Halacskás ajtókoszorú

A Kisebbik nemrég óriási lelkesedéssel vetette bele magát az akvarisztikába. Lett is egy kis akváriuma és néhány halacskája, azóta pedig nonstop agyongondozza őket - szerintem akváriumi halak még sosem voltak így imádva, mint ezek a szerencsés példányok. 
Amikor megérkeztek, rögtön kaptak nevet is. A kéttagú névadó bizottság igen gondosan mérlegelt külcsínt és belbecset, hogy megtalálják a tökéletesen illő neveket, így az eszmecsere időről időre parázs vitába torkollott, de végül megköttettek az egyezségek, és az akváriumi lakók ünnepélyes keretek között vehették fel a James, Rosie, Zéta, Omega, Percy és Lucy neveket. A halak tehát jelenleg központi helyet foglalnak el a Kisebbik szobájában és érdeklődési körében, ezért amikor megosztottam vele, hogy éppen nyári ajtókoszorún gondolkodom, habozás nélkül javasolta a halas témakört. Én elsőre nem vettem meg az ötletet, de ha valaki, hát a Kisebbik rendelkezik ám meggyőző erővel, úgyhogy végül feladtam a más irányú gondolataimat, és úgy döntöttem, legyen akkor így, hadd örüljön a kis haltulajdonos.


Kikészítettem egy koszorúalapot:

Betekertem kék krepp-papírral, kis ragasztóval rögzítettem:

A koszorú egy részére (mondanám, hogy az aljára, de egy kör esetében ez nem nagyon lehetséges :-) ) egy darabka zsákvásznat rögzítettem gombostűkkel úgy, hogy gyűrődések is maradjanak az anyagon.

Nemrég esküvői dekorációkat készítettem, amelyekből maradtak zöld virágágak - most ezekből szúrtam néhányat a hungarocellalapba.

Ezután elővettem a nyaralásokon gyűjtögetett kagylókat, és ezekből néhányat az alapra ragasztottam, két tengeri csillaggal együtt.

Már csak a halacskák voltak hátra - ezeknek a körvonalait fehér kartonlapra rajzoltam:

Majd filctollal kiszíneztük mindet, kivágtuk, és ragasztópisztollyal az ágakra és az alapra ragasztottuk őket.

A halas koszorú csakhamar az ajtóra kerülhetett, ahol viszont csak nagyon kevés időt tölthetett el - kis akvaristánk úgy érezte, nem élet az élet, ha a halacskás ajtódísz nem az ő akváriuma mellett díszeleg.
Úgyhogy a nyári ajtókoszorúnk helye továbbra is betöltetlen :-)

Ajtókoszorú esküvőre

Kezdődik a házasságkötések szezonja - kaptam is egy megbízást esküvői ajtókoszorú készítésére. Az imádott papírvirágjaim most nem jöhettek szóba, mivel egy kültéri ajtódísz esetében fontos az időjárás-állóság, így alapanyagként selyemvirágokat választottam.
A koszorú külsejének kialakításához szabad kezet kaptam, úgyhogy kedvemre tobzódhattam az alkotás során :-) Persze nem mennyiségben értem ezt, hanem minőségben -  ezért nem is nem raktam telis-tele a koszorúalapot virágokkal, hogy érvényesülhessen a szépségük, fő szempont pedig a visszafogottság és az elegancia volt.

Kiindulásként beszereztem egy vessző koszorúalapot, selyemvirágokat és zöldeket, néhány fehér bogyós ágat és egy tekercs csipkeszalagot:

A rózsákat leválasztottam az ágakról, és a virágfejeket ragasztópisztollyal az alapra ragasztottam.

Jöhettek a zöldek, néhány ággal ide és oda:

A csipkeszalagból vágtam egy hosszú darabot, kötöttem a közepére egy masnit, és felragasztottam a koszorú alsó részére.

Végül elhelyeztem a koszorún a minirózsákat, a bogyós ágacskákat, és néhány zöld ággal még kiigazítottam, ahol szükséges volt.
Ezzel el is készült az esküvői koszorú. Szívből remélem, hogy tetszeni fog majd - és ezúton is örökké tartó boldogságot kívánok az ifjú párnak! :-)

Nárciszkoszorú papírból

Végre-végre a napnál is világosabb, hogy a tavasz megérkezett... viszont a hosszú tél miatt történhetett, hogy a tavaszi virágok még nem igazán bújtak elő, pedig a korábbi években ilyenkor már a hóvirág és a krókusz is javában zöldellt. Mit is tehetne az, aki mégis már úúúgy szomjazza a virágok látványát - természetesen papírból készít tavaszi koszorút. :-) És mivel a nárcisznál kevés "tavaszkifejezőbb" virág akad, éppen ezt a szépséges fehér-sárga hírnököt választottam az első tavaszi ajtókoszorú tárgyaként - a következőkben pedig lépésről lépésre a készítés folyamata.


Első lépésként fehér és sárga krepp-papírt vettem elő:

A fehér papírból sziromformákat vágtam ki - nagyjából egy perc alatt lehet egy éles ollóval kiollózni a szirmokat, ha egyben vágjuk át a rétegeket.

Hat szirmot összeragasztottam, virágformában:

A fehér szirmokon középen végighúztam az ujjamat, ettől egy halvány vonal keletkezett a papírdarabok közepén, amitől kicsit nárciszszerűbb lett később az elkészült virág. 
Majd a sárga papírból kivágtam egy csíkot - itt a képen látszik a virághoz viszonyított mérete. A csík egyik hosszanti szélét kissé hullámosra vágtam.

Ezután a sárga csíkot egy vastag filctoll vége köré tekertem, és az alját összecsavartam.

A csavart részre ragasztót tettem, és a fehér virágforma közepére ragasztottam.

Ezután sárga selyempapírból hosszabb darabot vágtam, amit beragasztóztam, és vékony csíkká sodortam (ezt krepp-papírból is el lehet készíteni):

Az összesodort csíkot rövid darabkákra vágtam, és ezekből hármat-hármat a virágok közepébe ragasztottam.

Elkészítettem jó pár ehhez hasonló virágot:

Egy szalma koszorúalapot betekertem fehér krepp-papírral:

És végül ragasztópisztollyal felrögzítettem rá a virágokat.

Ez persze már gyorsan ment, úgyhogy hamarosan el is készült a tavaszköszöntő nárciszkoszorú - tudom, nem egy ötperces ötlet, de őszintén azt érzem, megéri a fáradságot... ötnapos eső ide vagy oda, számomra ezzel végérvényesen megérkezett a tavasz.

Koszorú maradék anyagokból

Összegyűlt sok maradék anyagdarab, többnyire kisebb-nagyobb csíkok - és némi megfontolás után arra gondoltam, rongyvirágkoszorút készítek belőlük, természetesen enyhe tavaszi hangulattal, mert hát mi mással :-)
Egy időben rengeteg ilyen rongyvirágot készítettem, nagyon szeretem őket, mert kicsit sem tökéletesek, kócosak, egyediek, egyszerűek, mégis szépek, és gyakorlatilag bármilyen anyagból jól mutatnak. Így aztán összeszedtem a maradékokat - volt benne zsákvászon, lenvászon és még a nemrég szétszakadt kanapéhuzatunkból is néhány csík. No meg persze szükség volt egy koszorúalapra, amiből ez esetben legpraktikusabb a hungarocell:

Kikészítettem az első csíkot - mint látszik is, teljesen szabálytalan darab, egyáltalán nem kell szépen vágottnak lennie, éppen ez adja a virágok egyediségét. A hosszát persze érdemes megszabni, nagyjából 25 cm bőven elég.

A rongyvirágot azzal érdemes kezdeni, hogy a csík egyik végét félbehajtjuk, és néhány centiméter hosszúságban betekerjük. Persze a gombostű nem kell hozzá, hiszen kézben tartjuk - én most csak azért tűztem meg, hogy ne essen szét, amíg lefotózom :-)

Tovább csavarjuk az anyagot a virágközép köré, de úgy, hogy csavarás közben gyakran meg is tekerjük a csíkot, ettől egy rózsára (távolról..) emlékeztető forma kezd kialakulni:

És ugyanezt a csavarást-tekerést folytatva egyszer csak elfogy az anyag, és kialakul a virág.

A kiálló szálvégeket egyáltalán nem érdemes levágni, mert ezektől lesz a koszorú olyan helyesen kócos és régies külsejű, amitől egyben annyira szeretnivaló is :-)
Elkészült az első virág, úgyhogy lehet rögzíteni a hungarocellkoszorún gombostűkkel:

Jöhet a következő virág, aztán a harmadik:

Természetesen ezt addig érdemes folytatni, amíg a koszorú felszíne el nem tűnik a virágok alatt. Lesznek kisebb rések is, amelyekhez túl nagy lenne egy teljes virág: ezekhez érdemes egyszerűen csak a virág közepét elkészíteni, vagy csak akkora méretet készíteni, ami éppen kitölti a rést.

A tavaszi hatás kedvéért ültettem egy fehér madárkát a koszorú közepébe, és ezzel el is készült. 
Ezen a héten pedig állítólag már 16 fok is lehet :-)

Jégvirágkoszorú

Mostanában a napok főszereplője egyértelműen a hideg. Nekem úgy rémlik, az elmúlt években nem volt ilyen kitartó fagyoskodás, de persze nem olyan rossz ez, hiszen annál jobb bekuckózni a meleg szobába, és talán rémrovarokból sem lesz annyi, mint az enyhe telek után. Reggelenként viszont lelkierő kell az ajtón történő kilépéshez, és a fűtésszámla sem fog boldog perceket okozni, úgyhogy nem árt keresni a fagyos idő további előnyeit, mert őszintén szólva, sok azért nincs neki...
A jégvirág egyébként éppen egy ilyen dolog. Amikor kicsi voltam, kedvenc elfoglaltságom volt az ablakon nézegetni ezeket a csodás rajzolatokat - akkor még persze meg voltam győződve arról, hogy ez a tündérek műve, mit nekem tudományos magyarázat, uggggyan.
A jégvirágok iránti szeretet azóta sem múlt el, még az sem ártott neki, hogy kénytelen voltam időközben belátni, a keletkezésüket illetően sajnos egy hajszálnyival valószínűbb a racionális magyarázat...
Így aztán a jégvirágok lettek a mai bejegyzés témája - igaz, egy kicsit átlényegülve, papírból és nem is virágformában, de a végeredmény nekem mégis azokon a régi ablakokon kinyíló fagyos csodákat idézi.


Első lépésként kikészítettem a jégvirágos témának megfelelő színű-jellegű papírokat:

Majd különféle alakzatokat vágtam ki belőlük, mintalyukasztóval és anélkül:

Elővettem egy szalma koszorúalapot, és körbetekertem fehér krepp-papírral.

... míg kellően jeges színe nem lett.

A papírformákat elkezdtem felrögzíteni az alapra: egyrészt gombostű segítségével, másrészt papírragasztó stifttel.

Így haladgattam tovább, míg a nagyját be nem borítottam:

Végül még kitöltögettem a maradék kivágásokkal az üresebb részeket, és hamarosan elkészült a jégvirágos koszorú, amiről mindig a januári hideg napok jutnak majd eszembe... a nyári kánikulában majd direkt jól jön. :-)