Kavicssünik

Gyerekekkel történő barkácsoláskor a kőfestés mindig befutó ötlet: legkisebb és legnagyobb is megtalálja benne a kihívást és az örömöt. Nekem most egy kisebb csapatot kellett lefoglalnom egy kis időre, és ez a kavicsok segítségével jól is sikerült. Az ötletet egyébként a gyerekek hozták, úgyhogy nekem nagyon egyszerű dolgom volt, csak az alapanyagokat kellett biztosítanom, és persze itt-ott segítenem, de összességében prímán elboldogultak a kavicssünikkel. :-)

Ha kavicsokat támad kedvünk festeni, a munka először is persze a darabok alapos lemosásával kezdődik - így szép, tiszta felületeket kapunk, amiket öröm lesz dekorálni.

A kavicsokat mindig le kell alapozni, így nem fog a festéken áttűnni az eredeti felület. Mi a szokásos módon, szivacsdarabkával pacsmagoltuk a kavicsokra az alapozó akrilfestéket:

Majd száradás után barnára és bézs színűre festettük a kavicsokat.

Innentől már nem volt módom tovább fotózni a fázisokat, mert be kellett segítenem a tüskék és szemek megrajzolásában (fekete alkoholos filccel), valamint az orrként szánt pici zseníliapomponok felragasztásában. 

Így aztán csak az elkészült süniket tudom megmutatni, de nem hiszem, hogy bármilyen kérdés maradna utánuk, hiszen alapvetően nagyon egyszerű ötletről van szó - és szerintem igazán helyesek lettek. :-)

Tojásfalu

Bár a múltkori tojások után újabbakat már nem gondoltam készíteni, néhány napja kaptam egy adag kacsatojást. Természetesen ezeket nem hagyhattam csak úgy annyiban, így kifújás után nekiláttam, hogy valamilyen dekorral ellássam - jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, például feketére festeni és krétával rárajzolni, vagy kis kendős öreganyókat készíteni, de valahogy egyikhez sem éreztem igazán lelkesedést. A problémát végül a Kisebbik oldotta meg, aki azt javasolta, legyen belőlük tojásfalu - ez aztán annyira eredeti ötlet volt, hogy nem lehetett rá nemet mondani. :-)

A kacsatojások így festettek kifújás után, még natúr állapotban:

Egy szivacsdarabkával sárgás-barnás-narancsos foltosra festettem őket:

Piros akrilfestékkel tetőt is kaptak:

Végül festettem rájuk ablakot-ajtót, zöld növénykéket, és fekete filctollal megrajzoltam a kereteket.

A tojásokat dekorgumiból kivágott alapra ragasztottam pisztollyal, és ezzel készen is lett a tojásfalu - akár még kerti dekorációként is használható. :-)

Bakancsházikó

A mai bejegyzés "főszereplője" anyukám születésnapjára készült, az ő különleges kertjükbe, ahol minden apró zug igazi csodákat rejt, madárfészkeket, mézédes málnát, szépséges virágokat, láthatatlan (bár némelyek számára nagyon is jól látható) tündéreket. 
Az ajándékot úgy szerettem volna elkészíteni, hogy belesimuljon ebbe a kis egyedi világba, feltűnés nélkül és természetesen - azt hiszem, ez sikerült is. Kivételesen nem lesznek  fázisfotók a munkáról, mert ez egy nagyon személyes ajándék, ahol a készítés lépéseit az a sok-sok szeretet egészíti ki, amit az ünnepeltre gondolva érzek - a "ragasszuk össze a felületeket" most kevés lenne ide.

De azért megmutatom, mi volt a kiinduló tárgy, ami az ihletet adta - mert nem az a kimondottan szokványos ihletadó alap... :-)

Ugye? :-) 
Ez egy több helyen lyukas talpú, réges-régi bakancs, amit már sok éve csak kegyeletből tartottam meg - most viszont újjászületett mint születésnapi ajándék és kerti dekoráció, és boldog voltam, hogy igazán nagyon tetszett az ünnepeltnek... 

Irodalmi útjelző

Ezen az oldalon találtam egy fantasztikus kerti ötletet, amely különösen az olvasni kedvelők szívét dobogtathatja meg. Tulajdonképpen egy álló útjelzőről van szó, amelyen különféle irodalmi helyszínek találhatók - a különféle úticélok egyszerű raklapdeszkákra vannak festve, ezek pedig felszögelve egy faoszlopra vagy karóra.
Ez az ötlet borzasztóan megtetszett, de most nem tudok időt szakítani arra, hogy egy ennyire munkaigényes tárgyat összerakjak - ám ami késik, nem múlik, kell egy ilyen a kertbe. Viszont addig is elkészítettem az útjelző mini verzióját, gyógyszertári nyelvlapocokból, és hát így is odavagyok érte. :-)

A kiindulási alapot tehát a legegyszerűbb patikai spatulák képezték:

Ezeknek az egyik végét egyenesre, a másikat csúcsosra vágtam:

Ezután a spatulákat különféle színűre festettem, kb. két perc alatt - a módszerem az, hogy konyhai szivacsból levágok egy darabot, erre teszek egy pici világos festéket, ezt áthúzom az egyik falapocskán. Aztán egy pötty sötétebb festék a szivacsra, megint áthúzok vele egy spatulát, és így tovább, amíg különféle árnyalatú végeredményeket nem kapok - ez az egész tényleg két perc.
Ezután a spatulák felületét kicsit visszacsiszoltam, de még mindig a szivacsot használva, csak a dörzsölős felét :-)

Következett a pepecsebb rész, az irodalmi úticélok felrajzolása - ehhez ceruzával előírtam a szavakat, és fekete alkoholos filccel áthúztam.

Majd kerítettem a kertből egy elszáradt, viszonylag egyenes ágat, és földet tettem egy kis virágcserépbe.

Az ágra ráragasztgattam a spatulákat, ragasztópisztollyal:

Végül pedig már csak bele kellett szúrnom az ágat a cserépbe - ezzel el is készült az irodalmi útjelző miniben, rajta a sok kedves helyszínnel.
Biztos van rajta jó pár olyan, ami egyben a ti kedvencetek is ezekből :-)

Kavicsgombák

A kapunk előtt szép, formás kavicsok vannak, de olyan szépek és formásak, hogy évek óta fosztogatom a készletet. Most is megcsapoltam a megfogyatkozott kavicsmennyiséget, mert azt jutott eszembe, lehetnének belőlük gombák, olyan pöttyösek, de a kavicsjellegből adódóan kicsit sem mérgesek. Ezért válogattam a kavicsokból hosszúkásakat a gombák szárához és gömbölydedebbeket a kalapokhoz, majd első körben elmostam őket, és hagytam teljesen megszáradni mindet.

Ezután ragasztópisztollyal összeragasztottam a tönköket és a kalapokat - a ragasztóval nem spóroltam, hogy biztosan rögzítse egymáshoz a két kavicsot.

Elsőként a kalapokat festettem be piros akrilfestékkel:

Száradás után pedig a gombák szárát festettem fehérre, két rétegben - a rétegek között hagytam teljesen megszáradni a festéket.
Végül megfestettem a pöttyöket is, és ezzel tulajdonképpen el is készültek a kavicsgombák.

Igazi színfolt :-)

Csigák fából, egyszerűen

Egy vendégségben láttam meg a Cser Kiadó "Természetes díszek tavaszra és nyárra" című könyvét, és ezt átlapozva azonnal leragadtam az egyik ötletnél. Fából készült csigák voltak a képen, és annyira megfogott a pozitív értelemben vett egyszerűségük, ötletességük és természetes külsejük, hogy hazaérve még aznap elkészítettem a saját, még inkább egyszerűsített verzióimat a facsigákra. Az egész nem tartott tovább tíz percnél, és a végeredmény nagyon szerethető lett - ezért meg is osztom Veletek. :-)

A két csigához nagyon egyszerű alapanyagok kellettek - két fatörzsszelet, két vastag ágdarab és vékony gallyacskák.

 A vastag ágdarabok végére két pötty pillanatragasztó gélt tettem, és rányomtam a gallyacskákat. (Ezt lehet rögzíteni úgy is, hogy lyukat fúrunk a gallyaknak.)

 A fatörzsszeleteket ragasztópisztollyal rögzítettem a csigák hátára.

Végül a csigapárt egy lapos kőre ragasztottam, és ezzel el is készült az egész. 
Nagyon, nagyon egyszerű, de tényleg :-)