Nárciszkoszorú papírból

Végre-végre a napnál is világosabb, hogy a tavasz megérkezett... viszont a hosszú tél miatt történhetett, hogy a tavaszi virágok még nem igazán bújtak elő, pedig a korábbi években ilyenkor már a hóvirág és a krókusz is javában zöldellt. Mit is tehetne az, aki mégis már úúúgy szomjazza a virágok látványát - természetesen papírból készít tavaszi koszorút. :-) És mivel a nárcisznál kevés "tavaszkifejezőbb" virág akad, éppen ezt a szépséges fehér-sárga hírnököt választottam az első tavaszi ajtókoszorú tárgyaként - a következőkben pedig lépésről lépésre a készítés folyamata.


Első lépésként fehér és sárga krepp-papírt vettem elő:

A fehér papírból sziromformákat vágtam ki - nagyjából egy perc alatt lehet egy éles ollóval kiollózni a szirmokat, ha egyben vágjuk át a rétegeket.

Hat szirmot összeragasztottam, virágformában:

A fehér szirmokon középen végighúztam az ujjamat, ettől egy halvány vonal keletkezett a papírdarabok közepén, amitől kicsit nárciszszerűbb lett később az elkészült virág. 
Majd a sárga papírból kivágtam egy csíkot - itt a képen látszik a virághoz viszonyított mérete. A csík egyik hosszanti szélét kissé hullámosra vágtam.

Ezután a sárga csíkot egy vastag filctoll vége köré tekertem, és az alját összecsavartam.

A csavart részre ragasztót tettem, és a fehér virágforma közepére ragasztottam.

Ezután sárga selyempapírból hosszabb darabot vágtam, amit beragasztóztam, és vékony csíkká sodortam (ezt krepp-papírból is el lehet készíteni):

Az összesodort csíkot rövid darabkákra vágtam, és ezekből hármat-hármat a virágok közepébe ragasztottam.

Elkészítettem jó pár ehhez hasonló virágot:

Egy szalma koszorúalapot betekertem fehér krepp-papírral:

És végül ragasztópisztollyal felrögzítettem rá a virágokat.

Ez persze már gyorsan ment, úgyhogy hamarosan el is készült a tavaszköszöntő nárciszkoszorú - tudom, nem egy ötperces ötlet, de őszintén azt érzem, megéri a fáradságot... ötnapos eső ide vagy oda, számomra ezzel végérvényesen megérkezett a tavasz.

Szivárványszív

Különösen eseménydús hétvégénk volt, ami telis-tele volt színekkel és érzésekkel. Elsőként a Kisebbik nyolcéves lett, amit nagyon meg is ünnepeltük, és természetesen ott volt az anyák napja, amikor nagyon jó dolgom volt, mert két irányban is érintett voltam, oda és vissza, mint anya és mint gyerek :-) aztán egy egész napon át vendégeskedett nálunk egy csodaszép szivárványszínű kismadár, nevezetesen egy gould amandina, amit a kicsik rögtön el is neveztek "Szivárvány Laura, Aki Fiú"-nak. :-) Megjártuk a Holnemvolt Parkot is, sütöttem két tortát meg sok-sok lángost, megszületett a várva várt Királyi Baba (akiről most már tudjuk, hogy Charlotte Elizabeth Diana of Cambridge), és láttunk egy csodaszép szivárványt is... ezek után nem is csoda, hogy a szivárvány mint gondolat sokáig motoszkált a fejemben, mint ahogy a szeretet is, amivel hétvégén még inkább feltöltődtem, mint máskor, pedig ez ügyben sosem lehet okom panaszra. :-)
Tehát a szivárvány valahogy kellett, és végül is szív formájában meg is valósítottam, hétféle színű krepp-papír segítségével, a következőképpen.


Elővettem egy jó vastag kartonpapír-darabot (egy postai doboz belseje volt korábban). A/4-es papírra felrajzoltam egy fél szívet, kivágtam, majd ezt a kartonpapírra helyeztem, a széleit meghúztam a sablon mentén - ezután a fél szívet áthelyeztem a rajzolt rész végeihez, és itt is megrajzoltam, így lett egy egész szív belőle.

 Miután kivágtam a szívet, vonalzóval vízszintesen hét egyenlő részre osztottam.

Ezután fogtam a hétféle színű krepp-papírt, és kb. 7x7 cm-es négyzetek tömkelegét vágtam ki belőlük (de persze nem használtam vonalzót, és összehajtogatva vágtam fel a papírt, így gyorsan készen lettek a négyzetek).

 Négyzetek felvágva, jöhet a neheze :-) A négyzeteket félbehajtottam, de nem pontosan, hanem elcsúsztatva, és lazán össze is tekertem - ettől olyan virágszerű izék lettek belőle, de nem a virágkülső a lényeg, hanem hogy kellően borzasak legyenek.

Majd ragasztópisztolyt ragadtam, és a kis borzas izéket egymás után felragasztgattam az első (felső) csíkba.

 Sokat, jó szorosan:

Amíg az egész első csík be nem telt:

Jöhetett a következő, a sárga:

És így tovább és tovább és tovább és tovább, míg az egész szívet befedték a szivárványszínű papírok.

A hátulján vágtam egy kis kört, így már könnyen fel is lehetett akasztani - és bár tényleg időigényes dolog, van az a hangulat, amikor nagyon jólesik tobzódni a színekben... :-)

Pipacskoszorú

Igaz, még tavasz sincsen, de nemsokára itt lesz, és onnan már csak egy ugrás a nyár... gondolatban gyorsan telik az idő :-) A nyár egyébként arról jutott eszembe, hogy kaptam néhány tekercs krepp-papírt, pirosat, sőt, nem is sima pirosat, hanem igazi pipacspirosat. Ahogy ránéztem, rögtön láttam magam előtt a hozzánk vezető bekötőutat, amit nyáron mindig pipacsok szegélyeznek - és annyira kedvem támadt ahhoz a sok-sok piroshoz, azaz készíteni valamint a piros tekercsekből, hogy szinte még mielőtt végiggondoltam volna a dologban a kihívást, már tudtam, hogy pipacskoszorút fogok készíteni. És azt is tudtam, hogy anyukámnak lesz ajándékba, mert ő nagyon szereti a pirosat, és nagyon jól fog menni az új piros pöttyös kerámiakészletéhez :-)
Így aztán pipacsokat készítettem. Sokat - ez volt a dologban a kihívás -, mert egy koszorú beborításához jó pár virágfej kell, és a "jó pár" nem egyjegyű szám... de hozzáteszem rögtön azt is, hogy a pipacskészítés igazán terápiás jellegű, felér egy hosszabb relaxációval, tehát igazából könnyen hozzáférhető módja a stresszmentesítésnek. 
A papírpipacsokat ráadásul nagyon egyszerűen el lehet készíteni - mármint nem igényel extra kézügyességet a dolog, csak némi időt, de egész gyorsan lehet vele haladni, és mondom, a megnyugtató bíbelődés megfizethetetlen, legalábbis szerintem. :-)

 Elsőként tehát amire szükség van a virágkészítéshez, az egy tekercs piros krepp-papír, egy olló, valamit középvastag fekete fonal (pl. hímzőfonal).

A pipacs közepét érdemes elsőként elkészíteni: ehhez a mutatóujjam köré tekertem kb. 25-ször a fonalat, majd az ollóval egy helyen átvágtam az összeset. Az így keletkező kis fonalköteget kettéhajtottam:

A piros krepp-papírból szirmokat vágtam ki. Úgy lehet a leggyorsabban haladni ezzel, ha a papírt sok rétegben összehajtjuk, és úgy vágjuk ki egyben a szirmokat. Nem kell semmilyen sablon vagy konkrét méret, az útszéli pipacsok szirmai is meglehetősen változó kinézetűek :-)

Fogtam egy szirmot, az aljára ragasztót kentem, és belehelyeztem a félbehajtott köteg fonalat.

Két további szirom alját beragasztóztam, és ezekkel teljesen körbefogtam fonalköteget.

Két további szirmot is a virág aljára ragasztottam, kicsit kihajtottam a szirmokat, és ezzel készen is lett az első virág.

Ezután már csak még további sokat kellett készíteni :-)

Amikor elegendőnek tippeltem a mennyiséget, előkészítettem egy koszorúalapot:

Majd egy ragasztópisztollyal felragasztottam a papírpipacsokat úgy, hogy az alapot teljesen eltakarják.

Végül már csak tesztelnem kellett felakasztva, hogy mutat a nyárias pipacskoszorú - nekem nagyon tetszett :-)

Tündérház

A Csingiling-filmek harmadik részében először teremtődik kapcsolat ember és tündér között, és persze ebben is a temperamentumos kis barkácstündér keze van. Csing úgy ismerkedik össze egy kislánnyal, hogy véletlenül bezárja magát egy zabpelyhes dobozból készített tündérházba - ez a házdolog már akkor nagyon megtetszett nekem, és még a mozi sötétjében arra gondoltam, a legszívesebben rögtön hazamennék készíteni egyet... de otthon végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ez nem is annyira egyszerű, különösen miután végigböngésztem a netet. Csodálatosan szép tündérházakat láttam - csak keressetek rá a "fairy house" kifejezésre, és garantálom, hogy éppen annyira el lesztek bűvölve, mint én voltam. Persze ettől csak még inkább megfutamodtam a feladat elől, mert tudtam, hogy olyan fantasztikusan szép, kőből kirakott, mohával díszített, lépcsősorral-faajtóval kiegészített, tökéletesen realisztikus gyönyörűségeket biztosan nem fogok tudni készíteni, mint amiket láttam. Ezért aztán a dolog ennyiben is maradt, évekre...
Mostanában viszont megint elkezdett bennem motoszkálni a dolog, és persze ebben is a gyerekek keze van - a Kisebbik fiú létére ugyanis nagy tündérrajongó, és egy ideje kitartóan mondogatja, hogy milyen jó lenne nekünk egy tündérház, és kitartóan sorakoztatja az érveket a tündérházépítés mellett - és ha azt mondom, kitartó, azalatt azt értem, hogy NAGYON-NAGYON KITARTÓ. :-) Szóval végül nekifutottam gondolatban a kidolgozásnak. Tudtam, hogy néhány alapvető követelmény van a tündérházzal kapcsolaban, azaz
- nem szeretnék semmit sem venni hozzá pluszban, ami itthon van, abból kell kijönnie
- játszható legyen, tehát hordozható, strapabíró és kívül-belül használható
- férjen bele néhány órába az elkészítése, mert ennél többet most nem tudok rászánni
- tényleg hasonlítson egy tündérházra, tehát legyen benne valamennyi kerekség és csúcsosság :-)

Mindezt nem volt olyan könnyű közös nevezőre hozni, de aztán valahogy mégis összeállt a dolog, és a legfontosabb, hogy a kis célcsoportom boldog volt a végeredménnyel, és még mindig egyben is van, mármint a tündérház :-)

A legnehezebb kérdés persze az volt, miből legyen maga a ház, és hogy állítom elő azt a bizonyos csúcsos tetőt, ami igazából akkor lett volna ideális, ha egy egy hatalmas harangvirág fejét tudom rábiggyeszteni az alapra... de végül is lett kompromisszum a kérdésben, és akkor nézzük is lépésről lépésre, hogy hogyan :-)

Magát a házat végül egy kiürült mosószódás dobozból készítettem el, mivel ez erős, vastag és strapabíró, ráadásul henger alakú, ami tökéletesen megfelelt a tündérházas elképzeléseimnek.

Mivel a játszhatóság alapkövetelmény volt, úgy döntöttem, a ház félig zárt, félig nyitott lesz - így előről rendes ház külseje lesz, hátul viszont hozzáférhető lesz a belseje. Ezért sniccerrel kivágtam két részletben a doboz hátsó falát, mint ahogy a képen is látható.

A kétrészes kivágás oka az volt, hogy emeletessé akartam tenni a házikót, így a középső részbe egyszerűen behelyeztem a doboz korábbi tetejét. Kicsit belenyomogatva tökéletesen szilárd és elmozdíthatatlan lett, abszolút stabil padlót szolgáltatva a második szintnek.
Mivel teteje így nem maradt a doboznak, levágtam a második emelet fölötti papírcsíkot, erre már nem volt szükség.
A dobozt ezután akrilfestékkel kívül-belül barnára festettem.

 


 Következhettek az ablakok: barkácskéssel kivágtam a két ablakformát, kicsit lecsiszoltam a széleket, majd sárgára festettem az ablakok széleit.

 Az ablakokon belülre pöttyös anyagot ragasztottam függönynek - az anyagot középen függőlegesen bevágtam, így el is tudtam kötni a két függönyszárnyat.

A házikó alsó és felső részére füvet és kúszónövényeket festettem - ez volt a kedvenc részem :-)

A ház alapja ezzel elkészült, jöhetett a tető. Ehhez első lépésként kartonból hajtottam egy tölcsért (ehhez egy nagyobb méretű negyed kört kell kivágni), amit celluxszal körbetekertem. 

A tölcsért alaposan beragasztóztam papírragasztó stifttel, majd három rétegben körbetekertem zöld krepp-papírral. Fontos, hogy betekerni úgy kell, hogy ne kövessük a tölcsér ívét, azaz a krepp-papírt csak a tölcsér alján tekerjük körbe - így először csak mint henger veszi körbe a tölcsért. Ezután elvágtam a krepp-papírt, és a felső részét megtekertem - így rásimul a tölcsérre, viszont a tetején megmarad egy vastagabb, jól formázható túllógó papírrész. Ezt jól megtekergettem, kicsit vágtam is belőle itt-ott - míg végül kialakult egy kunkori szárrész a tölcsér végén.

Következhetett a tölcsér alá kerülő virágrész - ehhez filcből kivágtam egy virágformát, majd még ragasztottam rá négy további szirmot.

A tölcsér alját végig bekentem forró ragasztóval (ragasztópisztoly segítségével), és rányomtam a virágformára. Vágtam egy picike virágot még, aminek a közepét kivágtam, és a kunkori szár végére ragasztottam.

Az így kialakult virágtetőt a házikóra ragasztottam:

Úgy éreztem, még hiányik valami, egészen pontosan némi kerítés - ehhez előkészítettem az utolsó, nyárról megmaradt fagyispálcikákat.

Az íves pálcikákból hármat-hármat az egyenes darabokra rögzítettem pillanatragasztóval, majd a két kerítéselemet világosbarnára festettem, és persze ezekre is ráfestettem a füveket és a kúszónövényeket.
A házikó falába vágtam két nyílást, ezekbe beleragasztottam a két kerítéselem végét - ehhez is a pillanatragasztó a tökéletes megoldás.
Utolsó lépésként néhány pici papírpillangót és katicát ragasztottam ide-oda, valamint készítettem egy táblát a kerítésre. Ennek a szövegét a fent említett Csingiling-filmből vettem, így angolul van, de  egyrészt a kicsik ragaszkodtak az autentikus írásmódhoz, másrészt nem igazán lehet ezt ilyen röviden és frappánsan megfogalmazni magyarul - de így legalább a külföldi tündérek is megtalálják a kisházat :-)

A mi tündérházunk ezzel el is készült. A berendezést a kicsikre bíztam, így bár a minimalista stílust követi, mégsem emelhet panaszt egy kerti vendég sem: van benne faágszeletből készült asztalka, makk-kupak székek, babérmeggylevélből készült ágy, pici vödör és kanna - az átutazó tündérek vélhetően minden kényelmet megtalálnak benne, amire csak szükségük lehet...

Persze rögtön a kertben is kipróbáltuk, hogy mutat majd helyén, de azért a végleges kihelyezéssel várunk, amíg kitavaszodik, és persze akkor is majd esővédett helyre kell tennünk - de ha olyan szerencsém lenne, hogy átutazó tündér lennék, azt hiszem, boldogan időznék a mosószódás dobozból készült tündérházban....