Sárkány műanyag poharakból

Egy élményekkel teli utazás és egy hét eseménydús táboroztatás volt az ok, amiért egy kicsit pihent a blog is. Az utazás persze csodálatos volt, a meseszép Toszkánába látogattunk el újra, és tíz napon keresztül szívhattuk magunkba a dolce vita érzését - majd erről is beszámolok, de előbb az indulás előtti utolsó alkotásunkat szeretném veletek megosztani. A vakáció éppen akkor kezdődött, és a Kisebbik folyamatosan reklamált valamilyen barkácsprogram után - miután pedig éppen a sárkányok foglalkoztatják, ezen a vonalon indultunk el. 

Mindenképpen valamilyen egyszerű alapanyagot terveztünk használni, így esett a választásunk a 170 Ft-ért vásárolt nagy csomag piros műanyag pohárra. Kicsit kutattunk a neten, ott találtunk egy gyönyörű papírsárkányt, ezt vettük alapul, mintaként, csak persze mi a műanyag poharakat gondoltuk használni hozzá.

Ki is készítettük ezeket, valamint néhány papírgurigát - hamarosan kiderül majd, ez utóbbiakra miért volt szükség.
(Végül összesen 14 műanyag poharat és 7 gurigát használtunk fel.)

A poharakat egymásba helyeztem, és egy kézifúróval egy lendülettel átfúrtuk az összeset.

A papírgurigákat félbevágtuk:

Egy jó hosszú spárgadarabot átvezettünk az egyik pohár alján, és többször megcsomóztuk a végét.

A pohárba helyeztünk egy félbevágott gurigadarabot (ezen is átvezetve a spárgát):

A spárgára újabb poharat, majd újabb gurigát húztunk:

Addig folytattuk ezt, amíg a 14. poharat rá nem húztuk a spárgára.

A spárga végét elcsomóztuk és levágtuk.

Fekete papírra fehér háromszögeket ragasztottunk:

Majd ezeket az első pohár két oldalára ragasztottuk. 
Egy-egy préselt papírgolyóra fekete filctollal körfoltot rajzoltunk, majd pillanatragasztóval a pohárra ragasztottuk.

Piros kartonból kivágtuk a lábakat:

A fej orr-részére színes "lángcsíkokat" ragasztottunk, a fej végére pedig piros papírlebenyeket:

Sárga papírból kivágtunk néhány tüskerészt, és a lábakkal együtt felragasztottuk a poharakra.
Ezután három poharat kifúrtunk, és spárgaszálat rögzítettünk a lyukakba, csomózással:

Utolsó lépésként pedig színes krepp-papírt ragasztottunk az utolsó pohárba úgy, hogy bőven kilógjon, és két zseníliadrót-bajuszszálat rögzítettünk az első pohár elejére.

A sárkányunk ezzel elkészült, és az volt benne a legjobb, hogy a három szállal nagyszerűen mozgatható lett. És mivel kicsinek igazán nem mondható, nagyon jó játék lett belőle a sárkánybarát Kisebbiknek :-)

Házi sajttojások húsvétra

Amióta írtam a házi sajtról, megszámolni sem tudom, hányszor készítettem - persze szerencsém van, minden reggel egy házi tejet áruló gazda mellett megyek el, így könnyű megvenni hozzá az alapanyagot. A legutóbbi beszerzésnél gondoltam arra, hogy nemsokára húsvét, és akkor biztosan készítek megint házi sajtot - ekkor villant be az ötlet, amiről azt éreztem (szerényen), hogy zseniális :-) Ugyanis arra gondoltam, a házi sajt húsvétkor akkor lenne a legtökéletesebb, ha tojásformában készülne: ennél idényjellegűbb és ünnepibb finomságot nehezen tudok elképzelni.
Ezért elővettem a szétnyitható tojásokat, amelyeket régebben dekorációnak használtam (nagyobb kreatívhobbi-webáruházakban kaphatók):

A korábban már posztolt (ide kattintva olvasható) recept alapján elkészítettem a sajtmasszát, a tojások két felébe adagoltam, és összecsuktam.
A receptben lévő mennyiség persze ennél jóval nagyobb, lehet esetleg felezni, vagy minden gond nélkül megenni a maradékot :-)

Kihűlés után szétnyitottam a tojásokat, és kivettem a sajtokat - gyönyörű tojásformájúak lettek, többen keménytojásnak gondolták első ránézésre :-) 
El lehet készíteni medvehagymával, diódarabokkal, paprikával, bazsalikommal, tehát gyakorlatilag bármivel - mindenképpen az ünnepi asztal díszei lesznek. :-)

Farmerkönyvek

Nemsokára iskolakezdés, és nem mondhatnám, hogy túlságosan lelkesen várnánk... ilyenkor minden lehetőséget igyekszem megragadni arra, hogy kedvet csináljak a szeptemberi becsengetéshez - most például egy különleges könyvbekötési ötlettel, amely inkább a nagyok szívét dobogtatja meg (meg a Nagyobbikok szívét :-) ). Nem mondom persze, hogy gyorsaság tekintetében versenyezhetne a műanyag bekötőkkel, viszont annyival jobban néz ki, hogy akár egyetlen könyvön is látványos változást idéz elő - márpedig például egy matekkönyvre mindig ráfér egy kis vonzóbbá tevés...

Most még persze nincsenek nálunk az új könyvek, ezért újrahasznosítottam néhány senkinek sem kellő céges jegyzetfüzetet és határidőnaplót - heteken belül ötödikes kisnagylányunk pedig végtelen boldogsággal tette be új táskájába mindegyiket, miután "vagánynak, mégis szemrevalónak" minősítette őket. 

Az átalakítás mindössze annyi volt, hogy elszakadt farmernadrágokból kivágott részekkel vontam be a füzeteket-könyveket, mutatom is lépésről lépésre, hogyan.

Ezek voltak azok a bizonyos cégek füzetek és naplók:

Elszakadt farmerből nálunk sosincs hiány... úgyhogy kiválasztottam egyet, aminek a szárából levágtam egy darabot, akkorát, amibe kényelmesen belefér majd a könyv.

A farmerdarab szélét levágtam, így az anyag széthajtható lett. Beletettem a könyvet, és alaposan beragasztóztam a borítót és a gerincet.

Az anyagot ráhajtottam, és alaposan lenyomogattam.

A gerincnél bevágtam az anyagot mindkét oldalról, majd a gerinc széle mentén levágtam ezt a kis részt.

Kihajtottam a borítót, és ferdén levágtam a sarkoknál az anyagot.

Ezután alaposan beragasztóztam a farmert, és ráhajtottam a borító belsejére mindkét oldalról.

Minden saroknál megcsináltam ugyanezt - ezzel a könyv tökéletes farmerborítást kapott.

Ezután már csak fel kellett díszíteni mindenféle ezzel-azzal a farmerral bevont könyveket.

Olyan verziót is készítettem, ami a nadrág hátsó feléből készült - ezt nehezebb felragasztani, mert rendszerint az ülepek némileg ki vannak ülve, ezért ott ívessé válik az anyag. De persze azért érdemes megpróbálni, mert ennek az a csodálatos előnye van, hogy egyből tolltartó is lesz a könyvön - félek, hogy ezt el fogom könyörögni a Nagyobbiktól... bár azt mondta, sajnos, egyiket sem adhatja oda :-)

Falióra csipkével

Nemrég a csodás Veronában jártunk, és a sok-sok Júlia és Rómeó mellett egy boltocskában csipkemintás sablonnal festett faliórákat is láttam. Rögtön elraktároztam a fejemben a látványt, hogy hazaérve mindenképpen készítsek valami hasonlót... és végül tényleg csak hasonló lett belőle, mert festés helyett inkább igazi csipkével vontam be az alapként szolgáló falapot, méghozzá egy olyan darabbal, ami eddig méltatlanul mellőzve lakott a szekrényben. Nagy csipkefelhalmozó vagyok ugyanis, de igazság szerint a nem fehér alkotásokat valahogyan nem tudom megszeretni, így ez az ekrü színű darab mindig félre volt csak téve, míg a fehér kézimunkákat rendszeresen megdédelgetem, akárcsak kedves mintás papírjaimat. :-)
De ez az óra tökéletes alkalom volt a méltatlanul mellőzött csipke életében kezdődő új fejezethez - ráadásul az egész végeredmény (a száradási időt leszámítva) nagyjából húsz perc munkával született meg, ami szintén nem lényegtelen dolog.

Először is egy középen lyukas fa óraalap kellett az elinduláshoz:

Ezt fehérre festettem, mert úgy gondoltam, így fog szépen mutatni rajta az ekrü színű csipke.

A csipkét előkészítettem - a képen még a vasalás előtti állapot:

Vasalás és festékszáradás után a csipkét az óralapra helyeztem, és a túllógó részeket a hátoldalon egymáshoz öltögettem, ezáltal ki is feszítve a lapon a csipkét. A hátoldalról nem készült kép (talán mert a Kisebbik folyamatosan érdeklődött a folyamatokról), de azt hiszem, enélkül is egyértelmű... persze ragasztani is lehetett volna, de a varrás mégis kíméletesebb megoldás.

A csipke mintája megengedte, hogy pontosan középen kivegyek belőle egy apró kört anélkül, hogy elroncsolnám az anyagot - ide illesztettem az óraszerkezetet.

És ezzel tulajdonképpen el is készült. Úgy érzem, a nem annyira kedvelt árnyalat így egészen más jelentőséget kapott - és így már nagyon, de nagyon tetszik....

Varázspálca Harry Potter-módra

Egy csodálatosan telt szabadság után újra itt - majd erről is beszámolok hamarosan... 
Közeledik a Nagyobbik szülinapja, és ez már a 11. lesz, az első, ami már láthatóan a nagylányosodás jegyében telik. Gondoltam is, hogy idén először már nem lesz igénye azokra a szülinapokra, amiket eddig tartottunk, a jelmezes-nagy társaságos-szuper kalandos bulikra - de úgy gondoltam, így is lesz mire emlékeznünk, hiszen fantasztikus élmények voltak ezek, és érthető is, ha a kislányságból nagylányságba tartó Nagyobbik most már csendesebb, vagy mondjuk úgy, egészen más szülinapokat akar. 
Végül is ő maga hozakodott elő egy köztes megoldással: azt kérte, legyen jelmezes-kalandos ez a szülinap is, de csak a család legyen ott. És mivel már hónapok óta a Harry Potter-könyvsorozat teljes bűvöletében él, természetes volt, hogy az idei szülinap témáját a szemüveges varázslótanonc kalandjai köré fonjuk majd - legalábbis azon vagyok, hogy ez így legyen. :-) Szerencsére olyan családunk van, aki minden ilyesmire kapható, így már előre tudom, hogy tiszteletét teszi nálunk Dumbledore, Piton, Trelawney, Bimba és McGalagony professzor, valamint Hagrid is - a Nagyobbik és a Kisebbik pedig Harry és Ron képében vesz majd részt a Teszlek Süveg beosztásán, a Rendes Bűbájos Fokozat megszerzésében és mindenben, ami ezekhez kapcsolódik.
A bulira készülődés első és legfontosabb elemeként első körben a varázspálcákat gyártottam le - a többi dolog egyelőre a tervezés fázisában van. :-) Mindenesetre a varázspálcák birtokában nagy gond már csak nem lehet, nem igaz? 

A pálcák készítéséhez az alapötletet itt találtam, ezt vettem alapul a saját pálcáink készítéséhez. Fantasztikus ötlet a pálcák alapjául bambusz evőpálcikát használni, a Lidl-üzletekben ráadásul éppen most adtak 299 Ft-ért tíz darabot egy csomagban, úgyhogy rögtön le is csaptam rá.
Így néztek ki az evőpálcikák:

A varázspálca-készítéshez többféle úton is elindulhatunk. A Harry Potter-univerzum pálcái egyáltalán nem Barbie-stílusban néznek ki, nem rózsaszínek, nem csillognak, nem szabályosak, éppen ellenkezőleg - mivel különböző fatípusokból és -ágakból vannak, durvák, göcsörtösek és szabálytalanok. Ezt a kinézetet kell visszaadni - így például körbetekerhetjük spárgával az evőpálcát első lépésben, mint ahogy én is tettem:

Majd ragasztópisztollyal gyöngyöket rögzítettem a pálcára, egyet-egyet, ide-oda, a göcsörtösséget imitálandó:

 

Ezután pedig majdnem az egész pálcát befolyattam ragasztópisztollyal, teljesen szabálytalanul - persze nagyon fontos ilyenkor vigyázni a forró ragasztóval:

A ragasztó megszilárdulása után pedig lefestettem az egészet akrilfestékkel.

És ennyi. Az így keletkezett varázspálca gyakorlatilag szinte teljesen olyan, mint az "eredeti" Potter-pálcák, amiket sok-sok pénzért lehet venni a neten - ráadásul akármennyit is készítünk, mindegyik különböző és igazán eredeti lesz. 

Ezután már "csak" az összes többi dekorációt kell elkészíteni... :-)