A legegyszerűbb adventi naptár

Nem szeretek dobálózni csak úgy a "leg"-ekkel, de azért ez az adventi naptár tényleg egy rendkívül egyszerű és könnyű verzió. Amellett, hogy gyorsan elkészül, nem kell becsomagolni hozzá a huszonnégy ajándékot, sőt, meg sem kell lennie az összesnek december elsején. Azért ez egy jelentős könnyítés, nem igaz? :-)

Könnyítésre márpedig szükség van. Nem is tudom megszámolni, hányszor hallottam már azt, hogy "úgy szeretnék a gyereknek adventi naptárt csinálni, de egyszerűen nincs időm megvenni 24 apróságot, becsomagolni meg aztán végképp nincs" - főleg ha két, sőt három gyerek is van a családban. 
Jó pár évvel ezelőtt ugyanerre a problémára fejlesztettem ki megoldásnak az adventi varázsdobozt, és nálunk azóta is minden évben az képviseli az adventi naptárat, olyan sikeresen, hogy bár már a dobozunkat többször renoválni kellett, a Kisebbik és a Nagyobbik hűségesen ragaszkodik hozzá, és hallani sem akarnak semmilyen cseréről.

Egy barátunk kérésére kigondoltam viszont egy másik verziót, ami legalább annyira egyszerű, mint az adventi doboz, viszont egy kicsit mégis naptárszerűbb, de kisebb helyigényű, ráadásul még a falra is tehető, és nagyon jól követhető vele, mennyi van még hátra az ünnepig - sőt, egy kis bővítéssel egyszerre több gyerkőcre is alkalmazható.
Ennek az adventi naptárnak is nagy előnye, hogy nem kell csomagolni a kis ajándékokat, és "útközben" is megvehetők a belevaló apróságok - így aki december elsején még csak egy-két meglepetést tudott beszerezni, az sincs elkésve semmivel.

Alapként nem kell hozzá más, mint egy csinos képkeret, üveg nélkül, de a hátlappal együtt (az enyém azért olyan foltos, mert korábban már felhasználtam más célra):

A hátlapot lefestettem fekete akrilfestékkel (táblafesték is jó hozzá):

Száradás után visszatettem a képkeretbe:

Majd fehér akrilfestékkel rápingáltam a "December" szót, valamint egy keretet a számnak.
Első tipp: grafitceruzával elő lehet rajzolni a szót segítségnek. 
Második tipp a még egyszerűbb és gyorsabb megoldásra törekvőknek: a szót és a keretet krétával is meg lehet rajzolni, úgy hamarabb készen van, ráadásul könnyen lehet javítani is, ha nem sikerül tökéletesen.

Ezután már csak annyi a teendőnk, hogy erős ragasztóval felrögzítünk egy fa ruhacsipeszt a képkeret közepére, és ezzel el is készült az igazán egyszerű adventi naptárunk.

Az aktuális napi kis meglepetést egyszerűen csak bele kell tenni egy borítékba vagy egy papírzacskóba, és fel kell csíptetni egy biztonságos időpontban: az aprónép elszunnyadása után este vagy felébredése előtt reggel. És persze letörölni a napot, és a következőt írni a helyébe :-)

Két vagy több gyerkőc esetén egyszerűen csak nagyobb keretet kell választani - akkor érdemes elfordítani a keretet, és vízszintes helyzetben alkotni, úgy több csipesz is elfér egymás mellé.

Egy ötlet akkor, ha az ajándék nem fér be a borítékba vagy papírzacskóba: rejtsük el valahova, majd csak a lelőhelyét írjuk fel egy papírra, és ez kerüljön a kis csomagba. Kalandvágyó gyerekek az ilyesmit különösen szeretik :-)

És ne felejtsük el, hogy ez egy igazi adventi öröknaptár - elég csak egyszer elkészíteni, utána sok éven át használhatjuk. 

Végül egy utolsó ötlet: hogy ne csak a kisebbekre gondoljunk, ezt a naptárt egészen nagyoknak is készíthetjük ajándékként. Mindennap tegyünk a kis csomagba egy karácsonyi idézetet, verset vagy egy kis édességet - igazi öröm lesz belőle még az egészen nagyok szívében is...

Majdnem krétatábla

Nagyon tetszenek nekem  a krétatáblák továbbra is, de még mindig azt gondolom, nem veszek csak ezért méregdrága táblafestéket. A karácsony előtt készült fatörzsszeletek dekorálásakor egyszerűen csak fekete akrilfestékkel és fehér lakkfilccel értem el ugyanazt a hatást, most viszont még egy fokkal tovább gazdaságosítottam a dolgot - a gyerekek eddigi összesen három iskolai éve után több ceruzakészletből jó pár fehér ceruza megmaradt, és ezúttal ezek közül használtam fel egyet. Persze rajzolni továbbra sem tanultam meg, így a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után, de mégsem tartom titokban a dolgot, hátha nektek is inspirációt adhat.

A kiindulás most egy 30x60 cm-es falap volt (a legolcsóbb, vékony típus):

Matt fekete akrilfestékkel lekentem az egészet:

A fehér ceruzával felvázoltam a szövegrészeket:

Végül pedig megerősítettem a vonalakat, kicirkalmaztam az üres részeket, itt-ott díszítettem még egy kicsit, és készen is lett. A fehér ceruza azért is jó választás, mert ezzel egészen el lehet vékonyítani a vonalakat, és szebb grafikákat lehet készíteni, plusz tényleg legalább 6 darab volt itthon teljesen használatlanul, míg a készletek többi része már régen az enyészeté és a hegyezőké lett...

Ilyen lett tehát, és tudom, még tényleg van hova fejlődni :-) Ezt szivaccsal nem lehet egyébként letörölni (illetve vizes szivaccsal a nagyját igen, és ami megmarad, attól csak csinosan használtabb jellege lesz), viszont egy sarkon kipróbáltam, és radírral a ceruzavonalakat el lehet tüntetni. De érdemesebb úgy tervezni, hogy a felvitt szöveg inkább állandó jellegű legyen - én ezért választottam egy örök érvényű kávés mondatot. :-)