Házi levendulagyurma

Gyurmát készíteni házilag nagyon jó dolog. Az ember persze hajlamos azt gondolni, nincs ideje rá, és inkább megveszi - de ha egyszer kipróbálja, nagyon rá tud kapni az ízére :-) Ugyanis nem telik közel sem olyan sok időbe, ráadásul a készítés folyamatába be lehet vonni a gyerekeket, és büszkeséggel lehet szemlélni a végeredményt... a kész gyurma pedig semmilyen ártalmas összetevőt sem tartalmaz, és árban töredéke a bolti verziónak. 
Nálunk eddig a házi porcelángyurma volt a kedvenc - amióta viszont elkészítettük a levendulagyurmát, már háromszor kellett új muníciót gyártani. Hiszen ki ne szeretne bele egy olyan gyurmába, ami puha, könnyen formázható, csodálatosan levendulás illatú és színű, valódi levendulavirágzattal - és még feszültséglevezetésnek is kiváló, hiszen mint tudjuk, a levendula igazi stresszoldó hatással bír.

Nézzük is, hogyan készül ez a gyurma házilag - a készítéshez a következőkre lesz szükségünk:

• 2 bögre sima liszt (én 2,5 dl-es bögrét használtam)
• fél bögre só (finom szemű)
• 2-3 evőkanál növényi olaj (napraforgó, olíva stb.)
• lila ételszínezék (én Wilton gélt használtam, ebből egy lencsényi mennyiség is elég) 
• 5-6 levendulavirágzat - morzsoljuk le a szemeket, csak ezekre lesz szükségünk
• 3-4 csepp glicerin (patikákban beszerezhető, de érdemes elmondani, milyen célra használjuk fel, úgy szívesebben adnak) - ez el is hagyható, de puhább, selymesebb tőle a gyurma
• levendulaolaj (100 %-os) - ebből 100 cseppet használtam (kb. a 10 ml-es üvegecske egyharmadát), de lehet többet is, ha még intenzívebb illatot szeretnétek
• 1 bögre forró víz.

Tegyük egy keverőtálba az összes hozzávalót, és egy kanállal nagyjából keverjük el.

Majd kézzel gyúrjuk össze, míg homogén masszát nem kapunk: ehhez legfeljebb 2-3 perc kell csak. Ha nem állna össze a gyurma, egy pici vizet még lehet adni hozzá, de nekem a fent leírt mennyiségekkel tökéletes lett mindig, remélem, nektek is így lesz. :-)

És ezzel készen is van az illatos levendulagyurma, amivel öröm foglalkozni. :-)
Pontosan úgy lehet használni, mint egy bármilyen másik gyurmát - mi most legutóbb például formákat szúrtunk ki belőle és sütipecséttel nyomdáztuk ki.

Az illatos gyurma még a cicánknak is tetszett :-)

Ezt a gyurmát teljesen keményre lehet szárítani szobahőmérsékleten. A száradás alatt az élénk lilaság szép pasztellszínre halványul majd, és az illat intenzitása is csökken, de amíg dolgozunk vele, csak úgy árasztja a csodás illatot, ezt garantálom. :-)

Kellemes stresszoldást mindenkinek! :-)

Levendulasüni

A kertünkben található növények között a levendula az abszolút uralkodó. A bokrok között többféle fajta is akad, és mindegyiknek megvan a maga különleges tulajdonsága - a legkorábban virágzónak például az, hogy bár annak van a legszebb virága, egyben a legkevésbé illatos is. Így aztán nem alkalmas a klasszikus levendulás felhasználások egyikére sem, mert azon kívül, hogy szép, nincs más erénye, szemben a később virágzókkal, amelyek viszont évekig képesek illatozni, még teljesen megszáradva is, levendulaszörpnek pedig egyenesen a legeslegjobbak.
Sok-sok levendulás ötletet lehet most látni mindenfelé a neten, de általában mindegyik az illatból indul ki - úgyhogy amikor az első levendulabokraink elkezdtek virágozni, egy olyan ötletet gondoltam ki, ahol nem olyan nagy hátrány, hogy gyengébb az illat, ellenben látványos, és még a legkisebbeknek is nagyon fog tetszeni.
Röviden - levendulasünit készítettem :-) Amellett, hogy biztosan megmosolyogtat mindenkit, az az előnye is megvan, hogy ha a levendulák már nagyon elszáradtak rajta, a szálak kihúzhatóak, és frissekkel-illatosakkal helyettesíthetőek. Mindezek mellett pedig tényleg egyedi ajándék lehet belőle, és ráadásul hasonlót sem láttam még sehol - úgyhogy igazán sok jót tudok róla mondani. :-)

Nézzük is, hogyan készült: kell hozzá levegőn száradó gyurma és egy csokor levendula.

A gyurmából süniformát nyomogattam:

Majd a levendulaszárakat rövidre vágtam, a virágzat alatt elnyisszantva - a szárvégeket pedig elkezdtem beszúrogatni a gyurmába.

Mindezt addig folytattam, míg a süni teljes hátát-oldalát be nem borítottam a szálakkal.

Ezután alaposan áttanulmányoztam a sünit, és ahol nagyobb rés volt, oda még beszúrtam szálakat, míg viszonylag tömött nem lett a borítás.

Végül három, fekete gömbfejű gombostűt szúrtam a süni elejébe szemnek-orrnak, és ezzel el is készült.

Ezután már csak annyit kell tennünk, hogy megvárjuk, míg a gyurma megszárad - ebben a trópusi időben ez nagyon gyorsan megy.
Kedves, illatos, egyedi - jobban csak azért nem dicsérem, mert szerénységem nem engedi. :-) Ahogy az elején írtam, az elszáradt-illatjukat vesztett "tüskék" kihúzhatóak, és könnyen pótolhatóak, mert egyszerűen csak vissza kell tennünk a lyukakba az új virágokat.
Íme ő, a levendulasüni.

Levendulaházikók

Beköszöntött a kertünkben a levendulaszezon, a bokraink csak úgy tobzódnak a lila különféle árnyalataiban pompázó virágokban. Mivel többféle fajtát is nevelgetünk, vannak korábban és később virágzók is - a legelső bokorról már le is arattunk a gyönyörűséges lila szálakat. Ezekből az első levendulavirágokból aztán kivételesen nem csokrot kötöttem, hanem kreatív célra használtam fel őket. Még télen gondoltam arra, hogy a következő levendulaszezonban levendulaházikókat fogok készíteni - és fél év várakozás után ennek éppen most jött el az ideje. :-)

Alapként tisztára mosott tejesdobozt használtam, aminek az alsó részét levágtam:

A dobozt (és egy másikat is) bevontam famintás papírral:

A dobozokat aztán két átellenes oldalukon csúcsosra vágtam (az ilyesmit egy háromszögsablon segítségével lehet a legpontosabban elvégezni).

Egy vastag kartonlapból kivágtam a tetőhöz szükséges darabot, és középen bekarcoltam, hogy törés nélkül lehessen meghajtani.

Ragasztópisztollyal rögzítettem a tetőt a házikókon.

Ezután a kertből begyűjtöttem a tető takarásához szükséges dolgokat: apróbb gallyakat, rozmaringágacskákat, levendulaszálakat.

Első lépésként a rozmaringágakat ragasztottam fel:

Ezután a gallyakat ragasztottam fel:

Végül felragasztottam a levendulaszálakat is, jó sűrűn.

Gyógyszertári faspatulából (nyelvlapocból) kivágtam az ajtó- és ablakszárnyakat, valamint az ablakkeretet.

A farészeket barnára festettem, száradás után kissé visszacsiszoltam, majd felragasztottam.

Végül szürke pöttyös anyagból vágott függönyt ragasztottam az ablakokba, és ezzel el is készültek a levendulaházikók.
Olyan illatot árasztanak, hogy csuda :-)

Miss Lavender

Most pedig valódi levendulalányok következnek :-) A levendulabokraink leszedése után sok-sok csokrot készítettünk, de még mindig maradtak bőven a virágszálakból. Kísérletképpen készítettem belőlük a lenti figurákat, de azt hiszem, az iskolai adventi vásárra is fogok belőlük készíteni jó párat - igenigen, tudom, hogy korai, de nem árt előre gondolkozni, mert a vásár előtt általában semmi sem jut eszembe... persze, azok inkább levendulatündérek lesznek, szárnyakkal - a mostaniak viszont egyszerűen csak lánykák, talpig lilában. :-)

Az elkészítésükhöz elsősorban levendula kell, valamint 2,5 cm átmérőjű préselt papírgolyók:

A levendulaszálakból kb. 8 cm hosszúságú darabokat vágtam:

A papírgolyó résébe egy csepp ragasztót tettem, és a szorosan összefogott szálvégeket belenyomtam.

A szárak felső részére lila anyagot tekertem (egészen pontosan egy lila csipkét), és egy vékony selyemszalagot kötöttem rá.

Lila fonalból elkészítettem a figura haját, majd a papírgolyóra ragasztottam, majd egy-egy rövid levendulaszárat szúrtam a csipkefelsőbe karként.

Ezen a ponton még ki lehet szélesíteni a szoknyarészt - ehhez vágtam pár rövidebb szálat, és virággal lefelé beleszúrtam ezeket a felsőrészbe - a derékra kötött szalag alá még befér néhány.
Végül megrajzoltam a levendulababa pofiját, és ezzel el is készült.

Persze nem hagyhattam egyedül,úgyhogy gyorsan kapott még két társat - csodás illatot árasztottak :-)