Japán lánykák

Van az a fajta borosdugó, amire csúnyán pikkelek - itt is leszóltam már nem egyszer, tudjátok, a nem parafa, nem szép, ellenben rendkívül taszító műanyagszerű dugó. Nekem mindig csalódás, amikor egy minőségibb borosüvegből egy ilyen kerül elő, de azért mindig elrakom, mert ugye sosem tudhatjuk, mire lesz jó. És végül is mentségére szóljon, hogy tényleg mindig jó valamire, legutóbb például arra, hogy amikor a Nagyobbikat megint elővette a kokeshibaba-készíthetnék (amióta évekkel ezelőtt megvettem neki a Jumi c. könyvet, ez a vágy azóta rendszeresen rátör), no akkor jól jöttek ezek a rémdugók. Ugyanis ezekből, néhány préselt papírdugóból és persze az imádott mintás papírokból csinos kis japán lánykákat készítettünk - alig tudtuk abbahagyni a gyártást, annyira elkapott bennünket a gépszíj, nem is tudom, melyikünket jobban. :-)

Tehát a rondácska dugók, valamint a préselt papírgolyók mint kiindulási állapot:

Első lépésként a dugókra ragasztottuk a golyót, azaz ezt inkább én, mert ehhez ragasztópisztolyt érdemes használni:

Frizurakészítési fázis következett. Fekete akrilfestékkel festettük a hajakat, néhol még további kisebb papírgolyókat is felragasztva a csinos külső érdekében:

Kisebb gyerekekkel persze a hajakat simán lehet vastagabb filctollal is rajzolni, néhány éve még mi is így készítettük :-)
A ruhák megalkotása volt a legjobb, a mintás papírokban történő tobzódás a világ egyik legjobb dolga... Egy újabb tipp kisebb kezekhez: egyszerű fehér papírt ragasszunk körbe papírragasztó stifttel a dugón, a gyerekek imádni fogják, ha filctollal dekorálhatják a ruhákat.

Aztán persze arcot is készítettünk, meg még jó pár további babát, nagy örömmel :-)
Ha esetleg a papírok beszerzési forrása érdekelne benneteket, tegnaptól az Aldiban kaphatóak éppen ezek a szépségesek...

Sellők

A sellők mindig népszerűek a kislányok körében - ezért érdekes, hogy aránylag keveset lehet kapni belőlük a játékboltokban, leszámítva persze a B betűs babát, amit a gyártók sellőként is rózsaszínbe és glitterrengetegbe fojtanak. Ezért gondoltam, leírom, hogyan készítettem sellőket egyszerű itthoni hozzávalókból: azaz papírgurigából, újságpapírból, színes papírból, maradék fonalakból - az elkészült hableánytrió pedig nagyon jól szerepelt játszhatóság terén is. No jó, vízbe a sok papírféle miatt nem lehet tenni, de ezt talán ki lehet magyarázni. :-)


A sellők leglényegesebb összetevőjét az egyszerű háztartási papírgurigák képezték - mivel egy triót terveztünk készíteni, rögtön három darabot vettem elő:

 A gurigákat krémszínű akrillal festettem le:

A gurigák tetejére különféle maradék fonalakból ragasztottam hajat, ragasztópisztollyal. A fonalak közt volt vékonyabb-vastagabb, pasztell és neon színű is, de gondoltam, a tengerben a piros kivételével minden szín elmegy egy hableány hajának :-)

 

 
 Következhetett a halfarok előkészítése: ehhez nagy ív újságpapírt összegyűrtem, majd hurkává formáztam, a végét csúcsosra alakítva - ezt a papírtömböt tettem a gurigák belsejébe, a csúcsos részt kívül hagyva. Az újságpapír egyébként arra is nagyon jó, hogy erős tartást ad a gurigáknak, így nem tudnak később benyomódni.

Beragasztóztam a gurigák alsó részét, és egy nagyobb darab kék selyempapírral (bármilyen vékonyabb papír megteszi) betekertem.

Ott, ahol a borítás alatt véget ért az újságpapírcsúcs, megtekertem a selyempapírt, majd a végeit halfarok formájúvá vágtam.

Végül már csak be kellett fejezni a vízi leányzót: a guriga két szélére lyukat fúrtam, ezekbe szúrtam a karként funkcionáló zseníliadrót-darabot. Megrajzoltam az arcot alkoholos filccel, végül pedig ragasztópisztollyal felrögzítettem minden sellő kötelező fehérneműjét. :-)

  Ezzel el is készültek a gurigasellők - és rögtön népszerűvé is váltak így szárazon is. :-)

Divatbabák fakanalakból

Kettővel ezelőtti olaszországi látogatásunkkor a helyi boltban - ahol mindenki a csodás olívabogyók, álomszép sonkák, mennyei zöldségek és gyümölcsök bűvkörébe került volna egy perc alatt - én több csomag natúr fa evőkanalat vettem, mert azonnal láttam magam előtt, hányféle fantasztikusan csodálatos kreatív célra fogom ezeket felhasználni, aminél klasszabbak itt a blogon még sosem voltak, ráadásul itthon még addig egyszer sem láttam hasonlóakat.
Hazaérkezvén aztán mondanom sem kell, az extraszuper ötletek egyike sem jutott már az eszembe, és ez azóta is így volt. A szépséges natúr fakanalakat persze nagy becsben tartottam (igaz, azóta már itthon is láttam ilyeneket...), de azon kívül, hogy a port néha lefújtam róluk, mást nem kezdtem velük. Már azon gondolkodtam, a következő gyerekbulin elhasználom arra, amire minden bizonnyal tervezték őket, de aztán egy borús, hangulatlenyomó napon dacosan arra gondoltam, mi lenne, ha csak úgy készítenék belőlük valamit, egyszerűen csak saját magam felvidítására - néha ilyen is kell :-) A tervet megosztottam a Nagyobbikkal is, aki erre lelkesen kijelentette, hogy akkor majd ő megmondja, mi legyen a kanalakból - úgyhogy végül divatbabákat gyártottam belőlük, a kis mini múzsa iránymutatásai szerint készült papírruhákkal. Abszolút haszontalanul, minden előzetes tervezéstől mentesen - de nem kell mindig megváltani a világot, igaz? :-)

Az engem lenyűgöző, a napfényes Olaszországból származó fa evőkanalak ilyenek voltak:

Ezeket a szokásos fehér akril alapozófestékkel lekentem:

Ezután pedig a kis divattervező-tanácsadó segítségével kivágtam mintás papírból a ruhákat, mindenféle kiegészítő részekkel láttam el őket, és persze megrajzoltam az arcokat is.

Útközben persze elmúlt a rosszkedv is, úgyhogy már ezért is megérte a dolog - és végre lett kellő inspiráció is: húsvétra cserépbe szúrható nyuszikat készítek a kanalakból :-)