Apró ötletek - mézeskalácsfüzér

A különféle mintás papírokból készült zászlófüzérek nagyon népszerűek mostanában, és gyakorlatilag az összes ünnepen ott vannak - kivéve karácsonykor. Gondoltam, ezen milyen jó lenne változtatni, de nem olyan egyszerűen ám, hogy piros mintás papírból háromszögeket vágok ki, hanem igazán ünnepi módon.
Pénteken este gigantikus mézeskalácssütés volt nálunk, és többezer darab legyártása után maradt egy kis tészta, amit éjfélkor már senkinek sem volt idegrendszere kiszaggatni. Évek óta keresem a mézeskalács felhasználásának új útjait, és készítettem már belőle képeslapot, adventi naptárt, mécsestartót, de csak most jutott eszembe, hogy lehetne zászlófüzért is :-) Úgyhogy háromszögeket vágtam a tésztából, két helyen kilyukasztottam mindet, és sütés-cukormázazás után fel is akasztottam.
Most nincsenek fázisfotók, mert ez csak egy egészen apró ötlet, de igazán karácsonyi hangulatú :-)

Mézeskalács-figurák faspatulából

Tegnapelőtt ígértem, hogy a faspatula-témát ragozom tovább, és valóban - a spatulaképek után maradó darabkák miatt van az egész, mert ezeket nem szerettem volna kidobni, és valamilyen módon hasznosítani akartam mindet. Az újrahasznosítás végül sikerült, és megint olyasmi lett a végeredmény, ami gyerekek számára szerintem nagyon jó elfoglaltság lehet - meg persze az olyan felnőtteknek is, mint amilyen én vagyok. :-)

A faspatulákból - pontosan 2 egész darabból - tehát először is ragasztópisztollyal készítettem egy csúcsos alakzatot:

Most jött el az ideje a levágott részek felhasználásának - ezeket a hátlapokon rögzítettem a ragasztópisztollyal:

Kemény kartonlapból korongot vágtam, és ezt a spatulák csúcsára ragasztottam:

 


 Az így keletkezett figurákat barnára festettem, és száradás után lakkfilccel kidekoráltam - no és persze az elmaradhatatlan masni is igazán kellett. :-)

 Lett egy kötött ruhás űrhajós:

Egy klasszikusan mézesbabás:

Egy ábrándos overallos:

És egy boldog hippi, enyhe bogyóésbabócás beütéssel :-)

De igazából bármennyit szívesen kidekoráltam volna, annyira jó móka volt, és külön kellemes, hogy ez is egy nagyon gyors dolog, és egészen személyre szabott figurákat is készíthetünk, hiszen a lakkfilccel pontosan és aprólékosan lehet dekorálni. 
De azért ígérem, egy ideig nem írok a spatulákról semmit - félek, hogy túlságosan a hatásuk alá vontak :-)

 

Megnyugtatóan ehetetlen mézeskalácsbabák

... pedig ki akarna ehetetlen mézeskalácsbabákat, ugye? Hát én. Nálunk ugyanis a mézeskalácsból készült dekorációk és díszek tiszavirág-életűek - a Kisebbik egyszerűen képtelen ellenállni nekik, és amikor szívhez szólóan kérleljük, hogy legalább párat hagyjon meg, a legnagyobb önmegtartóztatás mellett sem képes arra, hogy legalább egy-egy kezet, lábat vagy fejet ne tördeljen le és habzsoljon be... és sokra megyünk a mézeskalácsdíszekkel, ha mindegyik olyan, mintha egy kannibálbuliról szabadult volna félidőben. :-)

A tavalyi iskolai adventi vásáron láttam egy jó ötletet arra nézve, hogyan lehet máshogy megoldani ezt a kérdést - mert persze agyagból, só-liszt gyurmából, ebből-abból már készítettünk nem igazi mézesdíszeket, de ez sokkal jobb, mert ez térbeli mézeskalács, rendes 3D-kiterjedéssel. Persze, nem is biztos, hogy joggal mondhatnám rájuk a mézeskalács megnevezést, de akit esetleg ez zavar, az legyen kedves odagondolni az idézőjeleket. :-)

Az igazán tartós mézesbabákhoz nem kellett más, csak kicsi agyagcserép és préselt papírgolyó:

 Ragasztópisztollyal a papírgolyókat a cserepekre rögzítettem:

Majd barna akrilfestékkel lefestettem a figurákat.

 


 Amikor teljesen megszáradtak a babák, fehér akrilfestékkel és vékonyabb hegyű ecsettel rájuk festettem a "cukormázat":

Végül egy-egy fekete pöttyöt tettem a szemekre, megrajzoltam fekete filccel a szájakat, és pékzsinegből kötött pici masnikat ragasztottam a fejbúbokra.

Ha a száradási időket nem számítom, csak a munkát, ezek a mézesbabák tényleg nagyon gyorsan elkészülnek - sőt, ha egy darabka mintás kartonalapra ragasztjuk őket, a belsejükben előtte egy pici ajándékot is el lehet rejteni, így még különleges meglepetéssé is alakíthatóak... :-) 

Gasztroajándék - mézeskalácsos brownie üvegben

Szeretem az üvegbe zárt sütiket. Kapni is, de adni még inkább - mindig arra gondolok ilyenkor, a megajándékozott hogy fog örülni ennek egy olyan napon, amikor rátör a sütizhetnék, de túl fáradt elmenni a hozzávalókért, vagy egyszerűen csak nincs kedve összeszedegetni ezeket a kamrából. És akkor csak előveszi a tőlem kapott, üvegbe zárt sütit, amihez mindössze tojást és vajat kell tennie, és alig pár perces munkával nemsokára ott lesz az asztalán az én csodás illatú, testet-lelket melengető ajándékom. Ez egy nagyon, nagyon jó érzés tud lenni, főleg amióta az egyik barátnőm azt mondta, egyszer, amikor teljesen kizsigerelve ért haza a munkából, az életét mentette meg az üveges csokis sütim... azóta még inkább szárnyakat kaptam e téren. :-)
Amikor most karácsonyra gondolva töprengtem el azon, melyik kedvenc sütimet tudnám üvegben átadni, rögtön Hugh Fearnley-Whittingstall csokis brownie-ja jutott eszembe (River Cottage minden napra, Alexandra, 2013.), ami számomra A Tökéletes Brownie - kellemesen szottyos, brutál csokis, hihetetlenül finom -, és máris tudtam, ez lesz az idei ajándékkedvencem. Persze egy kis karácsonyi ízt mindenképpen szerettem volna kölcsönözni neki, így hozzátettem egy kis mézeskalácsfűszert - a végeredmény pedig a próbasütésnél egy csodás, ünnepi süti lett, amit nem lehet nem szeretni.... így aztán szívből ajánlom kipróbálásra üveges ajándék formájában is, mert biztosra tudom mondani, hogy a megajándékozott nagyon fog neki örülni. :-)


Gasztroajándék - mézeskalácsos brownie üvegben

Egy 1 l-es befőttesüvegben rétegezzük a következőket:

125 g liszt, elkeverve 1-2 teáskanál mézeskalácsfűszerrel, ízlés szerint
csipetnyi só 
1 kávéskanál sütőpor
1 evőkanál házi vaníliás cukor vagy 1 csomag vaníliás cukor
250 g étcsokoládé aprítva (minőségi, magas kakaótartalmú)
275 g kristálycukor.

Az üveghez pedig mellékeljük a leírást:

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és készítsünk az üveges süti mellé 250 g vajat és 3 tojást. 
Forrósítsuk fel a 250 g vajat (nem kell forrnia, csak forró legyen). Egy keverőtálba kanalazzuk le az üveg tetejéről a cukorréteget. Az ez alatt lévő csokoládédarabkákat tegyük a forró vajba, és alaposan keverjük el, míg megolvad (fog belekerülni a cukorból és a lisztből is valamennyi, de semmi gond). A keverőtálba a cukor mellé öntsük az üveg maradék tartalmát, majd keverjük hozzá az olvadt csokoládés vajat, végül pedig három egész tojást is tegyünk a masszához.

A kész csokis tésztát öntsük egy sütőpapírral bélelt sütőformába, és süssük meg a brownie-t 20-25 perc alatt. Akkor van készen, ha a süti közepébe szúrt hurkapálcára már csak néhány nedves morzsa tapad - de vigyázzunk, ne süssük túl, mert száraz lesz. 
És persze mindenképpen kívánjunk mellé boldog karácsonyt :-)

Ötletek mézeskalácsból

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk így karácsony előtt több tonnányi mézestészta készül. Mézesezünk a gyerekekkel, mézesezünk barátokkal, mézesezek csak úgy magamban, készül belőle anyukámnak, barátoknak, óvó néniknek/tanító néniknek, ajándékba, dekorációnak, karácsonyfadísznek... szóval kellenek is a gigantikus mennyiségek, az az igazság. :-)
Alapanyagként már jó pár éve Limara csodálatos mézestészta-receptjét használom, számomra ez a tökéletes kombináció: könnyen kezelhető, finom, illatos, lehet vékonyabbra sütni dísznek vagy vastagabbra puszedlinek - a tészta pedig magában, nyersen is annyira finom, hogy a kicsik minden évben többet tömnek magukba sütés előtt, mint után, pedig az sem egy hangyányi mennyiség... :-) Ez a tészta az egy éjszakát pihentetős típus, de mézeskalácsot azért általában nem hirtelen felindulásból süt az ember lánya, úgyhogy szerintem ennyi igazán belefér. Cserébe viszont csodás mézestészta az eredmény - ezért is nagyon szeretjük Limarát. :-)

Szóval, általában karácsonyi díszeket és sütiket készítünk a mézestésztából, de idén néhány további felhasználási módon is eltöprengtem - ezeket most megosztanám veletek, mert azt gondolom, gasztroajándéknak is alkalmasak, vagy akár továbbgondolásra is megfelelőek.


Mézeskalács adventi naptár

Ez minden évben készül nálunk, de idén különösen csinosak lettek a lapok, szeretek rájuk nézni, ahogy lógnak a csillárról, a hóemberfejek társaságában :-)

Mézeskalács mécsestartók I.

Majdnem úgy készül, mint a mézeskalács-házikók - lapokat kivágunk, kiszúróval mintázzuk, sütés-kihűlés után cukormázzal ragasztjuk. Két verzióban készült, a fedeleshez inkább LED-mécsest ajánlanék, a biztonság kedvéért - a fedél nélkülibe nyugodtan mehet a hagyományos, égős verzió.

 

Karácsonyi mécsestartók II.

Ez egy nagyon egyszerű változat a mézeskalácskodásra - nagy méretű kiszúrókkal vágjuk ki a formákat, a közepüket pedig egy pálinkáspohárral (érdemes kipróbálni, hogy belefér-e a lyukba a mécses).
Sütés után megfestjük, este pedig gyönyörködünk a látványban, vagy elajándékozzuk néhány mécses kísértében :-)

 

Szalétagyűrűk

A lehető legegyszerűbb - középen kilyukasztott mézesfigurák. Karácsonyi ebédhez, vacsorához stílusos terítékkiegészítő :-)

Karácsonyi képeslap

Igazán névreszóló, édes ajándék :-) Akár egy ajándékcsomag tetejére, vagy akár csak úgy magában, és persze dekorációnak sem rossz. A bélyeg helyére lehet cukormázzal felragasztott valódi bélyeget vagy képet (fényképet) is tenni - csak postán ne adjuk fel :-)

Karácsonyfadíszek

Igaz, ezekben nincs semmi különös, de azért utolsóként azért nem tudom kihagyni az idei díszeket, csak úgy hangulatalapozásnak... :-)

Gasztroajándék II.: Mézeskalácslikőr

Amikor tavaly megláttam Őszi Balázs szakács likőrreceptjét a Mindmegettén, azonnal éreztem az a különleges szenvedélyt, amit csak a legígéretesebb étel-ital leírások tudnak kiváltani: El. Kell. Készítenem. Most. MOST.
Képes voltam azonnal autóba ülni, és elmenni beszerezni a hozzávalókat. Elkészítettem, rögtön dupla adagot - hatalmas szerelem lett belőle, úgyhogy tavaly karácsonyra sokan kaptak tőlem ilyet, mert azt gondoltam, ezt minél többeknek meg kell kóstolnia. Csak az előnyöket tudnám sorolni, amikor most így megpróbállak rábeszélni titeket, hogy készítsetek el, ha még nem találkoztatok volna vele - pofonegyszerű, nagyon gyorsan megvan, valami hihetetlenül finom, és minden szempontból toplistás a gasztroajándékok között.


Nugátos mézeskalácslikőr


Hozzávalók:

30 dkg Nutella
4 dl kávétejszín (folyékony, tartós - pl. az üveges Maresi)
1,5 dl vodka
2 teáskanál mézeskalács-fűszerkeverék

Elkészítés:

A Nutellát gőz fölött megolvasztjuk, míg teljesen folyékony nem lesz. Levesszük a tűzről, beleszórjuk a fűszert, hozzákeverjük a tejszínt és a vodkát, majd egy habverővel alaposan kikeverjük.
Ennyi is is az egész - ha még simább állagot szeretnétek, egy szűrőn átfolyathatjátok a likőrt, de ezt én például sosem teszem meg. Az első kóstolás előtt 24 órán át állni hagyjuk.
Hűtőben tároljuk, és tálalás előtt mindig nagyon alaposan összerázzuk.

A karácsony hangulata

Éppen tegnap beszélgettem valakivel arról, hogy mindenkinél máskor érkezik meg a karácsony hangulata így decemberben. Nekem például most már jó ideje ünnep van a lelkemben, de tavaly csak nagyon sokára érkezett meg belülre az igazi karácsony. Nehéz lenne megmondani, mitől függ ez… talán idén egy kicsit többet tudtam befelé figyelni, mint tavaly? Nem tudom. A lényeg az, hogy én most éppen benne élek az ünnep közepében, és ez nagyon jó érzés. És ilyenkor valahogy egyre-másra jönnek a karácsonyi pillanatok, amitől minden egyre csillogóbb lesz…

1. karácsonyi érzés

Például ott van a Nagyobbik levele, amit a télapós postaládába dobott be, és rárajzolta a karácsonyi kívánságait. Amikor este kivettem a levelet, hosszasan nézegettem a képeket, mert egyrészt olyan édesen rajzol… másrészt amellett, hogy megható, elég vicces is a dolog. Kért egy pillangóbábot – nem egyszerű, de ezt talán még sikerül megugrani. Aztán kért egy cintányéros macit. Mit gondoltok, hol lehet hozzájutni egy cintányéros macihoz 2011-ben? Megmondom… sehol. Sehol! Hosszas nettúrás után kigondoltam egy vészmegoldást, veszek plüssmacit, kerítek cintányért, és ráragasztom a maci mancsára. Jó. Következő kérés: korcsolya. Újabb probléma – hiszen most még nem látjuk sok értelmét az igazi korcsolyának, a hobbiszintű korcsolyázáshoz a rendes korcsolya meg veszélyes. Megint kutatás a neten: az egyik sportáruházban van cipőre csatolható kétélű korcsolya. Szuper, ez így tökéletes lesz, nem gond, ha nő a lába, és nem fog talán rögtön hasra esni a jégen. Éljeen! Nézzük a követező igényt: baseballkesztyű baseball-labdával. Baseballkesztyű! Baseball-labdával!! Na itt erősen megdöbbentem – nem egészen tiszta, mit vitte rá az én hatéves, teljesen tündérszerű, a mesék világában élő kislányomat arra, hogy baseballcuccot kérjen magának. De mivel feltett szándékom, hogy a kéréseket igyekszünk teljesíteni (ésszerű határon belül, persze), ennek is utánanéztem, és végül találtam is egy helyet, ahol nagyon barátságos áron lehet baseballkesztyűhöz jutni… ezek szerint akkor ezt az akadályt is sikerrel vettük – bár már látom előre, a baseballcucc nálam és Nála fogja végezni, és nyári estéken elég hangos nevetések lesznek ebből a kertben. :-) És végül szerepelt még egy doboz zsírkréta is a rajzon, valamint egy zacskó gumicukor – ezeknek a teljesítésével legalább nem kell megküzdeni.

A rajzot eltettem emlékbe - hát így néz ki egy hatéves kislány karácsonyi kívánságlistája. :-)

2. karácsonyi érzés

A karácsonyi hangulathoz a filmek is hozzájárulnak. Ez az egyetlen időszak, amikor bármilyen édességes-csíkos cukorpálcás-nyalókás hangulattal teletömött amerikai film is jöhet :-) Szerda este moziban voltunk, és megnéztük a Karácsony Artúr c. animációs filmet. Persze, Ő valami „komolyabb” filmet szeretett volna megnézni, de szokás szerint lyukat beszéltem a hasába, és megnéztük ezt. És nagyon-nagyon nem bántuk meg – konkrétan a film egy pontján nevetőgörcsöt kaptam, és tegnap például a munkahelyemen egy kimondottan komoly megbeszélés közepén kezdtem el nevetni, mert eszembe jutott ez a rész... Szóval, ajánlom mindenkinek a megtekintést, már csak a csomagolós manó miatt is – az utóbbi évek rajzfilmjeinek legviccesebb figurája. Tudtátok, hogy 3 ragasztószalag-darabbal BÁRMIT be lehet csomagolni? :-)

3. karácsonyi érzés

A karácsonyfa-díszítés nálunk hagyományosan olyan tevékenység, amit a legkedvesebb barátainkkal együtt végzünk. Először ez egy véletlen kapcsán alakult így – éppen díszítettük a fát 23-án este, amikor egymás után beestek a barátok. Az egész olyan jól sikerült, hogy a következő évben már előre bejelentkeztek a díszítésre. :-) Van a díszítésnek néhány alapvető követelménye: például karácsonyi zenét hallgatunk, Igazából szerelem-et nézünk, forralt bort iszunk, sütizünk, és mindeközben díszítünk – kivéve akkor, amikor az a rész megy éppen, hogy a fiú papírtáblákon mutogatja el a lánynak, hogy szereti, valamint amikor Hugh Grant felkutatja az ő cifrán beszélő asszisztensét,és karácsonyi dalt énekelnek az egyik ajtóban – mert akkor mindannyian egymás mellé nyomorgunk a kanapéra, és úgy nézzük a filmet, mintha először látnánk.

Szóval tegnap kiküldtem a meghívót a 23-i, fadíszítős estére, és már most várom…. :-)

4. karácsonyi érzés

És persze az egyik legfőbb hozzávalója az ünnepi hangulat kialakításának – a mézeskalácssütés. Már ez is hagyománynak számít, hogy összeülünk a barátnőimmel, és gigamennyiségű tésztából sütünk mézest. Órákon át sütünk ilyenkor sok-sok-sok tepsivel – és aztán még több órán át díszítjük a mézeseket, egészen késő éjjelig. Ez most is így történt, és most is nagyon jó volt – karácsonyizene-hallgatással, borkortyolgatással, beszélgetéssel, a mézesek pedig csak gyűltek-gyűltek, míg csak be nem borították az egész étkezőasztalt. Már csak a látványért is megérte. :-)

Készültek csillagformájúak, figurák, szívek – és egy kicsit mindegyikbe beletettük a mi szívünket is.
Remélem, már bennetek is egyre inkább ott van karácsony - mert ez nagyon-nagyon jó érzés....

Mézeskalácsbonbon

A világon sok jó dolog köszönhette a létét a puszta véletlennek. Teljesen véletlenül találta fel Alexander Fleming a penicillint, Spencer Silver a Post-it cetliket, Percy LeBaron Spencer a mikrohullámú sütőt, és a véletlennek hála, készítettem egy mézeskalácsbonbont, amelyről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni.

Véletlenül maradt ugyanis egy doboznyi csokoládés bevonatú mézespuszedli a konyhapulton, ahol rendesen megszikkadt. Kidobni nagyon nem szeretek ételt, úgyhogy tanakodtam fölötte egy pár percig, mit is csináljak vele - gondoltam, jobb híján ledarálom, aztán majd csak lesz valami a morzsával. És ha már ott volt egy adag gusztusos csokis-mézeskalácsos morzsa, kevertem hozzá egy kis mascarponét. Végül még öntöttem bele egy kis kandírozott narancshéjat, rosszat csak nem tesz neki alapon, megkóstoltam - és rögtön tudtam, hogy beléptem Fleming és Silver közé, a véletlenül nagyszerűt alkotók sorába. :-)
Már csak csokoládémázba kellett forgatnom a kis gömbökké formázott masszát, pár órát hűteni - és komolyan mondom, bárcsak a kezemben lett volna a fényképezőgép, amikor Ő megkóstolta... kb. a kicsik születésekor láttam ennyire elragadtatottnak :-)


Mézeskalácsbonbon


Hozzávalók:

200 g csokis tetejű mézeskalács-puszedli
50 g mascarpone
50 g kandírozott narancshéjkocka

A mázhoz:
100 g étcsoki
40 g vaj
egy kevés csokiforgács (opcionális)

Elkészítés:

A mézeskalács-puszedliket késes robotgépben morzsásra aprítjuk. Hozzátesszük a mascarponét és a kandírozott narancshéj-kockákat, gondosan összekeverjük.
A masszából kis gömböket formázunk, és hidegre tesszük.
A mázhoz a csokoládét a vajjal együtt egy kis lábosban megolvasztjuk, és a mézeskalácsos gömböcskéket bevonjuk vele.
Hűtőbe tesszük, két-három óra múlva már kóstolható.