Őszintén szólva nekem nagyon tetszik, amikor külföldi oldalakon azt látom, mennyi ötlet foglalkozik az országok zászlóinak kreatív megjelenítésével. Itthon nagyon sokan ráncolnák össze rosszallóan a tekintetüket egy piros-fehér-zöld tálca, falikép vagy papírguriga-rakéta láttán, máshol viszont teljesen természetes, hogy a zászló a mindennapok része. És amikor végigolvasgatom ezeket az ötleteket, eszembe sem jutna, hogy a nemzeti jelkép kreatív felhasználását tiszteletlenségnek vegyem, sokkal inkább mutatják azt a fajta nagyon természetes, mindennapi hazafiságot, büszkeséget és hazaszeretetet, ami itthonról sajnos nagyon hiányzik.
Ezért amikor valaki megkérdezte tőlem, miért nincsenek a blogon kokárdaötletek, hiszen a március 15-e ünnepnek számít, és én híresen odavagyok az ünnepekért, de ezzel az alkalommal még sosem foglalkoztam - akkor arra gondoltam, ez valóban mennyire igaz. Így nekiültem különféle kokárdákat készíteni, azaz inkább a kokárdát egy kicsit továbbgondolni. És az az igazság, nagyon jó volt ezzel foglalatoskodni - megéreztem valamit közben abból a bizonyos hétköznapi hazafiságból, amit nem akkor érez az ember, amikor mondjuk Hosszú Katinkát látja újabb csillogó aranyérmeket nyerni vagy amikor a Batthyányi térről meglátja a Parlament csodálatos épületét.
De hogy egészen röviden is megfogalmazzam a lényeget: kokárdát készíteni jó. :-)
Az én kokárdáim végül ilyenek lettek.
Papírvirágos - egy kartonkör alapra ragasztottam mintalyukasztóval kivágott piros-fehér-zöld virágokat, a szirmokat kicsit meg is hajlítva:
Csipkés - ehhez három csipkevirágból kettőre szivaccsal festéket nyomogattam, majd a megszáradt virágokat egymásra ragasztottam:
Madárkás - filcanyagból készítve (ez nem saját ötlet, tavay láttam valakinek a kabátján):
Qulling-kokárda, azaz papírcsíkokból tekert és ragasztott darab:
Kis méretű ruhacsipeszen üldögélő filclepke- (mások szerint masni-) kokárda:
Egészen aprócska hazafiakon és honleányokon tudnám elképzelni ezt a mackós kokárdaszerűséget:
Egy nagyon egyszerű, három különféle papírvirágból ragasztott darab:
A Nagyobbik ötlete volt a zseníliadrót-virág, ahol a színek kétszer is visszaköszönnek:
A Kisebbik viszont a legós kokárdáért volt oda - ennek az elkészítéséhez idő sem kell, csak össze kell pattintani három darabot, a hátuljára pedig ragasztópisztollyal biztosítótűt rögzíteni:
Készült egy vágott filccsíkokból sodrott darab is:
De az én kedvencem vitathatatlanul a színesre festett gombokból ragasztott kokárda volt.
Hát ezek lettek a mi kokárdáink. Tudom persze, hogy a színek egyes álláspontok szerint éppen fordítva lennének jók, megint mások viszont határozottan állítják ennek ellenkezőjét - én maradok a hagyományos színrendnél, a formák újításnak éppen elegek. :-)
