de rémes árú dísztárgyat látok, azonnal harciassá válok, és rögtön gondolkodni kezdek a házi és költségkímélő megvalósításon. Most is ez történt, és végül elő is állítottam a magam sirályos díszeit - igaz, régi építőkockából, hurkapálcából és kartonból, de zéró költséggel, hiszen minden volt hozzá itthon.


Alapként tehát kopott, régi építőkockákat használtam:

Egy kicsit megcsiszoltam ezeket, majd fehér akril alapozófestékkel átkentem mindet - száradás után pedig világoskék festéket kaptak.

 


 Egy kiürült gabonapelyhes doboz hátlapjára sirályformákat rajzoltam (plusz egy szárnyformát), majd kivágtam őket  - ezeket terveztem sablonként használni.

 A sablonokat egy vastag kartonlapra helyeztem (egy papírtömb hátlapja volt korábban), és körberajzolgattam őket.

 Kivágtam a formákat.

Majd mindegyiket két rétegben lefestettem fehér akrilfestékkel, elöl-hátul.

 Utolsó simítás a madárkákra: egy kis szürke festék a szárnyakra, sárga a csőrökre, fekete a szemekre.

Azokra a sirályokra, amelyekhez külön készítettem szárnyat, vágtam egy nyílást, és ebbe csúsztattam a szárnyakat.

A sirályok készen, tehát visszatérhettem az építőkockákhoz: kézifúróval mindegyikbe fúrtam egy lyukat, és ezekbe illesztettem a hurkapálcákat.

A hurkapálcák végeit egy kicsit bevágtam, a vágásra egy pötty pillanatragasztót tettem, és ebbe illesztettem a sirályokat.
Ezzel el is készültek a sirálydíszek. 
Szeretem őket :-)

Madárkák a dróton

Végre itt van a tavasz teljes ragyogásában, zöldülő-virágzó bokrokkal, testet-lelket melegítő napfénnyel (idei első lesülés beszerezve), és azzal a csodás változékonysággal, ami az áprilisra annyira jellemző - én még a tavaszi záport is szeretem, és persze a tavaszi szelet, ami köztudottan vizet áraszt. :-) No és természetesen a madarak... reggelenként szabályosan koncertet adnak az ablak előtt, aztán felkeresik a terasztető alatti tavalyi fészkeket - szinte látom, ahogy a tollukkal gondosan kipipálják a leltárlistájukon az összes pici gallyat :-) 

A következő díszek is az ágakon kint hintázó madarak hatására születtek, és azt hiszem, igazán tavaszi hangulatúak lettek - nem is nagyon kellett hozzájuk egyéb, mint drót és néhány zseníliagolyó.

A drótból vágtam 18 cm-es és 13 cm-es darabokat - a hosszabbakat U alakúra hajlítottam, a rövidebbek két végét felkunkorítottam egy kúpos fogóval.

A két drótdarabot egy-egy pötty pillanatragasztóval rögzítettem (erre csak gél állagú pillanatragasztó alkalmas).

A zseníliagolyókból madárkákat készítettem: szemeket ragasztottam rájuk apró fekete gyöngyökből, és csőrt piros kartonpapírból.

A madárkákat a kis drótkalitkák közepére ragasztottam.

Végül mindegyik kalitkára ragasztottam egy pékzsinegdarabkát, amire apró zászlókat rögzítettem mintás papírból.

Ezzel el is készültek a tavaszi díszek - az ihletért köszönet a kertünket látogató madárkáknak :-)